Lépj ki a szingli-klubból!
Itt az ideje egy kis szemléletváltásnak.
A Szingli-klub jelenség
Olvasóim nyomására 2014 óta FiftiFifti néven randi rendezvényeket is szervezünk, többek között egy dunai hajós ismerkedős bulit is, a Randi Hajót. A Randi Hajó lényege, hogy kb. 50-50 egyedülálló 3,5 órán keresztül hajókázik a Dunán, miközben különféle ismerkedős játékokon vehet részt – Kulcs & Lakat partyn, VillámCseteken, vicces fotózáson, és persze táncolhat is. Namármost, 50, a résztvevő korosztályához passzoló egyedülálló közül az ember azt gondolná, hogy csak lehet már választani. A helyzet azonban az, hogy felfigyeltem egy roppant káros jelenségre a Randi Hajón. Méghozzá arra az esetre, amikor valaki a barátnőjével együtt jön. Ilyenkor általában az szokott történni, hogy a két lány el sem mozdul egymás mellől, és zavarát leplezendő azzal tölti az estét, hogy kritizálja a résztvevőket egy sarokban, ahelyett, hogy belevetné magát az ismerkedésbe. Mivel ugye az est során senkivel sem tudnak ily módon ismerkedni, ezért aztán elkedvetlenedve mennek haza: “itt sem volt egyetlen értelmes pasi sem” felkiáltással. Pedig dehogynem volt, több is, csak épp nem vették a lányok a fáradságot, hogy megismerkedjenek velük. Egy ilyen sarokba húzódó mini szingli-klubot a férfiak nagy többsége messziről elkerül, mivelhogy túl nagy a kockázat a beégésre.
A “szingli-klub” jelenséget bárhol felfedezheted, ahol a társkeresésben megfáradt, kissé frusztrált egyedülálló nők gyűlnek össze. Két perc sem kell, máris a férfiak szidásáról folyik a beszélgetés, és arról, hogy reménytelen bárkit is összeszedni, aki értelmes és nem csak “azt” akarja. Nemrég egy 24 éves nő nyilatkozta nekem teljes meggyőződéssel, hogy az ő korában a legjobbak már elkeltek, szinte reménytelen a helyzete!
Ismered Henry Ford mondását, ugye? “Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Ha úgy gondolod, hogy nincs egy normális férfi sem, akkor mégis, hogyan tudnád megtalálni őket? Ha úgy gondolod, eleve reménytelen a helyzet, mégis, hogyan merítenél erőt a folytatáshoz egy-egy kudarc után?
Vegyük sorra az egyedülállókra jellemző káros gondolkodási mintákat, amelyektől Neked is meg kell szabadulnod a siker érdekében.
Káros minták
Vannak, akik szerint kizárólag a férfiak a hibásak mindenért, ők azok, akik rengeteg „A férfiak ilyenek, a nők meg olyanok” – típusú könyvet és magazin cikket elolvasnak, de még mindig nem tudják, mit is kellene tenni. Aztán vannak, akik azt állítják, ők optimisták, hirdetik a pozitív gondolkodás fontosságát, és úgy gondolják, hogy biztosan eljön értük egyszer az igazi, csak türelmesnek kell lenniük. Aztán vannak, akik már aktívan keresik a társukat mindenféle online társkeresőkön, de általában „csupa hülyét” fognak ki és nem értik, hogy hol a hiba. Aztán ott az örök kérdés a félresikerült randik után: „De miért nem hív vissza?”
Elég volt!
Te is biztosan hallgattál már végig női beszélgetést uszoda, fitneszterem öltözőben, vagy akár tévéműsorban is, amelynek sokszor semmi más célja nincsen, mint a férfiakat szapulni. Ilyenkor megy a tanácsadás is, mit hogy kellene csinálni. Egy olyan világban élnek nagyon sokan, ahol a férfiak kiismerhetetlenek, érthetetlenek, sőt, egyfajta ellenségek, akik csak azért vannak, hogy velük kibabráljanak. Ennek a világnak a valósághoz vajmi kevés köze van, de ehhez azért ragaszkodnak a sikertelen társkeresők, mert csak így tudják fenntartani a látszatot, hogy velük minden rendben van. A következő pszichológiai elvek tesznek be minden frusztrált társkeresőnek, aki hozzá hasonló egyedülállók társaságában a másik nem ostorozásával múlatja az idejét.
A környezeted torzítja a valóságot
Az dolgok okait hol belső, hol külső tényezőknek tulajdonítjuk, ezzel foglalkoznak az attribúciós elméletek és kutatások. Nagyban befolyásolja a világnézetünket az, hogy kikkel vesszük körül magunkat, illetve hogy mi magunk mit tapasztalunk. Itt van például a konszenzusra vonatkozó információ torzulása, amely azt jelenti, hogy a körülöttünk lévő emberek véleménye sokkal többet nyom a latba, mint bármely statisztika. A többi ember általános viselkedésére vonatkozó információkat nem vesszük figyelembe, annál inkább a saját közvetlen környezetünkét. Magyarul, ha elkeseredett egyedülállóként csupa elkeseredett egyedülállóval veszem körbe magam, akkor tudattalanul is azt fogom gondolni, hogy az a normális, ha az ember egyedül van, és az az igazság, amit mi, elkeseredett egyedülállók gondolunk a férfiakról. Márpedig el lehet képzelni, hogy amikor az ember sebezhető, egyedül van, és legutolsó emléke a férfiakról egy félresikerült kapcsolat, miket gondol. Nem véletlen, hogy munkám egyik legfontosabb szelete a szemléletformálás és a társkeresésről való helyes hozzáállás és gondolkodás kialakítása. Szintén idevág az is, hogy hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy ahogy viselkedünk, gondolunk és érzünk, az a normális, és a többiek is ugyanúgy viselkednek. Szeretjük úgy gondolni, hogy normálisak vagyunk. Tehát ha sikertelen társkeresők vagyunk, és csupa sikertelen kapcsolatunk volt eddig, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a normális. Ebből pedig világosan következik, hogy ha csupa olyan ember vesz bennünket körül, akik ugyanazzal a problémával küszködnek teljesen negatív hozzáállással, mint mi, úgy fogjuk érezni, hogy minden embernek ez a problémája és nincs remény. Ha csupa összetört szívű, pesszimista és sebeit nyalogató elkeseredett egyedülálló van körülöttünk, akik szidják a férfiakat, akkor úgy fogjuk érezni, hogy ez a világ rendje, ez a normális. Ha viszont így érezzük, akkor roppant nehéz lesz egészséges párkapcsolatot kialakítanunk, hiszen ahhoz az egész belső világunkat kell fenekestül felforgatnunk. Ilyenkor kell egy kis lelki muníció és motiváció, amit a személyes találkozók, tanfolyamok, könyvek, coaching adhatnak.
Nyuszika és a létra
Sokszor a nyuszikás vicc jut eszembe, amikor kiégett kliensekkel találkozom:
Hidd el, nagyon sok, a fentihez hasonló nyuszikától kapok leveleket. Ilyeneket írnak nekem ezek a nyuszikák: “miért hazudnak állandóan a pasik?” “a legtöbb mai férfi először mindent megtesz,hogy a nőt ágyba cipeljen és utána “dönt a sorsáról”,hogy megtartja,mellette marad v. továbblép.” “Ha akad is társnak való,az a tapasztalatom,csak addig kellek,amíg pénzem van. Utána el kell dobni minek is nyűgnek.” “Tessék mondani, hány férfi van, aki nem neveli fel a gyerekét, hanem otthagyja a családját egy másik nőért? Hány férfitól kell bírósági úton letiltani a gyerektartást? Akkor már olyanról ne is beszéljünk, hogy nagy többsége otthon semmilyen házimunkát nem hajlandó végezni. a szerencsétlen nő meg, mint egy cseléd, majd meg gebed. kik az alkoholisták, játékgépezők, kurvázók?” “NEM HISZEK ÉN MÁR SEMMIBEN,SENKIBEN.” Amikor ezeket a leveleket olvastam, az első gondolatom az volt, hogy nyilvánvalóan az összes levélíró tudathasadásos. Hiszen, ha a férfiak ennyire szörnyűek, akkor miért akarnak maguknak egyet?! Körülbelül, mintha a zöldségesnél látnánk, hogy minden alma rohadt, de mégis kérnénk két kilóval belőle vacsorára! Mi értelme van ennek? Aztán rájöttem, hogy nem csupán a levélírók tudathasadásosak, már ami a párkapcsolatokat illeti, de az egész társadalom az. Ezért a tudathasadásért pedig a mesterségesen szított nemek háborúja a felelős.
A nemek háborúja
Ha Te is magadra ismertél a fentiekből, ne aggódj. Sajnos azonban a férfiakhoz való negatív hozzáállás jóval túlnyúlik az egyedülálló nők társaságán. „Nemek harca”, „nemek háborúja”, „nemi párbaj” – ezek a fogalmak, habár sokszor kimondatlanul, de gyermekkorunk óta körbevesznek bennünket. Kislányok és kisfiúk, nők és férfiak rivalizálnak egymással, melyik a „jobb” nem. Az újságok tele vannak a nők és férfiak teljesítménybeli, lelki és egyéb különbségeit elemezgető cikkekkel, a TV-ben vetélkedőket szerveznek arra, hogy a férfiakat és nőket összeugrasszák, tonnaszámra jelennek meg a „férfiak ilyenek, a nők meg olyanok”-típusú könyvek, miközben fitnesztermi öltözőkben, diszkók WC-iben, munkahelyeken kávészünetben hatalmas egyetértésben csóválják a fejüket és vigasztalják egymást a nők: „Mit vársz tőle? Tipikus férfi.” Mindkét oldalról általában van valami titkos lenézés, valami állandóan a legrosszabbra számítás, körülbelül olyasmi, mint a „minden nő kurva, minden férfi strici” sommás idézet. És azzal egyidőben, hogy a környezetünk és a társadalom állandóan ilyen üzenetekkel bombáz bennünket, elvárja, hogy képesek legyünk harmonikus és boldog párkapcsolatot kialakítani – egy ágyban az “ellenséggel.” Nem csoda, hogy sok nő tudathasadásos állapotban él, és csodálkozik, hogy miért nem talál végre örömet és boldogságot egy férfi mellett. Természetesen a férfiak iránti ellenérzés csak fokozódik, ha egy fájdalmas párkapcsolati szituáció (pl. szakítás) is fűződik egyikükhöz. Ilyenkor rengeteg nő vezeti le a dühét az egész férfinemen, miközben égre emelt szemmel kérdezi: „Hol vannak az igazi, normális férfiak?” Nos, el kell áruljak egy titkot: az „igazi, normális férfiak” messziről megérzik, ha egy nő így gondolkodik. Benne van ez a fajta hozzáállás minden mozdulatában, a viselkedésében és a szavaiban. Ezt nem lehet titkolni. Vajon Te is dühös Nyuszikaként, “cseszd meg a létrádat” hozzáállással indultál neki a párkeresésnek? A kérdés: tovább tudunk-e lépni a nemek háborúján, hogy ellentétek helyett azt nézzük, ami közös bennünk? Az irónia az, hogy manapság rengetegen szidják a feminizmust és a gender elméleteket, miközben pont ez a két irányzat lenne az, ami pont a nemek háborúját vizsgálja és azt, hogy buta sztereotípiák helyett azt vizsgálja, hogy hogyan tudna a két nem harmonikusabban élni és együtt élni.
A felelősségvállalásról
Itt az ideje felelősséget vállalnod a gondolataidért és azért a környezetért, amelyben vagy. Hidd el, létezik egy másik világ, egy afféle párhuzamos univerzum, amelyben az emberek boldog párkapcsolatokban élnek – és ez a párhuzamos világ itt van, a Te világod mellett. Ez kicsit olyan, mintha valaki állandóan az Indexet olvassa és teljesen depressziós lesz tőle, ki sem mozdul a lakásból és még az esti híradót sem hagyja ki, más pedig csodálatos civil kezdeményezésekben vesz részt, színes társadalmi életet él és kulturális programokon töltődik. Két ember, ugyanabban az országban, mégis, két teljesen más hangulat és életszínvonal. Kin múlik, hogy hogyan alakítod az életedet? Nagyrészt rajtad. Vállald a felelősséget! Önismereti tréningjeimen is ez a legnehezebb és legfájdalmasabb lépés: belenézni a tükörbe, meghallgatni a visszajelzéseket amiket kap a résztvevő. Sokan a szerencsétlen áldozat szerepében tetszelegnek, mert az sokkal kényelmesebb. A változás az élet minden területén, így a társkeresésnél is a felelősségvállalásnál kezdődik, akár tetszik, akár nem.
[/text_block]
HÁZI FELADAT a szingli-klub tagjainak (és persze Neked)
“Minden férfi ___________________”
“A normális férfi és párkapcsolat ________________________________”
Ha csupa olyan ember alkotná a világot, mint amilyen Te vagy és a baráti köröd, milyen lenne a világ? Őszintén: több időt töltesz-e a férfiakról való panaszkodással, mint a velük való randizással? A fentieket megválaszolva könnyen megállapíthatod, hogy mérgező közegben vagy-e, ami a társkeresést illeti. A sokszor hangoztatott elvek, panaszok olyanok, akár egy alapos agymosás – a beégett gondolatokat roppant nehéz megváltoztatni később. Természetesen egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy az összes férfi ártatlan bárányka, és nincsenek közöttük nőgyűlölő, hímsoviniszta kisdiktátorok, akik ott gyalázzák a nőket, ahol csak tudják. Dehogynem! Ők azok, akiket messzire el kell kerülni, és helyettük megtalálni a (sokszor csiszolatlan) gyémántokat![/text_block]
- Mit NEM teszel meg most azért, hogy társra találj?
- Vizsgáld meg, milyen környezetben vagy, ami a társkeresést és boldog párkapcsolatokat illeti.
- Vizsgáld meg a férfiakra és a párkapcsolatokra vonatkozó gondolataidat.
- Készíts jegyzeteket a fentiekről, hogy később aztán újra át tudd olvasni ezeket.
Randi Andi
Társkereső coachként és önismereti trénerként évek óta abban segítem a hozzám fordulókat, hogy megtalálják a társukat, illetve egyensúlyt tudjanak kialakítani az életükben. Módszereim a pozitív pszichológia elvein és a coaching eszköztáron alapulnak. A coachingon kívül tanfolyamokon, Műhelynapokon, nyári táborban várom a fejlődni vágyókat.
Egymást erősítő, boldog párkapcsolatban élek, de a társkeresős időszakomban bőven elég saját élményt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy tudjam, min mennek keresztül a hozzám fordulók.
“Kedves Andi!
mindig szívesen, olvasom hírleveleidet, mindig tanulok belőle valamit. Már kb fél éve van barátom, a te egyik leveled segített, mikor az járt a fejembe amit a te példádban olvastam, amikor a nyuszi elindul a rókához a létráért és a végén visszafordul, ebben az értelemben soha sem gondoltam erre a történetre. Hogy tulajdonképen én is ezt csinálom a kapcsolataimmal, visszafordulok mielőtt elkezdődne. Tehát az segített, hogy leküzdjem félelmeimet, a belső saját mumusaimat. Köszönöm az eddigi, sok sok jó tanácsot, és ezután is szívesen, olvasom, hírleveleidet, nagyon szeretem a vitaoldalakat, ahol más hozzám hasonló emberek véleményét olvashatom.
Maradok hűséges olvasód.
Erzsébet”
“Kedves Andi!
Köszönöm az érdeklődést, a legfontosabb kérdésedre válaszolva: úgy érzem megtaláltam az igazit.
Amikor jelentkeztem a 2 hetes kurzusra már ismertem, csak nem mertem elhinni hogy ilyen előfordulhat egy két kamaszt egyedül nevelő negyvenes nővel.
A leveleid abban segítettek sokat, hogy elhiggyem ez nem csak egy illúzió, ennek a férfinak én kellek úgy ahogy vagyok minden jó és rossz tulajdonságommal együtt. Most boldog vagyok, és tudom hogy bármikor számíthatok valakire aki vigyáz rám.
További sok sikert a tanfolyamodhoz!!!
Szép napot!
Évi”
“Kedves Andi!
Amiért én nem csatlakozom a csapathoz, annak az oka az, hogy már több, mint egy éve találtam társat, akivel harmónikus és boldog a kapcsolatom. Én 54 éves vagyok, ő pedig 58, tiszteljük, becsüljük és szeretjük egymást a hibáival és az erényeivel együtt. Mégegyszer sok sikert kívánok és ne hagyd abba, amit elkezdtél, mert szükség van rá. Nagyon is!
Őszinte tisztelettel és baráti üdvözlettel, ha szabad ezt mondanom:
Beatrix”
