Neked mi a kifogásod?

+ tanuld meg kezelni az elutasítást!

[text_block style=”style_1.png” align=”left”]Amikor azt tanácsolom a hozzám fordulóknak, hogy változtassanak a hozzáállásukon, legyenek nyitottak olyan ismerkedési lehetőségekre, amikre eddig esetleg nem voltak, illetve a nagy számok törvénye alapján gondolkozzanak a társkeresésről és merjenek kezdeményezni is, azonnal beindul a kifogásgyár.

“Pesten könnyű ismerkedni, ott sok a lehetőség” – írják nekem a vidékiek.
“A nőknek könnyű, nekik nem kell kezdeményezniük” – írják nekem a férfiak.
“Harminc évesen könnyű, akkor még sok a független férfi” – írják nekem a negyvenes, ötvenes olvasóim.
“Negyven évesen könnyű, akkor már nem leendő gyermekem apját kell keresnem” – írják nekem a harmincasok.

Teljesen megértem mindenkinek az aggályait – ugyanakkor kifogásokat gyártani a legkönnyebb!

Vegyünk át egy párat, csak hogy lásd, hogy mindenre van megoldás.
 

“Vidéki vagyok, nincsen lehetőség” – kifogás

Tény és való, hogy Budapesten annyi programlehetőség van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni, a vidéken élők pedig irigykedve nézik, hogy minden hétvégére tucatnyi ingyenes kiállítás, koncert, fesztivál jut. Ugyanakkor csak azért, mert valaki vidéken él, még egyáltalán nem kell elásnia magát, ha társkeresésről van szó. Sokan engem kérdezgetnek, hogy Kiskunpiripócson hogyan ismerkedjenek. Könyörgöm, én Budapesten élek és fogalmam sincs, hogy mik a lehetőségek Kiskunpiripócson – ezt bizony annak kell feltérképeznie, aki ott él. Nézd meg, mik a helyi lehetőségek és programok, hol vannak a férfiak. Ne azt várd, hogy más megszervezi az életedet helyetted – vedd kezedbe az irányítást és ismerkedj, ahol csak tudsz, hogy megteljen az a bizonyos tölcsér lehetséges jelöltekkel.

Statisztikák azt mutatják, hogy Budapesten sokkal több az értelmiségi egyedülálló nő, mint vidéken, míg vidéken sokkal több az értelmiségi egyedülálló férfi, mint Budapesten. Nagy kérdés, hogy vajon hol és hogyan fog a két tábor egymással találkozni? A legtöbb vidékről Pestre felköltözött fiatal nő kizárja, hogy vidékre visszaköltözzön egy párkapcsolat miatt. Ezzel tulajdonképpen saját magukat korlátozzák be, mert ha nagyon akarja az ember, akkor bármit meg lehet oldani. De ha a keresési kritériumokhoz egyből beírja valaki, hogy kizárólag Budapesten élő férfit szeretne, rengeteg lehetséges jelölttől esik el. Extrém példa, de igaz: ismertem olyan társkeresőt, aki nem csupán a budapestiekre korlátozta le a keresést, hanem ezen felül még egyes budapesti kerületekre is. Csodálkozó szemmel nézett rám és kérdezte: “kicsit szigorú vagyok, igaz?”

 

“Én már öreg vagyok, nincsen lehetőségem” – kifogás

Az idősebbek helyzete első ránézésre nehezebbnek tűnik, mint a fiataloké. Igen ám, de őket már nem szorítja úgy az idő, nem ketyeg az a biológiai óra, és nem kell villámgyorsan házastársat találniuk, mint egy 30-asnak – tehát nem kellene, hogy akkora pánikhangulat legyen, ráérnek válogatni, gyakorlatilag tét nélkül. Nem a gyermekeik apját keresik, hanem egy partnert, és ezzel rengeteg, a fiatalabb korosztályt érintő pszichikai tehertől mentesülnek. (Igen, ha elmúltál már negyven és vannak gyerekeid esetleg, el sem tudod képzelni azt a pánikot, amit egy 37 éves gyermektelen és családra vágyó egyedülálló érez!)

Itt is az a nyertes, aki több időt tölt el a férfiakkal való randizással, mint a róluk való panaszkodással. Egy kis karbantartás, egy kis odafigyelés, és máris könnyen kitűnhetnek a korosztályukból, hiszen a nők nagy része (nem tagadom, a férfiak is) eléggé elhanyagolja magát 40 felett. Huszonévesen nehezebb kitűnni a korosztályunkból, 40 évesen sokkal könnyebb!

Nemrég interjúvoltam meg egy 50 körüli, ugyancsak sármos, intelligens úriembert, aki társkereső irodánál keresi a párját. Házassága után ő is beleesett a „fiatalodjunk fiatal barátnő mellett” tipikus férfi hibába, egy nála majd 20 évvel fiatalabb nővel kezdett kapcsolatba, természetesen őrülten szerelmesen. Aztán nagyot koppant, amikor barátnője kiadta az útját, rájött arra, hogy nem bírja ezt a fiatalos tempót, és levonva a tanulságokat, mostmár ő is korához illő társat keres. Véleménye szerint az a baj legtöbbször a 40-en felüliekkel, hogy nincsen önbizalmuk és önbecsülésük, de azért reméli, hogy talál magához illő párt. Ezért is tartom olyan fontosnak az Érzelmi Fitneszt, ami bármely korosztálynak elengedhetetlen a párkereséshez. Na meg az, hogy tisztában legyenek vele: muszáj kezdeményezniük ha ki akarnak tűnni a tömegből!

A statisztikák nem neked kedveznek, de jó hír, hogy csak egyet kell találnod a sok közül!

Kisvárosból származom és több olyan esetet is tudok, amikor hatvanas nők kezükbe vették az irányítást, felregisztráltak online társkeresőre és sikerrel társra találtak. (Egyikük most “fogyasztja” a második netről megismert élettársát.) Van olyan távoli ismerős is, akinek párja Budapestről költözött le hozzá, négy macskájával egyetemben (senki sem lehet tökéletes, a macskák jól vannak). Szóval ha ilyen példák vannak – vidéki is, idősebb is – akkor miért ne lehetnél Te is sikeres? Tudod: felejtsd el a szingli klubot és a sikeres esetekre koncentrálj – ha ők találtak társat maguknak, Te is fogsz!

 

 

Felelős vagy áldozat?

Önismereti tréningjeimen is mindig elmondom, hogy két “üzemmód” van az életben: lehetsz felelős és lehetsz áldozat, és csak rajtad múlik, hogy melyiket választod.  A felelős szerep nem azt jelenti, hogy mindenért te vagy a felelős, hanem azt, hogy felelősséget vállalsz a körülményeidért, és a történtekre adott reakcióidért. Ha valami kudarc ér, nem nyalogatod a sebeidet (illetve csak egy ideig), hanem megvizsgálod, legközelebb min kellene javítani ahhoz, hogy másképpen alakuljanak a dolgok. A felelős tehát reálisan felméri a lehetőségeket és a körülményeket, felvállalja a felelősséget egy adott probléma esetén, megoldási lehetőségeket keres, ezeket megpróbálja a gyakorlatba ültetni és ha nem megy, akkor újra próbálkozik. Újra és újra… Az áldozat ezzel szemben csak panaszkodik, másokat hibáztat, nem vállalja fel a felelősséget, aktív cselekvés helyett csak vár és reménykedik, hogy majd lesz valami.

Most őszintén nézz magadba: társkeresés terén Te melyik voltál eddig? Felelős vagy áldozat?

 

Elutasítás kezelése

A társkeresők legnagyobb mumusa az, hogy elutasítást kapnak. Ha Te is ettől tartasz a leginkább, akkor már most elárulom: jobb, ha hozzászoksz. Az elutasítás ugyanis természetes velejárója a folyamatnak. Egyes esetekben, mint például az online társkeresés randi előtti levelezgetős szakasza, még csak nem is veheted személyesnek a dolgot, hiszen még csak nem is találkoztál az illetővel, és az csupán egy-két fotó és levél alapján utasít vissza. Nem is érdemes magadra venni. De hogy kicsit könnyebb legyen a dolog, mutatok egy trükköt az elutasítás kezelésére.

Tudtad, hogy az értékesítőket úgy képzik ki, hogy első feladatként azt kapják: gyűjtsék a visszautasításokat? Magyarán gyűjtsenek össze 100 „nem” választ először, utána jöjjenek panaszkodni. A társkeresésben is működik ez az elv: kezdetnek gyűjts össze 10 visszautasítást! A trükk ott van, hogy ahhoz, hogy 10 visszautasítást összegyűjts, legalább 10 férfit meg kell szólítanod – és minél többet szólítasz meg, minél többnek próbálod “eladni” magad, annál inkább fejlődsz és annál nagyobb lesz az esélye, hogy egy idő után már nem csak visszautasítást kapsz, hanem pozitív válaszokat is! Ne felejtsd el: a “nem” csupán annyit jelent: “kérem a következőt!”

[/text_block]