Aktivizáld magad!

Sipirc ki a komfortzónából!

[text_block style=”style_1.png” align=”left”]Rengeteg társkeresővel találkozom, aki azt bizonygatja nekem, hogy a társért nem kell semmit sem tenni, sőt, direkt az a jó, ha nem teszünk semmit, mert úgy “spontán” és “természetesen” történnek a dolgok. Éppen ezért ezek a nők nem regisztrálnak fel online társkeresőkbe, nem mennek el randi rendezvényekre, nem változtatnak semmit a napi rutinjukon, aztán “spontán” és “természetesen” egyedül maradnak. Az álmok, melyek szerint csak várni kell a hercegre, valahogy nem válnak valóra. Csak megsúgom, hogy az ilyen ábrándozók azok, akiket ötven felett aztán az átverésre szakosodott csábmesterek a legjobban megbolondítanak és lehúznak. Van két kedvenc idézetem a fenti csapatnak – olvasd el őket, és gondold át, rád mennyiben vonatkoznak! „Az optimizmus őrült kitartás amellett, hogy akkor is minden rendben van, amikor épp semmi sincs rendben.(Voltaire) „A pesszimista panaszkodik a széljárásra, az optimista abban reménykedik, hogy megváltozik, a realista pedig állít a vitorlákon” (William Arthur Ward)

A következő lépés

Igazából ha Te is pozitívan állsz a dolgokhoz, nem nyalogatod a múltbéli sebeidet, nem jársz messze a társadtól. Nagyon is jól teszed, hogy optimistán látod a dolgokat, hogy lelkileg, szellemileg készültsz a párkeresésre és hogy tudatosan „tuningolod” magad, várva a megfelelő férfira. A probléma annyi, hogy ha azt hiszed, ezzel készen is vagy, nagyon tévedsz! Ez még csak az első lépés! Tény és való, a tudatos felelősségvállalás és az optimizmus nagyon fontos lépések, de ennél tovább kell menni. Ha nem lépsz tovább, nagy eséllyel még mindig egyedül maradsz. Jó hír viszont, hogy ha ezek az alapok, a pozitív gondolkodás és a felelősségvállalás rendben vannak, sokkal könnyebben találod meg a párodat. Ne feledd: a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőségekkel. Ráadásul jó hír, hogy minél több lehetőséget teremtesz magadnak, annál szerencsésebb leszel! Hogy hogyan teremthetsz lehetőségeket, erről szól direkt társkeresőknek kifejlesztett online Társtalálás A-Z-ig! tanfolyamom.

A társkeresés maga nem mindig romantikus!

A fent említett társkeresők a legtöbbször azt kifogásolják a társkeresésben, hogy az olyan kiábrándító és egyáltalán nem romantikus. Merthát ugye egy csomó “idióta” levelét kell elolvasni, rengeteg “béna” randin kell résztvenni, és egyébként is, nincs “sehol egy értelmes, független férfi.” Ők azok, akik szerint a tudatos párkeresés ördögtől való dolog és ezt rendszeresen ki is fejtik a különféle fórumokon. Eközben azok a sikeres nők, akik már megtalálták a társukat – online vagy például randi rendezvényen – lehet, hogy már nyakig benne vannak a családalapításban – ezért nem is érnek rá ezeken a fórumokon megcáfolni a felmerült vádakat.

Tudatos társkeresés

Furcsa, hogy miközben nők ezrei építik tudatosan a karrierjüket és dolgoznak meg a diplomájukért, addig, ha társkeresésről van szó, szeretik azt hinni, hogy ezen a területen sem tanulni, sem megdolgozni nem kell a sikerért – a párkapcsolat “majd kialakul”. Persze, mindannyian ismerünk olyan szerencséseket, akik már gimiben megtalálták az Igazit és azóta is boldogok együtt, de ez inkább a kivétel, mint a szabály. Jó hír, hogy amint elkezdenek a társkeresők dolgozni magukon és a kapcsolataikon, amint picit tudatosabban állnak hozzá ehhez a kérdéshez és elkerülik a tipikus csapdákat, hatalmas változások állnak be az életükbe. Egyébként is, az a koncepció, hogy a társkeresés és társtalálás spontán, romantikus körülmények között kell, hogy történjen, mert csak „úgy az igazi”, eléggé új, és a világnak is inkább csak a nyugati részén elfogadott. Még ma is nagy hagyománya van az elrendezett házasságoknak, Indiában, a muzlim világban is a szülők, rokonok választanak. Bár első elgondolásra szörnyűnek tűnhet az efféle házasság, kutatások szerint pár év után a szerelmi házasságot kötők és az elrendezett házasságot kötők is közel azonos boldogsági szintről számoltak be. Ha pedig belegondolunk, hogy Magyarországon jelenleg 60% körül mozog a válási statisztika, láthatjuk, hogy hiába a nagy szerelem, a többség mégis rosszul választ. Nem is olyan régen még Európában is a rokonok döntöttek a lány sorsáról, illetve jól bevált intézmény volt a kerítőnő alkalmazása. A lényeg: a társkereső semmiképpen nem maradt egyedül a problémájával, olyan segítők hada próbált neki megfelelő társat találni, aki jól ismerte őt és természetesen jót akart neki. Jelenleg a társkereső nők legtöbbször egyedül vannak a társkeresés folyamatában, mindent maguknak kell csinálniuk a körbenézéstől kezdve az ismerkedésig és randizásig. Ennek pedig nem kellene így lennie! A jelenlegi közhiedelmek pedig, például hogy ne a nő tegye meg az első lépést az ismerkedésben, vagy hogy a társkeresés „ciki”, nemhogy segítenék, de még meg is gátolják az egyedülálló nőket abban, hogy neki merjenek kezdeni. Így aztán tényleg nem könnyű! Más szemléletre és hozzáállásra, na és egy csipetnyi bátorságra van szükség.

Társkeresés = bátorságpróba

Az egyedülálló nő tehát a legtöbbször magára van utalva, ha társat keres. Fogalma sincsen, hogy hova és kihez fordulhatna segítségért, nem tudja, hogyan kezdjen neki. Esetleg szégyelli a korát is és azt, hogy gyermekei mellől kell randikra járnia. Ha elmúlt ötven akkor még le is szólják esetleg, hogy mit akar már ő. Legtöbbször nem is jut tovább annál, minthogy körbenézzen, hátha a közvetlen környezetében akadnak független férfiak. Számos bánatos levelet kapok, amelyben arról győzködnek, hogy értsem meg, egyszerűen egyetlen elérhető, független férfit nem látnak maguk körül, lehetetlen és reménytelen számukra párra találni. A rokoni és baráti körben senki nincsen, új embereket pedig nincsen honnan megismerni. Ezt természetesen készséggel el is hiszem, de ugyanakkor nagyon jól tudom, hogy ha én is megmaradtam volna pusztán az ismerősi körben való keresgélésnél, már vagy 4 éve lennék egyedül. Ennél ugyanis általában sokkal tovább kell menni, ha az ember társat akar, méghozzá minél hamarabb. És itt el is érkeztünk komfortzónánk határáig, és hamarosan átlépünk a félelmetes vakrandik világába…

Már megint a komfortzóna

A komfortzóna kifejezés manapság roppant népszerű: rendszeresen hallom emlegetni különféle önismereti előadásokon, vagy üzleti konferenciákon. A legtöbb egyedülálló nő szinte semmit nem tesz azért, hogy társra találjon. A nagyobb városokban annyi program van, meg amúgy is annyi a munka, hogy szinte hipp-hopp mennek el a napok és hónapok, sokan meg is szokják az egyedüllétet. Míg az elején az volt a komfort zóna elhagyás, hogy egyedül kell helytállni a hétköznapokban, egy idő után az lesz, hogy párkapcsolatban. Továbbá a társkeresés elkezdése – regisztráció, randikra eljárás, stb. – szintén jóval kívül esik a komfortzónán.  Sokan ezért úgy “oldják meg” ezt a kérdést, hogy körbenéznek az ismerősi körükben, az edzőteremben és esetleg a munkahelyükön, aztán “jajj, senkit sem látok” felkiáltással és azzal tudattal, hogy ők mindent megtettek, vissza is bújnak a csigaházukba. Elárulom: ha velem akarsz a továbbiakban dolgozni, ezt el lehet felejteni! Kalandos idők következnek! Például: elkezdesz idegen férfiakkal is ismerkedni. Olyan helyekre elmenni, ahová eddig nem mentél. Bizony, felregisztrálsz online társkeresőre is, és ha eddig még nem tetted volna, aktívan kezdeményezel. Elmész randikra, beszélsz ismerősökkel, hátha van tippjük, és nem adod fel a századik levél és randi után sem. Izgalmas lesz, garantáltan nem fogsz unatkozni!

[/text_block]