Ferenc* 47 éves, jól szituált vállalkozó. Nem alacsony, nem kopaszodik, biztos egzisztenciája van, a társkereső nők álma. Egy dolga nincsen: családja, pedig elmondása szerint ő már évek óta feleséget keres, elmondása szerint nyugodtan válogathat, megteheti, de valahogy senki sem elég jó.
Klienseim két csoportba oszthatók: az egyik csoport az, akinek túl kevés lehetősége van a társkeresésben, a másik az, akinek túl sok. Elemezzük ki most utóbbi kategóriát: az örök válogatókat.
Kik azok az örök válogatók?
Örök válogatók alatt azokat a komoly kapcsolatra vágyókat értem, akiknek rengeteg lehetőségük van, “papíron jól néznek ki”, és emiatt válogathatnak a lehetséges jelöltek között.
Nem véletlen, hogy sokszor éppen azok házasodnak meg a leghamarabb, akikről nem is gondoltuk volna, akik mögött esetleg összesúgtunk “na ennek sose lesz férje/felesége”. Ennek oka, hogy amikor jön a lehetőség (és egy-két lehetőség mindenkinek jön az életben!), ők megragadják, és nem is engedik el. Szemben azokkal, akik úgy gondolják, nem elégednek meg “akárkivel”, hiszen ők sem akárkik, éppen ezért állandóan ott dolgozik bennük a kétely, hogy kaphatnának még jobbat is a jelenleginél, így talán hibát követnek el, ha elköteleződnek.
A választási lehetőségek látszólag végtelenek számukra, ezért aztán képtelenek lehorgonyozni bárhol és mindig új vizekre vágynak. Hiába minden azonban, mégis elégedetlenek és boldogtalanok, hiszen mindig van “jobb” a mostaninál, mindig találnak valami kifogásolnivalót. Ennek következtében a kezdeti rózsaszín köd törvényszerű elpárolgása után hamar leváltják partnereiket, energiájuk nagy részét elviszi a vadászat és a párkapcsolatokon való töprengés, a “még jobb” lehetőségek felkutatása. Mindeközben pedig a szerényebb “pedigrével” rendelkezők már rég boldogan családot alapítottak és élik mindennapjaikat választottuk oldalán.
Milyen érdekes: úgy tűnik, mintha a több választási lehetőség nem tenné az örök válogatókat boldogabbá, pedig logikusan annak, aki több közül választhat, boldogabbnak kellene lennie, nem igaz?
Férfiként Te is így látod a helyzetet?
Egy kis pszichológia: a választás paradoxona
Pontosan ezt a kérdést vizsgálta Barry Schwartz pszichológus is, akinek könyve, a magyarul is olvasható A választás paradoxona mérföldkőnek számít boldogságkutatás terén is. Abból a tézisből indult ki ő is, amit az USA-ban tökélyre fejlesztett fogyasztói kultúra évtizedek óta próbál elhitetni: méghozzá, hogy a szabadság és a boldogság azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb a választási lehetőségeink száma.
Kutatásaiból viszont az derült ki, hogy egy bizonyos választási lehetőség mennyiség után nem boldogabbak leszünk, hanem frusztráltak, sőt, egyenesen le is bénulhatunk, ami nyilvánvalóan nem épp a lelki jóllét jele.
Kijelenti, a tény, hogy valamilyen választási lehetőség jó, nem feltétlen jelenti azt, hogy a nagyobb választási lehetőség jobb lenne. Véleménye szerint nem tehetünk a szabadság és a szabad választás közé egyenlőségjelet, mivel “szabadságunkat nem a rendelkezésre álló választási lehetőségek számának növelésével érjük el“.(antidepresszans.hu)
Schwartz főleg vásárlási szokásokat vizsgált, és azt tapasztalta, hogy minél több a választási lehetőség, annál kevésbé leszünk elégedettek döntésünkkel később. Kérdés, hogy vajon le lehet-e fordítani ezeket a kutatási eredményeket társkeresésre?
Most akkor kit válasszak?
A társkeresés paradoxona
Természetesen igen, és meg is tették. Mindenféle felmérés, satisztika és kutatás után a scienceofrelationships.com weboldal a következőkre jutott: minél több a lehetőség, annál nehezebb azokat menedzselni. Ha valaha is “kapós” voltál online társkeresőkön, akkor tudod, miről beszélek: rengeteg levélváltás rengeteg érdeklődővel, a végén azt sem tudod, ki kicsoda. Számos férfi kliensem egyenesen Excel táblázatokban vezeti a lehetséges jelölteket, csak hogy ne gabalyodjon bele az egészbe.
Azért, hogy meg ne őrüljünk a ránk szakadó lehetőségek tárházától, másképpen választunk, ha több lehetőségünk van. Ilyenkor intuitíven, gyorsan, első blikkre döntünk, rögtön ítélő bíróságként utasítunk el jelölteket, egyetlen “gyanús” jel alapján. Egy angol szót rosszul ejtett ki? Unintelligens! Az ideális életkor fölött van két évvel? Azonnal gyereket akar! Kicsit kopott a cipője? Igénytelen! Ha kevés a lehetőségünk, akkor sokkal jobban megfontoljuk, mit cselekszünk, elfogadóbbak és türelmesebbek vagyunk, és nem dobjuk ki partnerünket az első általunk hibának vélt tette után.
A kutatók azt állítják, hogy a gyors, első blikkre való döntés inkább szexpartner keresésre való, ha valaki hosszú távra tervez, a kevesebb választás, és a választási folyamat lezárása egy ponton célravezetőbb.
Kérdés: hol van ez a pont? Hány évesen? És én mit mondjak Ferencnek? :-)*
(*a nevet és a pontos életkort természetesen megváltoztattam)
Új könyvem március 27-től kapható!!!
