Kedden a TV2 Szupermokkában beszélgettem Liptai Claudiával és Joshi Bharattal a társkeresésről.  Mivel szakmámat, a life coachingot még mindig sokan nem ismerik Magyarországon, ezért az lett kiírva, hogy “társkereső guru”. Jól hangzik, az igaz, de…

Mi bajom a guru szóval?

A guru szó azt jelenti, hogy nálam van a Bölcsek Köve, amit ha valaki elzarándokol hozzám, szépen becsomagolva átadok. Mindenkit ki kell ábrándítanom: ez sajnos nem így van.

Ha a négy akadály közül elakadtál valamelyiknél, akkor lehetséges, hogy egy hosszú folyamaton, lépésről lépésre, türelmesen kell végighaladnod.

Értem én, hogy ezt nehéz megemészteni a gyors éttermek, villámrandik, instant kávéporok és látványpékségek korában, de attól még ez a helyzet. Mindenki azonnali meggazdagodást, sikert és boldog párkapcsolatot akar, ki akar ezért dolgozni?!

Ezen a héten egy blogolvasó sértődött meg azon, hogy senki sem tudja neki itt megmondani a tutit – látatlanban hogy is lehetne? Ezt a coaching folyamatban úgy hívják, diagnózis fázis és minimum egy órát vesz igénybe, továbbá négyszemközt zajlik és látom is az illetőt 🙂

Ezért nem jutunk el a megoldásig, mert mindenki azonnali választ akar (férjen bele két reklám közé lehetőleg, persze erről nem a műsorvezetők tehetnek). Miközben a megoldások csak és kizárólag személyre szabottak lehetnek, a válasz pedig csak és kizárólag benned rejtőzik, én csak afféle bábaként napvilágra segítem azt. Ez pedig munka, energia – és akár pénz – befektetést is igényel és akár hosszabb időt is igénybe vehet.

Az én fő feladatom az, hogy tükröt tartsak neked, hogy meglásd benne önmagadat és saját hibáidat, amelyeket a legjobban szeretnél eltitkolni magad elől is. A Társkereső Műhelyeken rendszeresen találkozom olyanokkal, akik meg vannak győződve arról, hogy ők ártatlan áldozatok, a másik nem a hibás mindenért.

Például:

• “Tőlem csak szexet akarnak, komoly kapcsolatot nem” – mondja nekem az a személyes konzultáció után érdeklődő, aki évek óta elvált már házastársától, de azért még egy háztartásban laknak, pedig anyagilag megoldható lenne a különköltözés.
• “Az online társkeresés nem működik” – mondja az a nő, aki még csak a 10. randinál tart.
• “Engem nem ért meg senki, szegény szerencsétlen vagyok” – ragaszkodik általa kijelentett “lúzerségéhez” a blogolvasó, és csodálkozik, hogy miért van még egyedül.

Mindannyiunknak vannak vakfoltjaink. Ezek feltárása IDŐ, ENERGIA. Nincs megoldás futószalagra. Rövid időtartamba legfeljebb a sablonok férnek bele.

Hogy mi számomra a siker?

Az esküvői fotók mindenképpen (meghívókat is kérek! :-), az, ha valaki leáll az antidepresszánsokról és beszámol arról, hogy új párjával nyaralni volt és boldog vele, de akár az is, amikor egy pszichiáter javasolja, a páciens jöjjön el hozzám megint, mert láthatóan jót tett neki a csoportfoglalkozás. Az, ha valakinek picit beindul az élete, változik, gazdagszik és színesedik. A startvonal nem ugyanott van mindenki számára: van, aki még az aréna közelében sincsen, más pedig még a cipőjét kötögeti a pálya szélén, amikorra a harmadik már lefutotta az egészet.

Szóval: önmaga életének mindenki saját maga a legnagyobb guruja. Ahogy el lehet alaposan rontani a dolgaidat, ugyanúgy nagyon szépen helyre is lehet hozni mindent. De ehhez Te kellesz, az, hogy merj szembenézni saját magaddal, a hibáiddal és merd látni a valóságodat másik szemszögből is. Ehhez adok én segítséget!

Az ominózus interjút itt találjátok, most kommenteket is ide várok 🙂 >>>

[box type=”info”]

Személyes találkozás:

legközelebb június 4-én, Budapesten a Társkereső Műhelyen>>>

és június 8-án, Pécsett egy könyvbemutató beszélgetésen>>>

és a könyvet is tessék elolvasni!>>>[/box]

Amellett, hogy coacholok, rendszeresen tartok önismereti tréningeket is, ahol természetesen rengeteg szó esik párkapcsolati témákról. Egyszer olyan csoporthoz volt szerencsém, amelyben csupa stabil és boldog párkapcsolatban lévő nő vett részt, és arról kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan kezdődtek el ezek a nagy szerelmek.

Vajon tudták-e, hogy a másik lesz a Nagy Ő, vajon volt-e szikra és bizsergés rögtön az elejétől fogva. Ez azért fontos kérdés számomra, mert rengeteg társkereső vonja le elhamarkodottan a konklúziót akár már az első randi után, hogy “nem éreztem semmit”, “nem volt szikra”, és inkább hagyják az egészet, mert valami romantikus tévképzet azt mondatja velük, hogy ha rögtön az elején nem érzik a Sors kezét a dologban illetve a végtelen romantikát, akkor már nem is lehet az Igazi a másik. Nem tudom, hogy vajon az amerikai filmek, csöpögős lányregények vagy a magazinokban olvasható felfújt love storyk eredménye-e ez a tévképzet, mindenesetre elég káros.

Nemrég egyik kliensem a harmadik randi után türelmetlenkedett, és kérdezett hogy vajon lehet-e még valami az egészből, merthogy a férfi nagyon szimpatikus és passzolnának is egymáshoz, de sajnos ő “még mindig nem” halálosan szerelmes belé.

És itt jutunk vissza az említett önismereti csoporthoz. Egyik résztvevője már 22 éve van együtt a férjével, huszonévesen annak rendje és módja szerint összeházasodtak, és állítása szerint egyre szerelmesebbek egymásba. Amikor rákérdeztem, hogy mikor érezte, hogy a férje lesz az Igazi, tippeld meg, mit válaszolt! … ÖT évet!!!! Azt mondta, hogy ő bizony csak 5 évvel a házasságkötés után lett teljesen biztos abban, hogy jól döntött. Az anyakönyvvezető előtt is gondolkodott, hogy vajon jól teszi-e ezt az egészet, nem korai-e még, és csak annyiban volt biztos, hogy ez a férfi iszonyatosan szereti, imádja, mint még soha senki. Szerelmes volt, de az évekkel még szerelmesebb lett. “Most, 22 évvel később kerültünk igazán egy hullámhosszra, nagyon élvezzük egymás társaságát, most hogy a gyerekek kirepültek, végre van időnk egymásra.” El tudod képzelni? 5 év! Ha legközelebb már az első randi után türelmetlenkedsz, gondolj mindig erre. Vagy Te is úgy gondolod sok más társkeresőhöz hasonlóan, hogy azonnal meg tudod mondani, ki lesz álmaid nője, férfija?

Nézd meg a Fem3-mas beszélgetést is, amelyben többek közt szintén a szikráról beszélgettünk:

Te is abba a típusba tartozol, aki úgy gondolja, mivel jó emberismerő, azonnal képes megmondani, ki illik hozzá és ki nem? Egyik társkereső ezt írta:

„Merthogy a társkereső klubokban és online ismerkedésnél is ezt szajkózzák, hogy sok emberrel meg kell inni egy kávét, hogy az ember kifogja az aranyhalat… k. jó  emberismerő vagyok, kb. 10 másodperc után lehet tudni egy emberről hogy mint férfi és ember, szóba jöhet-e. Innentől kezdve nem tartom normálisnak olyanra pazarolni az időmet, akitől 2 perc után rosszul vagyok, vagy feszengve beszélgetni az időjárásról, vagy a metróról vagy, hogy milyen rossz a kávé, amit iszunk.” 

Én úgy gondolom, hiba azonnal ítélni, és fontos, hogy ha egyértelműen nem tudsz valakit elutasítani, akkor azzal találkozz még egyszer. Különösen online társkeresésre igaz ez.

A pszichológusok régóta ismerik a kitettség fogalmát: ez azt jelenti, hogy minél többször látsz valakit, az annál szimpatikusabb lesz számodra. Ezért van az, hogy sokszor munkahelyi ismeretségekből alakulnak ki szerelmek: bár első látásra nem jött a szikra, de többedikre már fellángolt a szerelem és kapcsolat lett belőle. Ezek a körülmények azonban nem adottak az online randizásnál, ezért ott türelmesnek kell lenned! Hagyd a szikrát, hajts a boldog párkapcsolatra!

Tanulság: Ha a randi után nem egyértelműen NEM a válaszod az illetőre, akkor találkozz vele még egyszer!

Te hogy állsz a szikra mítosszal?

Olvastad már? Rendeld meg itt!