érzelmi fitnesz

25 Nov

Nőknek tanítom a tudatos társkeresés elveit és próbálom megértetni velük, hogy ne üljenek otthon ölbe tett kézzel, hanem induljanak el, vágjanak bele a társkeresésbe. Ne adj isten, akár kezdeményezzenek is!!! (A férfiakra természetesen duplán érvényes ez a szabály.)

Két reakciót vált ki az olvasóimból általában a tudatos társkeresés gondolata: van, akit felszabadít, hogy végre, ő is tehet valamit az Ügy érdekében, és nem szégyen nekiindulni, mint ahogy válogatni sem. A másik csoport megdöbbenve “néz” rám: micsodaaaa? Hát nem az van, hogy én vagyok a hercegnő és várnom kell a herceget? Tudatos társkeresés?! Hát hol marad a romantika? A következő levélíró is az utóbbi csoportba tartozik:

…jobb szeretném ha én akadnék horogra, az olyan romantikus… és fél siker….  Pontosítok, azt hiszem sokan vagyunk akik tudják, rossz a hozzá állásunk. …én társat szeretnék…, hús vér férfit akit nekem teremtett az ég. Tényleg mi van a sorssal, zsák a foltjával, akit nekünk rendelt megjön… és a többi népi bölcsességgel? Sorry erre nem kell válaszolni! Mi van ha ő nem is ezen a földrészen él? Mert pl. én nem is bánnám. Valamennyire hiszek a sorsszerüségben, de azzal is szembe kell néznem, nem biztos, hogy becsönget hozzám, pláne ha nem hívom. Látod mégis kéne a GPS, olyan nagy ez a világ.

A sorsszerűségről a következő vicc jut az eszembe:

Szegény ember imádkozik Istenhez,és ezt mondja:

“Istenem, egész életemet szegénységben töltöttem. Árvaként nőttem fel, aztán rengeteg munkával sikerült felépítenem egy házikót, lett családom is, becsületesen dolgoztam, és felneveltem 5 gyermeket. Bár keményen dolgoztam, egész életemben szegény voltam. Kérlek Istenem, hadd próbáljam ki, milyen a gazdagság. Add, hogy nyerjek a lottón!”

Ezek után a szegényember csak vár és vár, de nem történik semmi. Egy hónap múlva elkezd morgolódni, hogy hiába imádkozott, az Isten nem hallgatta meg. Két hónap múlva már hangosan zúgolódik, hogy egész életében egyetlen kérése volt, mégsem hallgattatott meg. A harmadik hónapban már nagyon dühös az egész világra, és egyszer hangosan kifakad “Ez az egy kérésem volt, hogy hogy nem teljesül?” Erre hatalmas szél támad, és mennydörgés közepette bosszankodva leszól az Úristen:

“A macska rúgjon meg, legalább egy szelvényt vegyél, fiam!!!”

Úgy látom, nagyon sok szingli viselkedik hasonlóan: imádkoznak az Igaziért, szomorkodnak, hogy nincs sehol, na de hogy ők egy lépést is megtegyenek?! Azt már nem! Hiszen a népmesékben nem az van!!!

Számos csalódáson vagy túl már, de még mindig hiszel az Igaziban? Azon gondolkozol, hogy hogyan fogod őt megtalálni végre. Talán meglepő amit mondok, de azzal jársz a legjobban, ha nem hiszel az Igaziban.

Vegyük például Kriszti barátnőm esetét:

Van egy barátnőm, nevezzük Krisztinek. Volt neki egy viharos párkapcsolata pár évvel ezelőtt, olyan se veled, se nélküled dolog, ami talán pont a hullámhegyek és völgyek miatt volt annyira szenvedélyes és magas hőfokú. Ahogy az általában az ilyen típusú kapcsolatoknál lenni szokott, Kriszti egy idő után nem bírta tovább és szakított a párjával.

Azóta akármikor elmegyünk szórakozóhelyre és iszik egy kicsit, szinte fél óra múlva automatikusan elkezd zokogni (jobb esetben a női vécében), hogy neki a „Pisti volt az Igazi”, élete párja, a Nagy Ő, és hogy örökre elrontotta a szerelmi életét, hiszen hogyan is lehetne boldog, ha egyszer az Igazit küldte el?!

Nos, erre azt tudom mondani – az igaz, amit hiszel. Ha azt hiszed, hogy életed boldogságát dobtad el magadtól, akkor az igaz is lesz. Ha azt hiszed, hogy hamarosan megtalálod a párod, és a boldogságot, az is igaz lesz. Hogy miért? Nagyon egyszerű – minden a világon hozzáállás kérdése! Szerinted olyan lelki beállítottsággal, ami Krisztinek van, képes lesz valaha bárki másban is meglátni az „Igazit”? Naná, hogy nem! Egész életében méricskélni fog, elemezni, és emiatt aztán, ha így folytatja, el is fogja rontani az összes következő kapcsolatát. Tehát igaza lesz!!!

Gondolj bele, itt vagyunk többmilliárdan, és a „létezik az Igazi” elv szerint ebből a rengeteg emberből csupán egy, egyetlen egy a Te párod. El tudod képzelni, mekkora stressz lenne, ha ezt komolyan hinnéd?

Gondolj bele, mi van, ha Mongóliába született, vagy Azerbajdzsánba, és soha az életben nem találkoztok?! Ugye hogy szörnyen hangzik? Ennél sokkal jobbat mondok neked: számtalan férfi létezik, akiből lehet az „Igazi” számodra!

Hogy hogyan, azt megtudhatod online tréningem “Társkeresés indul!” ingyenes moduljára feliratkozva.

Learn More
06 Sep

Rengetegszer hallom ezt: “úgy bánt velem a volt párom, mint egy lábtörlővel.” A lábtörlő-állapot után újra felépíteni magunkat pedig nem kis feladat. Jobb tehát megelőzni a lábtörlő-szindróma kialakulását.

Lábtörlő-szindróma: Az az állapot, amikor az irreálisan alacsony önértékelésed miatt hagyod, hogy úgy bánjanak veled, mint egy lábtörlővel. A “te jó ég, csak el ne veszítsem, úgysem kapok jobbat” pánik miatt erődön felül próbálsz küzdeni a nem működő kapcsolatodért, ahelyett, hogy elengednéd. Teljesen átadod a kontrollt a másik félnek, aki ezzel szépen vissza is él, és csak tovább döngöli az önbizalmadat a földbe. Úgy érzed, akármit is teszel, az sosem elég. A másik egója hízik, hiszen van egy ember akivel azt csinál, amit akar, a tiéd pedig összezsugorodik. Elveszíted a ragyogásodat, a fényedet, a másik pedig fölényesen csak annyit mond: “megbánod, ha elhagysz!”.

Ismerős állapot? Hogy honnan ismerem ezt ennyire jól? Hát onnan, hogy én is voltam lábtörlő… 🙂 Az ebből az állapotból való kikecmergésből születtek az online és offline tanfolyam érzelmi fitnesz részei…

Lábtörlő-lét

Persze, a lábtörlő-szindróma rengeteg állapotot mutathat: az enyhébb esetekben csak megtépázza az önbizalmadat egy kapcsolat, és teljesen kilúgozva hagy ott a padlón, aztán meg érzelmi fitneszkedhetsz hónapokig, hogy helyreállítsd magad. A súlyosabb esetekben évekig tarthat, a párod nem vállal fel, szóban megaláz, és aztán persze ott a legdurvább változat, amikor lelkileg, anyagilag kihasznál, sőt, tettlegességig is fajulnak a dolgok. (Figyelem! A fizikai agressziót majd minden esetben szóbeli agresszió előzi meg. Ha nőként a párod szóban megaláz, beszólogat, veszekszik veled, számíthatsz arra, hogy nem fognak itt megállni a dolgok. Ha úgy érzed, személyesen érint ez a téma, ajánlom figyelmedbe ezt a kiadványt!) A férfiakból is nagyszerű lábtörlők válhatnak – viccesebb megnevezéssel ők a papucs-állatkák. A valóságban azonban sokkal kevésbé humoros ez a létforma, és rengeteg férfival találkozom, akit durván kihasználtak, kiszipolyoztak aztán pedig eldobtak, mint valami használt papírzsebkendőt.

Külső szemmel persze könnyű megmondani, hogy valaki épp sodródik bele a lábtörlő-létbe, viszont ha benne vagy, sokszor észre sem veszed, ahogy szépen lassan, napról napra kikezdi az önbizalmadat egy kapcsolat, és ahelyett, hogy gazdagítaná az életedet, inkább elvesz belőle.

Lábtörlő és önbizalomhiány

Az, hogy kiből lehet lábtörlőt csinálni, attól függ, hogy az illetőnek mennyire van rendben az önértékelése. Például, ha neki nem tetsző állapot/helyzet áll fent, tudja-e azt mondani, hogy “na jó, elmész te a francba…”, és mindezt olyan meggyőződéssel, hogy ha a másik ténylegesen lelép, ne rohanjon a maradék méltóságát is eldobva, fejvesztve utána.

Pólófelirat: gyógyulófélben lévő lábtörlő

Melyek az önbizalomhiány és a helytelen önértékelés következményei, ami a társkeresést és párkapcsolatokat illeti?

1. “Saját szint alatti” partner választása.

Nagyjából minden reális önértékeléssel bíró ember meg tudja állapítani, hogy mik az értékei, ki illik hozzá. Nem titok, hogy a legtöbb ember a saját társadalmi-kulturális-gazdasági szintjéről szokott párt választani. Ha a saját szintjénél jóval alacsonyabb szinten lévőt választ, akkor szinte elkerülhetetlenek a konfliktusok. Az alacsonyabb szinten lévő érzi, hogy a másik nem illik hozzá, és ezt általában azzal kompenzálja, hogy próbálja lehúzni magához a párját. Módszeresen teszi tönkre az önértékelését. Ismerős?

2. Érzelmileg/fizikailag romboló párkapcsolatok

Ha nincs rendben az önértékelésed, akkor olyan dolgokat is megengedsz a másiknak, amelyek sértőek, és megalázóak. Például eltűröd, hogy nem vállal fel mások előtt, nem mutat be a szüleinek, hagyod, hogy becsméreljen mások előtt, és kimagyarázod neki azt is, ha esetleg idegességében elcsattan egy pofon.

3. Szeretői státusz

Nem vagyok erkölcscsősz, nem fogok belemenni etikai és morális elemzésekbe. Tudom, hogy az ember esendő, pláne, ha szerelmes, és az merjen ítélkezni, aki még sohasem követett el hibákat – de inkább az se. Ugyanakkor ha képtelen vagy tanulni a hibáidból és évek óta csak szeretői kapcsolatokban vagy, ahol arra vársz, hogy vajon mikor lép le végre a másik, akkor ott bizony komoly gondok vannak. Megérdemled, hogy saját párod legyen, egy egész ember, aki veled tölti a szabadidejét és felvállal mások előtt is. Minél tovább vagy benne egy viszonyban, annál kisebb a valószínűsége, hogy a másik otthagyja a “hivatalos” párját – túl kényelmes neki a helyzet ahhoz, hogy ezt tegye.

4. Folyamatos féltékenykedés

Ha nincsen szilárd önértékelésed nem hiszel magadban, akkor azt sem leszel képes elfogadni, hogy valakinek csak Te kellesz. Elkezdesz gyanakodni, hogy vajon mit ehet rajtad, ha egyszer Te úgy érzed, hogy egy értéktelen, unalmas kis senki vagy. A gyanakodásból féltékenykedés lesz, a féltékenykedésből veszekedés, a veszekedésből pedig egy borzalmas párkapcsolat, aminek aztán hamar vége is szakad.

Magadra ismertél? Mit lehet tenni?

Ha magadra ismertél a fentiekből és felfedezted magadon is a lábtörlő-szindróma tüneteit, akkor itt az ideje, hogy eldöntsd: a következő párkapcsolatodban is ugyanezt a szerepet szeretnéd-e betölteni. Ha nem, akkor van egy rossz hírem: ha évek óta hagytad, hogy lábtörlőt csináljanak belőled, akkor bizony nem két perc lesz ebből kikeveredni, és komoly munkát igényel. Nem lesz elég egy-két jó tanács, trükk és hasonlók: ez bizony munka amit nem lehet megúszni. Újra fel kell építened önmagadat. Ehhez próbálok Neked minél több segítséget adni itt a Szabad Vagyok Program keretében. Tudom, hogy nem könnyű végigcsinálni sok párkapcsolati csalódás után ezt az utat, de hidd el, megéri!

Te hogyan keveredtél ki a lábtörlő-szindrómából? Írd meg és segítsd a többieket a történeteddel!

Learn More
08 Jun

 

Ugye tudod, hogy a gondolkodásod alapvetően határozza meg az életedet? Gondolkodási korlátaid pedig életed korlátait. Ez nem csupán a karrieredre, de a magánéletedre és a párkapcsolatodra is igaz. Számos nemzetközi programban vettem már részt, és ilyenkor a nemzetközi résztvevőket látva nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze az ő mentalitásukat a miénkkel. Nem állítom, hogy kolbászból van a kerítés máshol, de tény és való, hogy mintha a magyarok egyszerre lennének visszahúzódóak ami az ismerkedést illeti, ugyanakkor pedig túl durvák és harsányak, ami a kommunikációt illeti.

Sokszor olyanok vagyunk mi, magyarok, mintha állandóan dodzsemeznénk – puff neki a másiknak – így közlekedünk. Nem is lenne egyébként baj a dodzsem, ha mindenki be lenne kötve, mindenki autóján lenne ütközésvédelem és senki sem sérülne a játék közben. De sokan hiába vannak a pályán, mintha semmi védelem nem lenne rajtuk, emiatt rengeteget sérülnek. A legtöbb vezető pedig nem látja be a saját hibáját és nem kér elnézést az ütközésekért.

A párkapcsolatokban, a randizás és társkeresés során különösen vigyázni kellene a másikra. Itt sérülhetünk ugyanis a legnagyobbat. Nem véletlen, hogy én is ahelyett, hogy instant csábítási technikákat oktatnék (amelyekről sorra kiderül általában, hogy nem is olyan könnyű kivitelezni őket, hiszen “csupán” komplett személyiségváltás kell ahhoz, hogy működjenek, ahogy azt jó pár tanfolyamosom mesélte), két-három lépéssel hátrábbról indítok: a gondolkodástól.

Ne zárd ketrecbe!

Nagy probléma például, hogy sokszor túl hirtelen ítélünk, aztán pedig “de az első benyomásom ezt meg azt mondta” szólammal rázunk le olyan valakit, aki esetleg csak lefagyott az első randin. Szintén elvárjuk, hogy azonnal működjön a kémia, ott legyen a szikra, holott ha picit belegondolunk, rengetegszer alakul ki szépen lassan egy kapcsolat, úgy, hogy a szikra az elején fel sem tűnik, talán nincs is ott, hanem csak szépen lassan gyúlnak lángra az érzelmek. Arról nem is beszélve, hogy máskor meg hiába van ott a hatalmas szikra, szenvedély és tűzijáték – az ilyen kapcsolatok a legtöbb esetben nem tartanak tovább pár hónapnál.

Ha korlátok vannak a fejünkben, akkor az életünkben is korlátokat állítunk fel úgy, hogy észre sem vesszük, hogy az általunk épített karám egyik falától ballagunk csak a másikig, de sosem jutunk ki belőle. Nézzük például a társkeresést – milyen korlátokat építünk magunknak?

Vegyük például azt az esetet,

amikor a férfi alacsonyabb.

Puff, máris a nők 95%-a nyilatkozik úgy, hogy “na, alacsonyabbat sose!!” – merthogy az nem férfias. Inkább szenvednek egyedül, csak alacsonyabb ne legyen a másik. Erre mindig a saját családi históriát hozom, hiszen nem írnám most ezt a cikket, ha édesanyámnak ilyen aggályai lettek volna…

amikor a férfi kopasz.

Igen, vannak olyan nők, akik már előre kijelentik, hogy na, kopasz férfival sosem. Mintha a párkapcsolati boldogság legalábbis a hajszálak számától függene. Ha tekintetbe vesszük, hogy az európai férfiak több, mint 50%-a kopaszodik 40 felé valamilyen mértékben, akkor láthatjuk, hogy eléggé értelmetlen ez a szűrő.

amikor a férfi kevesebbet keres.

Természetesen van egy szint, ami alatt már nagyon nehézzé válnak a dolgok tehát nem árt, ha van egy minimális elvárás a másik felé: legalább magát képes legyen eltartani. De ha az alap életszínvonal megvan, akkor a többi már csak hab a tortán, nem feltétlenül kell minden évben a tengerentúlra menni, illetve jobb egy olyan párkapcsolat, ahol kevesebb pénzből kell kijönni de azért minden megvan, mint egy semmilyen. Ha pedig nagyon jól kereső nő vagy, akkor megint csak magad ellen dolgozol, ha a saját bevételeidhez teszed a mércét.

amikor a férfi alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

Az egyedülálló nők nagy része diplomahalmozóvá válik: még egy kis esti suli, meg egy-két tanfolyam, vagy egy másoddiploma, és már el is megy az a szabadidő, amikor úgysem tudnának mit kezdeni magukkal. Namármost sok férfi inkább a vállalkozását építi, vagy dolgozik a szakmájában, esetleg diploma nélkül is. Miért kellene elvárni a másiktól, hogy ugyanannyi diplomája legyen (vagy legyen egyáltalán)? Ezen sem múlik a párkapcsolati boldogság. A közös érdeklődésen, a nyitottságon már annál inkább – de ezt nem mindig adják a diplomával sem, elég csak körülnézni.

Következő eset:

a kiszemelt nőnek gyermeke(i) van(nak).

A férfiak 95%-a megintcsak továbblapoz. Pedig manapság sajnos már gyakoribb a mozaikcsalád, mint az “eredeti felállás”. Egyik ismerősömnek is volt már egy kislánya, amikor elkezdett társkeresőzni. Jelenlegi férje mesélte, hogy rengeteget keresgélt az online társkeresőkön, de csak nem talált senkit. Erre édesanyja rászólt, hogy ugyan adjon már egy esélyt azoknak a nőknek is, akiknek van már gyermeke. Kibővítette a keresést, és hogy-hogy nem, megakadt a szeme valakin. Több mint 5 éve házasok már, és azóta megszületett a közös gyermekük is.

Aztán:

a nő picit ducibb az átlagnál.

Az online társkeresőkön “ha már itt vagyok”-alapon mindenki agyonszűri az esetleges jelölteket, és szinte a tökéleteset keresi. Öt kiló plusz – már rá sem kattint az adatlapra “kövér!” felkiáltással. Pedig ki tudja, hogy az illető nővel milyen jókat beszélgetnének, mennyit nevetnének együtt, és talán miután kiderülne hogy az ágyban egy vadmacska, biztosan nem számítanának a fölös kilók sem… Persze nem derül ki semmi, hiszen az adott férfi még csak rá sem kattint az adatlapra.

Szintén tipikus:

a férfi fiatalabb.

Itt is rengeteg a sztereotípia. A fiatalabb férfi az idősebb nő pénzére bukik, úgyis elhagyja, stb. stb. Számos olyan párt ismerek, ahol a nő sok évvel idősebb a férfinál. Láss csodát: működnek ezek a kapcsolatok, ugyanúgy, ahogy a fordított felállás is működőképes lehet (amikor a férfi idősebb, a nő pedig fiatalabb). Szóval miért akkora probléma a korkülönbség?

Valóban a magasságunk,
a korunk,
a kilóink és
a gyermekeink száma

határozza meg a személyiségünket és azt, hogy mennyire tudunk valakivel egészséges, örömteli párkapcsolatot kialakítani, mennyire tudunk boldoggá tenni valakit és mennyire tudunk mi magunk is boldogok lenni egy ilyen kapcsolatban?

Ha idős házaspárokat kérdezünk meg arról, hogy vajon miért és hogyan tudtak ilyen sokáig együtt élni békességben, illetve melyek a legmeghatározóbb, legfontosabb elemei a sikeres párkapcsolatnak, ők sohasem a fentieket fogják felsorolni. Sokkal inkább ilyen dolgokat: szeretet, megértés, türelem, bizalom, kitartás. Ezek egyikének sincsen köze sem a magassághoz, sem a korhoz, sem pedig a kilók vagy gyermekek számához.

mi a fontos?

mi a fontos?

Egy valami azonban nagyon fontos: hogy ha leépíted a korlátaidat, higgy is ezekben az értékekben. Emlékszel ugye a Nyuszikás viccemre? Nyuszikaként, “úgysincs olyan amilyen nekem kéne felfogással nem lesz sose létrád! 🙂

Tehát: higgy abban, hogy létezik az akire szükséged van (és abban is, hogy Ő nem feltétlenül olyan, mint amilyennek most elképzeled!)

Learn More
  • Videók

    Tippek, hogy eljuss a második randiig

    A randizás hidd el, nem agysebészet, de azért van néhány alapkészség, amelyet el kell sajátítanod ahhoz, hogy sikerrel vedd az akadályokat. Fontos, hogy képes legyél a jelenben lenni, és odafigyelni a másikra (ahelyett, hogy folyamatosan elemeznéd a fejedben a helyzetet, a másik személyét, illetve azzal foglalkoznál, hogy biztosan valamit el fogsz szúrni.) Míg a “való […]

    Az online társkeresés veszélyes üzem?

    A TV2 Mokkában az online társkeresés veszélyeiről, és az online társkeresős csalásokról beszélgettem.
Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.