érzelmi fitnesz

23 Feb

Nemrég írtam a társkeresők 3 típusáról, most következzen a társkeresés 4 akadálya. Ezek azok a fő területek, ahol gondok szoktak általában lenni, ha valaki már nagyon régóta társkereső de nem találja a párját. Sok társkereső olvasó kérdezi, hogy mi lehet a probléma, hiszen hónapok óta nem talál senkit. Nos, egy-két hónap társkeresés, esetleg fél-egy év még nem a világ, a gondok ott kezdődhetnek, ha valaki már több, mint két éve van egyedül.

Itt a Társkereső Kalauzon azzal foglalkozunk, hogy mi mit tehetünk a pártalálásért, de mindannyian tudjuk, hogy ez csak az egyik fele a dolognak. Mint az élet minden területéhez, ehhez is szerencse kell. A mondás azonban igaz: “a szerencse sokszor nem más, mint a lehetőségek észrevétele, a lehetőséggel való élés tudománya”, tehát még a szerencsére is fel kell készülni.

Lássuk tehát a társkeresés 4 akadályát:

Társkereső akadály 1: Kísért a múlt.

Sokan már azelőtt elkezdenének társat keresni, mielőtt még lezárták volna magukban előző kapcsolataikat. Rengeteg szakítás előtt álló, vagy válófélben lévő “társkereső” olvasóm van, nekik csak annyit tudok javasolni, hogy foglalkozzanak az első lépcsővel, tehát a megfelelő Érzelmi Fitnesz kialakításával, mielőtt még nekiállnak keresni. Tudom, hogy praktikus lenne úgy otthagyni az előzőt, hogy már rögtön össze is tudnánk bútorozni a következővel ezáltal csökkentve a rezsiköltséget, de az esetek legnagyobb százalékában nem működik a megélhetési társkeresés!

Amíg még nem zártad le az előző kapcsolatodat, meg fogja keseríteni az újakat. Nem lehetsz egyszerre szerelmes az exedbe és az új partneredbe. Ha nem megy az elengedés, többféle elengedési technikával próbálkozhatsz, itt van például a meditáció, vagy a sokak által javasolt érzelmi felszabadítás (éft). Ne törődj a visszaesésekkel és a hullámvölgyekkel, szépen lassan helyre fogsz jönni, és akkor elkezdheted a társkeresést. Amíg csak “bosszúból”, “csakazértis” keresel társat, addig zsákutcában vagy.

Kísért a múlt?

Társkeresés akadály 2: Korlátozó hiedelmek.

A korlátozó hiedelmek az egyik legproblémásabb terület, amivel foglalkozni kell a társkeresés témakör kapcsán. Elég, ha csak beleolvasunk egy-két olvasói hozzászólásba itt, a Társkereső Kalauzon, és máris láthatjuk, hogy mennyire nehéz a berögzült gondolkodási sémáktól és sztereotípiáktól szabadulni, illetve mennyire szeretjük ezeket ismételgetni és megosztani másokkal is.

Nem csupán a társkeresés esetén, de minden más területen is a gondolataidnál a legelső kritérium amit át kell gondolnod (a híres sikercoach, Tony Robbins nyomány), a következő: “erősít, vagy rombol engem ez a gondolat”? Ha azt gondolom, hogy minden férfi “disznó” és minden nő “csak a pénzre hajt”, az vajon segít engem a társkeresésben, vagy akadályoz? Mit gondolok a párkapcsolatokról? Mit gondolok a társkeresés folyamatáról?

Egyik VIP társkereső tanfolyamosommal jöttünk rá közösen egy coaching ülés alkalmával, hogy bár társat keres, de igazából a fő problémája az, hogy nagyon tart a párkapcsolatoktól. Egészen addig bele sem gondolt, hogy mennyi negatív sztereotípia van a fejében, amíg el nem kezdtük szépen sorra leírni egy papírlapra ezeket. Szinte az egyetlen pozitívum a párkapcsolattal kapcsolatban az volt nála, hogy van rendszeres szex. Ugyanakkor legalább 10 dolgot fel tudott hozni negatívumként: a kötöttséget, bekorlátozást és az együttélés nehézségeit. Belátható, hogy ameddig ezeket nem teszi helyre magában, hiába álmodozik családról és gyerekekről, mert szabotálni fogja saját magát ezek elérésében – a korlátozó hiedelmei miatt. Így aztán a társkeresés sem fog menni.

Szintén jellemző korlátozó hiedelem, hogy “nem vagyok elég jó”, vagy “nem akarok megint érzelmileg sérülni”. Ezek a gondolatok roncsolják a kisugárzást, és elriasztják a lehetséges társkereső jelölteket.

A belső meggyőződéseket, korlátozó hiedelmeket, belső blokkokat feloldani és átalakítani hatalmas, napról napra elvégzendő munka, amelyhez rengeteg gyakorlat van szerencsére, amelyek mankóként szolgálnak. Ilyenek az Identity önismereti játék, és ezernyi más dolog, amelyekkel a Társkereső Műhelyen is találkozhatsz. Ha komolyabb akadályokat építettél magadban, érdemes szakemberhez fordulni.

Téged is korlátoznak a hiedelmeid?

Társkeresés akadály 3: Nem vagy szinkronban a másik nemmel

Tipikus probléma vezető beosztású társkereső nőknél, hogy ha van is idejük egy randira, úgy esnek be a munkahelyükről. A munkahelyi “üzemmód” pedig teljesen alkalmatlan egy randi szituációra. A munkahelyen teljesíteni kell, hozni a számokat, érvelni, vitatkozni, kikérdezni, beszerezni. Alapvetően egy proaktív, “gyerünk és csináljuk” hozzáállás a jellemző, egy randi helyzet azonban teljesen mást kíván meg. A munka üzemmódot és a randi üzemmódot tehát élesen szét kell választani. A randin lazítani kell, beszélgetni, meghallgatni és jól érezni magunkat. Az első randi nem interjú szituáció, márpedig sok férfi panaszkodik, hogy úgy érzi, vallatáson vett részt.

Férfi társkeresőimnek pedig azt javaslom, hogy ne az első randin öntsék ki a szívüket és panaszolják el az exekkel kapcsolatos ellenérzéseiket, továbbá hagyják az adott hölgyet szóhoz jutni, és higgyék el nekem, nem kell az összes eddigi eredményüket és teljesítményüket felsorolni azért, hogy megnyerjék az illető hölgy szimpátiáját!

Így mész randira?

Társkeresés akadály 4: Randi készségek hiánya

Hát igen, az a bizonyos rettegett komfortzóna-átlépés… Amikor rádöbbenünk hogy jajj, sok-sok éve egy randin nem voltam, illetve hogy jajj, csak az online társkeresés maradt, hiszen a baráti körben nincsen senki. Jó hír! Ezt az akadályt lehet a legkönnyebben leküzdeni. Elég megérteni a Tölcsér-elvet, hogy egy kis önbizalmat kapjunk. Az online és offline társkeresés tanulható, a randikészségek fejleszthetőek!

Hiányoznak a készségek?

Nos, társkeresés terén nálad mi a legfőbb akadály?

ezert-vagy-meg-egyedul-r

Megjelent a könyv!!! Olvass bele itt!

Learn More
07 Feb

Társkereső coachként nincs is olyan könnyű dolgom, mint azt két éve gondoltam. Az elmúlt időszakban rájöttem, hogy egyrészt a társkeresés problémakör sokkal súlyosabb és mélyebb társadalmi probléma, mint azt sejteni véltem, ennek megfelelően súlyos és mély következményekkel. Amit a média laza szingliségnek állít be, az a valóságban a legtöbb esetben tömény elkeseredést, és rengeteg fájdalmat takar. Ráadásul szingliségben általában 35-ig gondolkozunk, míg a valóságban a negyvenes, ötvenes és hatvanas korosztály is úgy érzi, semmit sem ér az élete, ha nincs valaki mellette. Minderre rátesz egy lapáttal a társadalmi megbélyegzés, ami főleg az egyedülálló nőket érinti, bár a férfiak sem érzik valami jól magukat a bőrükben egyedül.

Rengeteg levelet kaptam, ezernyi embert hallgattam meg. Panaszkodás, a másik nem képviselőire való mutogatás, sőt, öngyilkosságra való utalgatás is volt bennük. Őszintén megmondom, a hideg kiráz az ilyenektől. Azonban mégsem ez, hanem egy friss hozzászólás adta meg a mottóját ennek a bejegyzésnek.

“Ahogy olvastam ezeket a szakítós történeteket elment a kedvem az egész szerelem dologtól. Csak felesleges szívfájdításnak és önámításnak látszik. Közben meg elmegy az ember fiatalsága a nagy büdös semmibe mire egy valamire való kapcsolatban lehet része. Mert egy valamire való kapcsolatot max a halál választ el. Ennyiből jobban jár akinek az érzelmi szinte annyi, hogy mindegy kivel fekszik le és ezért talán még pénzt is kér. Bocs ha valakit megbántottam, de így gondolom.”

Ez a hozzászólás csapta ki végleg a biztosítékot. 🙂 És most, itt előttetek ízekre is szedem…

Nem panaszláda!!!

Nem panaszláda!!!

“Elment a kedvem az egész szerelem dologtól. Csak felesleges szívfájdításnak látszik.”

Ennyi erővel teljesen felesleges megszületni is. Ismered a mondást, hogy “az élet nem habostorta”, illetve “egyszer fenn, egyszer lenn?” Az élet szerves része a fájdalom és egy csomó probléma. Egy párkapcsolatba mégiscsak azért megy bele az ember, mert van benne valami jó. Ha ez a jó elmúlik, vége a történetnek. Naná hogy fáj. Veszettül. De ez van. Ismétlem: az elmúlás bele van kódolva az életbe. A szakítás bele van kódolva egy párkapcsolatba. Persze, van olyan is, amikor nem szakítással végződik a kapcsolat, de általában az egyik fél hamarabb távozik, mint a másik. Csak felesleges szívfájdítás lenne?

“Közben meg elmegy az ember fiatalsága a nagy büdös semmibe”

Hja kérem, ha valakinek kizárólag a párkapcsolata tölti ki minden idejét és önmagától egyáltalán nem fejlődik mert minden problémájának a megoldását a másik fél megszerzésében illetve megtartásában látja, akkor valóban úgy érezheti, hogy a másikra “pazarolta” a fiatalságát. A valóságban azonban túl gyáva volt a sarkára állni és elindulni a saját útján, megtalálni azokat a dolgokat, amelyek akkor is lelkesítik és építik, ha egyedül van. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a másik a “mindenük”. Ennek nagy pofáraesés a vége, mert ha a “mindenük” angolosan távozik a kapcsolatból, ott maradnak a nagy semmivel. Rengeteg emberrel találkozom, akinek a hobbija tulajdonképpen a párja. Azonkívül semmi más nincsen – nincsenek barátok, barátnők, nincsenek egyéb szabadidős tevékenységek. Ha a másik nincs, meg van lőve az illető.  Az életed kiszínezése a Te feladatod. Ráadásul ha egyedül vagy, olyan színeket festhetsz bele, amilyeneket csak akarsz. Miért mindig a szürkét és a feketét választanád?

“jobban jár akinek az érzelmi szintje annyi, hogy mindegy kivel fekszik le és ezért talán még pénzt is kér”

Persze, kedves hozzászóló, álljunk be inkább prostituáltnak, merthogy az mennyivel jobb és különben is milyen irigylésre méltó a szexmunkások élete. Ekkora marhaságot! Tény, hogy van olyan élethelyzetű és érzelmi szintű ember, aki úgy váltogatja a partnereit, mint mások az alsóneműjüket. Ennek megvan a maga büntetése – ezek az emberek általában kiégnek és rengeteg idő kell, hogy újra töltődjenek. Elveszítik a hitüket is a másik nemben, aztán a normális párkapcsolatban is. Biztos vannak kivételek, csak én még nem láttam egyet sem.

“bocs, ha valakit megbántottam, de így gondolom”

Meglepetés: ezzel a gondolkodásmóddal elsősorban magadat bántod és bünteted. De másokat is megfertőzöl a negatív gondolataiddal. És a végén ki jár jól ezzel? Senki. A gondolataidat megválogathatod: lehetnek építő jellegűek illetve rombolhatnak. Miért gondolnál káros, romboló jellegű gondolatokat, ha ugyanannyiba (semennyibe sem) kerül, hogy pozitív, építő gondolatokkal töltsd fel magad? A Társkereső Kalauz azért született, hogy támogató közösséget, pozitív energiákat adjon a társkeresőknek. Nem panaszláda, bár sokan összekeverik azzal!!!

És most komolyan (és ez a kegyelemdöfés…)- tényleg akkora hatalmas probléma, hogy momentán nincsen senkid? Ilyen hozzáállással szerinted pont egy párkapcsolatra van most szükséged?

Természetes, hogy mindenkinek a saját problémája fáj a legjobban. Az viszont nem természetes, hogy keresés helyett másokat tömünk negatív gondolatokkal és panaszáradattal. Őszintén – megyünk vele valamire?

A családomban sajnos van egy rákbeteg, remélhetőleg most, hogy túl van a kemoterápián, meggyógyult. A betegség kapcsán tanultam meg, hogy a gyógyulásnak legalább fele a helyes gondolkodás. Ha elengeded magad, rettegsz, szorongsz és állandóan panaszkodsz, nagyobb valószínűséggel halsz bele. Amikor bementem a kórterembe, többek kezében is pozitív gondolkodás könyveket láttam. Nem akarok hatásvadász lenni ezért nem adok részletes leírást a folyamatokról meg azokról amiket a kórházban láttam és tapasztaltam. A lényeg: a betegek nem azzal szórakoztatják odabent egymást, hogy ki tud jobban panaszkodni. Tudják, hogy semmi értelme, a jövőre és a gyógyulásra kell koncentrálni. Mi lenne, ha mi, egészséges emberek (többeknek itt igazából mindenük megvan: állás, lakás, csak egy pár hiányzik)  is ugyanezt tennénk?

Bocs, ha valakit megbántottam, de így gondolom. 🙂

Learn More
07 Jan

“Te vagy a mindenem” – romantikusan hangzik, nem? Társkereső coachként mégis azt javasolnám, hogy mielőtt társkeresésre adod a fejed, első lépésként alakíts ki magadnak olyan magánéletet a munkán kívül, amelyben jól érzed magad.

Te vagy a mindenem?

Nem várhatod el ugyanis leendő párodtól, hogy tökéletesen minden igényt kielégítsen, legyen ő az anyád/apád, testvéred, szeretőd, társad, legjobb barátod egyben. Persze, a szerelmes dalok erről énekelnek, de én mégis azt mondom, ezek a “legyél te a mindenem”-típusó elvárások túl nagy terhet tesznek a másikra, és könnyebben csalódáshoz vezetnek.

Fiatalabb korban is előfordul, de a 40-es, 50-es és 60-as korosztálynál még inkább, hogy a válás után semmilyen társasága nem marad a társkeresőnek és azért szeretne leginkább társat, hogy ne legyen magányos. Főleg a hosszú házasság és a gyermeknevelés ideje alatt leépülnek a társadalmi kapcsolatok, váláskor pedig az a kevés barát is, aki volt, általában vagy az egyik, vagy a másik felet támogatja, tehát ők is elvesznek.

Magányos is vagy vagy csak társtalan?

Társtalanság és/vagy magány?

Ha így marad az ember egyedül, az nagyon megnehezíti a dolgát. Egyrészt üresek a hétvégéi, a gyerekek kirepültek, nincs kivel programokat szervezni, nincs kivel kimozdulni. Egy társ tűnik az egyedüli megoldásnak.

Úgy gondolom, könnyebb a társkeresési procedúrát is végigcsinálni, ha van egy támogató közeg, vagy egy baráti háló az ember mögött, akinek lehet mesélni, és akikkel fel lehet oldani a magányt. Mit csinálj azonban, ha teljesen egyedül maradtál és minden hétvégén a négy falat nézed és kétségbeesetten szeretnél egy társat magadnak, aki kihúz ebből a magányos helyzetből?

Hogyan építs baráti kört a nulláról?

Összefoglaltam pár lépést, amellyel csökkentheted a magányodat, és “újraindíthatod” a baráti körödet. Igenis, abszolút nulláról is magad köré tudsz építeni egy ismerősi-baráti hálót – ami aztán megtart és melegít, ha magányosnak érzed magad.

1. Keresd fel a régieket. Igen, kicsit ciki lesz újramelegíteni a régi barátokat, miután elhanyagoltad őket, de ezt be kell vállalnod. Keresd fel őket, kérj elnézést (ha tényleg elhanyagoltad őket), hogy nem jelentkeztél eddig, és hívd meg őket akár egy baráti vacsorára, akár egy kávézóba kicsit beszélgetni.

2. Kezdj el sportolni. A legjobb, ha valamilyen klubhoz csatlakozol, ahová hétről hétre ugyanazok járnak. Tollas, hastánc, ping-pong, teljesen mindegy, csatlakozz hozzájuk. Előbb-utóbb minden klub szervez foglalkozáson kívüli rendezvényeket is, amelyek általában klassz kis programok. Továbbá minden héten ugyanazokkal az emberekkel találkozol, valószínű, hogy barátkozni is fogsz tudni velük. Ne legyél túl nyomulós, de nyugodtan bejelölheted őket az iwiw-en, vagy Facebook-on, ahol szorosabbra fűzheted a kapcsolatokat.

3. Tanfolyamok? Úgyis van elég szabadidőd, keress magadnak tanfolyamot, vagy valamilyen szakkört. Lehet az patchwork vagy rajztanfolyam, itt is mindig vannak kiegészítő foglalkozások, és egy csapat részének érezheted magad.

4. Társadalmi szervezetek. Vállalj önkéntes munkát. Mi érdekel? Környezetvédelem, esélyegyenlőség vagy valami más? Keress magadnak egy szervezetet és jelentkezz – mindenhol szívesen fogadják a segítő szándékot. Ráadásul hasonló érdeklődésű emberekkel vagy együtt, könnyű barátkozni.

5. Online közösségek. Amíg a fenti négy pontot nem mered meglépni, addig is lelkes tagja lehetsz online közösségeknek. Fórumozhatsz, csetelhetsz, vitázhatsz és beszélgethetsz. Keresd meg a neked való helyeket – a Nők Lapja Café fórumain például mindig pezseg az élet. Kevésbé érzed magad magányosnak, ha legalább online kapsz megkereséseket, és az ilyen közösségekből is sokszor szerveződik offline esemény.

Szintén javaslom számos társkereső olvasóm és tanfolyamosom által ajánlott online túraklubokat, úgymint a Túratárs, vagy a Sétafika, ahol ingyenes programokon vehetsz részt: szervezett sétákon és túrákon hétvégén.

Barátok

Attól még hogy nincsen párod, barátaid legyenek!

Én a következőket próbáltam ki, miután egyedül maradtam (csak ötletadónak): jobb agyféltekés rajztanfolyam, pókerklub, üzleti klub, sportklub. Mindegyik bevált, mindenhonnan jó kis programok szerveződtek és annyit mászkáltam mindenfelé, hogy észre sem vettem, hogy nagyon egyedül és magányosnak kellene éreznem magam.

“Zsarol a családom!”

Ha úgy érzed, a környezeted (szülők, gyerekek) azzal zsarolnak, hogy nem vagy eleget otthon, magyarázd el nekik, hogy neked ez fontos. Túl sok olyan levelet kapok, amelyben negyvenes-ötvenes embert érzelmileg zsarolnak a szülei vagy a gyermekei, hogy ne csináljon programot magának, hanem inkább üljön otthon velük. Íme egy közülük:

“A fiam két hete összeköltözött a barátnőjével. Ez természetes dolog, Viszont egyedül maradtam a szüleimmel és az anyám már az agyamra megy. Nagyon szeretem őket, de kegyetlen amit művel….Többször előfordult ha később jöttem haza, a anyám különböző ürüggyel rámtelefonált, és közölte, ha ide jön valaki elűzi. 4 éve együtt lakunk külön bejárattal, de percenkét bejön.”

Ha nálad is hasonló a helyzet, itt az ideje, hogy kicsit a sarkadra állj és megértesd velük hogy bizony, Te is fontos lehetsz és a Te kívánságaid is számítanak. Ha nagyon nem megy a megértés a másik oldalon, használd a “beakadt lemez” technikát: bármit mondanak, mindenféle magyarázkodás nélkül ismételgesd, hogy neked ez fontos, és mindenkinek az a legjobb ha te is jól érzed magad, ezért muszáj elmenned erre vagy arra a programra. És ha nagyon unatkozik (mint pl. a fenti anyuka), foglalja el ő is magát valamivel.

Először nem könnyű

Amikor idegen környezetbe kerülsz, először kellemetlenül, kínosan, esetleg zavarban fogod érezni magad. Ez teljesen természetes, adj esélyt egy legközelebbi alkalomkor is magadnak és az adott rendezvénynek! Egy összeszokottnak tűnő társaságba is bele tudsz kerülni, csak legyél türelmes! Ne rohanj le mindenkit elsőre, szépen lassan közeledj másokhoz, ismerkedj és beszélgess velük. Meglátod, ha nem mész, egy idő után már hiányolni fognak! Alakíts ki egy hetirendet amelyben mindig legyen valami kikapcsolódás, szórakozás és sport. Ja és természetesen a fenti helyeken ám társat is lehet találni 🙂

Szóval, a fentiek közül melyiket fogod kipróbálni először? 🙂

Társkeresés indul!Ha csak egy társ hiányzik már, akkor kérd Te is az ingyenes “Társkeresés indul!” két hetes leckesorozatot >>>

Learn More
Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.