Vajon mennyit változunk az évek során? És hogy változnak velünk együtt a párkapcsolati elképzeléseink?
Mint life coach, számomra a Brit Pszichológiai Társaság öregedéssel kapcsolatos hosszútávú kutatása nagyon érdekes és inspiratív ebben a témában. A kutatás 14-től 77 éves korukig követte a kísérleti alanyokat, rendszeresen töltetve velük a személyiségükre vonatkozó kérdőíveket, amelyek ugyanazokat a vonásokat mérték. A kutatás eredménye az volt, hogy két vonástól eltekintve (érzelmi stabilitás és lelkiismeretesség/szorgalom), az összes többi személyiségvonásunk szinte a felismerhetetlenségig megváltozik. Magyarul a 77 éves önmagunknak nem sok köze van a 14 éves énünkhöz.
Érdekes, nem? Pedig úgy éreznéd, hogy Te mindig is ugyanaz a kamasz maradtál, legfeljebb egy kicsit őszebb hajú vagy kopaszabb, magasabb és/vagy kövérebb. Pedig ez csak nekünk tűnik így – a külvilág számára teljesen más emberré válunk. Szerinted mégis, miből fakad az a rengeteg párkapcsolati konfliktus?
A kutatás egyébként az 50-es években kezdődött Skóciában, 1208 14 éves diák tanárjával töltették ki a kérdőívet, ami hat személyiségvonásra kérdezett rá: önbizalom, kitartás, érzelmi stabilitás, lelkiismeretesség/szorgalom, eredetiség, tanulásra való motiváltság. Hat évtizeddel később a kutatók 635 résztvevőt találtak meg, ebből 174-en hajlandók voltak újra kitölteni a kérdőívet. Ez alkalommal maguk a résztvevők értékelték magukat, illetve rávették egy közeli ismerősüket vagy rokonukat az értékelésükre. Az eredmény a fentebb említett lett: a személyiségük, úgy tűnt, rengeteget változott a 63 év során, szinte semmilyen korrelációt nem mutatott a 14 éves önmagukhoz képest, az érzelmi stabilitást és a szorgalmat kivéve (utóbbi koreláció csak nagyon gyengén volt kimutatható)
Tehát, ha szeretnéd a párod személyiségét megváltoztatni, van rá esélyed! Kár, hogy ehhez 63 évet kell várnod.
Egyes számú tanulság a kutatásból: fejlődni, változni, önmagunkkal foglalkozni sosem késő! (Ezt jól mutatja, hogy az idei horvátországi önismereti táborunkban hatvan fölötti résztvevő is lesz!)
Ami másik fontos tanulság a kutatásból, az az, hogy muszáj felülvizsgálnunk huszonéves álmainkat és elképzeléseinket a párkapcsolatokról és a Nagy Ő-ről. Lehet, hogy ami huszonévesen megfelelt, az negyvenévesen már egyáltalán nem fog. Ami akkoriban fontos volt, az ma már elhanyagolható és meg sem tudod magyarázni, miért ragaszkodtál hozzá. Sokan egyáltalán nem revideálják nézeteiket és 37 évesen is pont olyan férfira vágynak, mint anno 18 évesen. Sőt! Az igénylista az évek számával egyre nő, végül pedig már egy olyan tökéletes ideál után ácsingóznak, aki egészen egyszerűen nem létezik. Legyen okos, kedves, aranyos, keressen sok pénzt de azért legyen családcentrikus, legyen sportos, érdekes, ne kopaszodjon, ne legyen még családja, legyen autója, lakása, nyaralója lehetőleg, legyen végtelenül romantikus, bánjon jól a pénzzel, végezzen háztartási munkát, stb. stb. Amint látod, sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is elvárnánk – ugyanattól a személytől. Közben pedig mi magunk sem vagyunk tökéletesek, sőt… de ha már eddig vártunk, ide a legjobbat!
A tökéletes reménytelen keresése helyett vizsgáld meg, hogyan változtak a preferenciáid az idők során, és mi az az 5 legfontosabb dolog, amiből nem engedsz és ami ha megvan, akkor boldog lesz a párkapcsolatod. Súgok: ne a külsőnél kezdd, hanem a belsőnél, az értékrendnél, a szabadidős tevékenység pedig csak az utolsó legyen a listán (sőt, rá se kerüljön). Az értékrendből viszont ne engedj, még ha minden más tökéletesnek tűnik is!
Hármas számú tanulság: nem veheted készpénznek sem a párkapcsolatodat, sem a másikat. Rendszeres megerősítés, közös élmények kellenek, különben “szétnőttök” egymástól. A közös élmények alatt kettesben megélt élményeket értek, a gyerekes programok nagyon jók, de akkor nem egymásra figyeltek, hanem a kisebbekre.
Nos, Te miben változtál kamaszkorod óta? Írd meg!
4 Comments