“Képzeld el leendő társad” – általános jó tanács ez társkeresőknek. Igen ám, de nem mindegy, kit képzelünk el magunknak. Vajon tudjuk, ki lenne a megfelelő partner számunkra, vagy csak azt hisszük, hogy tudjuk?

Izgalmas, társkeresőknek szóló olvasmány akadt a kezembe, Hermann Meyer tollából, a könyv címe: Mert megérdemellek. Rengeteg jó gondolat és téma van benne, most egyet emelek ki ezek közül, méghozzá a Fantom-partnert, ami az általunk elképzelt ideális társat veszi górcső alá. Coachként magam is tapasztalom, hogy a társkeresőknek sokszor a végletekig aprólékos és konkrét listáik vannak arról, hogy milyen társat szeretnének maguknak.

Két szélsőséges eset létezik: vagy pontosan ugyanolyan társat akarnak, mint amilyenek saját maguk is, csak ellenkező nemű legyen, vagy pedig olyan társra vágynak, aki mindazt megtestesíti, mindazokat a hiányosságokat pótolja, amit ők maguk nem tudnak. Meyer szerint

“a két esetben az közös, hogy sem itt, sem ott nem érzékeljük a másik valódi lényét és hiányosságait. … Abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy létezik olyan igazi és tökéletes társ, aki éppen a kívánt mértékben testesíti meg a hasonlóságokat és különbségeket, és csakis arra született, nap mint nap csakis egyetlen törekvés hajtja: hogy boldoggá tegyen engem.”

Ez idáig érthető és világos, az izgalmas rész abban áll, amikor a fenti elképzelt ideált, a Fantom-partnert elkezdjük kielemezni.

Ki a Fantom-partnered?

Rajzold meg a Fantom-partneredet!

Házi feladat: Írd fel most gyorsan egy papírlapra az összes kívánt tulajdonságot leendő partnereddel kapcsolatban. Milyen legyen? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen? Ne olvasd el a cikk további részét, amíg nem írtad fel az elképzeléseidet!

Nos, hogyan néz ki a Te Fantom-partnered? És egyáltalán, ki milyen partnerre vágyik? Aki éppen unja az életét, az mindenképpen szórakoztatóra. Akinek nincsen pénze, az szeretné, ha ezt más adná meg neki. Aki boldogtalan, azt tegyék boldoggá. Akinek alacsony az önbecsülése, annak olyan trófea kell, akit mutogathat. Ismerős a dolog? Nem véletlenül!

Ha felírod, hogy milyen partnert szeretnél, sok esetben kirajzolódik, hogy veled épp mi a probléma és min kellene változtatnod ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb lehess és valóban olyan társat találj, akivel jól érzed magad. Ehhez segítséget ad a hiányosságok és elvárások listája, amelyet a szerző össze is foglalt.

Elvárások és hiányosságok listája

A következőkben látod, hogy mi az elvárás a Fantom-partnerrel szemben, mellette pedig azt, hogy ez mit jelentHET rád nézve.

Elvárás:  “A másik legyen dinamikus és lendületes, élvezze, amit csinál”  

Hiány: “Passzív vagyok és képtelen vagyok önmagamat megvalósítani”

Elvárás:  “A másiknak legyen biztos egzisztenciája, értsen a pénzhez”  

Hiány:“Nincsen megfelelő anyagi hátterem, jó lenne, ha más gondoskodna erről”.

Elvárás: “Azt szeretném, ha megosztanánk a vagyonunkat, és ne legyen házassági szerződés”  

Hiány: “Én képtelen voltam vagyont szerezni”

Elvárás: “Érezzem magam biztonságban mellette.”  

Hiány: “Képtelen vagyok megteremteni a saját biztonságomat.”

Elvárás:  “Legyen társadalmilag elismert és megbecsült.”   

Hiány: “Engem nem ismer el senki, de ha olyan párom lenne, akit igen, attól végre nőne az önbizalmam”

Elvárás: “Legyen szórakoztató, hallgasson meg engem.”    

Hiány:“Unom magam és ötletem sincs, hogyan dobjam fel az életemet, jó lenne ha más tenné ezt meg.”

Elvárás: “Szervezzen sok közös programot, mindig csináljunk valami érdekeset.”    

Hiány: “Fogalmam sincs, mihez kezdjek a szabadidőmmel.”

Elvárás: “Legyek én az első, legyen mindig velem.”   

Hiány: “Függő típus vagyok, nem szeretek egyedül lenni.”

Figyelem! Fentiek nem azt jelentik, hogy akinek fontos a humor, a lelkesedés, a közös programok, abból FELTÉTLENÜL hiányoznak ezek a tulajdonságok. Csupán annyit ír a szerző és annyit mondok én is, hogy érdemes elgondolkodni, hogy vajon lehetséges-e, hogy a hiányaidra keresel gyógyírt leendő partnered személyében. Ahogy Meyer is írja:

“Mindenki csakis önmagát egészítheti ki! Minden más kiegészülés csak kölcsön, csak az eredeti utánzata, amelyért saját magunknak nem kellett megdolgozni. Ezért alig valakinek sikerül hosszabb időre kielégíteni és boldoggá tenni a társát, mert újra és újra vét a másik életmódja és a és a kapcsolatról alkotott elképzelése ellen, és ezzel ellentmond a másik kiegészülésről megrajzolt képének és elképzelésének.”

Nos, hogyan néz ki a Te Fantom-partnered? Érvényesek-e rád a fentiek? Mi a véleményed? Kíváncsian várom!

Mi akadályoz még a társkeresésben? Hogyan találhatnál társra? Rendeld meg most a könyvet!

Több tucat levelet kapok minden nap, amelyben társkeresők kérnek segítséget tőlem. Vannak visszatérő slágertémák, úgymint “nem tudok ismerkedni”, “nincs önbizalmam”, “miért nem ír vissza”, “hogyan tudnék összejönni vele”, “hol ismerkedjek” – coaching klienseim is általában ilyesmikkel hozakodnak elő. Ugyanilyen slágertéma annak kiderítése, hogy a másik nem képviselője vajon mit ért azalatt, amit mond. Például, mit akarjon az jelenteni, amikor azzal a mondattal hagynak faképnél, hogy “hiányzik belőled valami”?

Olvasói levél következik, a hozzászólásokhoz pedig várjuk a rejtély megfejtését!

Az a bizonyos hiányzó VALAMI…

Mi lehet az a Valami, aminek a hiánya miatt az ígéretesen kezdődő kapcsolataim mind ugyanúgy végződnek? Harmincas nő vagyok, pár éve egyedül, nemrég határoztam el, hogy jó lenne mégis inkább valakivel. Találkozgattam is férfiakkal, közben sokat tanultam (tőled is többek között). Simán fel tudom hívni magamra a jelölt figyelmét, elérem hogy randira hívjon. Csinos vagyok, értelmesnek gondolom magam és kedvesnek. Most már vagyok annyira nyitott, hogy ha kölcsönös a rokonszenv és van valami közös világ, akkor tovább jutunk egy randinál. Akár egy bontakozó kapcsolatig is. Nem nyomulok, megvárom a kezdeményezéseiket, hagyom őket egy kicsit küzdeni. Jó velem a szex is, ebben egészen biztos vagyok. És néhány hét/hónap után, amikor már kezdem beleélni magam, hogy jé, ez működik, megkapom a hideg zuhanyt: ‘Bocs, nincs veled semmi baj, jó veled minden, csak éppen “hiányzik belőled Valami”‘. Mi volna ez a Valami, ami minden más nőt szerethetővé tesz, kivéve engem? És erre miért csak sok idő után jönnek rá? Bele kell nyugodnom, hogy gyári hibás vagyok, vagy csak nem tudok valami nagyon alapvetőt?

Nos, uraim: mi lehet az a “Valami”, ami hiányzik?

Most szándékosan nem írok semmilyen saját értelmezést és magyarázatot, kíváncsi vagyok a Ti hozzászólásaitokra!

Nők meglátásait szintén örömmel fogadjuk – segítsünk a fenti harmincasnak kibogozni a szálakat!

(És hogy milyen az ideális nő, akiből semmi sem hiányzik? Megmondja egy kisfiú. Hallgassátok meg a beszélgetést, részemről nagyon jól szórakoztam rajta! 🙂

Kamaszkoromban mindig hiába vártam, hogy szerelmes levelet kapjak, nem írt nekem senki. Csak később jöttem rá, hogy ez azért van, merthogy én voltam a jégcsaphercegnő és soha sem adtam semmit: se figyelmet, se egy dicsérő szót a fiúknak, de még egy pillantást sem, így aztán nem csoda, hogy nem merészelt senki nekem levelet írni. Nem adtam, nem kaptam.

Tegnap egy előadáson voltam, ahol az egyik résztvevő felállt és azt mondta, hogy nem érti miért ment tönkre a kapcsolata, hiszen ő állandóan csak adott-adott-adott, vissza meg nem kapott semmit, sőt… Túl sokat adott, semmit sem kapott.

Nem egy hozzám forduló van így ezzel, és csodálkoznak, hogy miért van ez így. Nos, a tegnapi előadó, Carla Galli részletesen kifejtette az Adok-kapok törvényét, én pedig elhoztam neked, mert hátha hasznos lesz a következőkben – elvégre álljunk hozzá optimistán a Valentin-naphoz, nemsokára szükségetek lesz párkapcsolati tanácsokra! 🙂

Az adok-kapok törvény

Ez a törvény azt mondja ki, hogy egyensúlyban kell lennie annak, hogy mennyit adok és mennyit kapok egy párkapcsolatban. Ha keveset adunk, az nem jó, hiszen a másik állandóan úgy érezheti, hogy ő többet ad és nincsen viszonozva egyáltalán. Az érzelmi számláján hiány alakul ki, amit ha nem nálunk, akkor majd máshol fog feltölteni. Ez idáig teljesen világos, logikus és érthető. Az következne belőle, hogy nagyon sokat kell adni, és akkor hiba nem lehet a párkapcsolatban. Ez azonban egyáltalán nem így van.

Ha túl sokat adunk viszonzás nélkül, az is nagy gond. Egyrészt a saját érzelmi számlánk ki lesz merítve, aminek előbb vagy utóbb hangot fogunk adni. A “Miért mindig én…”, “Mert Te sosem” kezdetű mondatok nem igazán tesznek jót egy párkapcsolatnak. A túl sok adással ráadásul teljesen megfojtjuk a másikat: érzi ő, hogy nála van a többlet, de már behozhatatlannak tartja. Diszharmónia alakul ki a kapcsolatban, nem tudja elviselni a túl sok adás súlyát, és ekkor is elmenekül.  Hiszen ki akarna egy mártírral, szenttel együtt élni, akinek a sok-sok jó cselekedete állandóan arra emlékezteti a másikat, hogy ő mennyire kevés, mennyire rossz ember?

Egyensúlyban vagytok?

Mit lehet tenni az egyensúlyért?

Az egyensúly eléréséhez tudatosságra és figyelemre van szükség. Figyeld meg, mennyit és hogyan adsz, aztán azt is, hogy a másik mennyit és hogyan ad. Egyensúlyban vagytok? Ki tartozik kinek? Kinek az érzelmi számláján van állandóan többlet és kinél van mindig hiány? Biztos, hogy azt adod a másiknak, amit szeretne? Ha nem vagy benne biztos, egy egyszerű kérdéssel meg lehet tudni a választ. Kérdezd meg: “Mit tehetek én érted? Mit szeretnél tőlem kapni?” Lehet, hogy a párod egyáltalán nem azt várja, hogy minden este legyen vacsora, hanem inkább azt, hogy legyél kezdeményezőbb az ágyban. Lehet, hogy a párod egyáltalán nem azt várja, hogy legyél kezdeményezőbb az ágyban, hanem azt, hogy figyelj oda az érzéseire. Derítsd ki!

És hogy honnan tudhatod, hogy egyensúlyban vagytok? Onnan, hogy egy picit mindig többet kapsz vissza, mint amennyit adtál, és így egy felfelé emelkedő szeretet és energiaspirál alakul ki ahol kölcsönösen segítitek egymást és igyekeztek örömet okozni.

Ezt kívánom Neked is minél hamarabb! Addig pedig az Adok-kapok törvényét gyakorold családtagjaidon, barátaidon, kollégáidon!

Mik a meglátásaid, mi a véleményed a fentiekről? Te hol és mit rontottál el előző kapcsolataidban? Írd meg!