Akár profi célkitűző- és megvalósító vagy, akár azt gondolod magadról, hogy az életed “langyos víz”, és soha nem foglalkoztál még célkitűzéssel, az Újratervezés! Műhely gyakorlatai segítenek abban, hogy újra átgondold, hol is vagy most és hová tartasz.
A két és fél órás foglalkozás alatt a következők történtek tegnap:
A múltbéli sikereinket, kincseinket számba véve és azokból erőt merítve
- megfogalmaztuk az álmainkat,
- kiválasztottunk egyet közülük,
- azt céllá formáltuk és akciótervet készítettünk a valóra váltásához,
- a tervet pedig elkezdtük megvalósítani
Van, akinek már megvolt fejben, hogy mit szeretne megvalósítani, más a Libretto Könyves Kávézó galériáján találta ki. Az álmok felsorolása feladatnál érdekes volt látni, hogy mennyire elvész az ábrándozási képességünk a hétköznapokban, mennyire elfelejtünk “nagyot álmodni”. Egy-két álmot még fel tudunk sorolni, aztán nem jut több az eszünkbe – pedig kisgyerekként akár órákat is tudtunk beszélni arról, hogy “mi lenne ha”.
Ha van saját célod, aminek a megvalósításán dolgozol, az érezhető lesz a kisugárzásodon – ez a mottója az Újratervezés! Műhelynek. Vágjunk is bele!
Tartsd számon a kincseidet!
Általában jellemző szakítás, válás után, hogy a padlón van az önbecsülésünk. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha a jelen kissé zordan néz ki, nézz vissza a múltba és keresd meg azokat a dolgokat, amelyekre büszke lehetsz, hogy elérted, illetve azokat az emlékeket, amelyek kellemes érzéssel töltenek el. Ezek a kincseid, ezekből meríthetsz erőt.
Tipikus eset az is, amikor a saját “kincseidet”, eredményeidet, jó tulajdonságaidat leírod azzal, hogy “de hát ez csak természetes”. Például évekig nem gondoltam, hogy az, hogy valaki tud írni, az egy különleges képesség. Azt gondoltam, hogy naná, természetes, mindenki tud írni. Aki pedig nem tudott, arról úgy gondolkoztam, hogy átlag alatti teljesítményt nyújt, míg én vagyok az átlag. Évek kellettek hozzá, hogy rájöjjek: nem a többiek átlag alattiak, hanem én vagyok átlag feletti ezt a képességet tekintve! Gondold végig, hogy amikor dicsérnek valamilyen képességedért, legyintesz-e, hogy “de hát ez természetes”?
Változz hogy változtass!
A másik fontos pont, amit szeretnék kiemelni: ha megváltozol, megváltozik az emberek hozzád való viszonyulása is. Ám figyelem! Ez nem általános érvényű szabály. Vannak kapcsolatok, amelyekben hiába változtatsz akármit, nem fog működni – tehát a felelősség terhét nem cipelheted egyedül egy kapcsolatért. A felelősséged odáig tart, hogy Te hogyan viselkedsz, Te mindent megpróbáltál-e, és Te időben felismerted-e, ha lépned kell. Éppen ezért semmi értelme sincsen az önostorozásnak, hiszen akkor, az adott pillanatban a Te képességeidhez képest mindent megtettél és igyekeztél a legjobb döntést hozni a kéznél lévő információk alapján. Legközelebb jobban döntesz majd! Persze, könnyű ezt mondani, feldolgozni és túltenni magad azon, hogy Te igyekeztél és mégse
Szerencse és társkeresés
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a társkereséshez nem kell szerencse. Hogyne kellene! Viszont a “szerencséhez” készen is kell állni! A szerencse ugyanis nem más, mint egy lehetőség, ami találkozik a felkészültséggel. Ha nem vagy felkészülve a lehetőségre, akkor elszalasztod a “szerencsédet”. A Szabad Vagyok Program célja tehát, hogy minél jobban felkészítsen arra a szerencsére, amikor majd leendő pároddal találkozol!
Célok születtek!
Az cél nem más, mint egy álom, amely megfelel bizonyos kritériumoknak és amelyhez tartozik akcióterv. A Műhelyen mindenki felírta az első három lépést amely a céljához vezet, és remélem, hogy ma már javában zajlik a megvalósítás! Fél éven belül sikeres vállalkozásokról, fogyókúrákról, munkaátszervezésről fogok majd tudósítani, illetve fantasztikus rajzokat fogok közzétenni itt, a Kalauzon! 🙂
ondanom sem kell, a randik borzalmasan sikerültek. Volt úgy, hogy meg sem tudtam szólalni mert végig azon gondolkoztam, hogy miért nem a volt párommal ülünk most itt, miért büntet engem így az ég, máskor meg túl sokat beszéltem, annyira be akartam bizonyítani, hogy mekkora intelligens, értelmes, értékes JÓ NŐ vagyok (Közben pedig totálisan értéktelennek éreztem magam, mert hát ugye ki voltam dobva). Aztán olyan is volt, hogy “nem érdekel, kelljek neki így is!” felkiáltással egy tornacipőben mentem randira, máskor meg eltűrtem, hogy az illető srác egy gyorsétkezdébe szervezze le a találkát.
