Úgy érzed, Te is rá vagy görcsölve a társkeresésre? Íme egy olvasói levél, amely épp erről szól:

“Igazából pont az a baj szerintem, ha valaki számára a társkapcsolat a legfontosabb dolog. Ez sokkal nagyobb baj (az ismerkedés során is), mint az alacsonyság. Akinek a párkapcsolata a legfontosabb az életben (főleg ha férfi az illető), az nekem alapból nem kéne, ez biztos. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de valószínűnek tartom, hogy még sok nő van így, mint én, legfeljebb nem tudatosul bennük (egy ideig).”

Nagyon sok egyedülálló teljesen rágörcsöl a társkeresésre. Szinte ez válik életének egyedüli és kizárólagos fókuszává. Mi a baj ezzel? Csupán annyi, hogy beszűkül a gondolkodásod és az életed többi területére sem figyelsz, be vagy pánikolva, és állandóan az jár a fejedben, hogy “úristen, örökre egyedül maradok”!

Íme a 22-es csapdája randi kivitelben: minél jobban rágörcsölsz a társkeresésre, annál kevésbé fog menni. Nálam azt olvasod ugyebár, hogy tenni kell a párkapcsolatért, tenni kell a szerelemért.

A “tevés” alatt azonban nem azt értem, hogy állandóan panaszkodj arról, hogy neked nem jön össze semmi, egész nap paráztasd magad szintén ezen és állandóan randi tanácsokat olvasgass női magazinokban, hátha attól jobb lesz. Ezektől egyáltalán nem lesz jobb ugyanis!

Amikor a fókusz máshol kellene, hogy legyen

Az sem feltétlenül szerencsés, amikor klienseimről kiderül már az első beszélgetésnél: nemcsak párkapcsolatuk nincsen, de tulajdonképpen magánéletük se. Van, aki társra vágyik, de társasága sincsen egyáltalán, és leendő kedvesétől várja, hogy minden legyen egy személyben. Más szintén “komoly párkapcsolatot, akár házasságot is” szeretne, csak éppen non-stop dolgozik és nincs rá ideje. Megint más pedig tisztában van vele: még mindig exéről álmodozik, csak hát az már azóta árkon-bokron túl jár.

Tehát van, amikor hiába próbálod fókuszba hozni a párkapcsolatosdit, ezer akadály áll az utadban amelyeket először el kell távolítani ahhoz, hogy nyugodtan kezdhess újra valakivel.

Amint elhárultak az akadályok, rendben van az életed nagy része (tökéletes sosem lesz minden egyszerre), nekiállhatsz a randizásnak. Akkor is hagyj még más dolgokat is, tartsd meg a barátaidat és a hobbijaidat, ha van valakid, ha nincs. Azt semmiképpen se várd a társtalálástól, hogy majd ha lesz valakid, megoldódik az életed.

Amikor a fókusz picit túl sok…

Biztosan ismered azokat a párokat, akik eltűnnek a Föld színéről, amint összejönnek, szakítás után pedig kétségbeesve próbálják visszaszerezni a párkapcsolat alatt elhanyagolt barátaikat.

Nagyon sok férfitől hallom például azt a panaszt, hogy a párja teljesen megváltozott: otthonülő lett, állandóan csak rajta lóg pedig pont azt szerette benne, hogy aktív, társasági ember, akinek mindig van valami érdekes programja. Eközben a nő valami láthatatlan normának megfelelve próbálja a “jó barátnő/jó feleség” szerepet játszani. A férfi szemében unalmassá válik, a nő pedig úgy érzi, mindent megtett a kapcsolatért, mégsem volt elég.

Ugyanígy ijesztő az a férfi, aki a nő nyakán lóg és pincsikutyaként követi mindenhova saját élet, barátok és célok nélkül.

Tanácsom: mielőtt párkapcsolatot szeretnél, vizsgáld meg, hogy a magánéleted rendben van-e. Vannak-e hobbijaid, amiket szeretsz, vannak-e barátaid, akik inspirálnak és melletted vannak. Ha ezek megvannak, nyugodt lehetsz: érdekes és vonzó leszel a másik szemében. Ha nincsenek, akkor itt az ideje picit fókuszt váltani és ezzel foglalkozni kétségbeesett társkeresés helyett. És ki tudja – talán pont ott találod meg Őt, ahol a hozzád passzoló, azonos érdeklődési körű emberek vannak…