önismeret

20 Jul

Nem titok, hogy a társkeresés és az önbizalom között erős összefüggés van: minél nagyobb az önbizalmad, annál könnyebben ismerkedsz, szólítasz meg embereket, annál lazábban megy a társkeresés. Lássuk dióhéjban, hogyan indulhatsz el leggyorsabban az önbizalom növelése terén és hogyan segíthetek neked itt, a Társkereső Kalauzon!

Ha tehát nincsen önbizalmad, a legelső lépés nem a különféle randi tippek megtanulása lesz, hanem az önbizalom építés.  Olvasd el önbizalommal kapcsolatos cikkeimet, különösen ajánlom az Önbizalom és társkeresés című írásomat.

Ne feledd: az önbizalom felé vezető első lépés az önismeret. Ki vagy Te? Mit szeretnél valójában? Hogyan képzeled el a jövődet? Ezeket mindet tisztáznod kell, főleg, ha társat szeretnél. Nem mindegy, kit választasz – ha hosszútávban gondolkozol, akkor a párválasztás életed egyik legnagyobb döntése. Ha nincsen önbizalmad ahhoz, hogy megfogalmazd a vágyaidat, akkor könnyen aranykalickában találhatod magad (rosszabb esetben átvitt értelemben ketrecbe zárva), és azon kaphatod magad, hogy más elvárásai szerint éled az életedet.

Te hogyan látod magad?

Az önismeret tehát az első lépés, ehhez segítenek hozzá önismeret témájú cikkeim, illetve a Társkereső Műhelyek is, ahol többek között az Identity önismereti társasjátékkal fedezzük fel önmagunk legbelső rétegeit. Szedd össze a bátorságodat, gyere el és beszélgessünk egy jót!

Ha megvan a kellő önismeret, az önmagában még nem elég ahhoz, hogy fejlődjön az önbizalmad: eredmények is kellenek. Ki kell lépned a komfortzónádból, és sikerekkel kell gazdagítanod a személyiségedet. A sikerekhez azonban meg kell tanulnod a kudarcok elviselését is – ez a társkeresésre különösen igaz.


Most kipróbálhatod az Identity önismereti játékot – jelentkezz a július 25-i Társkereső Műhelyre! >>>

Learn More
08 Jun

 

Ugye tudod, hogy a gondolkodásod alapvetően határozza meg az életedet? Gondolkodási korlátaid pedig életed korlátait. Ez nem csupán a karrieredre, de a magánéletedre és a párkapcsolatodra is igaz. Számos nemzetközi programban vettem már részt, és ilyenkor a nemzetközi résztvevőket látva nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze az ő mentalitásukat a miénkkel. Nem állítom, hogy kolbászból van a kerítés máshol, de tény és való, hogy mintha a magyarok egyszerre lennének visszahúzódóak ami az ismerkedést illeti, ugyanakkor pedig túl durvák és harsányak, ami a kommunikációt illeti.

Sokszor olyanok vagyunk mi, magyarok, mintha állandóan dodzsemeznénk – puff neki a másiknak – így közlekedünk. Nem is lenne egyébként baj a dodzsem, ha mindenki be lenne kötve, mindenki autóján lenne ütközésvédelem és senki sem sérülne a játék közben. De sokan hiába vannak a pályán, mintha semmi védelem nem lenne rajtuk, emiatt rengeteget sérülnek. A legtöbb vezető pedig nem látja be a saját hibáját és nem kér elnézést az ütközésekért.

A párkapcsolatokban, a randizás és társkeresés során különösen vigyázni kellene a másikra. Itt sérülhetünk ugyanis a legnagyobbat. Nem véletlen, hogy én is ahelyett, hogy instant csábítási technikákat oktatnék (amelyekről sorra kiderül általában, hogy nem is olyan könnyű kivitelezni őket, hiszen “csupán” komplett személyiségváltás kell ahhoz, hogy működjenek, ahogy azt jó pár tanfolyamosom mesélte), két-három lépéssel hátrábbról indítok: a gondolkodástól.

Ne zárd ketrecbe!

Nagy probléma például, hogy sokszor túl hirtelen ítélünk, aztán pedig “de az első benyomásom ezt meg azt mondta” szólammal rázunk le olyan valakit, aki esetleg csak lefagyott az első randin. Szintén elvárjuk, hogy azonnal működjön a kémia, ott legyen a szikra, holott ha picit belegondolunk, rengetegszer alakul ki szépen lassan egy kapcsolat, úgy, hogy a szikra az elején fel sem tűnik, talán nincs is ott, hanem csak szépen lassan gyúlnak lángra az érzelmek. Arról nem is beszélve, hogy máskor meg hiába van ott a hatalmas szikra, szenvedély és tűzijáték – az ilyen kapcsolatok a legtöbb esetben nem tartanak tovább pár hónapnál.

Ha korlátok vannak a fejünkben, akkor az életünkben is korlátokat állítunk fel úgy, hogy észre sem vesszük, hogy az általunk épített karám egyik falától ballagunk csak a másikig, de sosem jutunk ki belőle. Nézzük például a társkeresést – milyen korlátokat építünk magunknak?

Vegyük például azt az esetet,

amikor a férfi alacsonyabb.

Puff, máris a nők 95%-a nyilatkozik úgy, hogy “na, alacsonyabbat sose!!” – merthogy az nem férfias. Inkább szenvednek egyedül, csak alacsonyabb ne legyen a másik. Erre mindig a saját családi históriát hozom, hiszen nem írnám most ezt a cikket, ha édesanyámnak ilyen aggályai lettek volna…

amikor a férfi kopasz.

Igen, vannak olyan nők, akik már előre kijelentik, hogy na, kopasz férfival sosem. Mintha a párkapcsolati boldogság legalábbis a hajszálak számától függene. Ha tekintetbe vesszük, hogy az európai férfiak több, mint 50%-a kopaszodik 40 felé valamilyen mértékben, akkor láthatjuk, hogy eléggé értelmetlen ez a szűrő.

amikor a férfi kevesebbet keres.

Természetesen van egy szint, ami alatt már nagyon nehézzé válnak a dolgok tehát nem árt, ha van egy minimális elvárás a másik felé: legalább magát képes legyen eltartani. De ha az alap életszínvonal megvan, akkor a többi már csak hab a tortán, nem feltétlenül kell minden évben a tengerentúlra menni, illetve jobb egy olyan párkapcsolat, ahol kevesebb pénzből kell kijönni de azért minden megvan, mint egy semmilyen. Ha pedig nagyon jól kereső nő vagy, akkor megint csak magad ellen dolgozol, ha a saját bevételeidhez teszed a mércét.

amikor a férfi alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

Az egyedülálló nők nagy része diplomahalmozóvá válik: még egy kis esti suli, meg egy-két tanfolyam, vagy egy másoddiploma, és már el is megy az a szabadidő, amikor úgysem tudnának mit kezdeni magukkal. Namármost sok férfi inkább a vállalkozását építi, vagy dolgozik a szakmájában, esetleg diploma nélkül is. Miért kellene elvárni a másiktól, hogy ugyanannyi diplomája legyen (vagy legyen egyáltalán)? Ezen sem múlik a párkapcsolati boldogság. A közös érdeklődésen, a nyitottságon már annál inkább – de ezt nem mindig adják a diplomával sem, elég csak körülnézni.

Következő eset:

a kiszemelt nőnek gyermeke(i) van(nak).

A férfiak 95%-a megintcsak továbblapoz. Pedig manapság sajnos már gyakoribb a mozaikcsalád, mint az “eredeti felállás”. Egyik ismerősömnek is volt már egy kislánya, amikor elkezdett társkeresőzni. Jelenlegi férje mesélte, hogy rengeteget keresgélt az online társkeresőkön, de csak nem talált senkit. Erre édesanyja rászólt, hogy ugyan adjon már egy esélyt azoknak a nőknek is, akiknek van már gyermeke. Kibővítette a keresést, és hogy-hogy nem, megakadt a szeme valakin. Több mint 5 éve házasok már, és azóta megszületett a közös gyermekük is.

Aztán:

a nő picit ducibb az átlagnál.

Az online társkeresőkön “ha már itt vagyok”-alapon mindenki agyonszűri az esetleges jelölteket, és szinte a tökéleteset keresi. Öt kiló plusz – már rá sem kattint az adatlapra “kövér!” felkiáltással. Pedig ki tudja, hogy az illető nővel milyen jókat beszélgetnének, mennyit nevetnének együtt, és talán miután kiderülne hogy az ágyban egy vadmacska, biztosan nem számítanának a fölös kilók sem… Persze nem derül ki semmi, hiszen az adott férfi még csak rá sem kattint az adatlapra.

Szintén tipikus:

a férfi fiatalabb.

Itt is rengeteg a sztereotípia. A fiatalabb férfi az idősebb nő pénzére bukik, úgyis elhagyja, stb. stb. Számos olyan párt ismerek, ahol a nő sok évvel idősebb a férfinál. Láss csodát: működnek ezek a kapcsolatok, ugyanúgy, ahogy a fordított felállás is működőképes lehet (amikor a férfi idősebb, a nő pedig fiatalabb). Szóval miért akkora probléma a korkülönbség?

Valóban a magasságunk,
a korunk,
a kilóink és
a gyermekeink száma

határozza meg a személyiségünket és azt, hogy mennyire tudunk valakivel egészséges, örömteli párkapcsolatot kialakítani, mennyire tudunk boldoggá tenni valakit és mennyire tudunk mi magunk is boldogok lenni egy ilyen kapcsolatban?

Ha idős házaspárokat kérdezünk meg arról, hogy vajon miért és hogyan tudtak ilyen sokáig együtt élni békességben, illetve melyek a legmeghatározóbb, legfontosabb elemei a sikeres párkapcsolatnak, ők sohasem a fentieket fogják felsorolni. Sokkal inkább ilyen dolgokat: szeretet, megértés, türelem, bizalom, kitartás. Ezek egyikének sincsen köze sem a magassághoz, sem a korhoz, sem pedig a kilók vagy gyermekek számához.

mi a fontos?

mi a fontos?

Egy valami azonban nagyon fontos: hogy ha leépíted a korlátaidat, higgy is ezekben az értékekben. Emlékszel ugye a Nyuszikás viccemre? Nyuszikaként, “úgysincs olyan amilyen nekem kéne felfogással nem lesz sose létrád! 🙂

Tehát: higgy abban, hogy létezik az akire szükséged van (és abban is, hogy Ő nem feltétlenül olyan, mint amilyennek most elképzeled!)

Learn More
10 May

Mindenki ismeri a kis hableány történetét. Ha esetleg nem, akkor nagyvonalakban íme:

A kis hableány beleszeret egy hercegbe, és a fejébe veszi, hogy neki márpedig a herceg kell, hiába próbálják óva inteni a nővérei és a szülei, tekintve, hogy a herceg ember, a kis hableány pedig ugye kis hableány akinek az anatómiáját nem éppen a szárazföldre tervezték. A kis hableány halálosan szerelmes, ezért elmegy egy boszorkányhoz, hogy az változtassa át az uszonyát lábakká. A boszorkány ezért a műveletért cserébe a kis hableány legszebb tartozékát, a hangját kéri, a kis hableány belemegy az üzletbe. Tudni kell azt is, hogy hiába változott át az uszonya lábbá, minden egyes lépés olyan neki, mintha éles késeken járkálna. Felkerülve a felszínre, sikerül a herceggel összebarátkoznia, de semmi komoly nem alakul ki köztük, mert a herceg persze másba lesz szerelmes. A kis hableány, ha meg akarja menteni az életét, meg kell hogy ölje a herceget, de persze képtelen lesz megtenni és halálában habbá változik. (A herceg eközben békésen alszik az ágyában).

Hogy jön a kis hableány esete a társkereséshez?

Nagyon egyszerű: rengeteg olyan társkeresővel találkozom, aki teljesen vak, ami a társát illeti, és megpróbál kibújni a bőréből, hogy megfeleljen a másiknak csak hogy működjön a kapcsolat.

Elveszítik a saját hangjukat és igyekeznek mássá válni, csak hogy ne legyen gond. Persze az igyekezet roppant fájdalmas, hiszen sokszor rengeteg áldozattal és lemondással jár az, ha valaki megpróbál valaki más lenni és megpróbál mindenáron megfelelni a másiknak, de úgy tűnhet, megéri a dolog, hiszen a hercegért (vagy hercegnőért) mindent… És közben lehet, hogy a herceg már rég megtalálta a hozzáillő társat, akivel egy hullámhosszon van, akivel beszélgetni is tud.

Persze a társkereső közvetlen környezete már előre szólt, hogy gond lesz, de erre fittyet hányva mégiscsak megpróbálja a lehetetlent. Ami nem is szokott sikerülni általában. A vicc pedig az, hogy a kiszemelt herceg – csak úgy, mint a mesében – az egész kínlódásból, küzdelemből, áldozathozatalból nem is fog fel semmit. Hiszen ő már rég a hercegnőről álmodik és nem a kis hableányról… Eközben persze a társkereső belepusztul a csalódásba.

Mi a tanulság?

A tanulság természetesen az, hogy ne kövesd a kis hableány példáját. A párkapcsolatban az egymáshoz csiszolódás és a kompromisszumkészség egy dolog, a magunkból kivetkőzés és a görcsös megfelelni akarás pedig teljesen más tészta. A kis hableány-féle biznisz, hogy úgy mondjam, szinte soha nem éri meg – ezt tanúsítja a rengeteg személyes történet, amit e-mailben kapok vagy a Társkereső Műhelyeken hallok.

Te voltál már kis hableány?

Nagyon sokan megpróbálunk a kis hableányhoz hasonlóan eljárni ahelyett, hogy beismernénk és belátnánk, hogy a másikhoz lehetetlen alkalmazkodnunk hiszen túlságosan mások vagyunk. Egyszer mindenki elkövetheti ezt a hibát. De érdemes tanulni a meséből és nem újra- és újra megismételni.

Nos, te voltál már kis hableány?

Learn More
Copyright © 2008-2015 Társkereső Kalauz.