“Lépj ki a magányos farkasok klubjából!”
… irány a boldog párkapcsolatban élők társasága!
Az öntudatos, erős szinglik helyett legtöbbször kétségbeesésüket palástolni igyekvő, szeretetre vágyó nőket látok, a macsó agglegények pedig valójában kezdeményezni sem merő, összetört szívű nyuszik. Arról nem beszélve, hogy egy válás után, negyven felett már korántsem annyira vagány az ember. A legfrusztrálóbb számomra nézni ezt a két tábort, és látni, ahogy ott állnak, egymástól karnyújtásnyira azok akik egymást boldoggá tehetnék és mégsem történik SEMMI! A magányosok tábora konstans marad! Sikersztorik helyett pedig csak a panaszokat hallgatom éjjel-nappal.
A magányos farkasok ezeket írják nekem:
“A nőknek senki és semmi nem elég jó. Ha valakinél mégis jó vagyok, akkor abba nem leszek szerelmes. Ha mégis összejövök valakivel és szerelmes is leszek, akkor végül mindig kiderül, hogy a nőknek senki és semmi nem elég jó:(“
“A legtöbb nő a pénzre utazik, amiből nekem nincs sok, de azért elvagyok. A neten többnyire csak leveleznek a személyes találkozás felhozatalánál már nem akarnak ismerkedni. Szórakozóhelyeken a korosztályom ritka, aki eljár szórakozni az meg nem egyedülálló. Kevés a szabadidőm.”
“Az a problémám ,hogy a nők nem hajlandóak visszaírni, hiába őszinte leveleket írok.Van olyan eset két három levél után sem kapok válasz hiába elmondom hogy nem vagyok szélhámos.egyetlen mondatra nem képesek.Pedig előfizető vagyok,nem minden férfi előfizető.Nagyon bátortalanok de ha egyszer fölteszik magukat igy nem fognak párt találni.”
A nők pedig ezeket:
“A férfiak nem tudnak szeretni, az új vonzza őket!”
“Én őszinte ember vagyok és ezt a férfiak nem szeretik…hamar észreveszem, hogy sunnyognak és megpróbálnak átvágni vagy hazudni nekem…”
“Talán a férfiak jobban szeretik a bugyuta, rászoruló nőket, hogy mellettük férfinek érezhessék magukat…”
“A férfiak félnek az elkötelezettségtől. jobban féltek a félelmeiktől, mint hogy megéljék a boldogságot”
Észre veszel valami hasonlóságot a fenti véleményekben? Naná – mindenki a másikra mutogat. Nem mi, férfiak vagyunk a hibásak, hanem ők, nők. Nem mi nők vagyunk a hibásak, hanem azok a szemétláda férfiak!
Egyedülállóként hajlamos vagy elfelejteni, hogy mit is szeretnél igazából. Szeretnéd azt a bizsergető érzést, amikor valaki a nyakadba ugrik és azt mondja, hogy szeret, vagy azt a fantasztikus otthon-érzetet, amikor a másik karjaiban alszol el, és a világon semmi más sem számít. Vagy a futó puszikat reggelente. De mivel nálad ezek most hiánycikkek, inkább a sebeidet nyalogatod és beleveted magad az önsajnálat legmélyebb bugyraiba.
Tény és való: a másikat hibáztatni, mutogatni rá sokkal egyszerűbb, mint összeszedni magad, önbizalmilag helyre jönni, és elkezdeni megkeresni a párod. Csak az a baj, hogy van egy mondás: ha ujjal mutogatsz valakire, négy másik ujjad magad felé mutat…
Ismered a viccet, ugye?
Nyuszika építkezik, de nincs létrája. Tudja viszont, hogy a rókának van és gondolja, kölcsönkéri. Ahogy megy a rókához, útközben azt gondolja, lehet, hogy nem is adja oda neki a létrát. Ahogy megy tovább, eszébe jut, hogy őt biztosan lenézi és utálja a róka, és biztos nem is adja oda neki a létrát. Még tovább megy és az is eszébe jut, hogy lehet, hogy a róka még be is fog neki szólni, hogy neki még létrája sincs. Odaér a rókához, bekopogtat, a róka kinyitja az ajtót, nyuszika pedig megszólal:”Tudod mit, róka? Cseszd meg a létrádat!”
Nos, el kell áruljak valamit: rájöttem, nagyon sok magányos férfi titokban egy Nyuszika, és tucatszámra kapom a fentiekhez hasonló siránkozó és panaszkodó Nyuszikák leveleit. Ezek a Nyuszikák szintén elindultak létráért, de már útközben úgy vélik, rókakoma úgysem adja nekik oda azt.
Amikor ezeket a leveleket olvastam, az első gondolatom az volt, hogy nyilvánvalóan az összes levélíró tudathasadásos. Hiszen, ha a nők ennyire szörnyűek, akkor miért akarnak maguknak egyet?! Körülbelül, mintha a zöldségesnél látnánk, hogy minden alma rohadt, de mégis kérnénk két kilóval belőle! Mi értelme van ennek? Aztán rájöttem, hogy nem csupán a levélírók tudathasadásosak, már ami a párkapcsolatokat illeti, de az egész társadalom az. Ezért a tudathasadásért pedig egy titkos, évezredek óta zajló háború a felelős, ami rengeteg félreértést és fájdalmat szül, mégis, csupán kevesek veszik észre: ez pedig nem más, mint a Nemek Háborúja.
A Nemek Háborúja
Mint mondtam tehát, a fenti jelenség egyáltalán nem ritka, és ha Te is magadra ismertél a sorokban, ne aggódj. Sajnos a nőkhöz való negatív hozzáállás jóval túlnyúlik az egyedülálló férfiak berkein.
„Nemek harca”, „nemek háborúja”, „nemi párbaj” – ezek a fogalmak, habár sokszor kimondatlanul, de gyermekkorunk óta körbevesznek bennünket. Kislányok és kisfiúk, nők és férfiak rivalizálnak egymással, melyik a „jobb” nem.
Az újságok tele vannak a nők és férfiak teljesítménybeli, lelki és egyéb különbségeit elemezgető cikkekkel, a TV-ben vetélkedőket szerveznek arra, hogy a férfiakat és nőket összeugrasszák, tonnaszámra jelennek meg a „férfiak ilyenek, a nők meg olyanok”-típusú könyvek, miközben fitnesztermi öltözőkben, diszkók WC-iben, munkahelyeken kávészünetben hatalmas egyetértésben csóválják a fejüket és vigasztalják egymást a férfiak: „Mit vársz tőle? Tipikus nő.”
Mindkét oldalról általában van valami titkos lenézés, valami állandóan a legrosszabbra számítás, körülbelül olyasmi, mint a „minden nő kurva, minden férfi strici” sommás idézet.
És azzal egyidőben, hogy a környezetünk és a társadalom állandóan ilyen üzenetekkel bombáz bennünket, elvárja, hogy képesek legyünk harmonikus és boldog párkapcsolatot kialakítani – egy ágyban az “ellenséggel.” Nem csoda, hogy sok férfi tudathasadásos állapotban él, és csodálkozik, hogy miért nem talál végre örömet és boldogságot egy nő mellett. Természetesen a nők iránti ellenérzés csak fokozódik, ha egy fájdalmas párkapcsolati szituáció (pl. szakítás) is fűződik egyikükhöz. Ilyenkor rengeteg magányos férfi vezeti le a dühét az egész női nemen, miközben égre emelt szemmel kérdezi: „Hol vannak az igazi, normális nők?”
Nos, el kell áruljak egy titkot: az „igazi, normális nők” messziről megérzik, ha egy férfi így gondolkodik. Benne van ez a fajta hozzáállás minden mozdulatában, a viselkedésében és a szavaiban. Ezt nem lehet titkolni. Vajon Te is dühös Nyuszikaként, “cseszd meg a létrádat” hozzáállással indultál neki a párkeresésnek?
Te is bőszen harcolsz a Nemek Háborújában?
Alaposan gondold végig, figyeld meg és jegyzeteld le a következőket:
Hogyan néznek ki a haverokkal töltött programok?
Mik a fő témák?
Ha nők kerülnek szóba, általában milyen jelzőkkel illetitek őket?
Egészítsd ki a következő mondatot: “Minden nő ___________________”
“A normális nő és párkapcsolat ________________________________”
Ha csupa olyan ember alkotná a világot, mint amilyen Te vagy és a baráti köröd, milyen lenne a világ?
Őszintén: több időt töltesz-e a nőkről való panaszkodással, mint a velük való randizással?
A fentieket megválaszolva könnyen megállapíthatod, hogy mérgező közegben vagy-e, ami a társkeresést illeti. A sokszor hangoztatott elvek, panaszok olyanok, akár egy alapos agymosás – a beégett gondolatokat roppant nehéz megváltoztatni később (ezt hívjuk neurolingvisztikus programozásnak).
Természetesen egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy az összes nő ártatlan bárányka, és nincsenek közöttük hisztis, lelkibeteg, agresszív nők akik ott gyalázzák a férfiakat, ahol csak tudják. Dehogynem! Ők azok, akiket messzire el kell kerülni, és helyettük megtalálni a (sokszor csiszolatlan) gyémántokat! Hogy hogyan, az hamarosan kiderül.
Egyébként sokan írják nekem felháborodva, hogy miért pont a férfiaknak kellene változni? Nos, egy szóval sem mondom, hogy kizárólag a férfiaknak kellene változtaniuk a helytelen hozzáálláson. A dolog azonban úgy áll, hogy mivel Te olvasod ezeket a sorokat, ezért Neked tudok segíteni. Azokat a nőket, akik nem olvasnak, és nem is akarnak semmit tenni mert nekik minden úgy jó, ahogy van, sajnos afféle távgyógyítással nem tudom megváltoztani. De ne izgulj – rengeteg olyan egyedülálló nő van, akit nem is kell megváltoztatni, csupán meg kell őket találni. Egyébiránt pedig a nőknek is írok leckéket és cikkeket, tehát igyekszem segíteni, hogy minél hamarabb találj magadnak “normális gondolkodásút” – már amennyiben elfogadod az állításaimat. A legnagyobb tanulság: ha Nyuszikaként indulsz neki a társkeresésnek, biztosan nem lesz létrád!
[/text_block]
HÁZI FELADAT – párkapcsolati mérleg
Itt az idő mérleget készíteni! Fogj egy lapot, oszd ketté, és írd össze, hogy előző párkapcsolataidban mik voltak azok, amik működtek és mik azok, amik nem. Vajon ami hiányzott, miért hiányzott?
Gondold végig, hogy milyen párkapcsolatot szeretnél legközelebb?
(Ha még nem volt párkapcsolatod, ne csüggedj, erről is lesz szó hamarosan!)[/text_block]
- Figyeld meg, milyen körülmények között és milyen stílusban van szó a nőkről és a párkapcsolatokról a társaságodban.
- Te mit gondolsz valójában a nőkről?
- Készítsd el saját párkapcsolati mérlegedet!
Randi Andi
Társkereső coachként és önismereti trénerként évek óta abban segítem a hozzám fordulókat, hogy megtalálják a társukat, illetve egyensúlyt tudjanak kialakítani az életükben. Módszereim a pozitív pszichológia elvein és a coaching eszköztáron alapulnak. A coachingon kívül tanfolyamokon, Műhelynapokon, nyári táborban várom a fejlődni vágyókat.
Egymást erősítő, boldog párkapcsolatban élek, de a társkeresős időszakomban bőven elég saját élményt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy tudjam, min mennek keresztül a hozzám fordulók.
nagyon szeretem!!!!
