Itt az ideje LÉPNED!!!

"És Andi, azt még meg tudnád mondani, hogy miért mindig a rosszfiúkra buknak a nők?!"

Otthon üldögélsz, online társkeresőre nem regisztrálsz be (mert ott csak a lúzerek vannak), a társasági életed leépült vagy van ugyan de nem tűnik fel senki aki érdekes lehetne, szóval malmozol és várod a csodát. Esetleg munkába menekülsz, mert nyilván azt csináljuk szívesebben, ami már jól megy, nem igaz? Közben pedig mindenféle mesékbe ringatod magad. Például a következőkbe:

"Önmagamért szeressenek a nők"

Tudod kik mondják ezt? Azok, akik egy lépést nem akarnak tenni, de legfőképpen nem akarnak semmin változtatni. Volt olyan programozó kliensem, aki elhanyagolt frizurával és öltözettel, nulla társadalmi élettel vagy társasági készségekkel várta a csodát, hogy egy napon valaki majd meglátja benne a tutit. Mégis hogy?! Kinek kellene egy olyan férfi, aki két szót sem bír kinyögni, nyilvánvalóan egy dögunalom az élete, ráadásul még rosszul is néz ki? A nők elsősorban a határozottságot, kedvességet és humort értékelik a férfiakban - ha benned ezek közül egyik sincsen, akkor ideje fejlődni. Nyugi, akármennyi önismereti és önfejlesztő tréningre mész, önmagad maradsz, csakhogy önmagad továbbfejlesztett változata! És ahogy fejlődsz, úgy fogod észrevenni, hogy a párkapcsolatod is jobb minőségű lesz, hiszen a hasonló hasonlót vonz elv alapján körülbelül ugyanolyan fejlettségi szinten lévő társat fogsz találni, ahol Te magad is tartasz. Ez a nem mindegy, és ezért megéri belefeccölni az időt, pénzt és energiát az önismereti munkába! Hidd el, ha nem látnám az eredményeket, nem mondanám, rendszeresen tartok tréningeket illetve nyáron önismereti tábort, pont azért, hogy így is segítsem a társkeresőket.

És ha már az "önmagamért szeressenek a nők" mítosznál tartunk: rengeteg női kliensem panaszkodik, hogy a férfiak ápolatlanok, nem mosakodnak eleget, koszos a körmük, foguk, nem mosnak hajat, szakadt ruhákban mennek el még a randikra is. Ez azt jelenti, hogy ha csak egy picit odafigyelsz az alap higiéniára, elmész fogorvoshoz, levágod a körmöd, fodrásszal előnyösebb frizurát vágatsz és veszel egy-két normális göncöt, máris növeled az esélyeidet és vonzóbb leszel a nők szemében. Ez azért nem olyan bonyolult feladat! (Hát ha még edzeni is eljárnál és leadnál pár kilót...)

Tipp: Legyél önmagad továbbfejlesztett változata! Foglalkozz egy picit személyiségfejlesztéssel és önismerettel, illetve a fizikai megjelenéseddel is - meglátod majd, azonnal jobb esélyekkel indulsz neki!

"A nő majd mindent pótol!"

Szintén rendszeresen hallom azt a tévképzetet társkereső férfiaktól (főleg azoktól, akik introvertáltabbak és/vagy nincsenek baráti kapcsolataik illetve társaságuk), hogy azért nem is foglalkoznak az életük színesítésével, vagy hobbi megtalálásával, mert ha majd lesz társuk, azzal kettesben fognak ide-oda menni, addig meg minek szabadidős programokat szervezni. Ez kb. olyan, mintha házépítésnél azt mondanád, hogy minek először a falakat letenni, inkább kezdjük a tetővel, hiszen ha van tető akkor biztosan vannak falak is... A nők megrettennek azoktól a férfiaktól akik egész hétvégén egyedül gubbasztanak otthon, merthogy nincs mit csinálniuk és nincs is életük a munkán kívül. Ellenben roppant vonzónak tűnik az a férfi, akinek színes társasági élete van, a szabadidejét ki tudja tölteni, és nem remegve várja állandóan a párja hívását vagy SMS-ét. Ha jelenleg nem tudod értelmesen és élvezetesen eltölteni a szabadidődet, épp itt az ideje, hogy elkezd fejleszteni! Akárhány éves vagy, haverokat, barátokat illetve társaságot találhatsz akár online, akár offline. Ha semmilyen ötleted sincsen, töltsd le a Túlélőkészletet Társkeresőknek, amelyben az egyik ingyenes anyag ötleteket ad ahhoz, hogy mit kezdj magaddal a szabadidődben.

Tipp: Ideje elgondolkoznod azon, hogy hogyan használod fel a szabadidődet. Ki tudod értelmesen tölteni vagy csak a gép előtt cseszed el az idődet? Kívülről önmagadra nézve, vajon milyen embernek tűnsz? Olyannak, akivel szívesen töltenek mások időt és akivel érdemes elbeszélgetni?

"A nők csak a rosszfiúkra hajtanak"

Ezt tipikusan azok a bátortalan férfiak mondják, akik kezdeményezni is alig mernek, vagy ha mernek is, az annyira béna, hogy inkább taszítják, mint vonzzák a nőket. A bátortalan kezdeményezésekkel azt is üzeni az adott férfi, hogy "figyelj, tudom hogy nem vagyok elég jó hozzád, de megtisztelnél azzal, hogy akár csak egy percre is rám figyelsz?". Ilyen hozzáállással nyilván lehetetlen hódítani. Mi nők a magabiztos, határozott férfiakat szeretjük, akiknek megvan a saját életük, és néha nemet tudnak nekünk mondani.

A NEM FÉRFIAS FÉRFI ISMÉRVEI:
A fentiekből kiindulva amit kifejezetten nem bírnak már az udvarlási szakaszban sem, azok a következő tulajdonságok (a teljesség igénye nélkül):
A férfi túl hamar esik szerelembe és azonnal elhalmozza a nőt minden földi jóval, még mielőtt alaposan megismerkedhetnének. Ez egészen egyszerűen gyanús minden nőnek, aki már kinőtt a tündérmesékből, vagy nem keres kétségbeesetten akárkit, csak hogy ne legyen egyedül végre.
Te is állandóan szerelmes leszel az első nőbe, aki rád néz? Ez a kétségbeesés és a “jajj, csak legyen már valakim” szindróma tipikus tünete, ami súlyos önbizalomhiányt takar.
A férfi állandóan emailekkel, SMS-ekkel, telefonokkal halmozza el a nőt a kezdet kezdetétől. A túl sok romantika még egy nőnek is túlzás, így nem marad hely egy pici bizonytalanságnak, várakozásnak, ami, ha tetszik, ha nem, az egyik legjobb fűszere az ismerkedés kezdeti szakaszának.
Önbizalomhiányra vall az is, ha képtelen vagy békét hagyni a másiknak és állandóan zaklatod, nehogy elfelejtsen téged. Fogd vissza magad! A kevesebb néha több!
A férfi bizonytalankodik és mindenben a nő vágyait lesi. Önállótlan a randi helyszínének kiválasztásában, az időpontok megbeszélésében, mindenben szeretne megfelelni a nőnek. Ezt hívjuk másképpen pincsikutya-effektusnak. A nő pedig férfit akar, nem pincsikutyát.
Ha nem tudsz konfliktusokat felvállalni, nem tudsz néha nemet mondani és a saját határaidat megszabni, férfiatlannak fogsz tűnni.
A férfi egzisztenciális háttere problémás. Egyik nő sem szereti a macerás férfiakat. Ha munkanélküli vagy, hatalmas tartozásaid vannak, édesanyáddal élsz, akkor nehezebb dolgod lesz, főleg az online társkeresés terén, ahol nincs lehetőséged több alkalmas találkozásokon bebizonyítani, hogy mennyire értékes ember vagy.
Állandó pénzzavarban szenvedsz, és ahelyett, hogy hozzákezdenél ennek megszüntetéséhez, inkább a nőkre mutogatsz, hogy milyen szívtelenek, hogy nem akarnak veled kezdeni mert csak a problémahalmazt látják és nem a lelkedet? Szedd össze magad, és gondolj bele az ő helyzetükbe!
A férfinak se hobbija nincsen, se barátai. Ugyan egyes nők állításuk szerint azt szeretnék, ha párjuk csak és kizárólag velük foglalkozna, ezt ők sem gondolják komolyan. Az a férfi, akinek nincsenek barátai, a szabadidejét képtelen kreatívan eltölteni, és állandóan a nőtől várja a szórakoztatást, nem valami vonzó.
A nő neked azért kellene, hogy egy személyben pótoljon nemlétező baráti kört, hobbikat, egyszóval, főállású szabadidő szervező legyen és szórakoztatásfelelős? Ne csodálkozz, ha a párod kifárad, és inkább olyat választ, aki mellett nem kell magánéleted minden egyes szerepét neki betöltenie.
Sokszor észre sem veszed, viccesnek álcázza magát a negatív vélemény a másik nemről. Ilyen például a sárkányhajós versenyeken a női verseny elnevezése: "Házisárkányok Kupája." Első hallásra poénos, de mi van mögötte? Egyértelműen lehangoló vélemény a nőkről (persze a férfiakkal kapcsolatban is megy a viccelődés női körökben). Persze lehet, hogy csak nekem nincs humorérzékem, de mint társkereső coach tudom, hogy a saját negatív tapasztalatainkon túl a belénk ivódott sztereotípiák és előítéletek a másik nemről azok, amik igazán megakadályozzák a közeledést. Az apró kis fricskák pedig idővel összeadódnak és masszív akadállyá alakulnak bennünk - még akkor is, ha esetleg nem is gondolnánk, hogy léteznek. Ezért is örültem nagyon a következő véleménynek:

"Az elején megütött a hangnem és kicsit sértettnek éreztem magam (aktiválódott az egóm). De sikerült leküzdenem és levontam a tanulságot. Beláttam van némi igazság amiket írtál. Sajnos népbetegségé nőtte ki magát a probléma ami a két nem közt zajlik."

Sokan írták, hogy rájuk bizony nem igazak a fentiek, abszolúte semmi előítéletük nincsen a nőkkel kapcsolatban, optimistán néznek a jövőbe, hát akkor meg hogyan lehetséges, hogy mégsincs párjuk?

Ha valóban pozitív a hozzáállásod, alapjában véve egy derűs ember vagy, akivel jó együtt lenni, aki képes a saját problémáit megoldani, továbbá túltette magát a múltbeli csalódásokon és nyitott szívvel áll a következő kapcsolata előtt, nagyszerű! Az első és legfontosabb lépésen túl vagy (sajnos el kell árulnom, hogy társkeresőim 80%-a nem tart még ezen a szinten és inkább múltbéli sebeiket, sérüléseiket hánytorgatják fel állandóan ahelyett, hogy saját "érzelmi fittségükön" javítanának - olvasd csak el a Társkereső Kalauz hozzászólásait...)

Ha valóban készen állsz érzelmileg a következő kapcsolatra, akkor miért vagy még mindig egyedül?

A következő lépés
Tény és való, a tudatos felelősségvállalás ("igen, én is hibás voltam abban, ahogy a kapcsolataim működtek és ahogy végük lett") és az optimizmus nagyon fontos lépések, de ennél tovább kell menni.

Felejtsd el a naplementét - a saját érdekedben!
Valamiért még mindig erősen tartja magát az a romantikus elképzelés a nők körében, de még a férfiak között is, hogy a társkeresés afféle ösztönös dolog. A nők például arról álmodoznak, hogy az igazival pedig úgy fognak találkozni, hogy például egyszercsak összevillan a tekintetük valakivel egy bálteremben, vagy véletlenül leejtenek egy verseskötetet a könyvtárban, a nagy Ő pedig felemeli és azt mondja, ez a kedvenc költője, esetleg a tengerparton pont mellettük lovagol el a naplementében, és felveszi őket a háta mögé. A találkozás még mindig túl sok nő szerint a Nagy Ő-vel feltétlenül spontán és romantikus körülmények között kell megtörténjen, egyébként nem az igazi. Férfiaknál is látom ezt a félreértelmezett romantikát: egyik férfi ismerősöm például a világért sem regisztrálna fel társkeresőre, ehelyett szombat esténként egyik bárból a másikba őgyeleg, hátha ott lesz az Igazi. Persze, mivel introvertált típus, senkit sem merne leszólítani, így aztán gondolhatod, mekkora sikere van...

Abban, hogy a tudatos, "előre megfontolt szándékkal elkövetett" társkeresés nyűg, mindkét tábor nagyjából egyetért.

A nőknek nem elég romantikus, a férfiak pedig rettegnek a visszautasítástól és a kudarcoktól - így aztán inkább otthon maradnak, vagy néha-néha elmennek a barátaikkal valahova sörözni, csakhogy megnyugtassák a lelkiismeretüket: "ők mindent megtettek, de hát nincs hol ismerkedni".

Jól megjártuk? A társkeresés története
Az a koncepció, hogy a társkeresés és társtalálás spontán, romantikus körülmények között kell, hogy történjen, mert csak „úgy az igazi”, eléggé új, és a világnak is inkább csak a nyugati részén elfogadott. Még ma is nagy hagyománya van az elrendezett házasságoknak, Indiában, a muzlim világban is a szülők, rokonok választanak. Bár első elgondolásra szörnyűnek tűnhet az efféle házasság, kutatások szerint pár év után a szerelmi házasságot kötők és az elrendezett házasságot kötők is közel azonos boldogsági szintről számoltak be. Ha pedig belegondolunk, hogy Magyarországon jelenleg 60% körül mozog a válási statisztika, láthatjuk, hogy hiába a nagy szerelem, a többség mégis rosszul választ.

Nem is olyan régen még Európában is a rokonok döntöttek a pár sorsáról, illetve jól bevált intézmény volt a kerítőnő alkalmazása. A lényeg: a társkereső semmiképpen nem maradt egyedül a problémájával, olyan segítők hada próbált neki megfelelő társat találni, aki jól ismerte őt és természetesen jót akart neki. Jelenleg a társkeresők legtöbbször egyedül vannak a társkeresés folyamatában, mindent maguknak kell csinálniuk a körbenézéstől kezdve az ismerkedésig és randizásig. Ennek pedig nem kellene így lennie!

A jelenlegi közhiedelmek pedig, például hogy ne a nő tegye meg az első lépést az ismerkedésben, vagy hogy a társkeresés „ciki”, nemhogy segítenék, de még meg is gátolják az egyedülállókat abban, hogy neki merjenek kezdeni. Így aztán tényleg nem könnyű! Más szemléletre és hozzáállásra, na és egy csipetnyi bátorságra van szükség mindkét részről.

Társkeresés = bátorságpróba
Néha eljárok szórakozni és minden egyes alkalommal meglepődöm. Képzeld csak el: dugig tömött zenés hely Budapesten, gyönyörűen kisminkelt, csinos nők és kiöltözött férfiak táncolnak. De nem egymással!!! Hármas-négyes csapatokba verődve külön vannak a nők és a férfiak - kivéve persze, ha vegyes baráti társaságról van szó. Ott állnak az egyedülállók, néznek jobbra-balra, és csupán a karjukat kellene kinyújtani a másik felé. De nem teszik. Ott van bennük a büszkeség és a visszautasítástól való félelem. Sok nő még csak véletlenül sem mosolyogna a másikra - "nehogy már azt higgye, hogy kell nekem". Mindenki a másikra vár, hogy megtegye az első lépést, de nem történik semmi!

Ne sértődj meg, de azt kell mondjam, hogy a magyar férfiak nagy része bizony picit visszafogott ismerkedés terén (a gyáva szót nem merném használni, mert hatalmas felzúdulás lenne és kapnám a tiltakozó levelek tucatjait). Amikor Spanyolországban voltam, bezzeg más volt a helyzet - úton-útfélen leszólítottak, kávézni invitáltak, pedig egy szakadt túracucc volt rajtam, és nem egy fidres-fodros csodaruci. Ott mertek ismerkedni a férfiak, és ha valaki nemet mondott, csak mosolyogtak. Magukban tudták: "jöhet a következő!". Ez az a hozzáállás, amire Neked is szükséged lesz. Helyes kudarckezelés, nem személyesnek venni a visszautasítást, "jöhet a következő!"-hozzáállás, a társkeresés játékként való felfogása: és máris közelebb kerültünk leendő párodhoz!

Ráadásul nem is lesz valami nagyon nehéz dolgod. Képzeld el, a nőktől állandóan kapom a bánatos leveleket, amelyben arról győzködnek, hogy értsem meg, egyszerűen egyetlen elérhető, független férfit nem látnak maguk körül, lehetetlen és reménytelen számukra párra találni. A rokoni és baráti körben senki nincsen, új embereket pedig nincsen honnan megismerni. Magyarul ha Te végre összeszeded magad és elindulsz párt keresni, megmutatod magad és mersz lépni, jó esélyeid vannak a pártalálásban.

Ehhez azonban ki kell lépned a komfort zónádból...

A komfortzóna-elmélet
Megdöbbentő, de igaz: a "mióta vagy egyedül" kérdésre a férfiak 40%-a válaszolta azt, hogy "több, mint két éve". Több, mint két éve!!! Az nagyon sok idő. A helyzet az, hogy a legtöbb egyedülálló férfi szinte semmit nem tesz azért, hogy társra találjon. Aki már több, mint két éve van egyedül, az nagy eséllyel már bele is szokott az egyedüllétbe, szeretne ugyan társat, de jól elvan egyedül is. Kényelmesen, komfortosan. Ölelések, csókok és szex nélkül. Azt az életmódot, amelyben benne vagyunk és amely kényelmes számunkra, a pszichológia komfortzónának nevezi. A zóna határait pontosan érzékeled, ugyanis amint megpróbálod átlépni őket, izgulsz, stresszes vagy, félsz.

Bármi, ami új és eltérő a megszokott életedtől, bármi, amitől tartasz, az kívül esik a komfortzónádon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a zónán belül minden játék és kacagás: az emberek nagyon rossz élethelyzetekbe is beleszokhatnak – inkább, minthogy átlépjék a határaikat. Az ismertre és biztonságosra való igény nagyon mélyen van belekódolva elménkbe. Egyedül nekiállni társat keresni: ez egyértelműen a komfortzónából való kilépés legtöbbünk számára. Roppant nehéz és kellemetlen is lehet a megszokott, pihe-puha baráti és családi kötelékekből az ismeretlenbe kilépve megmutatni, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, eladni magunkat, bizonyítani és kockáztatni a visszautasítást. Sokan gyorsan körbenéznek az ismerősi körben, majd „én mindent megtettem, de senkit sem látok” felkiáltással visszahúzódni a csigaházba.

Elkezdünk nézelődni
Miután tehát pozitív gondolkodásra tettünk szert és „bevállaljuk a dolgokat” (lásd előző lecke), elkezdünk nézelődni, és – mivel a környezetünkben nem láttunk senki érdekeset - idegen nőkkel ismerkedni. Kilépünk a komfortzónánkból, és nyitunk a világra. Meg- és leszólítunk nőket, akár offline, akár online. Elmegyünk randevúkra. Nem adjuk fel az első randi után. Újra elkezdünk tanulni és tapasztalni.

Ha most nem látsz senkit magad körül, az azt jelenti, hogy meg sem próbáltál úgy igazán nézelődni. Hidd el nekem, több ezer független nő keres társat, és közülük nem csupán egy, hanem több is tökéletesen megfelelő pár neked. Ha viszont erről nem értesíted őket, maguktól sajnos nem fognak hozzád becsengetni (bár esküszöm, én mondom nekik hogy merjenek kezdeményezni :-). Mivel tudom, hogy milyen félelmetes tud lenni egyedül nekiállni társat keresni, ismerkedni és randizni, ezért a Szabad Vagyok Programmal az a célom, hogy ha virtuálisan (és ha eljössz a rendezvényeimre, akkor személyesen is) fogjam a kezed ezen az úton. A legtöbbször elég, ha van honnan bátorságot gyűjtened a folytatáshoz, ehhez pontosan elég ez az anyag is. Máskor az kell, hogy valaki tartsa benned a lelket. Az intenzívebb online tanfolyam pont erre való – mankó, gyakorlati segítség, feladatokkal, munkafüzetekkel, hanganyagokkal, folyamatos konzultációval. Persze vannak, akik mankó nélkül is vígan boldogulnak, és elég nekik ez a „kezdő löket” is. A lényeg – mankóval vagy anélkül, de kezdjünk bele. Az optimizmus tehát nem elég, realistán kell látni a dolgokat és aktívan tenned kell azért, hogy megtaláld minél hamarabb a párod!

Nyitás a világra - gyakorlat
Ha könnyen ismerkedős vagy, olyan, aki bárkivel képes kapcsolatot teremteni, és elbeszélgetni, akkor nyugodtan átugorhatod ezt a feladatot. Ha azonban abba a csoportba tartozol, akit kiráz a hideg a gondolatra is, hogy "vadidegen" nőkkel beszélgessen egy kávé mellett egy órát, akkor olvasd végig figyelmesen a következő gyakorlatot. Mielőtt a mélyvízbe ugranánk, nem árt gyakorolni! Ha olyan vagy, mint nagytöbbségünk, akkor neked is van egy kialakult napi rutinod, kialakult ismerősi, baráti körrel, amelyből nem nagyon szoktál kifelé nyitni. Gondold végig, mennyit szoktál ismeretlenekkel beszélgetni, hányszor elegyedsz szóba idegenekkel egy héten?

A Szabad Vagyok Program lényege, hogy minél hamarabb megtaláld a párod, ezért mindenképpen szükséges lesz számodra ismeretlen nőkkel találkoznod, olyanokkal, akikkel legfeljebb egy-két e-mailt, vagy telefont váltottál. Legtöbbünk idegenkedik még a gondolatától is, de egészen egyszerűen nem engedheted meg magadnak azt, hogy nem teszel meg mindent azért, hogy megtaláld a párod! Amint látni fogod, ezek a randik nemhogy nem kellemetlenek, de még szórakoztatóak is leszenek, mindez hozzáállás kérdése (bízz bennem :-). Ha mélyen magadba nézel, akkor beláthatod, hogy nem csupán az ismeretlen nőkkel való randizás kényelmetlen, hanem bármilyen ismeretlennel való szóbaállás is. Egyszerűen kívül esik a komfortzónánkon az, hogy ismeretlenekkel beszélgessünk. Ezen kell változtatni és mindjárt nem lesz olyan félelmetes a randevúzás sem. (Ja, csak szólok: a nők azt hiszik, hogy minden férfi magabiztos randevúzó és nem szoktak arra gondolni, hogy esetleg Te is önbizalomhiányos vagy, csakúgy, mint ők. Az önbizalomhiány az egyik legkiábrándítóbb tulajdonság egy férfiban a nők számára, ezért sem árt fejleszteni)

A következő héten a feladatod az, hogy nyiss a világra! Tűzd ki célodul, hogy egy nap legalább 3 ismeretlent megszólíts! (Kezdetnek nem muszáj, hogy mindhárom nő legyen) Akár a boltban, sorba állásnál, akár sétálás közben, akár a metróban a pénztárnál - teljesen mindegy, a lényeg, hogy kezdeményezz akár egy kétmondatos párbeszédet, akár egy rövidebb beszélgetést. Napi 3-szor! Kezdetben roppant kényelmetlen lesz, utána viszont figyeld meg, ahogy egyre lazább leszel, és ráébredsz, hogy az idegenek általában barátságosak és segítőkészek. Ha negatív visszajelzést kapnál, ne törd rajta túl sokat a fejed - biztosan rossz napja volt az illetőnek. Tapasztalataim szerint ha elég kedves vagy és nem túl tolakodó, nagy részben pozitív válaszokat fogsz kapni. Az emberek szívesen beszélgetnek, és általában segítőkészek. Ez a gyakorlat nagyszerű alkalom arra, hogy kibújj a csigaházadból és körbenézz a világban. Ha esetleg egy neked tetsző, egyedülálló nőt sikerülne leszólítanod, máris nyert ügyed lehet!

Tehát házi feladat: 7 napig napi 3 ismeretlen megszólítása. Cél: a komfortzóna tágítása, ismeretlenekkel való szóbaállás gyakorlása. Eredmény: nyitottabbá, lazábbá válsz, kevésbé fogsz tartani az ismeretlenekkel való beszélgetéstől (ami egy randi alapja)

arrow

HÁZI FELADAT kissé félénk/berozsdásodott férfiaknak

Az első házi feladatod roppant egyszerű: ha bárkinél úgy látod, hogy segítségre szorul a következő napokban bármiben is, segíts neki! Ez a gyakorlat az egyik kedvenc pozitív pszichológián alapuló gyakorlatom: nem csupán a kommunikációs készségeidet porolhatod le és fejlesztheted általa, de kiváló önbizalomnövelő is - márpedig önbizalomra szükséged lesz a következő napokban!

A varázsmondat: "Elnézést, segíthetek?"

  • A társért meg kell dolgozni
  • Férfiként iszonyú mázlista vagy, mert a társtalálási esélyed idővel növekednek.
  • Válogasd meg, kinek a párkapcsolati és társkereső tanácsait fogadod el!
  • Első házi feladat: segíts, ha bárkinél úgy látod, segítségre van szüksége!

Randi Andi

Társkereső coachként és önismereti trénerként évek óta abban segítem a hozzám fordulókat, hogy megtalálják a társukat, illetve egyensúlyt tudjanak kialakítani az életükben. Módszereim a pozitív pszichológia elvein és a coaching eszköztáron alapulnak. A coachingon kívül tanfolyamokon, Műhelynapokon, nyári táborban várom a fejlődni vágyókat.

Egymást erősítő, boldog párkapcsolatban élek, de a társkeresős időszakomban bőven elég saját élményt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy tudjam, min mennek keresztül a hozzám fordulók.

"Szelektáltam, válogattam, randevúzgattam, én is válogattam, de engem is dobtak! Közben megtaláltam a Te oldaladat az Interneten. Odaadóan olvastam, sokat tanultam Tőled! Nagyon tetszett az ún. nagy számok törvényének említése, amit eddig matematika, műszaki és pénzügyi terülteken hallottam csak használni. Ez megnyugtatott, hogy itt is "létezik". 

Ennek ellenére eljutottam odáig, hogy megkérdeztem magamtól "Egyáltalán kell nekem valamilyen kapcsolat?" Három hétig kibírtam! 2011 novemberében ismét elkezdtem keresgélni, Internetre tévedtem, "Inkább randevúzgatok, mint itthon üljek és nézem az 5 oldalát a szobának?!" gondoltam. Amikor már szinte lemondtam, hogy valaha lesz is valaki, nem házasodni, nem összeköltözni akartam, legyen valaki pszichológiailag és legyen egy társam egy színház, kirándulás mozi, stb erejéig. Főzéstől kezdve mindent elvégzek! Önállóan el tudom látni! Ekkor elhangzott  olyan kérdés egy-egy hölgy részéről: "Akkor miért kell nekem társ??" Erre képtelen voltam válaszolni, többet nem találkoztunk!
2011. december elsején volt az utolsó - elhatározásom szerint - az utolsó randi. Szimpatikusak voltunk, jött a következő és a következő, azóta is együtt vagyunk (nem költözünk össze, nem is akarunk!)
Ő is özvegy és előtte meg elvált! Sok a közös, az azonosság. Ő 1947 jó magam meg 1949 évben születtünk. Neki is van már egy nagy leánya és unokája!  
Ezzel az írással már nagyon régen készültem! Ő nem tud Rólad és arról sem tud, hogy írok Neked!
Megkönnyebbültem! Engedd meg, hogy dicsérjelek! Profi módon csinálod!
Üdvözöllek Budapestről!"
László