Társkereső Tanfolyam???
Igen! Online és offline egyaránt!
Míg azt mindenki természetesnek veszi, hogy a diplomáért vagy a karrierért meg kell dolgozni, addig az az elvem, hogy a társért is meg kell dolgozni, a legtöbb olvasómat alaposan meglepi.
Pedig rengeteg tanfolyamosomnak segített az, hogy leckéim segítségével leporolta és újragondolta társkeresési praktikáit! Lehet, hogy neked is segítenének? Kattints és nézd meg!
Több tucat levelet kapok minden nap, amelyben társkeresők kérnek segítséget tőlem. Vannak visszatérő slágertémák, úgymint “nem tudok ismerkedni”, “nincs önbizalmam”, “miért nem ír vissza”, “hogyan tudnék összejönni vele”, “hol ismerkedjek” – coaching klienseim is általában ilyesmikkel hozakodnak elő. Ugyanilyen slágertéma annak kiderítése, hogy a másik nem képviselője vajon mit ért azalatt, amit mond. Például, mit akarjon az jelenteni, amikor azzal a mondattal hagynak faképnél, hogy “hiányzik belőled valami”?
Olvasói levél következik, a hozzászólásokhoz pedig várjuk a rejtély megfejtését!
Mi lehet az a Valami, aminek a hiánya miatt az ígéretesen kezdődő kapcsolataim mind ugyanúgy végződnek? Harmincas nő vagyok, pár éve egyedül, nemrég határoztam el, hogy jó lenne mégis inkább valakivel. Találkozgattam is férfiakkal, közben sokat tanultam (tőled is többek között). Simán fel tudom hívni magamra a jelölt figyelmét, elérem hogy randira hívjon. Csinos vagyok, értelmesnek gondolom magam és kedvesnek. Most már vagyok annyira nyitott, hogy ha kölcsönös a rokonszenv és van valami közös világ, akkor tovább jutunk egy randinál. Akár egy bontakozó kapcsolatig is. Nem nyomulok, megvárom a kezdeményezéseiket, hagyom őket egy kicsit küzdeni. Jó velem a szex is, ebben egészen biztos vagyok. És néhány hét/hónap után, amikor már kezdem beleélni magam, hogy jé, ez működik, megkapom a hideg zuhanyt: ‘Bocs, nincs veled semmi baj, jó veled minden, csak éppen “hiányzik belőled Valami”‘. Mi volna ez a Valami, ami minden más nőt szerethetővé tesz, kivéve engem? És erre miért csak sok idő után jönnek rá? Bele kell nyugodnom, hogy gyári hibás vagyok, vagy csak nem tudok valami nagyon alapvetőt?
Nos, uraim: mi lehet az a “Valami”, ami hiányzik?
Most szándékosan nem írok semmilyen saját értelmezést és magyarázatot, kíváncsi vagyok a Ti hozzászólásaitokra!
Nők meglátásait szintén örömmel fogadjuk – segítsünk a fenti harmincasnak kibogozni a szálakat!
(És hogy milyen az ideális nő, akiből semmi sem hiányzik? Megmondja egy kisfiú. Hallgassátok meg a beszélgetést, részemről nagyon jól szórakoztam rajta! 🙂
Learn More
Érdekes cikket hozott le a Nők Lapja az egyedülállókkal és a társkeresőkkel kapcsolatban. A cikk először is közöl egy-két megdöbbentő statiszikát, Utasi Ágnes és a KSH kutatásaira alapozva.
Magányos statiszikák
Vajon miért van az, hogy míg anyáink idejében szinte mindenki társra talált, legalábbis az volt a kivétel, aki nem, addig manapság már teljesen megszokott az, ha valaki harmincas éveiben is még egyedül van?
A cikkben egy szociológus és egy fogasztás-szociológus, Utasi Ágnes és Kemény Vagyim keresik erre a választ, akik különféle egyedülálló típusokat neveznek meg.
Ilyenek például a biznisznomádok, akiket a nemzetközi cégek pakolgatnak ide-oda. Huszas -harmincas éveikben járnak, nem sok embert ismernek ezért látástól vakulásig lehet őket dolgoztatni. Párkapcsolatra szinte esélyük sincsen, legfeljebb gyors kalandokra. Sok olyan férfi coaching kliensem van, akit ide-oda pakolgatnak, egyik országból a másikba, és hiába tökéletes a “pedigréje” (pénz, paripa, fegyver, minden van), a családalapításnak a közelébe sem jut, hiába szeretné.
A kutatók szerint vannak kései harmincas, kora negyvenes pumanők is, akik “szexuális ragadozók, maguk választják ki a nekik megfelelő hímet”. Személy szerint az egyedülálló nők között kevés olyan nőt láttam, aki nagy önbizalommal szexuálisan ragadozna, a többség inkább párkapcsolatra vágyik. Aki pedig ragadozik, az férfj vagy társ mellett teszi. De örömmel venném, ha a hozzászólások között hallhatnánk pumanős tapasztalatokat!
A cikk említi még a pávaférfiakat is, akik metroszexuálisak, tehát első nekik a külső, jól idomulnak az erősebb nőkhöz, afféle selyemfiúk. A pumanők általában pávaférfiakat terítenek le – tiszta dzsungel, nem igaz?
És ne felejtsük el az örök kamaszokat sem, akik nagyon sokáig az édesanyjukkal élnek (aki esetleg szintén egyedülálló és érzelmi zsarolja fiacskáját, hogy megszakad a szíve ha az elköltözik). Ők azok, akik állandóan keresik a saját útjukat de harminc fölött sem találják, a felelősségvállalást pedig nagy ívben kerülik.
A fenti kategorizálással szerették volna a cikk szerzői ábrázolni azt, hogy egyre több a párkapcsolati szempontból “reménytelen” kategóriájú egyedülálló, akiknek vagy nincs lehetőségük párkapcsolatot teremteni (biznisznomádok), vagy nem is akarnak (pumanők), vagy pedig nem vehetők komolyan, mert éretlenek (pávaférfiak és örök kamaszok). Nos, mit szólsz ehhez?
Learn More
