03 Feb

Nemrég a Mokkában az online társkeresés veszélyeiről beszélgettünk. Beszélgetőtársam pszichológusként arra helyezte a hangsúlyt, hogy hányan sérülnek az online társkeresőkön való ismerkedés során. Ő úgy fogalmazott, hogy rengetegen traumatizálódnak, amit aztán nehéz kiheverni. Én a személyes felelősségre hívtam fel a figyelmet és arra, hogy mindannyian nagylányok és nagyfiúk vagyunk, tájékozódni és gondolkodni pedig ér, mielőtt belemegyünk ebbe a játékba.

A műsor után beszélgettünk beszélgetőtársam felvetette, hogy az áldozatokat hibáztatom, amikor az egyéni felelősségről beszélek. Erről szó nincsen, az áldozat természetesen tekintheti magát áldozatnak, kérdés, hogy ettől lesz-e jobb az élete és a két éves terápiától, vagy attól, hogy inkább tanul az esetből, felkészül és tisztában van a helyzetével. Aki traumatizálódik a műsorban megemlített példától, tehát hogy egy idióta barom az első randin szexuális célzásokat tesz, az inkább bele se kezdjen a társkeresésbe, merthogy barmok mindig is voltak, vannak és lesznek – és nem csupán az online társkeresőkön, hanem mindenhol máshol is. Egyelőre pedig sajnos teljes képtelenség minden egyes esetben külső segítséghez, rendőrséghez, ombudsmanhoz, stb-hez fordulni. A helyes viselkedés ilyenkor nem az, hogy áldozatnak tekintem magam hanem az, hogy az illetőt elküldöm melegebb éghajlatra (aki asszertíven szeretne kommunikálni, természetesen megteheti de úgy gondolom, vannak helyzetek amikor nem célravezető).

Mi a különbség a kettő között? Az első esetben – ha áldozatnak tekintem magam – elveszítem az erőmet a továbblépéshez és megragadok egy olyan problémában, ami azért annyira nem nagy tragédia (úgy gondolom, hogy a trauma nem ott kezdődik, hogy valaki verbálisan illetlenül viselkedik velünk), vagy pedig határozott fellépéssel kinyilvánítom a határaimat. (Természetesen nem az olyan esetekről beszélek, mint a családon belüli erőszak, átverések, csalások, hanem arról, amikor valakivel illetlenül viselkednek a társkeresőkön.)

Pontosan azért indítottam el ezt a blogot is, hogy mindenki utánaolvashasson, hogyan is mennek a dolgok, ha az ember társkeresésre adja a fejét. Az elmúlt években szó volt már itt adatlap kitöltéstől kezdve az online csalókon át a társkereső irodák visszásságaiig, igazán nem mondhatja senki, hogy nem szóltam mindenről előre! A Társkereső Kalauz a biztonsági öv, amely megvéd a padlóra való becsapódástól, és attól, hogy hatalmas személyes tragédiát lássunk egy egyébként teljesen hétköznapi társkereső helyzetben, amellyel rengeteg másik ember is már találkozott.

És mielőtt még bárki azzal vádolna, hogy fogalmam sincs, milyen nehéz is a szerencsétlen  nőknek, akik traumatizálódnak a társkeresőkön, nos, én is végigmentem a teljes folyamaton és a legelcseszettebb randikon vettem részt, amit csak el tudsz képzelni. Ezek ellenére nem traumatizálódtam és nem tekintek magamra áldozatként, és erre nem is vagyok hajlandó, mondja akár egy csapat pszichológus és terapeuta.

Lássuk, hol traumatizálódhattam volna társkereső időszakomban és hányszor tekinthettem volna magamra áldozatként:

  1. Igen, én is kaptam péniszt ábrázoló fotókat. Istenem, láttam már ilyet, lapozzunk!  – Tanulság: ezeknek nem is érdemes válaszolni, törölni kell a levelet és kész. Egy pénisz látványa csak nem fog traumatizálni bennünket, hölgyeim! 🙂
  2. Adtam kölcsön online társkeresőn felszedett pasinak, aki a szakítás után pár hónappal a tartozását begyűrte a postaládámba (legalább kifizette, de tanulság: SOHA nem adunk kölcsön pénzt pasinak! Nőnek sem, vagy csak és kizárólag úgy, hogy lemondunk az adott összegről.)
  3. Lettem “szerelmes” úgy egy társkereső megismert férfiba, hogy soha nem találkoztunk (nem tehetek róla, volt egy gyönyörű Maine Coon macskája, amelyről rendszeresen küldözgetett cukibbnál cukibb fotókat, úgy gondoltam, égi jel) Az összes előre kitűzött találkozónkat lemondta, valószínűleg párkapcsolatban élt. Tanulság: ha nagyon nem jön össze a randi, annak oka van, ne áltasd magad. Ha fontos vagy neki, csapot-papot otthagy és mindent megtesz azért, hogy találkozzon veled. Könyörgöm ne vedd be a “meghalt a nagymamám, bent fekszem a kórházban, külföldi üzleti útra mentem” és egyéb kamu ürügyeket!
  4. Nagy balgán adtam ki személyes adatokat az első randin, amivel szépen vissza is élt a másik fél. Konkrétan két héttel az első visszautasított ajánlata után, mely szerint klassz lenne ha felmennék hozzá dvd-zni (= dugni veled délután, ahogy arról egy tanfolyamosom később felvilágosított), feltűnt a munkahelyemen egy állásinterjún. Mindenáron a közelemben szeretett volna lenni, úgy tűnik. Tanulság: személyes adatokat első randin NE adj ki – vagy ha kiadod, számíts arra, hogy esetleg vissza fognak élni velük.
  5. Házas emberek is megkörnyékeztek, bejelentkeztek hogy jönnének hozzám egy üveg borral, stb.  Tanulság: ne mássz bele ilyenekbe, ha komoly kapcsolatra vágysz. Egyrészt töltheted egyedül az összes ünnepet a WC-ből dugiban küldött SMS-ekre várva, másrészt úgysem fog elválni. Az esetek 99%-ban legalábbis biztosan nem. Persze, tudom én hogy azt gondolod, Te leszel az az 1%…
  6. Első randin én is kaptam felajánlásokat, hogy mit is lehetne velem csinálni. (Nem csináltam, elküldtem, randi partnerem legnagyobb csalódására)

Tehát azt kell, hogy mondjam, semmi különös nem történt velem, míg online társat kerestem, csak a szokásos. Ettől kellett volna traumatizálódnom? Ez most komoly? Nyilván sok dolog nem esett jól, de leráztam ezeket magamról és mentem tovább. Terápia helyett tovább próbálkoztam, és jelentem, boldog párkapcsolatban élek, továbbá lesz mit mesélni nagymamakoromban. (Meg itt nektek).

Tehát a lényeg: készülj fel, ne legyél naiv, ha online társkeresésre adod a fejed, olyan lesz, mint egy hullámvasút! Szóltam előre!

Alapszabályok:

  1. Kizárólag nyilvános helyen találkozz első randin!
  2. A másik kocsijába első randin SOHA ne ülj be!
  3. Ha felmész a lakására, írd meg valakinek, hogy hol vagy!
  4.  Pénzt SOHA nem adunk, semmilyen ürügyre sem!!! (Férfiak figyelmébe is!!!)

Ha személyes találkozásokat szeretnél, irány a FiftiFifti>>>

Íme a videó beszélgetés: (ha esetleg nem jelenítené meg a beágyazott videót a böngésződ, akkor itt tudod megnézni>>>)

 

53 Comments

  1. Zlatan 2015. February 3. Tuesday 15:03

    Ismét egy olyan cikk, ami meglehetősen női oldalról világítja meg a dolog problémás részét.
    Gondolom, mi férfiak is mesélhetnénk a kellemetlen társkeresős- és randitapasztalatainkról, hogy miféle nőnemű alakokba és hogyan tudunk belefutni.
    S persze pontokba szedett listát is írhatnánk, hogy milyen alapszabályokat tartsunk be az első randin, ha nem akarunk koppanni…;)

    Reply
    • Arpad 2015. February 3. Tuesday 17:13

      egyet értek, szerintem a nők általában manipulálnak és hazudoznak

      Reply
      • ÉVA 2015. February 3. Tuesday 20:34

        Na persze, már megint a nők…. :).

        Éljen a BÉKE!!!! 🙂

        Zlatan meséiben is bizonyosan szerepel hasonló… 🙂
        Amúgy a kisfiam is mesélt egy sztorit a való világból, hogy a csaj elkezdte fogdosni. A többi srác meg hülyének nézte, hogy nem ment bele.
        Csakhogy a fiamnak nem kell ilyen csaj

        Reply
    • Éva_Marie 2015. February 3. Tuesday 20:45

      Régóta várjuk már azt a listát, amiből megtudjuk, hogy a férfiak mitől is “traumatizálódnak”… :-)))
      Na de komolyan, tényleg jó lenne, ha tükröt tartanátok, hátha tanulhatunk belőle.

      Reply
      • Zlatan 2015. February 3. Tuesday 21:35

        Az túlzás, hogy traumatizálódnék, de hogy nyomot hagynak az emberben a kellemetlen tapasztalatok, az biztos!
        Viszont nem fogok listákat összeállítani, mert azzal csak a minden irányból rámzúduló virtuális kőzápornak tenném ki magam, főleg ezen a fórumon, ahol az általánosan bevett trendi nézet az, hogy a kisiklott kapcsolatok, a magányos, szingli életek mindig “a férfiak” hibái, akik köztudottan ilyenek meg olyanok meg amolyanok… (ugyebár perverzek, szexmániások, disznók, barmok, hűtlenek, házasságszédelgők, önzőek, ésmégsorolhatnám)

        Reply
      • Randi Andi 2015. February 3. Tuesday 21:46

        Igen, várjuk! 🙂

        Reply
    • Randi Andi 2015. February 3. Tuesday 21:44

      Bocs, és várjuk a listát!

      (a tévéműsor miatt van női szemszög)

      🙂

      Reply
  2. Zlatan 2015. February 3. Tuesday 15:17

    Most néztem végig a videót: Andi, még jó, hogy ott voltál, és valamelyest ellensúlyoztad azt a temérdek irdatlan baromságot, amiket ez a jogásznő összehordott!
    Azt hiszem, sikeresen elpusztította pármillió agysejtemet…:)

    Reply
  3. Arpad 2015. February 3. Tuesday 17:17

    Kedves Andi! Igazad van! Én jelenleg inkább zenélek társaságban, mint társkeresek tudatosan. Nem tudom valami miatt a zene jelenleg jobban vonz. Szia

    Reply
  4. BB 2015. February 3. Tuesday 18:36

    Andi, imádom a józan, és teljesen igaz írásaidat a blogon! Mint mindig, most is nagyon őszintén és szókimondóan írtál, amit jó lenne, ha a sok, társtalanságán sápítozó, pasiszapuló nőszemély is olvasna és komolyan venne. És ezt nőként írom.
    Zlatan, várom a listád! Szeretnék tanulni belőle! ☺

    Reply
    • Randi Andi 2015. February 3. Tuesday 21:46

      Örülök, hogy tetszenek 🙂

      Nem vagyok se nő- se férfipárti, emberek vagyunk és mindannyiunknak megvannak a magunk problémái – társkeresés területén is.

      Reply
      • ÉVA 2015. February 4. Wednesday 20:19

        Kedves Andi!

        Ez az eddigi legjobb diplomatikus, korrekt válasz.

        Gratulálok!

        Szép estét!

        Reply
    • Zlatan 2015. February 4. Wednesday 09:58

      Nem ígérem, hogy még ma meglesz (főleg, hogy a tegnap este kicsit megcsúszott, és alig vagyok funkcióképes), de talán egyszer elkészül valamiféle lista. 😉

      Reply
      • Randi Andi 2015. February 4. Wednesday 11:00

        Szedd össze magad, várjuk! 🙂

        Reply
  5. ÉVA 2015. February 3. Tuesday 21:01

    Kedves Andi!

    Javasolnám a következő cikk az 5+1 hülye tévhit a nőkről…. 🙂 szóljon

    1./ Minden nő csak a pénzemre hajt
    2./ Minden nő hazudik
    3./ Minden nő hűtlen
    4./ Minden nő csak gyereket akar, mert azzal akar megfogni
    5./ Minden nő papucsot akar belőlem csinálni
    a +1-et Rád bízom… 🙂

    Derűs estét Mindenkinek! 🙂 🙂 🙂

    Reply
    • Zlatan 2015. February 3. Tuesday 21:29

      A négyes ponttal erőteljesen vitába tudnék szállani, miután komoly kapcsolatban (akár előbb-utóbb házasságban, családban) gondolkodó férfiként szinte kizárólag az olyan nőket tudom mindig kifogni, akik abból építenek egyéniséget, hogy ők aztán nem akarnak férjhez menni, gyereket meg pláne, ezekkel a hülyeségekkel hagyják is őket béként…!

      Reply
      • ÉVA 2015. February 4. Wednesday 20:16

        Kedves Zlatan!

        Én csupán összefoglaltam a számomra furcsa általánosításokat.
        A 4, pont is az több ffi-től hallottam már.
        Igen, én is házasságpárti vagyok, csak nem mindenáron(válogatós lettem :).

        A gyerekvállalás a világ legtermészetesebb dolga, ha mindkét fél érett személyiség.
        Közös döntés után teljesen normális dolog.

        Szép estét!

        Reply
        • Zlatan 2015. February 5. Thursday 10:09

          “Igen, én is házasságpárti vagyok, csak nem mindenáron(válogatós lettem :).”

          Ez a válasz azért nem illeszthető bele az általam felvázolt logaikai rendszerbe, mert én nem arról beszéltem, hogy valaki “válogat” (azaz kiszelektál konkrétan engem, nabumm), hanem hogy azok a lányok/nők, akikkel már együtt voltam, azaz engem valamiért elfogadtak partnerüknek, azok jöttek ezzel elő feszt, hogy ők aztán nem fognak soha megházsodni, meg gyereket sem fognak, mert az micsoda hülyeség, blabla.

          “Úgy érzem egy kicsit ingerült vagy.” – Oké, ez pedig pontosan az a bejelentés, ami után nem is kívánok további kommunikációba bocsátkozni az illetővel, mert aki kategorikusan kijelenti, hogy én “ingerült vagyok” (nem vagyok, legfeljebb mélységesen csalódott, megfásult és kiábrándult), az már ki is mondta az értékítéletét felettem, és innentől mindig lehet majd erre hivatkozni, hogy nekem eleve úgysincs igazam mert ingerült vagyok. Erre pedig se időm, se energiám nincsen.

          Reply
      • ÉVA 2015. February 4. Wednesday 20:54

        Bocsi… 🙂

        Még egy gondolat:

        Nem tehetek róla, hogy kikkel futottál össze. Úgy érzem egy kicsit ingerült vagy.

        Nyugalom! Fel a fejjel…. előre! 🙂

        Reply
  6. Ilu 2015. February 4. Wednesday 12:53

    Hogy őszinte legyek, nekem már minden bajom van az olyan írásoktól:ha még 30-40 x évesen nem találtad meg a párod benned van a hiba! Már túl vagyok azon, hogy állandóan magamat elemezgessem. Persze hogy bennem van a hiba, mert nem vagyok elég önalárendelő típus. Rengeteg párkapcsolatot látok, hogy igen együtt vannak (fantasztikus!), és a nő nem tud hetente 1 órát tornára, magára szánni, mert a férje (egyébként “jó” férj végül is: mert nem nőzik, nem iszik, rendesen dolgozik, sőt még néha elviszi a gyereket edzésre) nem ér rá a gyerekre vigyázni. TErmészetesen a nőnek rá kell érnie, és természetesen a nőnek nem baj, ha nem tudja közben építeni a saját karrierjét. Én bizonyos szempontból értem a pszichológus áldozathibáztató mondatát: ne mentegessük már a barmokat! AZ oké, hogy már én is gond nélkül elküldöm őket melegebb éghajlatra, de ha valaki érzékenyebb lelkű, igen okozhat neki traumát, és azért nem ő a felelős, mert érzékenyebb a lelki világa, hanem a barom.

    Reply
    • ÉVA 2015. February 4. Wednesday 20:42

      Kedves Ilu!

      Van egy rossz hírem. Tökéletes férfi nincs, de mi sem vagyunk tökéletesek.

      Csak azt tudom mondani Dr. Bubó után szabadon.. :), hogy kis hibával a hegedű is szól. 🙂

      Szép estét és kitartást a párkeresésben! 🙂

      Reply
      • Ilu 2015. February 4. Wednesday 21:22

        Mondom nem vagyok elég önalárendelő típus. A legutóbbi pasimat azért rúgtam ki, mert elkezdett parancsolni (épp nála voltunk) este, hogy amíg ő letusol, én csináljam meg a krumplipürét. MIre én a kezébe nyomtam a kést, és mondtam, hogy pucolhatja a krumplit. Erre ő: “ezt te most komolyan gondolod?” Válasz: “naná”. “De akkor mikor fogok tusolni?” válaszom: “amikor megfő a krumpli”.
        Ha tegyük fel ugyanez a szituáció úgy zajlik le: “Hogy drágám légy szíves csináld már meg a krumplipürét, olyan éhes vagyok, és én addig gyorsan letusolok” és közben nyom egy puszit, akkor is ez lett volna a vége, csak később. Később esett volna le a tantusz. Mert a két dolog nagyon különbözőnek tűnik, de a háttérben ugyanaz a mozgató rúgó van: a nőnek az a dolga, hogy főzzön, mosson a párjára és a családra, még ha ezt kedvesen is adta volna elő akkor is. Itt nem az együttműködésben gondolkodik. Ugyanis én nem voltam éhes, ő volt az, ő akart enni nem én. Nem várok mást el, csak amit én is nyújtok. Ebben a szituációban ha egyenrangú párkapcsolatban gondolkodik a pasi azt mondta volna, hogy “segítenél-e nekem a krumplipüré készítésében, mert éhes vagyok, és így hamarabb meglennék vele, vacsizunk, és aztán miénk az este”. Köszi a jókívánságot, de én nem keresek társat, minek… Tudom, hogy vannak normális pasik, nem sok, de van. Viszont én meg már nem vagyok olyan fiatal és naív, hogy úgy gondoljam én vagyok a kivétel, vagy pedig fordítva gondolkodva: én fogom megtalálni kivételt 🙂
        De ha akarnék azt kéne tenni, hogy mosolyogva megcsinálom a vacsit, és aztán egy thai konzumhölgy, és egy japán gésa ötvözetét megszégyenítő repertoárral kényeztessem a “páromat”.

        Reply
        • ÉVA 2015. February 4. Wednesday 23:02

          Szia!

          Nézd! Mit is mondjak?

          Ha másban segít, főzzél vagy rendeljetek kaját.
          Azt nem szabad hagyni, hogy teljesen kialakuljon a parancsuralmi rendszer.

          A Nőnek nem ez a dolga, hanem megteszi, mert szeret.

          Hasonló tapasztalatom van…. 🙂

          A szép az egészben az, amikor még 2 év után eléneklik, hogy …. te hoztál tűzbe, te hagytál vízben én rajtam nem múlt semmi sem… 🙂

          A kezdetekkor meg …lehozom néked a csillagokat is az égről…. :).

          De csak előre… 🙂

          Mindenkinek vannak sebei, biztosan mi is mondunk olyat, amit nem kellene.

          Szép estét!

          Reply
        • ÉVA 2015. February 4. Wednesday 23:34

          Még egy gondolat.

          Nem tudom, hogy hallottad-e ezt a verziót?

          ” A Nőnek az a dolga, hogy főzzön, mosson, takarítson és vigye be a sört+ még cipelje is haza a boltból.”
          Addig hites ura vagy párja focimeccset néz a haverokkal. 🙂

          Node az se semmi, hogy én fizessek a randin a pasinak. 🙂

          Reply
          • Zlatan 2015. February 5. Thursday 10:12

            Na, a “randinfizetés” kérdésének problematikáját már ezen a fórumon (igaz másik téma alatt) alaposan kitárgyaltam, erről ugyanis nekem is megvan a véleményem a nőket illetően, nem kevés igen kellemetlen tapasztalatból kiindulva!

            Reply
    • Randi Andi 2015. February 9. Monday 11:43

      Kedves Ilu!

      Mindenkivel van “probléma”, mindenkiben van “hiba”, és senki sem tökéletes. Ha például valaki érzékeny lelkivilágú és úgy érzi, nem bírja a gyűrődést, akkor neki abban áll a felelőssége, hogy tájékozódik mielőtt felregisztrál és ha tájékozódik akkor olvashatja, hogy bizony, lesznek, akik illetlenül fognak vele szemben viselkedni. Az információk alapján eldöntheti, hogy kibírja-e az érzékeny lelke ezt, vagy sem. Ha nem, akkor ne regisztráljon be mert folyamatosan csak sérülni fog. Ilyen egyszerű. Persze, jobb lenne, ha mindenki képes lenne úriemberként viselkedni, de ezt elvárni meg ezen kattogni teljesen felesleges, mert sajnos nem ez a helyzet. Mindenki eldöntheti magának, hogy kibírja, ha valaki egy bunkó vagy sem. De hogy ettől bárki is traumatizálódjon és hosszú évekre sebződjön… Én úgy gondolom, hogy a trauma nem itt kezdődik. Egy természetes lelki ellenállóképességre szükség van, amit lehet edzeni és kell is.

      Reply
      • Eszter 2015. February 9. Monday 17:52

        Kedves Andi!
        Azt gondolom, hogy el lehet játszani, hogy “minden rendben”, de az nem azt jelenti, hogy belül is rendben van.Hazugság azt állítani, hogy egy-egy történés nincs hatással az emberre. Ez inkább elmismásolás, ami egyszer előjön, és lehet, hogy pont olyan embernél, akinek semmi köze a dologhoz. Mások hibáztatása a rossz tapasztalat miatt működni fog, ami végképp ront a helyzeten.Érdemes ezért játszani?Inkább ismerjük be pl.hogy fájt egy lekurvázás….
        A válság miatt is mindenki szívott, az is, akinek semmi köze nem volt a dologhoz, nem vett fel devizahitelt!És tegyük hozzá, ez sem azt jelenti, hogy másoknak nincsenek egyéb terheik.
        Mindenkinek vannak fájdalmaik, de magunkba zárni, szőnyeg alá söpörni felesleges!

        Reply
        • ÉVA 2015. February 9. Monday 19:58

          Kedves Eszter!

          Teljesen osztom a véleményedet.
          Homokba dugni a fejünket? Minek?
          Sokkal tisztességesebb feltárni a problémákat és orvosolni.
          Ehhez mondjuk fel kell nőni.
          Másik: Most azért szívatok valakit, mert az előzővel pórul jártam?

          Minden normális kapcsolat alapja a bizalom.

          Reply
      • 40éves_agglegény 2015. February 9. Monday 23:05

        Én csak sebeződtem.
        2009ben kezdtem el különböző társkereső oldalakon társat keresni és a mai napig egy randevúg sem sikerült eljutnom.
        Sok elútasitást éltem át az évek alatt, pedig magas vagyok, hajam is van, elhizva nem vagyok, munkám is van..stb.
        Az elmúlt évek alatt voltam tréningeken és megpróbáltam megtalálni a hogyan legyen társam útat, de úriemberként mondom, hogy meguntam ezt a sikertelenséget.
        Valakinek a statisztika sikertelen végén is kell lenni és nehéz szembesűlni ezzel, de élem az életem, ahogy tölem telik, de épp elég volt ennyi év az online társeresésből.
        Csak ennyit szerettem volna.

        Reply
  7. ÉVA 2015. February 5. Thursday 19:45

    Kedves Zlatan!

    Neked biztosan mindig igazad van.

    Többet ígérem nem írok semmit, bármit is írsz.

    Szép estét!

    Reply
  8. Eszter 2015. February 5. Thursday 22:25

    Sziasztok!

    Amiben egyet értek: a párkapcsolat NE MEGALKUVÁS legyen. A folyamatos negatívumok csak ártanak.
    És még egy gondolat:valóban nem érdemes azon keseregni, ha nem úgy jön össze, v.idő kérdése, mert a NŐKET generációról-generációra úgy nevelik fel, hogy csak egy férfi oldalán lehet teljes, akkor lehet NŐ.
    Ezt a hülyeséget nem kell elhinni, mert ezt sulykolja a világ.De érdemes meghallgatni egy Csernust, A.J.Christiant, Müller Pétert.
    És könyörgöm:ne ezen vitázzunk, mert valóban mindenkinek van felelőssége a saját élete boldogságáért!!!
    Egy társkapcsolat használhat-felemelhet is (ehhez tényleg nekünk való társat kell találni), de egy rossz az többet is árthat, mintha egyedül lennénk.

    Reply
  9. János 2015. February 10. Tuesday 21:48

    Miröl lehet felismerni azt, hogy ki keres valóban társat és ki az, aki csak úgy fel van regisztrálva?
    Csendes, társaságban visszahuzodó férfinek mik az esélyei az ismerkedésre?
    Van-e olyan nő, aki nem akar, macskát, kutyát, lovat, halat, madarat tartani?
    Üdv,
    János

    Reply
    • Z, mint Zorro 2015. February 11. Wednesday 07:49

      Szevasz János!

      A kérdések jók. Ezekre nincs jó válsz. Bármi jó lehet és működhet, mint ahogy nem. 🙂 A lényeg, hogy ki kell próbálnod, mi működik, ami persze nem egyszerű, mert iszonyatos kitartást igényel.
      De, ami eszembe jutott: ha régen fel van vki regisztrálva, (látszik az időpont), az gyanús, hogy nem igazi kereső, vagy nem tudja mit akar, vagy ha keres, akkor csak rövidtávra.
      A csendeseknek is van esélyük, de elsősorben nem a neten, mert ott a ffnek (az általános vélekedés szerint) kezdeményeznie kell, hanem a való élet ismerkedésében, de csak akkor, ha felismered, veszed, és reagálsz a nők biztató jelzéseire. Mert ezek vannak.
      Ezt az állatos kérdést viszont nem értem. Felőlem tarthat állatot, (rajtam kívűl is :), csak az ágyba nem jöhet be…

      Reply
      • Zlatan 2015. February 11. Wednesday 11:17

        “a való élet ismerkedésében, de csak akkor, ha felismered, veszed, és reagálsz a nők biztató jelzéseire. Mert ezek vannak.”

        Na, nekem meg ezt taníthatná meg végre egyszer valaki, hogy hogyan lehet észrevenni és kódolni ezeket a jelzéseket, mert nekem szerintem ez a legnagyobb gyenge pontom, hogy a nők jelzéseire abszolúte, de totál vak vagyok!

        Reply
        • Z, mint Zorro 2015. February 11. Wednesday 12:05

          Ajánlanék egy könyvet erre a dologra, ami nekem nagyon tetszett és ebben a témában már el lehet indulni vele: Tracey Cox: Szuperflört. Ezeket a jelzéseket írja le, mutatja be. 🙂

          Reply
          • Zlatan 2015. February 11. Wednesday 13:14

            Köszi a tippet! 😉

            Reply
  10. János 2015. February 10. Tuesday 23:21

    Még maradt pár kérdése, milyen a sikeres online társkereső férfi?
    Hol vannak a sikeres társkereső férfiak és miért nem osszák meg a sikerük titkát? Vagy egyszerűen csak szerencséjük volt és nem volt benne semmi titok amit meg tudnának osztani?
    Hogyan tünjünk sikeres, nők számára értékes férfinak egy online adatlapon? Vagy inkább maradjunk öszinték?
    szeretnék ezekre a kérdésekre választ kapni, de nem találom, háthat ti többet tudtok nálam.
    Üdv,
    János

    Reply
    • Z, mint Zorro 2015. February 11. Wednesday 08:05

      Találni azért iránymutatásokat, segédleteket a témában, de ezekkel az a baj, hogy bár tartalmaznak jó és igaz dolgokat, de ezek nem biztos, hogy működnek mindenkinél. Illetve ezeknek a közös alapjuk szintén a sok próbálkozás és a nagy számok törvénye, s könnű már ennél a pontnál elakadni. Ha valaki éppen ahogy írtad csendesebb fajta és távol áll a személyiségétől ez az elv, hogy most akkor írni sok tíz, száz? lehetséges jelöltnek, nem tudom ez pl. számomra is elég nehéz, félelmetes, és lelombozó, ha belegondolunk komolyan. Tövábbi általános elvek: legyél írányító, kezdeményező, domináns az írásbeli kommunikációban, emellett, persze legyél érdekes, humoros, a szexualitást is bele kell vinni, egy csomó dolog van. De mindennek az eredőjeként megint azt kell mondjam, hogy aki tudja annak lehet, hogy mindez magától értetődő, de akinek nem, annak a személyiségét kell(ene) teljesen megváltoztatnia, hogy ezeket a (sikeres?) elveket magáévá tegye, és tudja alkalmazni. Sokszor nem értik, akiknek megy, hogy ez miért nehéz, hát ezért.
      Vagyis az a titok, hogy nincs titok.
      Az adatlappal kapcsolatban: az, hogy őszinte vagy attól még tűnhetsz sikeresnek, vagyis a kettő nem zárja ki egymást. Az értékeidet kell hangsúlyoznod, de attól még nem kell őszintétlennek lenned. Az előnyeidet kiemeled, a nőknek tetsző módon megfogalmazva. Az esetleges hátrányos tulajdonságaidat megfogalmazod viccesen átfordítva előnyősbe. Ezek is ilyen általános elvek, szóval ilyesmik vannak, de a lényeg, mert én is hasonló cipőben járok, és elég sok ilyen anyagot tanulmányoztam már, hogy mindezek csak akkor fognak menni, ha a maga a személyiség megváltozik, de akkor már ez természetes lesz.

      Reply
  11. Z, mint Zorro 2015. February 11. Wednesday 08:23

    S milyen nehéz megváltozni? Megváltoztatni az énképét, az idegenképét, és a világképét az embernek. Évtizedes gondolatrendszereket átállítani magadban. Milyen nehéz az?

    Reply
  12. János 2015. February 11. Wednesday 16:05

    Köszönöm a hozzászólásokat és egyben reagálnék is.
    Hogy ki és mitől sikeres a nöknél azt nem tudom, csak azt, hogy én nem vagyok sikeres, nem tudom eladni magamat, nem tudok hóditani.
    Régi vágású vagyok virágot viszek, dicsérem, de napjainkben ezekkel nem érek célba, hatástalanok lettek a régi praktikák, az új trüköket meg nem ismerem.
    Az identitásomat nem szivessen adnám fel azért, hogy legyen társam.
    A házi állatokat azért írtam, mert én nem akarok tartani és olyan társat keresek, aki szintén nem akar, ezen felül a dohányzás az, ami nálam kizáró ok.

    Reply
  13. abc 2015. February 11. Wednesday 20:37

    🙂

    Reply
  14. béla 2015. February 18. Wednesday 08:55

    Sziasztok!
    Mikor kapjuk már meg azt a listát?Én is kíváncsi vagyok rá.

    Reply
    • Zlatan 2015. February 18. Wednesday 13:26

      Ha az általam beígért listára gondolsz, rengeteg munkám és egyéb intéznivalóm van most az utóbbi időben, sosincs időm nekiülni és kidolgozni. De nincs elfelejtve! 😉

      Reply
  15. Zs0lt 2015. February 26. Thursday 19:37

    Az online társkeresés csak időmilliomosoknak való.
    Majd ha a felhasználó csak és kizárólag azokkal léphetne kapcsolatba, akivel kölcsönösen megfelelnek egymásnak a beállított a keresés paraméterek alapján, akkor lehetne róla érdemben beszélni.

    Persze ez egyik on-line társkeresőnek sem érdeke, mert így hamar kiderülne, hogy a több ezer tagból, mindössze néhányszor 10 főből tudnának csak válogatni.

    Reply
    • Randi Andi 2015. February 28. Saturday 15:55

      Próbálkozz offline!

      Reply
      • Zs0lt 2015. March 1. Sunday 11:15

        Úgy teszek és tudod mit?
        Sokkal kevesebb idő meg energia, mire valódi interakcióba kerülök az ellenkező nemmel. 🙂

        Reply
        • Randi Andi 2015. March 1. Sunday 13:55

          Ebben biztos is vagyok! 🙂

          Reply
        • abc 2015. March 6. Friday 19:56

          Szia Zsolt!

          Igazat adok neked. Én is így teszek.
          Bárhol, bárkivel összefuthatsz bármilyen helyszínen… és legalább látod a valóságot…. :).
          Itt a neten korábban én is leveleztem 2 évig valakivel, de nem volt ideje találkozni velem. Pedig én voltam a szíve… :).

          Szép napot!

          Reply
          • Zs0lt 2015. April 6. Monday 16:36

            Kb. 3. “nincs időm” után hajtottam volna el…

            Reply
            • ÉVA 2015. April 6. Monday 20:04

              Szia Zsolt!

              Így tettem… :), aztán kis idő múlva ismét leveleztünk.
              Megadott egy szerintem kamu címet, hogy menjek át hozzá… este 10-kor.
              Persze nem mentem… 🙂
              Egyszer wellnessre is hívott, randi helyett… 🙂

              Szép estét!

              Reply
    • BB 2015. March 2. Monday 17:06

      Az elittárson tényleg így van, igaz, ha igényes vagy, valóban nyomorultul kicsi lesz a felhozatal, azaz a rendszer által felkínált hozzádillő partner.

      Reply
      • Zs0lt 2015. April 6. Monday 12:56

        Ha már szóba került az “igényesség”, akkor azt láttam, hogy az on-line társkeresőkön fellelhető hölgyeknek bizony vannak igényei.

        Mert hogy ott férfi ember csak akkor rúghatja meg a pöttyöst, ha legalább 185 cm magas, sportos testalkatú, természetesen szemtelenül jóképű, intelligens és sikeres, rendelkezik egzisztenciával (a többi meg ássa el magát és még csak arra se merjen gondolni, hogy egy ilyen “igényes hölgynél” kezdeményezzen így az éterben).

        Na pont ezek a férfiak azok, akiknek nincs szükségük on-line társkeresőre.
        A többiek meg tök fölöslegesen töltik ott az időt.

        Akkor is “nyomorultul kicsi a felhozatal”, ha csak az alábbiakat veszem figyelembe.
        – legyen független (furcsa, hogy egy társkeresőnél ki kell emelni de ez van)
        – ne legyen gyereke (kövezzetek meg de sajátot szeretnék)
        – ne legyen magasabb nálam (azt a nők sem szeretik)
        – ne legyen testesebb nálam (ezt meg én nem szeretem)

        Tudom, túl igényes vagyok. 🙂

        Reply
  16. Gábor 2015. February 28. Saturday 16:16

    Aki sikeres az online (és elő) társkeresésorán annak, nem probléma, de aki szinte mindig, vagy nagy százalékban csak visszautasitást kap, az nem csoda, ha elöbb útobb belefásúl a társkeresésbe és lelki problémái lesznek.
    Nem lehet könnyű feldolgozni a folytonos visszautasitásokat, sikertelen levelezéseket, randevúkat.
    Miközben a sikertelen személy “szinte” mindent elkövet, hogy sikeres legyen, ugy mint különböző fotók, adatlapok, személyiség fejlesztő tréningek, de hiába a bele ölt idő és energia, az csak nem akar megtérülni.
    Ezútán jön a feladás, a nem keresés, persze titkon ott a vágy, hogy ha nem keresünk, akkor talán összefutunk azzal, aki a társunká válik.

    Reply

Leave a Reply to Gábor Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.