Sokan úgy gondolják, az önismereti munkára pénzt és energiát szánni felesleges luxus. Foglalkozzunk egy picit azzal, hogy mi ennek az egésznek az értelme. Vegyük például azt az esetet, amikor valaki nem tudja, mi a gond vele, miért nem talál társat.

Nemrég itt a blogon tettem egy merész kijelentést. A következőket mondtam:

Ha egy harmincas férfi rendelkezik egzisztenciával, van baráti köre, hobbijai, tehát nem iszonyatosan unalmas, el lehet vele beszélgetni, nem túlságosan alacsony és nem túlságosan kövér, akkor hamar elkel. Kiegészíteném még azzal, hogy ha esetleg valaki nagyon túlsúlyos vagy alacsony, kicsit hosszabb próbálkozás után, de ő is fog találni barátnőt magának, feltéve, ha jó fej és tud kommunikálni a másik nemmel.

Természetesen voltak kétkedők, így egyik kommentelőnk, Zlatan ezt válaszolta:

30 éves férfi vagyok, rendelkezem egzisztenciával (önálló élet, saját otthon, elfogadható -akár jónak is mondható- kereset), van baráti köröm, hobbijaim (sport, színjátszás, stb.), egyáltalán nem vagyok unalmas (ez nem saját vélemény, az összes ismerősöm állítja, nők és férfiak vegyesen!), 181 cm vagyok és 90 kg (tehát sem alacsony sem kövér) – mégsem “kelek el”… Egyszerűen elképzelésem sincs, ugyan mit csinálhatok rosszul…!! (Mondjuk az vicces, hogy minden más krapekot meghívogatsz itt az általad szervezett randikra, engem meg szépen letudsz egy “valamit rosszul csinálsz”-szal :DD – talán Magad is érzed, hogy utánam mégsem kapkodnának ott annyira…?)