Ki ne ismerné a Rolling Stones számot, amelynek szövege szerint „Nem mindig kaphatod meg azt, amit akarsz, de ha próbálkozol, talán megkaphatod, amire szükséged van”?

Nemrég lapozgattam a Haszon nőknek magazint, amelyben a társkeresésről így nyilatkozott Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének vezetője:

„A nők úgy képzelik, hogy a média által bemutatott ideális pasira van szükségük, a valóságban azonban ez a legtöbbször nem így van.”

Mit is akarnak a társkereső nők? A velem egy korosztályú szinglikkel folytatott beszélgetésekből a következő férfi rajzolódik ki: jóképű, izmos, jól kereső, intelligens, többdiplomás férfi, rendezett anyagi háttérrel.

És mire van szükségük igazából ezeknek a társkereső nőknek? Érzelmi biztonságra és egy olyan társra, aki megbecsüli, tiszteli és nem utolsósorban szereti őket. Plusz még együtt is lehet vele élni, és jövőt lehet tervezni vele.

A két halmaz sajnálatos módon nem feltétlenül fedi egymást. Mégis, újra meg újra jönnek elő a „jóképű, jól kereső álomherceg”-szterotípiák és óhajok a társkereső nőkkel folytatott beszélgetésekben és a levelezésekben.

Az Alfa-hím nyomában

Mintha az „alfa-hímet” keresné mindenki és nekem meg kellene értenem, hogy egy férfi külseje márpedig igenis annyira fontos, hogy ha az illető nem „10-ből legalább 8-as”, akkor az már szóba sem jöhet. Miközben a „10-ből 9″-esek, 10/10-esek, sőt sokszor még a 10/8-asok annyira el vannak kényeztetve a háremeiktől, hogy nemhogy pasinak nem alkalmasak, de még kielégítő szexpartnernek sem.

Ezek a bizonyos „alfa-hímek” azok, akik már az első levelekben és beszélgetésben rögtön a szexre térnek, mert megszokták, hogy minden nő a lábaik előtt hever. Sőt, nemhogy a szexről beszélnek, de még az igényeiket is előadják! Egyszer direkt elmentem egy ilyennel randizni, mert már sokszor hallottam ezekről a „játékosokról”, de úgy voltam vele, hogy amíg nem látok egy ilyet, addig nem hiszem el. Ez egy későbbi bejegyzés tárgya lesz, mert nem semmi történet… 🙂

Messziről több ilyen „játékost” is ismerek: sosem ragadnak le senkinél, illetve ha le is ragadnak, abban sincs sok köszönet. Tudják jól magukról: jól néznek ki, van pénzük, „pedigréjük” kifogástalan, ők minden nő álma. Ennek megfelelően is viselkednek, és ha valakit megkívánnak, az érezze ezt megtiszteltetésnek.

Jönnek, látnak, győznek, és összetört szíveket, telesírt papírzsebkendőket hagynak maguk után.

Így lesznek álompasiból rémálompasivá és mindegyikre ki kellene tenni a női állampolgárok biztonságára való tekintettel a táblát: „Behajtani tilos! Veszélyes zóna!” (Nem véletlen, hogy külön leckét szántam ezekre a férfi típusokra a „Kiválasztás, tesztelés” modulnál) Sok nő pedig abban reménykedve, hogy talán mégsem csak és kizárólag azt akarják tőle, feladja az elveit és a tartását már az első alkalommal aztán pedig csodálkozik, hogy nem csörren meg a telefon két hét után sem.

Don Juanból nem lesz férj!

Senki se értsen félre, nem erkölcscsősz vagyok, hanem társkereső coach – ha valaki egyéjszakás kalandokra vágyik, szíve joga belemenni ezekbe. A gond ott kezdődik, amikor valaki komoly, megbízható partnert és kapcsolatot keres, és inkább becsapja magát, minthogy felismerje – itt bizony kizárólag a szexre megy ki a játék. A legszomorúbb az, hogy a legtöbbször, köszönet ezért a “játékosok”-nak, az illető komolytalan szándékú férfiú már jó előre jelzi, hogy nem lesz se ásó, kapa, se nagyharang, ő csak egyet akar, de azt nagyon. Az, hogy egy régóta egyedül lévő, sokszor elkeseredett nő inkább ezt meg sem akarja hallani, és reménykedik a (szinte) lehetetlenben, tehát egy kapcsolatban ebben az esetben, nos, az már nem feltétlenül a “játékos” hibája, nem igaz?

Természetesen nem minden 10/10-esre igazak a fentiek, vannak, akiket valamilyen csoda folytán megkíméltek a hódolók, illetve általában ha végre akad egy nő, aki otthagyja őket és megtapasztalják hogy mégsem övék a világ, visszább vesznek és még az is elképzelhető, hogy ideális családapa válik belőlük. Ilyet is ismerek, bár kétségkívül ez a kisebbség.

Csapdahelyzet a társkeresésben

Szóval kétlem, hogy egy társkereső nő úgy igazán egy 10/10-es pasit akarna magának. Fordítva viszont sajnos nem feltétlenül igaz az, hogy mindenki 10/10-es nőt akarna magának. Hiszen a többdiplomás, okos, szép nőktől rengeteg férfi inkább távoltartja magát. Hogy miért?

A hagyományos és roppant elavult, ámde még ma is érvényben lévő magyar értékek szerint a férfinak kell többet keresnie, neki kell „okosabbnak” lennie. Ezt a nők is elvárják, ugyanakkor a férfiak nagy része is még mindig érvényesnek tartja magára nézve, így egy olyan kapcsolatból, ahol a nőnek magasabb a végzettsége, illetve ő keres jobban, rengeteg frusztráció származik. Természetesen sokan tudják már kezelni ezt a helyzetet is.

Ma már több nő tanul egyetemen Magyarországon, mint férfi, ebből statisztikailag is következik, hogy egészen egyszerűen nem jut, nem juthat minden diplomás nőnek diplomás (magyar) pár. Emiatt aztán nem tud minden nő olyan férfit találni, aki nála magasabb képzettséggel, magasabb presztízsű állásban, több fizetéssel rendelkezik. Kopp Mária így véli:

„Azt látom, hogy a magasabb végzettségű lányok, nők egyre kevésbé tudnak ilyen párt találni maguknak. Ez egy állandó csapdahelyzet.”

Nyugaton ugyanakkor egyre több olyan pár van, ahol a férfi keres kevesebbet és neki van alacsonyabb végzettsége. Kopp Mária szerint „a mai magyar társadalom ezt még nehezen tudja elfogadni. De az Egyesült Államokban például már egyre több ilyen pár van, és boldogok.”

Tehát mi lenne, ha kicsit átformálnád az elvárásaidat a társkeresést tekintve? Mi lenne, ha végre mindenkiben tudatosodna: a „jó pasi” nem egyenlő a „jóképű pasival”, illetve egy férfinek nem a három diplomája hanem (többek között) az odafigyelése és a szeretete tesz boldoggá?

És főképp: nem mindig kaphatod meg azt, amit akarsz, de néha, ha próbálkozol, megkaphatod azt, amire szükséged van…

Ha egy társra lenne szükséged, és még nem olvastad az ingyenes “Társkeresés indul!” modult, ide kattintva kérheted >>>