24 jan
játék

Egy randi lehet vicces, egy randi lehet kínos – mindannyiunknak voltak már bizarr randi élményei.

Néhány kínos randi élményt alább olvashatsz:

” A randi kellős közepén a nő telefonja megszólalt. Valami pasi kereste. Akivel ott helyben le is beszélt másnapra egy randit!!!!!”

“A randi partnerem (férfi) már a randi legelején az értésemre adta, hogy ő még szűz.  Nem mintha nem lett volna nyilvánvaló a viselkedéséből. De miért kellett már rögtön az elején elmondania??? Természetesen nem lett belőle második randi…”

“Egy nagyon vicces csávóval találkoztam. Bohóc és lufihajtógatóként keresi a pénzét. Beszélgettünk erről is meg a családjáról is, majd az étterem kellős közepén lufihajtogatásba kezdett. A randi partnerem ezekután bemutatott egy-két trükköt is. Láthatóan nagyon el volt szállva magáról, rólam nem kérdezett az égvilágon semmit.”

“Haverjaim évekkel ezelőtt vak randit szerveztek nekem. A lány nagyon szép volt, a barátaim csupán azt nem vették figyelembe, hogy míg én 170 cm magas vagyok, addig ő profi kosaras, 190 centivel…”

játékRandi játék!

Mi a legfurcsább randi, amelyen valaha részt vettél életedben?

Írd meg a hozzászólások között és nyerj egy Társkereső Műhely belépőt!


Társkeresés indul!Kezdő vagy újrakezdő vagy társkeresés terén és még nem ismered a Szabad Vagyok Programot? Kérd most az ingyenes “Társkeresés indul!” leckéket itt >>>

354 Comments

  1. Marcsi   2011. január 25. kedd 10:54 / Reply

    Megyeszékhelyen lakom és Pestre beszéltem meg randevút. Időben pontosan ott voltam. Eltelt negyed óra, akit vártam, nem érkezett meg. Eldöntöttem, öt percet még várok, ha nem ér oda, elmegyek. A 20. percben befutott, és fölháborodva mondta, hogyhogy elmentem volna, amikor ő ebéddel várt volna a lakásán, azért késett.

    • Anna   2011. január 25. kedd 12:16 / Reply

      20 perc nem a világ, nekem sem esne jól ha valaki ennyit nem lenne képes várni rám.
      Viszont (főleg, ha ez egy első randin történik) természetesen inkább bocsánatot kérek mint hogy háborogjak. Vagy legalábbis ez a sorrend.
      Amúgy az nagy gesztus, főleg egy férfitól, hogy ebéddel várt!
      Én is utaztam föl Pestre, reggel indul az IC, délben ér be, jólesik ha az embert készétel várja.

    • Detti   2011. január 25. kedd 14:16 / Reply

      És mi történt? Végülis kaptál ebédet vagy a felháborodás után inkább már nem is mentél el a pasival?

    • Laci   2011. január 26. szerda 13:45 / Reply

      Volt egy “azt hittem kedvesem”. Bármilyen időpontot beszélünk meg, minden alkalommal várnom kellett rá 15-20 percet. Napi egy-kétszer 15-20 perc jelentős idő. Nem tettem szóvá.
      Amikor együttlétünk két éves fönnállását gondoltam megülni, tortával, vacsorával, az ajándékok átvétele után közölte, hogy “nincs benned szerethető, értékelhető”. Majd távozott. Erre 2 év után jött rá. Azóta még csak nem is köszön.

    • Andi   2011. január 27. csütörtök 14:55 / Reply

      Sziasztok !
      Elsősorban szeretném megköszönni Randi Andinak a jó tanácsokat, amiket kaptam tőle. Használom is rendesen :)
      Júniusban regisztáltam a társkeresőn, valódi adatokkal, fotó nélkül egyelőre, mert megyeszékhelyen éltem akkor még, de nem volt meg a válás, és sokan ismernek, első körben csak meg akartam ismerni a társkereésnek ezt a formáját.
      Nézegettem, írtam pár levelet, de komoly randim még akkor nem volt. A társkeresőn volt egy szentivánéji akció, akkor azok is küldhettek levelet , akik nem előfizetők. Kaptam is egypárat, legnagyobb megdöbbenésemre a férjemtől is kaptam. Nem ismert fel az adtlap alapján, és volt annyira figyelmetlen, hogy a privát e-mailjáról küldte, amiről én nem is tudtam, de a felhasználónévhez a teljes saját nevét írta be!
      Az adatlapja alapján kiderült, hogy 3 éve regisztrált már !! Míg én gyerekeket neveltem, gondoztam az idős szüleit, dolgoztam, spóroltam, ő randizgatott .23 év házasság után jól döntöttem, hogy otthagytam. Persze, nem válaszoltam neki, de még utána is irogatott.
      Egy kis pozítívum a netes ismerkedésről : azt hiszem, elég jól megtanultam szűrni a levelek alapján, találkoztam sok nagyon jó fej emberrel, van, aki azóta nagyon jó barát lett, bár mint férfi/nő nem jöttünk be egymásnak. Még nem találtam meg azt, akivel komolyan el tudnám képzelni a közös jövőt, de két barátnőm is az én javaslatomra regisztált, ők mindketten már komoly kapcsolatban élnek az itt megtalált partnerükkel.
      A világ egy elég vegyes hely, így a netes társkeresés is, találkozni mindenfélével, de szerintem itt is sokat számít a józan paraszti ész és az első megérzés.

      • Randi Andi   2011. január 27. csütörtök 15:07 / Reply

        Kedves Andi!

        Ez is egy hihetetlen történet volt, kár, hogy nem mentél el a férjeddel randizni – kíváncsi vagyok mit szólt volna…
        :-(

        Remélem, neked sem kell már sokáig keresned!!

        • Eszter   2011. január 28. péntek 11:07 / Reply

          Tegnap végig olvastam a történeteket.
          Sokszor jót derültem
          De többször is magamra ismertem.
          Különböző típusú társkeresők vannak.PL:
          Az aki önmagánál jóval fiatalabb, “topmodell” alkatú hölgyet keres, ha meg is kapja ideig óráig, az is csak a pénzéért van. Azután keservesen siratja magát, mert átverték! de legközelebb is, csak ugyan azt keresi.
          A másik típus aki ki kérdezgeti, hogy nézel ki, és ha nem felelsz meg azt sem mondja ne várj tovább, ez hidegben nem csak megalázó, hanem egészségre káros is.
          A következő akit ki tett az asszony talán nem “véletlenül”! és gyorsan szeretne találni, szállást teljes ellátással potyán, az olyannak sürgős, hogy lakva ismerhessen meg!
          Vannak olyanok is akik ha megszólalnak, és az emberrel, több “tízéves romló étlap” néz szemben, számomra, kizáró ok.
          Vagy a másik, aki azt állítja 180-cm-közben 150-cm sincs, én 170.cm vagyok.
          Egy másik aki csak, “AZT” szeretné.

          Ja és valamit nem értek amikor a társkeresőn, Partnerrel csókolódzó fotót raknak ki, annak mi lenne a célja??? Valaki megtudná mondani?

          Mert a fiatalabb kori fotót még értem, ott a jobb benyomás keltése a cél.

      • Audrey   2011. február 1. kedd 12:46 / Reply

        Jól tetted, hogy enm leplezted le Magad! A válásnál jól jöhet a “már 3 éve regisztrált” férj :):):)
        Ez lehet(ett) adu a kezedben!

  2. Ibi   2011. január 25. kedd 12:08 / Reply

    Szép nyári idő volt,nagyon vágytam a
    szabadba,napsütésre,egy kis sétára a fák
    alatt.Nyiregyházán beszéltem meg egy rendit, s ennek keretében egy látogatást az Állatparkban.Az ” Ur” várt
    kocsival a busznál,majd megálltunk egy
    szinte lakatlan romos ház előtt.Nem akartam bemenni,de rimánkodott,hogy csak
    egy kávét igyak.A lakásban leült a számítógépje elé és a jó idő és személyem
    ellenére lázasan netezni kezdett.
    Csak a laptopjával szeretett volna
    ” felvágni “.Természetesen nem
    akartam másik randit, s nem árultam
    el,hogy nekem is van számítógépem.

  3. Anna   2011. január 25. kedd 12:13 / Reply

    Nemrég, decemberben történt.
    Pár nap levelezés, SMS-ezés után egyeztettünk időt a személyes találkára.
    Aznap munka után felhívom az illetőt egy utolsó egyeztetésre, azt mondja, minden rendben, jön, (állítólag közel lakott).

    Oda is megyek a megbeszélt helyre a cukrászda elé, nem jön.
    Mivel hideg volt, bementem a cukrászdába és ott vartam tovább, nem jön. Megpróbálom felhívni hogy várjak-e még, KI VAN KAPCSOLVA!!!
    Ezután még pár perc és híváskísérlet után hazamentem.
    Szóval ilyen is van, valaki képes az utolsó hívás és a tali között 5 percben totálisan meggondolni magát… pedig komolyan nem zaklattam előtte.

    • Lori   2011. január 26. szerda 11:33 / Reply

      Ilyen élményem nekem is volt. Nekem azért volt dúrvább, mert én 2 hónapig leveleztem és chateltem a fiuval elötte. Aztán amikor eljött a nagy nap én utaztam fel Budapestre (még jó, hogy nem csak miatta), mert bár előző nap is beszéltünk, de a nagy napon nem jött el a találkozóra. Állítólag elaludt. De a telefont sem vette fel. Sem akkor, sem egész nap, pedig legalább 15-ször hívtam. Tudni akartam, hogy mi van. Nem tudtam meg , csak napok múlva. Neten. Akkor merte megírni, hogy elaludt és nem volt bátorsága ezt megmondani nekem, ezért inkább “hagyta az egészet”. De reméli, hogy nem haragszom és még szeretnék vele találkozni.
      Hát “ilyenből” egy is sok(k) volt!!!! Szóval vannak ilyen alakok….

  4. Nagy Iván   2011. január 25. kedd 12:24 / Reply

    Sztorim még nem volt.De tapasztalatom
    igen.Mindig a Nők akaratának kell
    teljesülni.

    Nagy Iván

    • Anna   2011. január 25. kedd 13:18 / Reply

      Ezt honnan veszed?
      Sajnos van egy dolog, amiben biztos a férfi akarata érvényesül: Hogy legyen-e szex.
      Amúgy meg attól függ, kinek kisebb az önbizalma.
      Attól, hogy néha engedned kellett, még nem kell bepánikolni!

      • Chris   2011. január 25. kedd 13:59 / Reply

        Ivánnak igaza van, és …
        sajnos a szex-ben sem a férfi akarata érvényesül… :)

        • Váradi Viktória   2011. január 27. csütörtök 13:50 / Reply

          Dehogynem.Ha jól vezeti fel a férfi a kérérsét,akkor szinte biztos teljesül az akarata,egyen az bárminemü…Ez is tapasztalat…

          • Frey Attila   2011. január 27. csütörtök 14:26

            Szia Viki!

            Neked adok igazat ebben a témában, ha jól el tudom magam adni, akkor már azt is elérhetem, hogy akár még a nő kezdeményezzen. Ez az amit sok férfi elfelejt, úgy mennek a randira, hogy a neten már mindent elintéztek, pedig ahhoz,hogy ez úgy történjen, ahogy leírtam, kell a személyes varázs is.

    • Detti   2011. január 25. kedd 14:19 / Reply

      Ez nem igaz. Egy kedves úr közölte, neki van barátnője, felesége. Igaz, tetszem neki, sőt, még eszem is van (hát ezen azért kiakadtam), de mégsem férek bele a zsúfolt hétköznapjaiba. Kár, mert ő nekem is tetszett. Persze ennyi nő között nem akartam sokadik lenni.

      • robert   2011. január 25. kedd 20:43 / Reply

        NEM TUDOMHOGY LÉPJEK KAPCSOLADDA VELETEK KEREM VALAKI SEGICSEM.

        • Randi Andi   2011. január 26. szerda 08:08 / Reply

          Kedves Róbert!

          A hozzászólók e-mail címét sajnos nem adhatom ki senkinek, de dolgozom a megoldáson, hogy legyen lehetőség az ismerkedésre itt, a Kalauz hasábjain is.

          Kis türelmet kérek!

    • Váradi Viktória   2011. január 27. csütörtök 13:48 / Reply

      kedves Iván!
      Ne haragudj,de nincs igazad! Igenis van ugy is,hogy mindkét fél akarata teljesül,hidd el tapasztalatból mondom!
      Üdv: Vitória

    • Ildikó   2011. január 27. csütörtök 18:23 / Reply

      Aki mamlasz…………
      Pedig a Nők nem arra vágynak! Kedves Ivááánn!!!!!!!

  5. Irénke   2011. január 25. kedd 12:25 / Reply

    Irénke vagyok Kiskunmajsáról! Nekem volt egy kellemetlen élményen a kedvesem .hu társkeresőn. Megjelöltem a férfit és csak csetelni kellet. Mire rájöttem ,hogy nem is a férfival beszélek hanem valamelyik dolgozóval, igy kb 25000 Ft-ba került az ismerkedés. És még meg sem ismertem az illetőt. ez után addig kerestem a csatornákon még meg nem találtam, és mondja ,hogy nem is beszélt velem. Hát ez történt velem

  6. Gyenes Sándor   2011. január 25. kedd 12:39 / Reply

    Biatorbágyon lakom,ezért a helybéli lányokat szemeltem ki.Az egyik társkeresőn rövid időre volt alkalmam megszólítani az érintetteket,így Piros38-nevezetű hölgyet is.Ő válaszolt is nekem,hogy itt lakom a közelben,lehetséges az ismerkedés,de mivel azóta meg szűnt a társkeresői előfizetésem nem tudok vele kapcsolatba lépni.Azóta meditálok:vagy a számítógép kezelést kellene jobban megtanulnom/hogy megtaláljam a feladó címét/ vagy bennem vannak hiányosságok.Volna mit bővítenem mindkettőn.

    • Anna   2011. január 25. kedd 13:20 / Reply

      Erre egy megoldás lenne: meg kellene újítanod az előfizetést, és máris írhatnál neki. Vagy időben el kellene kérni a telefonszámát, mail címét.

  7. Audrey   2011. január 25. kedd 12:53 / Reply

    Nekem is volt egy furcsa élményem… korábban külföldön élő, és nemrég hazatért sráccal beszéltünk meg randit. Az Oktogonnál beszéltük meg egy gyorsétterem előtt. Vártam 15 percig, de nem jött. (én többet nem várok senkire!), elindultam az autóm fele, hivogattam, mmajd mikor már félúton voltam haza, bejelentkezett, hogy “összekeverte a Blahát az Oktogonnal”… Nem volt kedvem visszafordulni. Ugrott a randi.

    Pár héttel később szintén én értem előbb a helyszínre, de az illető azonnal hívott, hogy “bocs, kések pár percet”.
    Megvártam. Azóta -3 hónapja- együtt vagyunk, és örülök, hogy megvártam! :)
    Sok sikert mindenkinek!!

    • Judit   2011. január 29. szombat 19:23 / Reply

      végre egy pozitív story! :)

  8. Szilvia   2011. január 25. kedd 13:01 / Reply

    Október végén történt velem a következő történet:
    Már augban el kezdtünk levelezni az illetővel, majd szeptemberben és októberben többször is találkoztunk, beszélgettünk. Majd október végére megbeszéltünk egy olyan találkozót, hogy utazzam vele vidékre, megmutatja hol él, és egy kellemes hétvégét együtt töltünk.
    Megérkeztünk autóval, majd bekísért, elment autót takarítani… Én meg pihenjek csak nyugodtan. Az este ezeket még tetézte a hülyeségeivel. Nem egy kellemes nap volt, másnap hazautaztam vonattal. Nem vagyok én egy bútordarab! Még Ő volt megsértődve, és bunkónak nevezett.
    Még életemben nem éltem meg ilyen szituációt, pedig voltak érdekes történeteim.

  9. Katalin   2011. január 25. kedd 13:06 / Reply

    Sziasztok!

    Szóval, az egyik társkeresőn leveleztünk egy kedvesnek tűnő férfivel és megbeszéltük a személyes randit.
    Sajnos nem mondta meg és nem írta ki,hogy milyen magas, én sem kérdeztem. Jő a randi ideje, egyszerre értünk oda, és kiderült, hogy nálam alacsonyabb. Olyan mérges lett, hogy csak na. Hogy, hogy merek én ilyen magas lenni (158 cm magas vagyok). Mit képzelek, hogy gondolom, miért csak az “óriások” jók nekem stb. Úgy leteremtett, hogy először megszólalni sem bírtam, csak álltam, mint egy kuka. Aztán ott hagytam, először mérges voltam, aztán mát nevettem. Azóta a családban szlogenné vált a dolog, ha valaki ok nélkül szidja a másikat, mindjárt mondjuk. Nana, csak nem baj, hogy magasabb vagyok….

    • Anna   2011. január 25. kedd 13:15 / Reply

      Szóvá tetted a magasságát, vagy furcsán néztél rá?
      Gondolom nem.
      Én 151 cm vagyok, de velem is volt, hogy a férfi nem volt magasabb, vagy talán alacsonyabb is volt.
      Természetesen nem tettem szóvá vagy éreztettem, hiszen én is tudom, milyen az ha “lenézik” az embert.
      Nem is volt téma.
      Ennek ellenére mégis eltünt. CSak úgy, indoklás nélkül, pár levélváltás után.

      • Katalin   2011. január 27. csütörtök 14:50 / Reply

        Szia!

        Szerintem csak elképedtem, biztos látszott rajtam, de hát most mit csináljak. Megszólalni nem volt időm, még hebegni sem tudtam. Kaptam a fejmosást.

        Na, mindegy.

        Üdv.

    • Audrey   2011. január 25. kedd 13:49 / Reply

      Én 165 cm vagyok, és kiírtam a reglapomra, hogy 185 cm feletti férfit keresek. “szeretek tűsarkúban járni” :)
      Nekem is volt alacsony randim, persze nem mondtam meg neki, de első percben tudtam, hogy nem lesz második… kérdés, hogy érdemes-e szólni. Nekem az a tapasztalatom, ha akar Veled találkozni, akkor bekamuzza, hogy 180 cm vagyok :)

      • Katalin   2011. január 27. csütörtök 14:52 / Reply

        Szia!

        Ez nem kamuzott be semmit, én írtam, hogy mekkora vagyok. Még azt is mondta, hogy nem ilyennek képzelt, hanem….
        Szerintem volt egy ideálja, elképzelése, s ha valaki nem fért be a képbe, szörnyen dühös lett,de mint egy kis japán kakas…

        Az a jó, hogy tudtam rajta nevetni.

        Üdv

      • Dreja   2011. január 28. péntek 18:23 / Reply

        Ezzel én is pont így vagyok, ha nem is a magassarkú miatt, hanem szimplán mert szeretem, ha egy férfi magas. Ettől függetlenül ha valakit a valós életben megismernék, megkedvelnék, akkor nem zavarna, ha velem egy magasságú (de társkeresős csetelés után nem találkoznék alacsony pasival).

  10. Ferenc   2011. január 25. kedd 13:14 / Reply

    Vannak még furcsa emberek.Veszprémbe mentem randizni,2 hét levelezés,és kép küldés után.Vártam a buszpályaudvaron,nem jött.Felhívtam,mire mellém lépett 1 általam sosem látott személy,és közölte -szia itt vagyok.Véletlenűl sem hasonlított ara a személyre akivel a neten beszélgettem.Furcsa történet,de igaz.Napokig írogatott,és bizonygatta hogy össze keverem valakivel,sajnálom jó az arc memóriám.

  11. Kuszmann   2011. január 25. kedd 13:32 / Reply

    Néhány levélváltást követően telefonon megbeszéltük a randit. Mindketten kellemesen csalódtunk. Három órás séta után hazakisért, majd megkérdezte volna-e kedvem ismét találkozni. Mondtam, hogy szívesen, gondolja át, ha úgy érzi hív.
    Azóta is várom… (ennek három hete)

    • Audrey   2011. január 25. kedd 13:50 / Reply

      Ezek szerint mégsem mindketten kellemesen csalódtatok…

      • Kuszmann   2011. január 27. csütörtök 17:01 / Reply

        Igen, igy utólag átértékeltem:)

    • Detti   2011. január 25. kedd 14:07 / Reply

      El kell felejteni. Aki akar valamit, azt majd nem tudod magadről levakarni sem.

      • ági   2011. január 29. szombat 15:08 / Reply

        Igen egyetértek,nyáron nekem is volt egy érdekes ismeretségem a sráccal 2 évvel ezelőtt taliztunk először akkor minden flottul ment csak hát nyár végén ő Balatonon volt hajós én meg szekszárdi vagyok idén megint taliztunk de az ajándékain kívül meg egy puszin kívül nem kaptam tőle semmit ez már az elején feltűnt csak hát mint a legtöbb lány nem igazán vettem észre a “jeleket”aztán egyszercsak ő állítólag észrevette h beleestem és azt üzente h ő nem akar tőlem semmit:(
        Ezek után gondolhatjátok h azt szűrtem le amit Te mondtál hogy legyen az férfi vagy nő ha nem érzed h nem tudod levakarni magadról akkor ő nem akar téged.

  12. Anna   2011. január 25. kedd 13:46 / Reply

    Kedves Andi!

    Az előző kapcsolatom, úgy kezdődött, hogy az első találkozás alkalmával egy közepesen frekventált helyen vacsoráztunk az új ismerősömmel és egyszer csak oda lépett az asztalunkhoz az előző barátnője. Bejelentette az ismerősömnek, hogy csak azért szól mert lejött a szomszédaival vacsorázni. Én nem szóltam semmit az ismerősöm jó étvágyat kívánt Neki.No koment….

  13. Detti   2011. január 25. kedd 14:05 / Reply

    A legfurcsább randim múlt hónapban volt. Telefonon beszéltünk párszor az úrral. Volt benne valami erőszakos, követelőző. Rákérdezett, miért nem jó ekkor, akkor, van-e valakim vagy épp szabad vagyok. A gyerekemet problémásnak ítélte, mivel 17 éves. Aztán megbeszéltünk egy randit. Előtte este felhívott, hgoy lemerült az autója akksija, kidőlt a garázsajtó. Nekem ez dumának tűnt. Abban maradtunk, hív 2 órával indulás előtt. 15 percre lakunk egyébként egymástól. Miközben átgondoltam a beszélgetéseinket, az agresszív hangot, utána mega szöveget a leszakadt ajtóról, eldöntöttem, hogy nem akarok vele találkozni. Másnap hívott is 12-kor. nem vettem fel, mert épp nem voltam a telefon mellett. Aztán 10 percenként, majd egy óra múlva kb. 5 percenként telefonált. Mondanom sem kell, elment a megbeszélt helyre. Jól berágott, mert nem vettem fel a telefont, eszembe sem jutott, hogy ő, a nagy alapos, mindent tudni akaró, előre megbeszélő képes elindulni bármilyen visszajelzés híján. Aztán jött a nemulass. Az úr kiakadt rendesen, a végén levélben közölte, hogy ócska k vagyok. Ezek után örültem, hogy nem is találkoztunk személyesen.

    • Dreja   2011. január 28. péntek 18:25 / Reply

      Nem lett volna egyszerűbb megmondani neki, hogy nem akarsz vele találkozni? Szerintem így nem illik senkivel sem viselkedni…

      • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 14:30 / Reply

        Majd az összes nő ezt csinálja a pasikkal.

    • Audrey   2011. február 1. kedd 13:01 / Reply

      Detti,
      javaslom, hogy idiótákkal, erőszakosokkal ne randizz!
      Én bízom a NŐI megérzésemben – aki valamiért nem …, azzal nem találkozom.
      Kevésbé ciki akkor lerázni az ilyeneket, amikor még nem randiztatok!

  14. messzimama   2011. január 25. kedd 14:19 / Reply

    A társkeresőnél levő telefonszámon felhívtam az urat,aki 70.-évesen jelentkezett.Magam 66-évesen kerestem,a találkozóra ,leutazott,/15o.km/Üdvözölt,közölte túl fiatal,köszönt és visszautazott.

    • Audrey   2011. február 1. kedd 12:53 / Reply

      ez édes… akkor Te meg ne kezdj idősekkel :):):)
      egyébként a kor nem számít.. én túl vagyok a 30-on, de szinte soha nem néztek még 25-nél többnek.
      Ja, és amikor fényképéppel kerestem társat, rengeteg huszonéves megkörnyékezett. Azt mondták, nem probléma a korkülönbség, nem ezen múlik. Ezt vallom én is!

  15. Marcsi   2011. január 25. kedd 14:31 / Reply

    Általában a tapasztalataim a randival kapcsolatban és ez tényleg sorozatos. Az Úr észrevesz az oldalon közli velem, hogy nagyon tetszem neki szívesen találkozna velem.Volt aki idősebb, volt már fiatalabb is. Én természetesen válaszolom, hogy én is szívesen találkozom. Egy pár levélváltás, telefon, még mindig nagyon tetszem, mondják Ők. Oké rendben találkozzunk. Kiderül, hogy mégsem, továbbra is tetszem csak túl a nagy a távolság köztünk. Megjegyzem ez a távolság mindössze 50 km. Furcsa, a mai pasik még 50 km-t sem képesek megtenni egy találkozásért. Nem értem. Ennyire elkényelmesedtünk? Akkor nem kell feltenni magunkat az oldalra, hanem mindenki keressen magának társat helyben. Nem ez lenne a megoldás?

    • Ferenc   2011. január 27. csütörtök 16:16 / Reply

      Szia Marcsi.Van bizony ilyen ember,hidd el.sajnos nem 50 km-t,de még 30 at sem képesek be vállalni,és ezek nők.De nem értem hogyan tudnak ilyen butaságokat megfogalmazni,mármint ,nem táv kapcsolatot szeretnének.Volt hogy 258 km-t utaztam hogy találkozzam a barátnőmmel,3 hónap után közölte nem velem képzeli el az életét.sajnálom az ijen embert.

      • Dreja   2011. január 28. péntek 18:30 / Reply

        De mit kellett volna csinálni, ha tényleg nem Veled képzelte el? Azért az élet nem fekete-fehér, egy kapcsolatnak idő kell, hogy kialakuljon, van hogy az ember az első percben tudja, hogy nem megy, van hogy pár hónap azért kell, hogy ez megfogalmazódjon.

        És ha meg nem vágyott Rád, akkor azért mégsem lehet a társad még 50 évig, mert milyen kedves Tőled, hogy sokat utaztál miatta.

        Sajnos az emberi kapcsolatokban tapasztalatom szerint nem elég mindent megtenni, nem racionális alapon működnek. Lehet, hogy nem kellek valakinek, akiért összetöröm magam, közben más meg, akiért nem tettem annyit, belémszeret.

    • Dreja   2011. január 28. péntek 18:28 / Reply

      Szerintem az 50 km azért nem kevés, akkor azért már buszokra kell várni meg ilyenek. Ekkora távolság, ha az ember közepesen el van foglalva, heti egy találkozást tesz kb lehetővé.

      Persze van, hogy bevállalja az ember, mert vagy annyira magányos, vagy annyira tetszik a másik, de ez megint olyan dolog, hogy egy netes társkeresőn “fekete pontnak” számítana, egy idegennel nem biztos, hogy bevállalnám.

    • Frey Attila   2011. január 28. péntek 21:01 / Reply

      Elmesélem az ellenkező oldalt is, nehogy az maradjon meg a férfiakból bennetek, amit Marcsi írt. Én 11 éve Parkinson kórban szenvedek és a sors (ill egy ismerős) összehozott egy szintén Parkinson beteg csajjal. Nagyon egymásba bolondultunk, de egy percig sem gondolkodtam az utazásról, amikor meghívott Makóra magához, pedig a betegségem miatt, néha (kiszámolhatatlanul) mozgásképtelen vagyok. Ennek ellenére buszra ültem és utaztam hozzá. Négy és fél órás buszozás után (Móron lakom 287km), végre találkoztunk. Nem akarom leszólni az egészséges embereket, de van tanulni valójuk a betegektől.

      • Judit   2011. január 29. szombat 19:32 / Reply

        és.. mi lett a story vége? Együtt vagytok?

        • Frey Attila   2011. január 29. szombat 19:39 / Reply

          Szia Judit! Sajnos azzal a hétvégével be kellett érnünk.
          De nem ez a lényeg, hanem a hozzáállás.

          • Enikő   2011. január 30. vasárnap 16:38

            Hm! Én a faszi miatt bevállaltam nyelvtudás és mindennemű segítség nélkül több mint 2000 km-t! Én szerelmes voltam, ő nem is akart engem megismerni….Hozzáállásról ennyit!

  16. Kazai Józsefné/Mária/   2011. január 25. kedd 14:32 / Reply

    7-8éve történt,hogya tel.on megbeszélt első randin megjelent ápolatlan úr figyelmét felkeltette a csuklómon lévő karláncom,mely nekem igen becses,mivel lányom készitette sk.és van rajta egy feltünő buddha szobor.Kérdezi rámutatva:mi ez?Mondom ez a talizmánom.Talizma?az meg mi?Ledöbbentem,van ki nem tudja mi a talizmán!Hála Istennek azóta sem láttam!

  17. Eliza   2011. január 25. kedd 14:39 / Reply

    Sziasztok.Nekem 2010 nyarán volt egy érdekes és tanulságos randim.Az egyik chat oldalon megismerkedtem egy férfivel,(7 évvel idősebb nálam) jó ideig beszélgettünk cheten,néha telefonon is beszéltünk.Már az elején feltűnt,hogy van benne némi agresszió,ám előadta az érzelmes oldalát is,ami őszintén szólva kissé megfogott.Végül nyár derekára megbeszéltük a hőn áhított randit,egy elegáns élményfürdőbe.Ő akart többet utazni,én pedig engedtem a kérésének.Másnap rossz előérzetem volt,ezért megkértem az öcsémet,hogy este 20-ra jöjjön el értem a randi helyszínére.Féltem is és kíváncsi is voltam erre a férfire.Mint késöbb kiderült,nem volt alaptalan a félelmem…Az autómat a randi helyszínétől jó messze állítottam le.Megtörtént a találka,kellemes fürdőzés,beszélgetés,ám ő nem nagyon érdeklődött felőlem,éreztem hogy valami nem stimmel.Kedves volt,de nagyon bohémnak és rámenősnek tűnt.A randi végén pedig kijelentette,hogy vacsorázni megyünk,természetesen az ő autójával.Én mondtam neki,hogy ezt nem beszéltük meg,nem megyek sehova.Az öcsém este 20 órára megérkezett értem az autójával,erre a férfi kijelentette,hogy ha én nem megyek vele,akkor ő követ minket hazáig.(szerencsére nem tudja hogy hol lakom)És meg is tette.Jött utánunk.Idegtépő percek következtek,nem tudtam,hogy mit csinálhatnék egy ilyen őrült követővel,aki azt hiszi hogy neki mindent szabad.Kb.50 kilométer hajkurászás után az Öcsém a városunk határában hirtelen lefékezett és azt mondta nekem: most szállj ki és mondd meg neki,hogy ne kövessen minket.Én kiszálltam,odamentem a férfihez és megmondtam neki,hogy ehhez nincs joga,ne csinálja ezt.Úgy láttam,hogy tudomásul vette,mert tovább hajtott.Utána még telefonon zaklatott néhányszor,én meg mondtam neki,hogy feljelentem,ha ezt nem fejezi be,mert rosszat nem tettem neki,max.ő nem érte el első randin a célját.Hát,ez az én legdurvább randi élményem,remélem több ilyenben nem lesz részem.Félelmem szerencsére nincs,ám mindenkinek azt tudom mondani,főleg a hölgyeknek,hogy már az elején figyeljenek a szavakra,mondatokra,mert mint Csernus doktor mondta,minden ott van már első pillanatban az orrunk elött,csak néha hajlamosak vagyunk nem figyelembe venni azokat.Nos,ezzel én is így voltam,majdnem vesztemre.

  18. andi   2011. január 25. kedd 14:46 / Reply

    Szia.Sajnos olyanokkal találkoztam,hogy senkinek nem kívánok annyi rossz megjelenésű fazont,tehát nem egymást kerestük azt hiszem egyikkel sem.Puszi

  19. Zoli   2011. január 25. kedd 15:09 / Reply

    Sziasztok,

    első találkozás volt egy csajjal, az ismeretségüng 2. percében arról beszélt, hogy előző évben mennyire beteg volt, kómába esett, leálltak a veséi és még gégemetszést is végrehajtottak rajta. Mit mondjak, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel… Beültünk egy kávézóba, próbáltam vele kommunikálni, de láttam rajta, hogy lelkileg nincs ott. Kérdeztem, mi a probléma, ill. ha gondolja mehetünk, ha nem érzi jól magát. Erre ő: ja nem, csak nagyon ideges, mert véres a vizelete. Hát, nem lett 2. randi.

    • Szilvia   2011. január 25. kedd 19:05 / Reply

      Juj, ez kicsit morbid…

    • vica3333   2011. január 27. csütörtök 19:23 / Reply

      Szia! Összekevert a háziorvosával, tényleg morbid, az ilyet csak egészséges humorérzékkel lehet kzelni

  20. Piroska   2011. január 25. kedd 15:14 / Reply

    Nekem idáig csak egy randim volt tavaly, és ő is egy fürdőhelyre hívott meg, őszintén szólva nem úgy nézett ki mint a képen(csak mellkép volt) én pedig 176 cm magas vagyok, szintén vacsorát akart utána , de én hamarosan meguntam az egészet, mivel egyáltalán nem tudtam feloldódni és hazajöttem jóval előbb, egyébként annak ellenére Ő jól érezte magát.

  21. Rita   2011. január 25. kedd 15:37 / Reply

    Néhány levélváltás után találkoztam az úrral Budapesten (amúgy is ott volt dolgom aznap). Kellemesen elbeszélgettünk, kiderült, hogy milyen ismert ember (még könyvet is írt!), és jól leplezhető módon öntömjénezte saját magát vacsoránk közben. Ő hívott meg, és ezen én valahogy nem lepődtem meg. Megbeszéltük a következő randit az én lakhelyemen is, ahol szintén ő hívott meg vacsorázni, mert én munka után (hétköznap volt)mentem a találkozóra. Ekkor már megkérdeztem a vacsora után, hogy mivel tartozom, de ő nem fogadta el a hozzájárulásomat. Hazatérte után kaptam egy levelet tőle, hogy azért estem ki a “kegyeiből”, mert illett volna viszonzásképpen “valami könnyű vacsorával ” fogadnom őt a lakásomon. Köpni, nyelni nem tudtam a meghökkenéstől.
    Nagyon örülök, hogy mindez a második randin kiderült. Tanulságnak első osztályú volt.

  22. Márta   2011. január 25. kedd 15:42 / Reply

    Szia mindenkinek!

    A Randivonalon futottunk össze először. Levelezgettünk, de ugy éreztem: hagyjuk az egészet, nem az igazi. Utána 7-8 hónapra egy közösségi portálon találkoztunk, nagyon megörültünk egymásnak..(az igazság az, hogy addigra tul voltam sok-sok baklövésen) két hét intenziv levelezés, telefonálgatás, sms után ugy döntöttünk itt az ideje. Felutazott hozzám (kb 200 km), mivel hamarabb jött, úgy beszéltük meg telefonon, jőjjön be értem és majd elmegyünk valahova ebédelni. Ahogy odaért, egyből kijelentette, ő szexet akar, KIZÁRÓLAG azért jött!!!!!!!

    Megittunk egy kávét nálam, dumáltunk egy kicsit, megjegyzem mind a ketten bejöttünk egymásnak, de nem ezzel kellene tán inditani, mégha teljesen világos is, hogy ugyis az lesz a vége.

    Fogta magát, hazament…. utána még többször beszéltünk telefonon, valahogy nem akartuk elengedni egymást…de …. ezzel vége is lett.

  23. Laura   2011. január 25. kedd 15:57 / Reply

    Sziasztok!
    Volt néhány randim,de ez különösen érdekes…Néhány levélváltás után egy kedves,intelligens,diplomás férfi jelleme rajzolódott ki előttem…Bár az,hogy sohasem volt nős,némi aggodalommal töltött el,de meggyőztem magam…,miért ne találkozzak vele. A város főutcáján lévő kávézóban volt a “randi”,bár én ezt csak találkozónak hivom.Láttam,h kicsit remeg a keze,amikor bemutatkozott,meg sápadt is nagyon,de gondoltam,lehet,hogy kissé félszeg és ideges,sokat dolgozik,kimerült. Aztán sokat beszélgettünk,kedves volt,de nem fogott meg ugy istenigazában.
    Biztos én követtem el hibát,mert nem jeleztem vissza,hogy nincs kedvem több találkozáshoz.Hivott minden nap,de nem vettem fel.Tudom,gonosz dolog,de hogy mondjam,hogy figyelj ide alami nem stimmel és nem akarok több találkozást.
    A 4. nap már csak sms-t irt,és abból derült ki,hogy nemrég jött ki a pszichiátriáról….,és az sms-ben épp ehhez illő hangnemet használt…
    Hát ennyit a sápadtságról és a kézremegésről…

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 16:11 / Reply

      Valahogy sok nő szereti az ilyen lerázási módot: majd rájön a másik, hogy ennyi…
      Volt olyan nőismerősöm aki még magyarázta is nekem, hogy megint hajt rá valaki és nem veszi észre abból, hogy nem hívja vissza, ő nem keresi stb. hogy nem akar tőle semmit. De olyat is csinált, hogy találkozgatott valaki és úgy gondolta, hogy a másiknak azonnal tudnia kellene, hogy mikor van vége. Ő maga persze ezt semmilyen módon se jelezné a férfi felé.
      Sajnos sok ilyen öntelt hülye nő van, aki azt várja a pasitól, hogy hozza le a csillagokat is, nyomuljon akkor is, ha elkezd vele játszadozni, de mindezt csak is akkor, ha a pasi bejön neki, máskülönben meg a fickónak ne legyenek érzései és szívódjon fel úgy, mint ha semmi se történt volna.
      Miért ilyen önzők a nők???
      Nekem is volt már jó néhány sztorim ilyen nőkkel. Nálam az ilyen gerinctelen alakok (akár nő, akár férfi), azonnal repülnek az életemből és az ismerősi körömből.

  24. Zoltán   2011. január 25. kedd 16:13 / Reply

    2004 körül többször meg történt a eset amit elmesélek. Meg ismerkedtem egy hölggyel beszélgetünk sokmindenről végül is úgy nézet ki, hogy szimpatikusok vagyunk egymásnak, másnap felhívott telefonon és közölte, hogy oké lehetünk barátok X forintért havonta. Ez az összeg 10.000Ft-tól a csillagos égig terjedt. Akkor döntöttem úgy, hogyha magamért nem kellek, akkor a pénzemért ne kelljek.
    Most, hogy a randizással újra foglalkoznák egy levelt sem kaptam pedig két társkeresőben is regisztráltam magamat.

    • Anna2   2011. január 25. kedd 16:51 / Reply

      Szia, Zoli!

      Érdekes, amit leírtál, de a legérdekesebb mégis az utolsó mondatod, miszerint nem kaptál levelet. Én itt és most nem a rosszul sikerült randiról írnék, hanem Zoli levelére reagálva a kezdeményezésről: a fiúk már szinte elvárják, hogy a csaj kezdeményezzen, azután arra sem méltatják, hogy válaszoljanak. Te miért nem kezdeményezel? Talán választ kapnál rá.
      Ez is érdekes téma lehetne, mert hát nőként még mindig nem természetes (számomra legalábbis) az első lépés megtétele.

      • Ilona(Ica)   2011. január 25. kedd 20:11 / Reply

        Én is egyet értek Anna2-vel,szerintem még mindig az az igazibb,ha a férfi ír elsőnek!
        Én soha senkit nem hagytam válasz nélkül.
        Ugyan volt olyan is aki félreétetve a bemutatkozásomat elég modortalanul fogalmazott,de még arra is válaszoltam,illedelmesen felvilágosítottam és megírtam,hogy nem várok rá választ.

      • Róbert   2011. január 25. kedd 20:43 / Reply

        Szia Anna,

        Én pont fordítva tapasztalom a dolgokat. Kezdeményezek, de annyi nem jön vissza, hogy bocs nem téged kereslek…

        • Bódis Ákos   2011. január 25. kedd 22:00 / Reply

          Szia Róbert!
          Egyet értek az észrevételeddel!
          Érdekes, egyesek bemutatkozó lapjukon villognak a magas IQ eredményeikkel,és felsőfokú iskolai végzettségükkel, de úgy látszik ez arra azért kevés, hogy egy köszönöm szót is válaszoljanak. Ilyenkor a második levelem már így hangzik:köszönöm, hogy nem válaszoltál, mert meg erősítetted bennem azt a gyanút, hogy az iskolai végzettségnek köze sincs a intelligenciához, és a jólneveltséghez:-)
          — mivel a szavakkal szinte ölni is lehet, a felé küldött köszönetem hátha valamelyest rögzül is benne — -:)

          • Zorka   2011. január 26. szerda 10:00

            Szia!
            Ezt nem hagyhatom szó nélkül :)
            Ha ugyanis válaszolunk egy kedves, de elutasító levéllel, akkor azért “kapunk ki”.
            A minap megírtam valakinek, hogy nagyon kedves és köszönöm az érdeklődést, de én olyan társat keresek, akinek nincsen még gyermeke. Amit én erre kaptam, ismeretlenül!! De már csak nevetni tudok rajtuk, szánalmas ez a reakció (főleg, mert a saját kudarcait – válás, gyerek elhagyása – vetíti ki egy vadidegenre). A szomorú az, hogy ez nem az első ilyen eset volt..
            Ha a férfiak fenntartják maguknak a jogot arra, hogy csak X/Y/Z típusú nők jöhetnek szóba, mi nők, miért nem állíthatunk fel szempontrendszert?

            Üdv mindenkinek!
            Z.

          • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 04:17

            Ehhez a lánchoz szeretnék szólni.Itt egy páran,jogosan ugyan,de…Szerintem nem kell megsértődni azon,ha valaki válasz nélkül eltűnik.Ezt bele kell kalkulálni.Legyen elég,h nem keres tovább.Bizonyára mindenkinek fájna,ha az igazát mondaná,mellyel úgysem értenénk egyet.Akkor minek akarnánk a finomkodó hazugságot.Lépni kell tovább! Nem mindenki tudja fogadni az elutasítást akár ha szép is az,és ez nem tanult ember IQ kérdése.Ez a lelki hangulat.El kell fogadni.Ha nagyon izgat azzal még nem ártunk,ha rákérdezünk,hátha csak elvesztette a teló számot.Volt ilyen esetem.Igaz több csúnya indulatos is,holott nem is látott,csak annyit mondtam a lakásán nem szeretnék eső alkalommal talizni.Annyira erősködött,h rá kellett kérdeznem nem tolókocsis-e?Ami nem baj,csak akkor megértem,s lehet,h érdekel. Káromkodott..,Pedig Ő humorizál addig velem.Letettem a telót,s még 6 x hívott,felvettem,had fogyjon a számlája,én meg jókat kacagtam a szidalmain.Ingyen buli,s még mozdulnom sem kell.Moziba mennyit is fizetünk ezért??? Lazán kell felfogni,különben bele se fogjon.Kb. 200 pasival taliztam ill. telóztam,szerinted…?Talán én is a pszch-n kötöttem volna ki.Egyébként a máig tartó barátságom,6ves,aki elöl megkerültem 4x a háztömböt,hátha eltűnik–illett odaállnom,majdcsak kibírom.Olyan semMilyen volt.Na,taliztunk még 3x aztán telón közölte nem rám gondolt,ne haragudjak,mondtam,miért haragudnék.2hét múlva hívott,h milyen hü..e,hát nem is ismer,szóba állok e vele?–oké,de mint barát előbb csináljunk programokat,s eldől mi jön le.–1 évig így,–de jó barátra leltünk egymásban. –

        • Anna2   2011. február 9. szerda 21:14 / Reply

          Szia, Róbert és Zoli! (és aki még el- vagy átolvassa)

          Most, kis idő elteltével újra visszatértem ide, most látom a hozzászólásokat…
          Általában felháborít, ha egy levélre, legyen az bármilyen, nem válaszolnak…Na de ami mostanában történt velem, s hangsúlyozom, nem egyszer: erőt vettem magamon, s megírtam a “kezdeményező” levelet, nos, nem hogy nem válaszoltak, de kapcsiból törölték a levelemet. Ha elutasítanak, akár egy, vagy akár több levél küldése után, azt mondom, nem én vagyok az, akit keres, hát így járt, s így jártam. No de kitörölni azonnal?
          Azért kíváncsi lennék, erre mit szóltok?
          Hozzáteszem azért, nem vagyok éppen egy “plázacica”, de nem hiszem, hogy minden pasi arra vágyik…Egyébként letagadhatnék jó pár évet, de nem teszem, minek?

          • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 04:20

            Anna2 olvasd el lszi.ide a végére szántam.csak elcsúsztam.Szia.

        • robert   2012. február 26. vasárnap 08:59 / Reply

          40,eves fugetlen fijatal ember vagyok 175,magas ,70,kg, kek szem keresk egy fugtle hogyet komoj szandekal varadi hogyek jelenkezestt varom iratok imel cimre,robertokarlosz@gamail.com.

      • Gesztenyécske   2011. január 25. kedd 22:55 / Reply

        Szia Anna, és persze szia Zoli!

        Tényleg érdemes lenne erről a témáról beszélgetni, hiszen én is ott tartok – még mindig- hogy a Férfi a vadász, tehát ő kezdeményezze becserkészni a vadat, mert mint tudjuk, mindig ez a mentegetőzés alapja…”mi Férfiak így vagyunk kódolva”.
        Nincs ezzel semmi baj, de akkor így is legyen…vadásszatok!!!:)

        • Jani   2011. január 27. csütörtök 12:46 / Reply

          Attól tartok a lényeg vész el a “nagy ki kezdeményezzen csatában”. Valójában mindenki a megfelelő partnert szeretné megtalálni, és valószínűleg azon férfiak vannak itt többen akik félénkek, visszahúzódóak. Emiatt nem sikerül nekik mindennapi környezetükben megtalálni az “Igazit”, ennek következtében nyilván kevesebb gyakorlatuk van e témában, és lehet, hogy később sokkal odaadóbb és jobb társ válhat belőlük.

          • Ilona(Ica)   2011. január 29. szombat 00:13

            Igen Jani,de ehhez valahogyan le kellene győzni ezeket az akadályokat és megtanulnunk sértődés nélkül elfogadni,ha a másik fél nem minket keres,mert van ilyen és ráadásul nem mindig derül ki az elején,amikor még szinte semmit nem tudunk egymásról.
            Attól még értéktelennek és megalázottnak sem kell érezzük magunkat,mert valakinek valamiért nem felelünk meg,mert egy másik személynek lehet épp ez a jó bennünk.Szerencse,kitartás,odafigyelés és mindenki megtalálja a megfelelő társat!

          • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 04:25

            Egyetértek Jani! nem az a lényeg ,ki kezdeményez,hanem hogyan? Erre érzékenyebbek vagyunk,s erre fogunk emlékezni.

      • Zoltán   2011. január 28. péntek 12:17 / Reply

        Kedves Anna 2!
        Igaza van levelemből kimaradt, hogy én is jeleentkeztem nem egy hírdetésre azokra sem kaptam választ.

        • Dreja   2011. január 28. péntek 18:43 / Reply

          Én válaszolni szoktam az olyan levelekre, amelyekbe az írójuk legalább minimális energiát befektetett (érts: van benne megszólítás, elköszönés, aláírás, a mondatok nagy betűvel kezdődnek; úgy érzem, hogy az illető megpróbál elindítani egy beszélgetést).

          Nem válaszolok arra, hogy “akarsz ismerkedni?” (van, hogy az egész levél ebből áll, arra sem, ha valaki nyilvánvalóan nem felel meg az adatlapomon feltüntetett irányelveknek (értsd: 25-35 éves korig keresek, erre 55 éves.)

          Továbbá nem válaszolok a kapásból szexuális célzatú, a mellem méretét firtató, vagy más okból bunkó, engem megalázó levelekre.

          Ha ettől bárki bunkónak tart engem, hát tartson.

        • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 04:33 / Reply

          Amire nem válaszolnak,úgy kell elkönyvelni,h jobb is.Bár így jártam volna többször is!!!
          Volt egy pasi akinek válaszoltam az újság hirdetésére és nem reagált.De tetszett a bemutatkozása,írtam a köv. hírdetésére is.Semmi.Írtam a 3.-ra is,no,az tetszett neki.A 3 fényképemből a szőkére bukott.Taliztunk…,de minek!!!Ennyi.

      • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 16:17 / Reply

        Na, akkor két dolog: nőként miért várjátok el, hogy mindig a férfi kezdeményezzen? Nektek megalázó lenne írni egy levelet?
        A másik dolog: nagyon ritka, hogy egy nő válaszol egy levélre! Írod, hogy a férfiak nem válaszolnak. A nőknél már sport az, hogy le se szarják, akármilyen levelet írjon a másik. Van lánytestvérem, láttam nála is, hogy hogyan csinálja: egyből elvárja, hogy elájuljon az első fotótól és az első mondattól, aztán meg csalódottan jelentkezik ki napi 20-30 jelentkező mellett is, hogy egy normális pasi sincs. Szerintem pontosan ez a fajta hozzáállásotok a baj! Nekem meg 20-30 hét kell kemény munkával, hogy eljusson a dolog odáig, hogy egy csaj hajlandó randizni velem. Sajnos az a néhányról is vagy az derült ki, hogy nem jött be (ez a jobbik esett!) vagy az, hogy csak egy jellemtelen alak vagy csak a pénzre hajt.
        És igen, élőben is ezt látom, azt várjátok, hogy az első randin elájuljatok már amikor meglátjátok a férfit. De ez nem így működik, ezért nem is találtok senkit!

  25. Anna   2011. január 25. kedd 16:19 / Reply

    Sziasztok!

    Én már leírtam a fura történetemet.Most csak azért írok megint, mert olvastam az utánam következőket és el szörnyülködtem, hogy mik történtek veletek.Örülök, hogy megosztjátok ezt másokkal is, mert sokat lehet tanulni belőle.
    Köszönöm.Anna

    • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 04:42 / Reply

      Szióka Anna és Mindenki! Klassz,h így tapasztalatokat tudunk cserélni.Írjuk le a jókat is.–Nekem pl. fele-fele annyi jó van.Sok barátság alakult ki. Van akinek a lánya(6éve)meglátogat,anyukájával is tartjuk a kapcsit.Lettek sípartnereim,kirándulós társaim,tánc partnerek,uszodaszerető…stb.Jól érzem magam így.Van amikor az összeköltözősdi tönkreteszi a kapcsolatot.Aztán lehet sírni a kápolnában.

  26. Ilona   2011. január 25. kedd 16:50 / Reply

    Sziasztok !
    Nekem is volt néhány randim és nekem is az a tapasztalatom – a férfiak azt gondolják ,hogy egy vidéken élő hölgy nem megfelelő partner.A fővárostól 30 km-re lakom és ez már nekik nagy távolság.Volt olyan is ,hogy én utaztam Budapestre és a randi időpontja előtt egy fél órával közölte velem telefonon ,hogy szerinte nem illünk egymáshoz a barátai ezt mondták neki.
    Szerintem ha valakit ennyire befolyásolni lehet nem érdemel egy őszinte társat illetve kapcsolatot.

    • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 04:55 / Reply

      Ilona,akkor az ilyentől azt kell kérdezni,h a barátai miért nem mutatnak be neki szingli hölgyeket?Azért,mert irigyek.Na és miből érzi,h nem megfelelő,–bocs,a vizeletéből? Hátha van humora is,ha nem,hát felejthető.

  27. Sarpej   2011. január 25. kedd 16:51 / Reply

    Sziasztok!

    November tájékán megismerkedtem egy szimpatikus Úrral aki 170 km-re lakott tőlem. Neki is szimpatikus voltam, váltottunk pár telefont is, de elbúcsuzott azzal, hogy túl nagy a távolság.Természetesen ezt én is elfogadtam. Karácsony előtt felhívott boldog ünnepet kivánt és Ő ajánlotta, hogy mégis szeretne személyesen megismerni.Az ünnepek alatt egyébként is Bp-en tartózkodtam, neki ez közel volt igy találkoztunk.Bejöttünk egymásnak.Azután sokat beszéltünk és megbeszéltük a közös szilvesztert, amit nálam vagyis az én baráti körömnél töltöttünk el.Három napig mesélte az életét, rólam nem különösebben esett szó.Ettől függetlenül minden ismerősömnek szimpatus volt. Ő váltig bizonygatta, hogy megtalálta bennem élete párját, mindig ilyen hölgyről álmodott.Nem is fog tovább keresgélni a neten.Jó hangulatban búcsúztunk, oda csomagoltam neki sok-sok ételt, süteményt.Teltek a napok, egyre semmit mondóbb lett a beszélgetés, ridegebb hangulatú.Természetesen nem volt olyan alkalom amikor benéztem a társkeresőbe, hogy Ő ne lett volna fent.
    Ezek után megírtam neki, hogy kinőttem a mesékből, ha valaki 64 évesen sem képes igazat mondani, azzal nem kívánok tovább kapcsolatot tartani. Az volt a válasz, nem tudta hogyan mondja meg, hogy nem tudja ezt a távolságot felvállalni.Mindketten nyugdíjasok vagyunk, kedvezménnyel utazunk, és előtte is tudta milyen messze vagyunk egymástól. Nagyon megbántottnak éreztem magam, nem kívánok egyenlőre a neten ismerkedni.

    • Liliom   2011. január 26. szerda 11:22 / Reply

      Szerintem ne add fel csak azért, mert 1 pali így viselkedett veled. Próbálkozz csak tovább! A következővel már legyenek fenntartásaid, csak akkor csomagolj neki kaját, ha bizonyította, hogy megérdemli! A leveledből süt rólad, hogy nagyon jó szívű vagy és az ilyen nem túl korrekt emberek ezt kihasználják. Szerintem a Te párod is valahol ott vár rád! :)

    • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 05:55 / Reply

      Emlékezz rá jó szívvel úgy,h volt egy kellemes szilvesztered.Rosszabbul is elsülhetett volna.–Én aznapra,több talit(mert így hívom,nem pedig randinak még),szerveztem,óránként a mappámmal leültem egy Mekibe az asztalhoz.Még kezet is fogtak a soron következők Úrfik.Egyébként átlagban tetszett nekik ez a stratégia,mert így ők sem érezték mindjárt elkötelezettnek magukat.Nem fogadtam el semmit.Lényegre törő voltam.Fő téma volt : miről szólna a kapcsolatunk. Nos az egyik kiderült síelő görlt keresett ausztriai paradicsomába az Uraknak.De én nem erre vágytam.A másik még nős volt,amit nem sikerült eltitkolnia,mert ha őszintén kezdi váltási szándékát,talán lett volna folytatás,de lehet,h engem is egyszer így fog becsapni? –na ne! Sok ilyen sztorim van.Ezért kell az 1 óra kidolgozott felkészülés,a beszélgetésre.Aki az exét szidja ezalatt,azt óvatosan le kell építeni.Volt persze e módszernek hátránya is.Mégpedig,az,h épp szimpi az Úr,de megígértem az utánna következőnek,h talizunk.Helyszín máshol volt.Zokon vette,mert bejöttem neki az 1 ó interjú alatt.Mindig magamat adtam,nincs értelme pózolni!Nos azt mondta oké,elfogadja,ha már megígértem,ez ferr tőlem,de utánna találkozhatunk e kérdi? igen-mondtam.Nos mire hívtam,h akkor hol,a válasz meglepő volt.NEM,MERT TALÁLKOZOTT EGY KEDVES HÖLGYEL,AKI RÁADÁSUL SZÉP,GAZDAG,S MEGHÍVTA MOZIBA,úgy hogy bocs,de már nem akar talizni.Fél ó múlva csörgött,akarok e mégis randizni vele? Igen miért ne.Vártam 1 ó,rácsöriztem mizujs? Á csak kíváncsi volt mit válaszolok.illedelmesen elbúcsúztam,s még 2 hétig zaklatott telefonon,szóban is,h mennyire tetszem,SMS-ben is,és ha még nem tudta volna valaki a munkahelyemen most hallhatta,mert záporoztak a csipogó üzenetek.Alig bírtam leállítani,h fejezze be,mert nem kapcsolhatom ki,s kirúgnak.Ekkor vettem egy másik randitelefont.7 év elteltével felhívnak unalmas órájukban.Mai napig szórakozik némelyik az ujsághírdetésben.Mindig más paramétereket ad meg,s ha írtam mid a 3.-ra fel volt háborodva.Persze én tudtam,h vele fogok ismét találkozni,de végére jártam meddig megy el némelyik.De ez nagyon óvatosan állnéven,lakhely körülbelüli megadásával.Nem érzem becsapásnak,mert nem a név a fontos.A többi lényeges,döntő!Aki érzékeny az ne válassza ezt a módot,mert sok lesz az üresjárat.–Én jókat vidultam.–Tehát,ha a célratörőbbet akarjuk, akkor ez a tréning őszintébb,időtakarékosabb út lehet.
      Üdv.

  28. Ilona   2011. január 25. kedd 17:23 / Reply

    Egy Ilona már hozzászólt, én egy másik vagyok. Sajnos sok tapasztalattal rendelkezem. Néha szomorú, néha mulatságosak ezek a tapasztalatok.
    A társkeresőn talált urakkal zömmel “furcsa randik” élményét őrzöm.
    1. Az én kategóriámban (a hetvenhez közel) meglepő, hogy az urak sajnos nem mondanak igazat. Nem egy-két évet tagadnak le, hanem 5-10 évet, ami ebben az életkorban már nem mindegy: 70-es vagy 80-as úrról van szó. A magasság terén is a 15-20 évvel ezelőtti vágyott magasságukat ígérik. Legutóbb magát 73 évesnek és 180 centisnek valló berepülőpilóta egy bottal csoszogó töpörödött, snassz, öreg emberke várt. Szánalomra méltó volt és nem értettem, hogyan gondolta? Első megdöbbenésemre, hogy mikor mérték a 180 cm-t, 1956-os emlékeit kezdte mesélni, szegény.
    2. A fényképeik gyakran inkább ne lennének, mert nem vonzóak, vagy nem is hasonlítanak, viszont kikövetelik a hölgy képét (én nem szeretek képet küldeni egy idegen embernek!) és rendszerint meg se köszönik.
    3. A leginkább különös az az úr volt, aki egy elég snassz randi után (1 órát beszélgettünk autóban a Tesco parkolójában, utána bevásároltunk neki) javasolta, hogy menjünk moziba. Előtte hazahozott, és mielőtt kiszálltam a kocsiból kezet nyújtva mondtam, hogy “akkor viszontlátásra”. Erre, mint akit darázs csipett meg, elrántotta a kezét és azt mondta, hogyha egy nő ezt mondta neki, az többet nem találkozott vele. Ezután egész este vártam a telefont, hogy moziba menjünk – azóta sem jelentkezett. Egyébként az életben lényegesen lepusztultabb volt, mint a társkeresőre feltett képen.

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 17:44 / Reply

      Ne haragudjon kedves Ilona, de ha egy nő ilyen ridegen és távolságtartóan búcsúzik, az csak egy diplomatikus lekezelésnek számít és tényleg azt jelenti, hogy nem akar többet találkozni vele. Az úr csak vette ezt és még közölte is Önnel. Ha Ön nem ennek szánta, akkor miért nem közölte ezt vele? Az Úr legalább egyenes volt és megmondta, hogy mi a szitu.

  29. Ditte   2011. január 25. kedd 17:23 / Reply

    Sziasztok!

    Én nagyon régen randiztam már úgy “igazán”. De egyszer megtörtént egy vicces szituáció velem. Egy nagyon aranyos sráccal elmentünk sétálni. Útközben összefutottunk egy ismerősével, és beszélgetésbe elegyedtek. Pár perc után odafordul hozzám az ismerős, és kérdi a randipartneremet: “Hát a barátnődet meg hogy hívják?” Kissé zavarba ejtő volt. Utána nem is találkoztunk.

    • Dreja   2011. január 28. péntek 18:45 / Reply

      Ezt mondjuk nem értem: erről nem szegény fiú tehetett.

      • delfin   2013. december 28. szombat 09:19 / Reply

        Félreérted… A pasi beijedt, mikor barátnőjének nézték. Szerintem lelki szemei előtt már azt is látta, hogy nagy családi vacsin vannak, meg esküvő, házasság, gyerekek… :) Nekem is volt ilyen szitu, legutóbb két idegen jött oda hozzám és a férfihez akivel harmadik randink volt, fényképet szerettek volna magukról. Utána a nő gratulált nekünk, hogy mennyire összeillünk és milyen jól mutatunk egymás mellett. :) Azt hittem, soha többé nem hív fel a fiú. De végül nem így lett.

  30. Angyalföldi Tibor   2011. január 25. kedd 17:31 / Reply

    Hát gyerekek nekem is van egy piszok jó történetem a randi vonalon való ismerkedésről. Én hatvan éves vagyok de a gyerekeim és a barátaim szerint is letagadhatnák tíz évet a koromból tényleg fiatalos gondolkozású pasi vagyok.De mindig az 55-60 év közötti hölgyeket kerestem, jelentkezett is egy 52éves hölgy hogy szimpatikus vagyok neki találkozunk,találkoztunk is egy nagy üzletközpont főbejáratánál hát én álltam és vártam vagy jó 20perc után találkoztunk kiderült hogy ö már ott volt mellettem de a fényképe amit fel tett a randi vonalra az vagy 10ével azelőtti volt. na mindegy beültünk egy kávézóba és jött a pincérlány és kérdezte tőlem hogy mit parancsolok én mondtam hogy egy jó kávét kérnék majd megkérdezte hogy a mamája mit parancsol, hát kellemetlen helyzet volt vannak ilyen randik is !
    Üdvözlet mindenkinem Tibor

    • Ildiko   2011. január 25. kedd 19:41 / Reply

      Kivancsivá tettél,én is ilyen vagyok nem adom a korom.

    • Audrey   2011. február 1. kedd 13:06 / Reply

      SZerintem a Te sztorid mindent visz :D:D:D!!!

    • pásztor györgyi   2011. február 12. szombat 06:19 / Reply

      Ez benne van a pakliban.Csak számomra az a felháborító,h a pincér nem kérdezhet ilyet.Az az nem tituálhat.Bocs igazad van biztos,megérdemli a hölgy nagyon,de én nem hagytam volna panasz nélkül a főnökénél.Engem hasonló miatt rúgtak ki a jó kis másodállásomból annó,pedig az még sértő sem volt.Hasonlítottam őt a Maksa Zoli humoristához.Cukiba szolgáltam ki sütivel,s ahogy kérte,mutatta melyikből kér az 5.-nél ránéztem,mert hasonlított a hangja,s látom még az arca,alkata is épp olyan.Megkérdeztem halkan,csak nem Ön lenne.VÉGTELEN KEDVESSÉGGEL,BÜSZKÉN VÁLASZOLTA : NEM,köszöni a bókot.Ismerte a főnököt,elmondta,én este repültem állásomból.Mai napig nem tiszta a miértje.Szerintem Ő volt,a főnöknek,meg rossz hangulata volt.De lehet,h nem is beszélt vele.Tényleg szerettek ott,mindenki elképedt.–De az tuti,h nem szabad semilyen megjegyzést tenni! Ezért érdemesebb egy sétával tölteni az 1 találkozást.Én jobban szerettem,legalább nem kellett elfogadni semmit.Autóba sem ültem be senkihez.Volt aki helyben is hagyott ezért.Biztos tönkretettem a szándékát.Nem érdekel.Láttam én már karón varjút!!!

  31. maya   2011. január 25. kedd 17:32 / Reply

    Az én sztorijaim:))
    Helyszín: egy belvárosi kávézó,
    kilátással az országház fényeire.
    Az úr érdeklődő, igen lelkes. A találkozáskor derül ki, kb. 10-15! centivel alacsonyabb a megadott magasságnál,és szerintem korosabb is. Ettől kissé elkerekednek a szemeim, de ő legalább elégedett:)
    Udvarias,ami oldja a hangulatot.
    (Bár nem volt gyengém 43 évesen a tisztes őszes halánték. Ő 50 -en túl.)
    De ami ezután következett! Miután helyet választott,hívatta a pincért, mert szerinte a Mi asztalunk ALACSONYABB a többihez képest..
    A pincér értetlenül állt felettünk:))
    Főként mivel le is akarta méretni!
    (Egész este maradt a berzenkedés.)
    A randira egyébként elmondása szerint,telepjáróval érkezett:)

    Ismét 50-es úr. Már telefonban jelzi, ha
    úgy érzem megviselte a testemet a szülés
    átszabathatjuk a hasfalam, vagy amit akarok. Könyörgöm még nem is látott!
    Sietve megnyugtatom nem látszik rajtam
    formailag a szülés, és a vonásaim mosolygósak, sőt történetük van:)
    Amikor találkozunk mindezt nyugtázza,
    majd kiderül:ő valóban jó 50-es =55 éves!

    Gondoltam akkor lássuk a saját korosztályomat.
    Első éttermi beszélgetés 2 éve elvált,intelligens ,sportos úr kifejtette : miután értékesítette az ingatlanát,inkább albérletben él,így van huszon milliója, arra,hogy tönkretegye a volt feleségét:(

    Továbbá: Szintén első randevú kedélyes
    csevej,általános témákról,amíg a beszélgető társam kifejezésre nem juttatja:” Jó ha tudod Én a kikötözős szexet szeretem”
    – Tudom, hogy nem árt tisztázni a szexuális preferenciákat,
    no de az első randin?
    Egyébként a stílusom ,elég konzervatív..és
    nem volt felhívás keringőre:)

    • Randi Andi   2011. január 26. szerda 06:11 / Reply

      Kedves Maya!

      Ez az asztal leméregetés egészen elképesztő!!!! :-D

      • Audrey   2011. február 1. kedd 13:08 / Reply

        Igen, ennek az Úrnak tényleg a méret a lényeg :)

  32. Gabriella   2011. január 25. kedd 17:35 / Reply

    Nekem is volt egy vicces találkozóm.Jóindulatú,kedves srác volt,akivel találkoztam,de nagyon szeretett beszélni és olyan hosszan és olyan fárasztóan,hogy gondoltam adok neki egy cukorkát,hátha addig befogja a száját.Hát mit ne mondjak,rendesen kiszúrtam magammal,mert most már szó szerint folyékonyan beszélt.

  33. Csilla   2011. január 25. kedd 17:58 / Reply

    Volt egy jopár találkozom. Mindegyik pasival egy chates oldalon ismerketem meg. Viszonylag mind elég jol sikerüld. De mindel csak egyszer találkoztam. Volt egy pasi aki nagyon akart velem találkozni de én valahogy nem akartam ráveni magam a találkozora. Aztán valami oknál fogva rávetem magam a találkozora képet cseréltün (elég jo pasinak tünt)és telefon számot is. Még az nap este felhivot beszélgetünk (vagyis ö beszélt)jo párszor meg kérdeszte hogy holnap tényleg találkozunk e. Én montam neki hogy persze ot leszek (de belül ugy éreztem hogy nem kéne találkozni vele de ha már megigértem nem verem át)!Másnap készülödök a találkozora meg csören a telefon ö az csak azért hivot hogy meg kérdeze tényleg ot leszek e. Mondom hogy ot leszek már készülödök és nem soká indulok. Egy pár percel hamarab érkeztem a találka hejre(mint mindig utálok késni)már ugy 10 perce ot voltam amikor meg csören a telefon (megint ö)azért hiv hogy késik egy pár percet de nem soká ot van. Még tiz perc várakozás!Nagy nehezen megérkezik biciklin. Ép hogy le szál és azal kezdi van két gyereke és ezt azért mondja mert nem akar át verni (na it lefagytam)! Leültünk egy padra és egy oránát az életét mesélte el. Én mint jo kislány végig halgatam (de belül már alig vártam hogy végre végetérjen ez a találkozo!!!)!Néha kérdezet rolamis de mint visza huzoda szeméj (meg már az elején elis döntötem hogy nem lesz vele semi)nem montam tul sokat. Ja és a kép amit küldöt teljesen eltért tol amit én látam teljes élet nagyságban látam. Aképen josztuált szimpatikus férfinak tünt. Élöben meg elégé ápolatlan taszito képet nyujtot magárol! Tényleg volt pár találkozom ojanokal akit nem ismertem igazán de enyire még nem nyultam fére mint vele! Utána még sokat kereset (MSN és telon)nagyon nehezen tutam csak lerázni: De elmonthatom hogy sikerült és most már joban meg válogatom kivel találkozok!

  34. Gina   2011. január 25. kedd 18:07 / Reply

    Üdvözlök mindenkit, egy Békés megyei kis faluból!
    Jókat derültem a történeteken, illetve elszörnyülködtem egyiken-másikon, sok furcsa ember van a világon, akár férfi, akár nő. Hallgatni kell a megérzésünkre, mert ezt bizony már az elején érezni lehet, hogy ki milyen ember, átjön a stílusa, az agressziója, persze a személyes találkozás a döntő. Leírom az én történetemet, szeretném, ha írnátok véleményt róla. 2 éve megismerkedtem társkeresőn egy tőlem 50 km-re lakó férfival, első látásra az a véleményem volt róla: alattomos, sunyi alak. De nem akartam rögtön odébb állni, hisz tévedhetek….sajnos nem tévedtem…mint utóbb kiderült. Kedves, udvarias, jó humorú embernek tűnt, sokat beszélgettünk,kirándulni mentünk, és végül egymáséi lettünk. Szenvedélyes randik… és írt egy búcsú levelet, hogy elhagy, mert mindent szeretne, de a józan és mást diktál, szeret….szerelmes lettem belé, gyötrődtem és írtam neki a büszkeségemet félre téve, és találkoztunk….megtudtam, hogy álnéven mutatkozott be, és nős. Na ezért szakított velem, mert nem akarta, hogy ez kitudódjon. Nem találkoztunk többet. Most fél évi levelezés után találkoztunk ismét és állítja, hogy el akar költözni otthonról, mert boldogtalan a házassága, csak hát eddig nem volt kiért, nem volt miért. Ti hinnétek neki ?

    • Tünde   2011. január 25. kedd 18:50 / Reply

      Aki ennyi időn át átvert, annak hogyan hihetnél? Nem keresnél inkábbegy őszinte embert? Vedd elő az önbecsülésedet….

    • Cseti   2011. január 25. kedd 19:14 / Reply

      A szerelmes nő tudatállapota megváltozik, főleg, ha szex is volt már… Nehéz elszakadni, ha egy karnyújtásnyira van kívánt férfi. Gondolj arra hogy egy leendő sokkal jobbtól fosztod meg magadat, ha erre a tisztességtelen emberre pazarlod az időd.

    • Mimi   2011. január 25. kedd 19:19 / Reply

      Nem. SŐT! NEEEEM! “Sajnos” menekülőre kéne fognod a dolgot! Ez egy kicsit megerőszakolása az érzéseidnek, de ha nem szeretnél MÉG rettentő hosszú ideig szenvedni, hanem inkább egy kellemesebb társkapcsolatot kiépítgetni, akkor … De ezt Te is tudod, érzed, csak megerősítésre vágysz. De a lépést akkor fogod megtenni, ha már nagyon átbillent a mérlegednél a dolog!

    • Szilvia   2011. január 27. csütörtök 19:00 / Reply

      Szia!
      Én egyértelműen szóba sem állnék vele. De nem vagyunk egyformák. Aminek egyszer vége, azt minek utána bolygatni? Ez az én felfogásom. És szerintem egyik kapcsolatból bele esni egy másikba sem szerencsés, először döntse el magától, hogy kilép az előző kapcsolatból, mert ez azt mutatja, hogy társfüggő szerintem, én nem bírnám. De még egyszer hangsúlyozom, nem vagyunk egyformák, Te érzed, hogy mi a jó Neked. Sok sikert!

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 17:59 / Reply

      Egy ilyen szarházi alaktól semmit! Remélem nem dőltél újra be! Előbb a válás, lelki dolgok rendezése, korábbi kapcsolat lezárása. Amíg csak tervezgeti, hogy majd el fog költözni onnan, addig csak egy jó kis játszótársnak kellesz neki és ne is reméld, hogy el fog venni még akkor se, ha esetleg elválna.

  35. Ibi   2011. január 25. kedd 18:21 / Reply

    Szia Mindenki !

    Elolvastam a hozzászólásokat és
    valamit szeretnék megjegyezni.
    A társkeresőn feltett fényképekről van szó.
    Én a magam részéről nem vagyok
    hive a fényképnek,mert a fénykép nagyon
    csaló lehet.Legtöbben a jóval fiatalabb
    képeiket teszik fel, de van olyan ember
    is akinek nincs jó fénykép arca.
    Fényképről elsőre megitélni valakit nem
    lehet.Részemről előbb a belső tulajdonságokat ismerném meg és utána
    tenném hozzá a külsőt.
    Munka kapcsán ismertem meg nemrég
    egy férfit.Bevallom őszintén az utcán
    simán elmentem volna mellette,sőt ha
    társkeresőn első randira hívott volna is
    bíztos otthagyom.Hetek, hónapok alatt
    egy olyan embert kezdtem meglátni benne,
    akire simán biznám az életem.S rég nem éreztem már az érzést,ami a közelében
    elfog.
    Ennyit a külsőről !

    • Bódis Ákos   2011. január 25. kedd 23:01 / Reply

      Kedves Ibi!
      Nagyon érdekeset írtál, és szerintem teljesen igazad is van.
      De a véleményem az, hogy ezzel a legtöbben így vagyunk.
      És ezt, az internetes társkeresés legnagyobb hibájának is tartom.
      Sok minden szerepelhet egy lapon ami informál, csak egyetlen egy dolog hiányzik belőle, maga az ember
      Rákattintunk egy képre és már lapozunk is tovább. Pedig tudomásul kellene venni, hogy van akinek nagyon jó a fénykép arca, és van akinek egyáltalán nem.
      Több olyan hölggyel is találkoztam már, akit szó szerint nem is ismertem meg.
      Annyira más volt (negatív irányban) mint a bemutatkozó lapján.
      De volt olyan találkozásom is, akinél rendkívüli mély érzés sugárzott az írásaiból, de kicsit butácskának és csúnyácskának is tűnt.
      Többedik találkozás után jöttem rá, ez a hölgy se nem buta, sem nem csúnya….
      Üdvözöllek:Ákos

      • Dreja   2011. január 28. péntek 18:51 / Reply

        Szerintem azért jó valakiről fotót látni, nem azért, hogy az alapján szelektáljam, de akkor legalább van egy arc az ember képzeletében, ami mégis biztosan valósabb, mint amit magától kitalálna, és személyesebb is úgy beszélgetni, hogy legalább tudom, hogy barna vagy kék “szemekhez” “beszélek”.

    • Audrey   2011. február 1. kedd 13:10 / Reply

      Én (szégyenkezve talán) vallom ama közhelyet, hogy a külső megfog, a belső megtart!

  36. Tünde   2011. január 25. kedd 19:01 / Reply

    Hát megörökítek egy tapasztalatot, ami nem annyira rendített meg. Leveleztem Robival, és a levélváltásunk után megírtam neki hogy nem szeretnék vele találkozni . Ezt a levelet kaptam tőle, aminek olvasása után kibukott belőlem a szó: Ez egy barom!
    Nektek mi a véleményetek:

    Kedves Tunde,
    Megmondom neked oszinten, en magasrol le……. azt a netes ismerkedest. Mert ha valaki vallalja onmagat, ki is nez valahogyan es a fejeben is minden renben van, azaz nem kibirhatatlan, akkor szerintem nem kell annyira lesullyednie hogy itt keressen maganak elettarsat, partnert. Esetleg egy ejszakara valakit keresni, de tobbre ez itt keves.
    Eppenezert irtam neked….nem ertem miert varnad el hogy itt udvaroljanak neked…itt olvadozzanak..hiszen a fenebe azt sem tudjak ki vagy. nekem irhatsz magadrol barmit, ugyis sajat magam alakitom ki minden emberrol a kepet, ami alapjan eldontom hogy most ez ki is valojaban.
    Egyet mondok neked..nem rosszbol….ha akarsz magadnak valaki komolyat keresni es nincsen senki az ismeroseid kozott es szorakozni sem jarsz ahol ismerkednel, akkor tippelj ki itt valakit, talalkozz vele es eldontheted maris mi legyen tovabb….probalsz mast vagy stb.
    Maskulomben en szorakozasbol vagyok itt….amit tudsz rolam az minden igaz, nem hazudtam. Egy valamit azomban nem mondtam, hogy nos vagyok es szeretem a felesegemet…es ugy erzem barmi is tortenjen a jovoben orokke szeretni is fogom.
    Errol ennyit….szep estet
    Rob

    • Nonoli   2011. január 25. kedd 19:23 / Reply

      Kedves Tünde!
      Találkoztál egy mókás mókussal, ennyi az egész. Ne is törődj vele! :-)
      Tudod, nagy az Isten állatkertje és túl alacsony a kerítés.
      Üdv. Nonoli

    • Cseti   2011. január 25. kedd 19:27 / Reply

      Ejjha… érdekes képe van Robinak a női nemről. :D

    • Tibor   2011. január 25. kedd 22:03 / Reply

      Kedveseim! Szórakozni és észt osztani bárhol lehet még a társkereső oldalon is.Neki az a véleménye, nekem meg az hogy nagyon sok jó fej hölgyet ismertem meg így netten keresztül.És mind nagyon értékes, kérdés kinek mi felel meg. Sokukkal a mai napig is beszélek, pont azért mert lazára veszem a figurát, persze belül azért tudom mit akarok.
      Mivel említettem egy hölgynek még gyereket szeretnék (egyik találkozás alkalmával)azt mondja nekem : lehet róla szó , ha 500 0000ft havonta leteszek az asztalra ő beválalja.
      Jó a buli ,ugye ?

      • Gesztenyécske   2011. január 25. kedd 23:08 / Reply

        Egyetértek kedves Tibor!
        Én is sok-sok kedves emberrel ismerkedtem meg, még ha nem is lett komolyabb kapcsolat közöttünk.
        Sokan mondják, hogy net-es kapcsolatba nem szabad belemenni, mert mindenki azt mond, amit akar, de …ha valakivel találkozol, bárhol…az nem teheti meg ugyanezt?
        Sajnos az embernek vannak korlátai…kinek ilyen, kinek olyan. Én például sok embert ismerek, de nem tehetem meg, hogy felvállaljak egy leendő kapcsolatot, mert a “vendégem”.
        Korcsmát üzemeltetek, és nem vetne jó fényt sem rám, sem a korcsmámra, ha mégse jönne össze a kapcsolat.
        Miután egyedül vagyok, nem igazán járok sehová.
        Igy marad a net-es ismerkedés.
        Vannak jó, és persze vannak rossz tapasztalataim, de tisztában vagyok vele, hogy ugyanígy lenne, ha nem a net-en találkoztunk volna.
        A párkereséshez hatalmas türelem kell, akár a virtuális világban, akár az életben.

        • Tibor   2011. január 26. szerda 09:43 / Reply

          Szia Gesztenye!
          És merre van kocsmád?

          • Gesztenyécske   2011. január 27. csütörtök 17:22

            Szia Tibor!

            Csömörön van a kocsmám, és ebben a falusias környezetben majdnem mindenki ismeri egymást.
            Bár ez inkább régebben volt így, ma már sokan ideköltöztek, mert csodálatos környezetben van, és mégis közel van Pesthez.

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 18:03 / Reply

      kamu. sértett önbecsülése vissza akart vágni.

  37. Tünde   2011. január 25. kedd 19:04 / Reply

    Randiztam egy távolság miatt (37 km) már a levelezés alatt is aggódó pesti fiúval, a randi után elkapott az irodalmi ihlet. Jó volt kiiírni magamból az értetlenséget…
    Persze aztán kiderült, hogy a srác már egy közelebbi, ezért praktikusabb lánnyal már összeszűrte a levet. De akkor miért vett el legalább két órát az életemből? Talán hogy ez az egyperces megszülessen? Lehet…. :-))

    Tetszett a férfi… Okosnak, szimpatikusnak és vonzónak tűnt a levelek alapján…
    Bár nem komolyan randizott, hisz egy szál virággal jelezte volna hogy NŐ vagyok a szemében.
    De azért a testbeszéde azt mondta, én is tetszem Neki…
    Béna dolog egy első randi, de azért eldöcögött… Talán lett volna értelme folytatni…
    De én még ilyen katartikus hatással nem voltam pasira..
    Megérintette a térdemet, majd hirtelen az orra alá mormrolt valami átlátszót a hirtelen jött munkájáról, és pánikszerűen elindult…
    Mintha életveszélybe került volna…
    Tőlem?
    Mintha kisértetet látott volna…..
    Kinőtt a homlokomon a másik fogsorom? Odanyúltam, nem volt változás rajtam…
    Megjelent a felesége?
    Megjelent az aktuális kedvese? Vagy az édesanyja?
    Soha nem tudom meg, de ahogy lelécelt, az a gyalogkakukknak is dícséretére vált volna…
    Mormolt még valamiit valamilyen levélről a távolból…. Aztán a reménnyel a por is elszállt….
    Okosnak, szimpatikusnak és vonzónak tűnt a levelek alapján…

    • Szilvia   2011. január 27. csütörtök 19:05 / Reply

      Ez nagyon vicces, köszi, hogy megosztottad! :)

  38. Marcsi   2011. január 25. kedd 19:20 / Reply

    Több “élményem” is volt:
    1./Ujsághirdetésre jelentkeztem,felhívott
    többször is beszéltünk.Randi:meghív egy jó helyre,találkozunk,értem jön a ház elé
    kiöltözve,én is,megyünk kb.200 métert,azt mondja megérkeztünk!Kérdem hová megyünk?Hát itt lakom,maradt kaja tegnapról,van ital is minek mennénk bárhová és mivel fotós vagyok csinálok képeket is rólad.Ledöbbenek erre azt mondja,nem tudta,hogy ilyen merev vagyok!
    2./Hirdetésre válaszolok,telefonál:jóképű
    rendezetten él csak kicsit félszeg.
    Randi:nem jóképű,roggyant,pár szál haja betupírozva,hogy sűrűbbnek tünjön,a felesége kirakta (válik)nincs hol laknia és annyira félszeg,hogy többször láttam táncos szórakozó (ismerkedési klub)helyen
    ahol már több jólszituált nőnek ajánlkozott élettársnak,mert mint mondta
    csak lakva ismerjük meg egymást és ő “komoly”kapcsolatot (lakást)keres.Erre
    azt válaszoltam,hogy én sajnos a volt férjemmel és öt gyerekemmel lakom együtt.
    Gyorsan elbúcsúzott!Ezek után egy ideig senkinek nem válaszoltam a “teljesség” igénye nélkül irtam.,lenne
    még több jó sztorim is.
    Üdvözlettel:B.Marcsi

  39. Julianna   2011. január 25. kedd 19:23 / Reply

    Megismerkedtem agy féfival, elöször levelezgetünk, nap mint nap felhívott telefonon, el is jött személyesen, minden szépen kezdődött mint a ,,mesében,,reggel felöltözött és eviharzott, palotára számitott, lenézte a szerény kis othonomat-mibe én igenis jólérzem magamat, de ilyen modortalan férfival még soha nemtalálkoztam, a férfiassága meg 0-volt, akkor mitvárt tőlem??? nemtudom.

  40. Erika   2011. január 25. kedd 19:24 / Reply

    Sziasztok!
    Tibi nézett ki magának, helyes vagyok és csinos OK.te is. Telefonszámot cseréltünk, szeretne megismerni. 2 nap elteltével ő volt, bemutatkoztam. A vezetéknevét is kihúztam belőle. 2 lányom van-kérdezte. Nincs gyerekem. Hanyadik kerületben is laksz? Nem Pesten lakom, bár most épp ott túrázom. Szüleiddel hogy laksz együtt?—Egyedül élek és te kit akartál hívni épp most?!!!
    Jaj bocs! Fél óra múlva újra hív, hogy hol vagyok megtalálható a keresőben, mert nem talál. Este felkészülten újra hív majd. Persze a mondata közben elnevettem magam. Valamiért mégse hívott…

  41. Andrea   2011. január 25. kedd 19:28 / Reply

    Nekem furcsa randi sorozatom volt.
    Jött a tűzoltó – munkából – olyan füstszagú vot, hogy majd’ lefordultam a padról (még jó hogy Duna parti sétára invitált :)
    Jött a 150 cm-es autódíler, 3 kiló arannyal a nyakában, és 5 perc alatt eladta volna a házam, és elköltöztette volna a gyerekem egy kollégiumban – kvázi megoldja az életem.
    Jött az autószerelő fekete klottgatyában és rózsaszin szemüvegben.
    Jött a főiskolai tanár és panaszkodott, hogy az előző barátnője micsoda egy métely volt, állandóan összevizezte a kilépőt a kád előtt.
    És már meg sem lepődtem, hogy jött a parkettás melósruhában (miután én fél órát sminkeltem) és hozta magával a melósát is. :)
    Imádom a pasikat!!!!!

    • Róbert   2011. január 25. kedd 20:49 / Reply

      :D

      Ezek után nem csodálom… De gondolom élvezted a szituációkat :)

    • Tibor   2011. január 25. kedd 22:20 / Reply

      Hát ez röhej,jobb mint a Fábry só: egyébként én is voltam tűzoltó pont ma mondta a randin a hölgy akivel találkoztam hogy a nők buknak a tűzoltókra, tapasztalatom szerint ahasonló a hasonlót vonzza.
      Egy találkozóm alkalmával a hölgy mondta meghalt 2 férje, én mondtam neki bizony én félek tőle és annyiba is maradt a dolog.
      Mégis a legérdekesebb levelezésem egy orosz csajal történt( vagy ki tudja mi?)
      hogy került az origo randira az talány…

      • Tibor   2011. január 25. kedd 22:45 / Reply

        Aztán rövid idő után kiderült ilyen tapasztalt, kedves nyugott megbízható pasira vágyik sőtt az is kiderült hogy a munkatársai is látják mennyire szerelmes belém és ez mind messzi messzi távol a Don folyó melleti városból.Egyszer aztán az én Krisztinám tört magyarsággal írja , ki kell vizsgálni minden lehetőség hogy találkozni magával és kigondolni legjobb lehetőség.
        Számára az lett a legjobb lehetőség hogy ő utazna hozzám Magyar o, és ez kb 430 eu ba kerül. Ő pedig szégyenli sajnos nincs annyi pénz meg takarék kasszája csak 70 eu, valamint a főnöke most vett házat, az orosz emberek meg szegények ő azért kérne támogatást tőlem,
        Én meg kérdem tőle Nyuszika hogy lettél szerelmes belém mikor még nem is láttál, vagy inkább mondjuk én mennék ki a nagy Orosz honba meglátogatni Krisztinát? Persze erre nem jött válasz szóval megy az átverés a netten keményen, Persze csak annak aki beveszi a dumát.
        Erre csak annyit mondhatok csak lazán…..fő a nyugalom! Jó kis lecke ez az ismerkedés én örülök neki mivel csak tanulok valami újat tudjátok jó pap is …

        • Ilona(ica)   2011. január 27. csütörtök 08:24 / Reply

          Szia Gina!

          Ilyen ember nem érdemli meg a szerelmedet,szerintem is inkább felejtsd el!Te jobbat érdemelsz és,ha hiszel benne meg is fogod találni!

        • Ilona(ica)   2011. január 27. csütörtök 08:31 / Reply

          Szia Tibor!
          Ez érdekes történet!Nekem is voltak hasonló tapasztalataim a másik fél részéről a 8 hónap netes próbálkozásom alatt.Azért is adtam föl a netes keresést,mert sajnos a hasonló jellegűek voltak túlsúlyban,de tapasztalat szerzésnek tényleg tanulságos volt,de ezen beszámolóitok még tanulságosabbak,érdeklődéssel és örömmel olvasom!

        • Szilvia   2011. január 27. csütörtök 19:09 / Reply

          Hahaha, jó sztori :)))

        • Audrey   2011. február 1. kedd 13:24 / Reply

          Jó, hogy nem dőltél be!
          Tapasztalatom az, minél tovább levelezel, annál valószínűbb, hogy kiderülnek ezek a kis bibik.

          Ha az illető nagyon akar valamit, az gyanús. Akinek fontos voltam, az akár több hetet is várt rám! Ja, és minél több levelet váltotok, annál biztosabb lehetsz benne, hogy őt keresed!

    • Randi Andi   2011. február 2. szerda 09:54 / Reply

      Gratulálok Andrea!

      Te nyerted a Társkereső Műhely belépőt!
      A zsűri – én – teljesen szubjektív volt, az indoklás: ennyi furcsa randit egy bejegyzésbe senki más nem tudott tömöríteni rajtad kívül!
      :-)

      A Társkereső Műhely menüpontban láthatod, hogy mik a következő témák, gyere amikor kedved van, és a regisztrációnál szólj majd, hogy a Furcsa Randi játékon nyerted a belépőt! :-)

    • Eszter   2011. február 15. kedd 12:17 / Reply

      Szenzációs!

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 18:13 / Reply

      Na, az ilyen pancserek miatt bánnak a magamfajta normális pasikkal is olyan bunkó lekezelő módon a nők. Ezért jutottam már nem először arra a meglátásra, hogy ismerkedni csak személyesen.

  42. Hellen   2011. január 25. kedd 19:34 / Reply

    Nekem nem volt kirívó esetem, ha csak az nem,hogy a személyes találkozás alkalmával annyira teljesen más – kívül és belül – férfit ismertem meg,hogy nem bírtam tovább 20 percnél a légkört. Általános tapasztalatom, hogy a férfiak sokkal többet csalnak, kozmetikáznak magukon írásban, mint a nők. Itt az őszinteségben magamból indulok ki… Olyan hatalmas hiányosságot, infot elhallgatnak, mint pl. hogy testi fogyatékossága, gerincproblémája van, vagy éppen nem dolgozik, gyakran alkoholizál…stb. Tudom, van ellenpélda is, de nagyon csalóka az internetes társkeresés…

    • Cseti   2011. január 25. kedd 20:08 / Reply

      Én találkoztam már elég sok sráccal, szerencsémre, vagy jól működik a szűrőm, de eddig csupa normális volt mindegyik. Én csak tőlük ismerek sztorikat, és azok alapján mondom, hogy a lányok is rémségekre képesek. Tisztességtelenség, butaság nem nemfüggő.

      • Audrey   2011. február 1. kedd 13:27 / Reply

        A Te szűrőd akkor jól működik.
        A másik fontos dolog, hogy Te mit mondasz el magadról… Én kiírtam az adatlapomra, hogy mit keresek, mire vágyom:
        “nem keresek szexpartnert, amire vágyom: társ, férj, család, gyerekek, ház, kert, kutya” – ez bevált nekem, mert akit ez elriaszt, azt nem is én keresem.
        Akinek ez tetszik, az való hozzám.
        NYáron lesz kész a házunk, szóval működik!! :)

  43. Szilvia   2011. január 25. kedd 19:41 / Reply

    En kulfoldon elek, de amikor az unnepekre hazamentem, nehany levelvaltas utan talalkoztam egy velem egyidos ferfivel. Mar a leveleibol is erezheto volt, hogy egy kicsit maganakvalo lehet.
    Amikor talalkoztunk, teljesen maskeppen festett eloben, mint a fotoin, azokon valami azert sugarzott belole, mig eloben elegge flegmatikusan viselkedett. Elvittem egy kavezoba, ahol kijelentette, hogy a kabatjat sem veszi le, mert nagyon fustos a hely. Nagy nehezen talaltunk egy megfelelo helyett, ott viszont hideg volt, mert az eloterben foglaltunk helyett. Aztan kicsit furcsan neztem, amikor nevetett valamin, s ahogy meselt. Kozben mozdulatokat is tett, erdekes modon. Ennek ellenere negy orat beszelgettunk, s egyutt setaltunk haza, mert mint kiderult, nehany lepcsohazzal lakik csak arrebb. A varosba sem sokat jarhat, mert egyik helyet sem ismerte, ahova elvittem. Szilveszterkor meg irtam neki uzit, mar arra is erdekesen reagalt, s azota nem is hallottam rola, de nem is banom.
    Egyre inkabb zsakbamacskanak erzem a netes tarskeresest…

  44. Egy Királylány   2011. január 25. kedd 19:45 / Reply

    Sziasztok!

    Nekem is volt néhány negatív randim, de mivel mindenki ilyenekkel ijesztget gondoltam egy pozitív élményről írok inkább.:)
    Társkeresőn ismerkedtünk meg. Kb 2 hétig msn-eztünk. Nagyon őszinte volt és nagyon szimpatikus. Tetszett az élet szemlélete, és ahogy a képeken kinéztt az is. Megbeszéltük a találkozót. És… Majd 3 órát beszélgettünk mindenféléről. Aztán hazakísért. Mint a filmekben, igazi Úriember volt.
    Érdekes volt azt érezni, hogy pontosan azt kaptam mind külsőleg mind belsőleg mint amit láttam és amit vártam. :) Sajnos néhány hónap után vége lett, de ennek ellenére szép emlék maradt számomra.

  45. Nonoli   2011. január 25. kedd 19:51 / Reply

    Elég mókás történet és sajnálom, de velem történt meg. :-) Tavaly nyáron az exem bejelentette, hogy próbáljuk meg az életünket külön úton járni és szabadon enged engem, hogy keressem meg a párom. Ennélfogva regisztráltam egy társkereső oldalra, ahol találtam egy nagyon kedves férfit, akivel leveleztem hosszú ideig és utána találkoztunk is személyesen. Én nagyon-nagyon bejöttem neki, és állandóan rajtam lógott volna. Egyszer meghívott piknikezni Agárdra, ő készítette az ételt. Kiterítettük a kockás takarót a földre, sütött a nap, megterített, ettünk, beszélgettünk, ez még rendben is volt. Aztán levette a pólóját, félmeztelen napozott és én akkortájt még nem igazán voltam túl a nagy érzelmi csalódáson, pokolian szenvedtem még, hogy elhagytak. Így egyfolytában az exem járt a fejemben, és nem is értettem, mit keresek itt, itt vagyok egy félig levetkőzött férfival, aki még többször át is ölel csupán szeretetből? Szóval egyszercsak azt éreztem, hogy nekem haza kell sürgősen mennem (amúgyis fojtogatott a sírás, annyira hiányzott a szerelmem)! Engem az égvilágon senki nem várt otthon, de annyira rámjött a menekülés, hogy a következő szaladt ki a számon: Haza kell mennem, mert vár a cicám! :-) No, persze ő tényleg várt, de hála Istennek őtőle nem kellett kimenőt kérnem. :-) Szóval aztán természtesen színt vallottam, hogy én még alkalmatlan vagyok egy új kapcsolatra és a társkeresőből is kiléptem. És azóta megmaradtunk jó barátságban ezzel a kedves emberrel.

  46. Cseti   2011. január 25. kedd 19:57 / Reply

    Se ciki, se nem vicces, de nagyon fura randi volt az utolsó. Teljesen beleszerettem a srácba, röpke fél óra eltelte után. Zavaromban összevissza nevetgéltem, ő meg rajtam nevetett, de aztán nagyon tartalmasan elbeszélgettünk még 2 órát, és azt hittem, ő is jól érzi magát. A végén mondta, nem engem keres… van ilyen, de akkor igencsak sokkoló volt. Mintha fejbe vágtak volna egy súlyos deszkával. :)

  47. Zsuzsa   2011. január 25. kedd 21:09 / Reply

    Válásom óta egyszer voltam randin.Hirdetésében arról irt, hogy egy férfi 5o év felett társra vágyodik…..
    Találkoztunk, 67 éves diplomás ur volt, aki SUZUKI autójának bal ajtaj-
    taját kinyitotta résnyire, az első ülés előtt fehér papirba csomagolt
    cserepes papucsvirág volt. Nem adta kézbe, csak megmutatta!..hoztam virágot mondta..
    Úgy gondoltam ennél a virágnál már tudtam hogy milyen lesz a találkozáunk
    vége.

  48. miklos   2011. január 25. kedd 21:20 / Reply

    Nekem az a véleményem, hogy az első találkozás a “lét”fonttosságát jelenti!
    Ha az elején nincs tisztelet a partner iránt nem szabad tovább LÉPNI mert”ponttoság a KIRÁLYOKerénye”és ehhez a királysághoz nemkel TRON
    Hogy ki az aki nagyon akarja a szexszet
    szerintem minden szerénység nélkül kijelenthetem ,hogy az emberisé szaporodik tehát modjuk ki MINDENKI SZERETI A SZEXSZET!!!!

    • Márta   2011. január 26. szerda 07:57 / Reply

      Teljes mértékben egyetértek!!!!! Az első-randis lovagommal, akiről irtam én is ágyba akartam bújni, akár első alkalommal is, de…….nem azzal kezdjük az ismerkedést, a beszélgetést.

  49. Kistitok   2011. január 25. kedd 21:29 / Reply

    Jó pár éve ismerkedem már neten. Jó humorom van, kell is azokhoz a levelekhez amiket kapok. :) 27 éves vagyok, lassan jó lenne belebotlani az igaziba, akit persze nem csak online keresek. Persze a netes randik a “legizgalmasabbak” mindig. Igen sok “hejesíró” akad, akiket galád módon kiselejtezek, mert azzal aki életében nem olvasott el egy könyvet se, nem tudok mit kezdeni. Félre értés ne essék nem egyetemi tanárt keresek de azért nem árt, ha az agyára fel tudok nézni valakinek. (és persze én se írok hibátlanul, tehát bőven elég csak annyira jól írni, hogy ne vegyem észre mit rontott ;) )
    Na persze így is akadnak furcsaságok. Egyszer például megbeszéltünk egy randit egy fickóval. Mondanom se kell 20 percet késett, azt se mondta, hogy bocsánat. (és persze telefonon se hívott előtte, hogy ez meg ez történt de úton van már) Jó mindegy, túlléptem a dolgom. Beültünk egy teaházba következett egy teljesen kínos erőltetett csevegés. Oké, vége lett, hazamentünk, tudván, hogy ebből semmi se lesz. A meglepetés két nap múlva ért, amikor felhívott egy teljesen idegen fickó, aki a randipartnerem barátjaként mutatkozott be. És, hogy ez a kedves úr a tudtom és beleegyezésem nélkül odaadta a számom, mert neki én biztos jó leszek. Hát majdnem eldurrant az agyam mit ne mondjak. Rendes voltam elcsevegtem a fickóval, megadtam az e-mail címem, hogy írjon oda, aztán elmentettem a számot ” ne vedd fel” néven. Párszor még próbálkozott, küldött magáról fotót is, amin az édesapjától megörökölt fecske fürdőgatyóban feszít, de aztán szerencsére vette az adást. Azóta senkinek nem adok meg telefonszámot, az a randi amit nem lehet előre leegyeztetni írásban nem randi…

    • Gizi   2011. január 26. szerda 09:33 / Reply

      Gabriel García Márquez Nobel-díjas írónak saját bevallása szerint is tragikusan rossz a helyesírása.

      • Zora81   2011. január 26. szerda 15:19 / Reply

        Azért a helyesírás és az igényesség általában együtt járnak, Márquez éppen “fehér holló” e tekintetben! :)

      • Kistitok   2011. január 26. szerda 19:04 / Reply

        Zoranak igaza van, és valószínűleg Márquez azt is tudja mi az a helyesírás ellenőrző program. :) Legalább az elküldött levelet megnézné egy wordben, az msn-nek meg már úgyis külön kódrendszere van :))

    • Audrey   2011. február 1. kedd 13:33 / Reply

      Egy jó tanács!
      Sose várj rá 10 percnél többet, ha nem hív közben, hogy késik!!
      A hangulati szinted exponenciálisan fog csökkenni, amíg vársz, és 20 perc várakozás után már nagyon jó fejnek kell tűnni, hogy ne neheztelj rá emiatt.

  50. Ilona(Ica)   2011. január 25. kedd 21:42 / Reply

    Nekem most hétvégén volt egy váratlan érdekes élményem.Egy előre tervezett buliban voltunk egy baráti társasággal.Egy kolléganőm is ott volt barátjával,akikkel előző Szilvesztert is együtt töltöttük.
    Már akkor(ezelőtt egy évvel) mondta kolléganőm,hogy nagyon tettszettem a barátja idősebb fiútestvérének,aki akkor egy hölgy társaságában volt és habár próbált akkor is diszkréten,viccesen közeledni,de én udvariasan elhárítottam közeledését.Utána is említette kolléganőm,hogy többször is érdeklődött felőlem,de én erre mondtam mi értelme hisz barátnője van,mire azt válaszolta,hogy csak Szilveszterkor volt vele,amúgy nincsenek együtt.Egyébként sem tetszett nagyon,mint férfi,meg jóval idősebb is mint én.Most nagy meglepetésemre itt volt ezen a bulin,habár ő Budapesten lakik több,mint 200 km-re városunktól.Én egy külön kis csoporttal érkeztem a bulira,de nagyon szerették volna,ha asztalukhoz ülök,de én inkább a saját csoportomat választottam.Tökéletes mulatság volt,kitűnő zene.Egyszer csak jött és felkért táncolni(előtte többször is táncolt egy miniszoknyás elég idősnek tűnő hölggyel).Tánc közben folyamatosan beszélt,dicsért, kedveskedett és amikor úgy érezte,hogy a szép szavakkal nincs rám különösebb hatással el kezdte ócsárolni a miniszoknyás hölgyet”ugye te nem dohányzol,mert a hölgy dohányzik és nagyon büdös a szája tőle,stb hasonló stílusú dumák”Alig vártam vége legyen a táncnak,utána többször is hívott volna táncolni,de amikor észrevettem,gyorsan elmentem a társaságunkból valakivel előtte.Következett a tombola,ahol az említett férfi négyszer is nyert,amelyekből két apróságot odavitt a miniszoknyás hölgynek.A hölgy zavarban volt,aztán később elment.Utána odajött asztalunkhoz és kérte oda adnám-e neki a tel.számomat,próbáltam udvarias maradni,de mondtam,ne haragudjon,de inkább nem.Nem a kor különbség zavart a legjobban,hanem a viselkedése,amelyet nagyon visszataszítónak éreztem.Igaz az én részemről ez nem randi volt,de az úr azt hiszem annak szánta idejövetelét…hiába…

  51. Malvin   2011. január 25. kedd 22:42 / Reply

    Már régebben történt, egy pasival háromszor akadtam össze újsághírdetés alapján. Első és második alkalommal is csak a lakása előtt akart találkozni, máshova nem volt hajlandó menni. Harmadik alkamommal gondoltam, midegy, megnézem ki ő, odamegyek ahova kéri. Mindent kikérdzett rólam, miben leszek, milyen a hajam, mivel megyek, hogy megismerjen, ő semmit nem árult el magáról. A megbeszélt helyen állt, én a megbeszélt ruhában mentem felé, és megálltam elég közel hozzá, mosolyogva. Átnézett rajtam, forgolódott, úgy 10 percig, ekkor már az óráját nézegette, de nem jött oda. Otthagytam, lehet hogy királylányt várt. :)

  52. Éva   2011. január 26. szerda 08:34 / Reply

    Éva.Sziasztok. Soha még csak nem is randiztam nős pasival.De milyen a sors ,kettőbe is bele botlottam, aki úgy kezdte,elváltunk a nejemmel,de te piszkosul tetszel nekem,igaz egy házban élünk,de amiről nem tud az nem fáj neki.Sejthetitek,többé látni sem akartam egyiket sem.Az ilyen ember az én szememben egy gerinctelen csúszó mászó.

    • Dreen   2011. szeptember 18. vasárnap 11:18 / Reply

      Hopsz, befigyelt egy moderálnivaló… :)

  53. Gizi   2011. január 26. szerda 08:56 / Reply

    Volt egy kollégám az előző munkahelyemen, aki elég feltűnően érdeklődött irántam. Nekem nem volt különösebben szimptaikus, de gondoltam egy próbát megér. Mint egy előrandiként, egy nap együtt indultunk haza. A fiú sziporkázott, L’at pour l’art típusú beszólásokkal próbált lenyűgözni, amiket halálosan utálok. Közben elegánsan kerülgette a szembejövőket, csak azt nem vette számításba, hogy nekem, az oldalkocsinak is kell hely, így többször megpróbált a sövénybe lökni. Azt sem vette észre, hogy micsoda erőfeszítéseket teszek azért, hogy kikerüljek egy beton lámpaoszlopot, és nehogy magammal vigyek egy fém utcai szemetest. Úgy döntöttem, hogy a villamosmegállónál fog végetérni a közös utunk, egész megkönnyebbültem, amikor leértünk az aluljáróba. A biztosítékot az ütütte ki végképp, hogy egyszer csak rám vetette magát. Na nem a szenvedélytől, hanem azért, hogy elugorjon az előttünk haladók cigarettafüstje elől. Még ő volt felháborodva, hogy én nem érzékeltem, ő micsoda veszélyben van. Akkora tömeg volt az aluljáróban, hogy ha arrébb ugrottam volna én is, akkor egy másik pasi karjaiban kötöttem volna ki. Utólag visszagondolva lehet, hogy mégis csak ugranom kellett volna, valószínűleg egy jobb pasi karjaiba kerülök.

    • Szandi   2011. január 28. péntek 20:48 / Reply

      :D

  54. Gizi   2011. január 26. szerda 09:17 / Reply

    Volt egyszer egy ismerősöm, aki tényleg mindenben megfelelt az elvárásaimnak, és nagyon tetszettünk is egymásnak, az egyetlen bibi az volt, hogy nős volt. Egyszer aztán támadásba lendült, hogy meggyőzzön arról, hogy minket egymásnak termtett az ég, és ne nagyon halogassuk már, hogy egymásé legyünk. Eleinte 20 oldalas leveleket írt nekem, aztán egy nap a munkahelyemen portáján egy futár kezembe nyomott egy virágcsokrot. A kártyán, ami benne volt, csupán pár szó volt, valami olyasmi, hogy “Örökké a tiéd”. Éreztem, hogy itt most egy kemény pszichológiai támadásnak vagyok kitéve, ezért első mérgemben bele akartam aprítani a virágot a szemetesbe. Közben minden kolléga bejött valami ürüggyel a szobámba, hogy saját szemével is lássa a csokromat. Aztán lehiggadtam, és megkegyelmeztem a virágnak. Csak nem hagyott megnyugodni az eset, ezért próbáltam elérni a gaz csábítót telefonon, de nem vette fel. Az unokatesóm szintén a cégnél dolgozott, és megkértem, hogy valami ürüggyel hívja fel a pasast, mert tudni akartam, hogy csak az én hívásomat nem fogadja, vagy tényleg elfoglalt. Elismerem, elég nagy dög voltam. Tudtam, hogy a pasi nem akar gyereket a feleségétől, ezért azt találtam ki, hogy az unokatesóm azzal hívja fel, hogy babakocsit akar venni. Neki sem vette föl, ezért küldtem egy szigorú, ám barátságos hangú e-mailt, hogy most ezt még elfogadom, de legközelebb “öri hari”. A válaszlevélben értetlenkedett, és megkért, hogy mérsékeljem az alkoholfogyasztást (én, aki soha nem iszom). Persze én átláttam a szitán, nagyon okosnak éreztem magam. Délután jött egy telefon, hogy átvettem egy csomagot, ami nem az enyém. Egy kolléganő udvarlója a kolléganő barátnőjét hívta fel kétségbeesetten, hogy nyomozzon, mi lett a küldeménnyel. Mentegetőztem, hogy a futár tényleg csak a kezembe nyomta a csokrot, esélyem sem volt megszólalni, már futott is tovább. A csokor még szerencsére egyben volt, így az igazi címzett rendben megkapta. Én viszont tippet adtam a hódolómnak, és másnap egy malomkeréknyi csokrot hozott a futár, de azt szerencsére a lakásomra.

    • Szilvia   2011. január 27. csütörtök 19:19 / Reply

      Hehe, ez nagyon vicces :D

  55. Mary   2011. január 26. szerda 09:24 / Reply

    Üdvözletem Mindenkinek!
    Miskolcon élek,és nekem is volna egy érdekes sztorim.Egy kolléganőm korábban regisztrált a Startrandin.Rendben,megpróbálom ugyanis soha nem hittem a társkeresés ezen módszerében.Nézegettem a képeket,majd megtetszett az egyik pasi.Jóképű tele egzisztenciával,és elkezdtünk levelezni.Majd megbeszéltünk egy talit,és mivel a munkám miatt is mennem kellett Pestre,összekötöttem a kellemest a hasznossal.A Keleti-pu melletti Plázában találkoztunk,mint mondjak ledöbbentem.Nem azt kaptam amit láttam.Sebaj,a külső nem fontos,marad a belső érték.Haza utaztam,majd telefonon megbeszéltük,ő még nincs felkészülve a válása után semmire,maradjunk barátok.Helyeseltem,majd maradtak a telefonok és levélváltások.Egy tavaszi napon felhívott,épp Miskolcra jön,volna-e kedvem vele vacsizni.Gondoltam,ha már ilyen hossuú utat tett értem belemegyek,maximum beszélgetünk egy jót.Kaptam tőle egy parfümöt,amit nekem és magának szánt.A vacsi és beszélgetés után vissza utazott Budapestre.Reggel hívott szerencsésen megérkezett,majd a hét végén ismét jönne,és menjünk el egy hosszú hétvégére együtt.Ki is kötöttünk Egerben.Ementünk szét nézni vacsizni majd a szállásra.Közben defektet kaptunk.Ettől beparázott! Az egyébbként fusztrált,ideges,kapkodó,önemésztéstől szenvedő ember nálam már akkor elveszítette a varázsát.Hazaérve belekezdett volna a szexbe,majd tudatta olyan elképesztően jó hatással vagyok rá,hogy fél az egésztől,mivel Én hozzá túl jól nézek ki,és ez a dolog neki csak viagrával menne,amit el is hozott,a pasi megjegyzem 46 éves volt.Ettől lehidaltam.Sőt azt is tudomásomra hozta,neki a hasára kell tenni a nőnek a kezét,és ha beindul nála a dolog akkor létre is jöhet.Szóval voltam ápolónő,idegenvezető,és pszihiáter is egyben.Természetesen a dologból nem lett semmi mivel én nem is akartam.Néha még beszélünk,írogatunk egymásnak.Tudattam vele 8 hónapja boldog párkapcsolatban élek,és karácsonykor meg is kérték a kezem.Szóval ennyi!

    • Szilvia   2011. január 27. csütörtök 19:20 / Reply

      Gratulálok! Neten ismerted meg a párodat?

  56. Gizi   2011. január 26. szerda 09:28 / Reply

    Még középiskolába jártam, amikor összejöttem egy fiúval. Már az első randikon feltűnt, hogy ha mentünk valahova az utcán, akkor rángatott. El is magyarázta, hogy a nőket vezetni kell az utcán. Minden esetre amit ő vezetés címén művelt, az rángatás volt. Aztán kiderült, hogy 20 éves létére már több bogara van, mint az apjának, így nem is tartott sokáig a kapcsolat. Évekkel utána láttam az utcán egy lánnyal, azt is, hogy őt is megpróbálja vezetgeti. Az a lány egyszer csak elkezdtett torkaszakadtából üvölteni, hogy ne rángassa már.

  57. Kovács Anna   2011. január 26. szerda 10:34 / Reply

    Az én kis történetem megismerkedtem egy korabeli nötlen férfival.
    Táncoltunk buliztunk, szoval jól éreztük magunkat.Egy kicsit becsiptem és az ágyába bujtam és elaludtam.
    De nem volt köztünk semmi.
    Éjjel 3-óra körül villanyoltás orditozás,
    Megjelent a volt barátnöje aztán mindennek elhordottés elment.
    Kisvárosban élek ezért másnap felkerestem, a fiammal,hogy tisztázzam magam, de nagy kiabálás lett avége, de anyira felboszantott,mert alaptalanul vádolt, és a szeme alá akartamegyet verni,de a drága fiam elkapta a kezem, és elkapta a hajamat és földre kerültem még a térdem is bedagadt,ö meg beszaladt a lakásukba.
    Igy végzödött az én kis barátommal a románc!!!!Ani

  58. Zorka   2011. január 26. szerda 10:48 / Reply

    Sziasztok!

    Jókat derültem ezeken a sztorikon, elképesztő, hogy mik vannak..
    A nem-olyan-mint-amit-ír-magáról típussal Dunát lehetne rekeszteni. Találkoztam “főiskolai végzettségű” pasival, akiről kiderült, hogy a főiskolát csak azért írta be, hogy kapósabb legyen, egyébként 8 általánosa (!) van. Ami alapvetően nem baj, de én mást keresek..Azóta rá szoktam kérdezni, hogy pontosan melyik suliban végzett. Ha erre nem jön válasz vagy otromba kioktatás jön, már tudom, honnan fúj a szél. :)
    A másik: az alacsonyság. Én 172 vagyok, tehát minimum 180-as lenne az ideális pasi. Az úriember az adatlapján 171 cm-t szerepeltetett, élőben kiderült, hogy az a 7-es valójában 5-ös, mert kb. a vállamig ért. Vérig sértődött, amikor megmondtam neki, hogy túl alacsony és nálam nem jöhet szóba. (Hozzáteszem, volt már alacsonyabb pasival sokévig tartó kapcsolatom, és épp ez volt az egyik ok, ami a végére engem már zavart.)
    Van olyan, magát alfahímnek tartó, önkéntes félisten-jelölt is, aki megengedi magának, hogy 15-20 percet késsen (rosszabb esetben mínusz 10 fokban), majd az egész este arról szól, hogy ő mennyire válogatós/igényes/milyen szupernői voltak. Még nem jöttem rá, hogy ennek a taktikának mi az értelme :) De én nem szoktam nekik többé válaszolni.
    Van továbbá az önző, aki csak magáról tud beszélni, és rólam semmit nem kérdez. Ennek ellentéte, aki bár rendkívül jól kommunikál írásban, szellemes, érdekes, jópofa, az egy árva szót nem szól az élő találkozón, nekem pedig elég nyomasztó érzés azon erőlködni, hogy újabb és újabb témákat dobjak be.
    Van még az a típus, aki lakást/eltartót/gyerekei eltartóját keresi a társkeresőn, sajnos ilyenekkel volt is kapcsolatom, mert a lehengerlő stílusuknak nem tudtam ellenállni. Az elszomorító az, hogy nagyon sok ilyen esetről hallok a környezetemben, hogy pár nap, 3-4 hét ismerkedés után a férfi egyszerűen beccucol a nőhöz, nem dolgozik, és a nő kénytelen rá keresni. Ennek külön analízis járna, nem akarom itt nagyon elemezni.
    Na és amiről utolsóként szót kell, hogy ejtsek: a komolytalan. Aki ugyan beregisztrál, de általában nincs fotó róla. Pár hétig el lehet vele levelezgetni, de sosem ajánlkozik találkozóra vagy személyes ismerkedésre, majd egyszercsak eltűnik, mintha sosem lett volna. Meggyőződésem, hogy nekik vagy van partnerük vagy nem a női nem iránt vonzódnak.

    Hirtelen ennyi jutott eszembe :)

    Üdv mindenkinek! :)

    • Gesztenyécske   2011. január 27. csütörtök 17:46 / Reply

      Sziasztok és szia Zorka!

      Jót derültem az írásodon, hiszen majdnem minden, amit leírtál megtörtént velem is.
      A leginkább fájó pont az életemben az a bizonyos becuccolós fajta, aki úgy szivárgott be az életembe, hogy észre se vettem, és már itt is lakott.
      Először fogkefe, borotva, aztán póló, gatya..aztán szépen lassan átvette volna a háziúr szerepét…
      Hála az égnek sikerült, baráti és családi segítséggel visszaköltöztetni a mamájához!:)
      Utána még három hónapomba került,hogy abbahagyja a mocskolódást.
      Soha többé ilyet!!!

      • Audrey   2011. február 1. kedd 14:04 / Reply

        Örülj neki, hogy sikerült kitenni! :)

  59. Frenci   2011. január 26. szerda 11:11 / Reply

    Jóvolt olvasni a sok érdekes történetet. Szórakoztató és tanulságos. Feltünt hogy mennyire a másik fél az okozója mindig a kialakult szituációknak. Elmesélem egy történetemet ami érdekesen alakult. Első randit beszéltem meg egy Hölgyel az egyik megyeszékhelyen. Ő választotta a helyet és időpontot. A megbeszélt időn túl vártam vagy öt percet és felhivtam hogy érdemes e várni rá. Jelezte hogy már itt van a közelben de nem tud beazonosítani sétáljak egy bizonyos irányba. Jó gondoltam akkor otven méter séta és ott vár bizonyára. Senkit nem találtam a módosított helyen sem így ujabb telefon azt tapasztaltam hogy nem veszi fel. Ujabb hivás már ki van kapcsolva. Este kaptam egy sms-t hogy ő látott bejövök neki de valamiért nem volt bátorsága odajönni a megbeszélt helyre.( azt hiszem én is kiszurtam pár ember közül az utca másik oldalán) Válasz nélkül hagytam. Az sms ek napi szinten jöttek végül felhivtam hogy beszéljünk. Egy újabb randit beszéltünk meg és biztosított , hogy most találkozunk. A találkozó előtt egy órával felhivott és közölte hogy közbejöttek dolgok a családon belül ütemezzük későbre a találkozót. Nos gondoltam erről ennyit részemről hagyom az egészet. Ismét jöttek a napi sms-ek mig végül megbeszéltünk egy ujabb talit, most biztos nem jön közbe semmi biztosított. Egy parkólóban kelett vona találkozni. Most valóban el ment csakhogy nem biztam az egészbe így én nem jelentem meg. Hivott telón hogy merre vagyok. Otthon a fotelből navigáltam hogy merre keressen. Mig nem rájötthogy sehol sem vagyok akkor csodálkozva közöltem – hú lehet hogy elfeledtem elmenni.
    Még kaptam pár sms-t érdekes módon nem haragosat de nem válaszoltam és így elsikkadt e kalandos ismerkedés.

    • Tibor   2011. január 26. szerda 22:15 / Reply

      Szerintem jobb hogy nem találkoztatok volt hasonló élményem , kiderült hogy pszihiátriai eset volt a csaj.Röviden

    • Gesztenyécske   2011. január 27. csütörtök 17:56 / Reply

      Jártam én is így, és ma már nevetek rajta, de akkor bizony bosszankodtam rendesen.
      Jóképű férfi volt, legalábbis a fényképei alapján, és először levelezés, később telefon, sms-ek, és végül, csapjunk bele!
      Beutaztam Pestre és vártam.Semmi! Felhívtam, és ki volt kapcsolva…
      Egy kicsit sokba került ez a kaland, mert bánatomba, na meg ha már bejutottam a “nagyvárosba” megajándékoztam magam pár szép ruhával.:)
      Pár nap múlva újra hívott és bevallotta, hogy Ő is ott volt, látott is, de nem mert közeledni. Kérte, találkozzunk újra, most már biztosan ott lesz. Sokáig nem engedtem, de egy hivatalos ügy miatt be kellett mennem, igy gondoltam, egye fene, ha nem lesz ott, akkor sincs semmi baj.
      Persze, megint nem volt ott. Telefonon ugyan egyszer elértem, de eljátszotta, hogy nem hall rendesen, és megszakította a vonalat.
      Így megint vásároltam egy pár dolgot, de most nem bánatomban, hanem tervezetten.:)
      Pár nap múlva persze ismét keresett, de már fel sem vettem a telefont és a leveleit olvasatlanul töröltem.

    • Audrey   2011. február 1. kedd 14:07 / Reply

      Sajnos ezek szerint Te sem viselkedtél különbül…
      Talán okosabb lett volna, ha nem beszélsz meg második vagy harmadik randit. Nem látom értelmét egymás szivatásának. Ti tudjátok!

  60. Márta   2011. január 26. szerda 12:55 / Reply

    Lenne egy kérdésem az urakhoz!!! de tényleg…

    47 éves vagyok, volt egy rakás randim, volt egy rakás rövidebb-hosszabb ideig tarto kapcsolatom, de olyan igazi… hát az nem jött össze :)
    Aztán egy alkalommal… forditottam egyet a dolgon, beregisztráltam egy társkeresőbe, mint 35 éves. Tudjátok mennyi levelet, felkérést… miegymást kaptam a pasiktól? eszméletlen…. :)
    Olyanok is irtak, akikkel már találkoztam, leveleztem, miegyéb…. :)
    A kérdésem: miért kell az ötvenes pasiknak harmincas nő??? jó, megértem…. de mégse… Normális ésszel nézve, egy harmincas nőnek a legkevésbé egy ötvenes pasi kell, nem???

    • Tibor   2011. január 26. szerda 22:33 / Reply

      Szia Márti!
      Egyrészt ízlés dolga másrészt pl én még gyereket szeretnék.Amúgy 47 éves vagyok:)
      40 nen felül egy nőnek első gyerek a szerintem gáz,úgyhogy a 30 as korosztályban kell keresgélnem .
      És Téged nem izgat a fiatalabb férfihusi?
      Van egy szomszédom 13 év különbség a fiu javára már 6 éve jól elvannak.
      Vannak berögzült elképzeléseink a párkapcsolatról néha nem árt újraprogramozni magunkat, a saját boldogságunk érdekében. Kérdés Kedvesem Te mit akarsz? Jól érezni magad, vagy szenvedni?

      • Márta   2011. január 27. csütörtök 06:54 / Reply

        Kedves Tibor!
        Volt olyan is… volt egy 7-8 hónapig tarto kapcsolatom egy tőlem 10 évvel fiatalabb pasival is.
        Mit mondjak, igazad van… néha ujra kell programozni magunkat.

      • Szandi   2011. január 28. péntek 21:09 / Reply

        Hát, csak elmondom hogy mi a helyzet az én szempontomból, mert én nem olyan sokkal múltam 30. Tehát el SEM tudom képzelni, hogy 40-en felüli férfival bármiféle kapcsolatom legyen. Még a 40 is olyan, hogy húú. Aki 40-es, az az előző rendszerben szocializálódott, egész más gondolkodású, mint a 30 körüliek. Szerintem a legritkább esetben értenek csak szót egymással. Most ezt tovább nem ragozom, mert nem akarok senkit megbántani, de szerintem a férfiak egy kicsit el vannak szállva tényleg.

    • Gizi   2011. január 27. csütörtök 07:35 / Reply

      Csak megerősíteni tudom azt, amit Tibor írt. Az ötven év körüli gyermektelen férfiak petesejtdonort keresnek. Amikor 28-30 évesen beregisztráltam egy társkeresőbe, nekem is ömlöttek a levelek az ötvenesektől, annak ellenére, hogy 40-nél húztam meg a határt. Meg kell mondjam, nagyon szánalmasnak tarton ezeket a férfiakat. Arra egy sem gondolt, hogy egy harminc éves nő egyáltalán nem egy öregembert akar társának. Mert akármilyen sármos, jóképű és fiatalos, 50 felé már vannak betegségei az embernek, megcsontosodott szokásai, és ha levetkőzik, akkor egy öregember testét mutatja, míg egy 30 éves nő a legszebb korszakában van. És mi várna a fiatal feleségre 10 év múlva? Ő akkor még csak 40 lesz, de feleség helyett csak férje ápolónője lehet. Komoylan azt gondolják ezek a férfiak, hogy a fiatal nőknek erre van szükségük? Egy gyereknek sem jó, ha az apja nagyapa korú. Ezt olyan gyerekektől tudom, akiknek nagyon idős szüleik vannak. Még egyszer elmondom, a fiatal nők szemszögéből nézve ezek a férfiak szánalmasak, és én mindegyiket visszairányítom a korosztályához.

      • Márta   2011. január 27. csütörtök 07:53 / Reply

        Gizi, ez az!!! ezért vagyok én is “elkeseredve”… ez nem jo kifejezés, nem vagyok én elkeseredve, távol álljon tőlem. Azt vallom, legjobb időszakomat élem, csak egy korban hozzám illő társ kellene ( egy ötvenes…) mert unalmas egyedül meginni reggel a kávét, mert unalmas éjjel egyedül aludni…etc..etc…

      • Tibor   2011. január 27. csütörtök 11:49 / Reply

        Tudod nekem meg az szánalmas amikor egy nő így vélekszik a dolgokról, remélem magadból indulsz ki, mivel én úgymond spermadonor voltam 35 évesen egy 38 éves nőnek. Azóta is megy a hajcihő.
        10- 13 év különbség pedig szerintem egyáltalán nem jelent gondot egy kapcsolatban.Tapasztalatom hogy velem egykoru nők már bezártak biznyos dolgokban különösen ami a családalapítást illeti.

        • Gizi   2011. január 27. csütörtök 16:23 / Reply

          Tibor, reméled? Tehát nem is érdekel a célcsoportod érzései, vágyai, céljai, csak reménykedsz abban, hogy azonosak a te elképzeléseiddel? Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Egy rendes anya figyelmezteti a lányát a problémákra, ha olyan férfival kezd, aki jóval idősebb nála. Másrészt a saját környezetemben is pontosan azt tapasztaltam, hogy azok a nők, akik hirtelen fellángolásból hozzámentek egy jóval idősebb férfihoz, néhány év után megkeseredtek, és az élet keményen megfizettette a butaságuk árát. A családomban is van ilyen eset. Az okos ember tanul a saját hibáiból, de a legokosabbak másokéból is tudnak tanulni. Elhiszem, hogy bánt, hogy rászedtek, de ezért ne egy másik embert büntess meg. Elvárod, hogy egy fiatal nő feláldozza magát azért, mert te annak idején, ki tudja milyen okból nem alapítottál családot, és most neki kell helyrehoznia az életed? Lehet, hogy a te szemszögedből nézve 10-13 év korkülönbség nem sok, de a másik oldalról nézve iszonyú sok. Te mit szólnál, ha egy 10-13 évvel idősebb nő azt mondaná neked, nem olyan nagy az a korkülönbség, házasodjunk össze?

          • Tibor   2011. január 28. péntek 07:55

            Ha szeretném és még szülne gyereket beválalnám.

          • Tibor   2011. január 28. péntek 09:17

            És ha nem titok Te milyen idős vagy?

          • Gizi   2011. január 28. péntek 11:47

            Nem titok a korom, a választ lásd lejjebb.

  61. Hajdrik József   2011. január 26. szerda 13:36 / Reply

    József írja:

    Kedves Márta! Egy ötvenes férfinak azért kell, egy 35 éves nő, mert az nem hazudja magát 47-nek!

    • Ilona   2011. január 26. szerda 17:58 / Reply

      Kedves József!
      Velem történt:
      A paramétereim: 164/57kg. és 49 év. Írt egy pasi, aki sajnálkozását fejezte ki,hogy elmúltam 45 éves, mert akkor az hu de jó, hu szuper lenne.
      Visszaírtam, hogy sajna ez van….de az már egészen biztos, hogy én 45 éves koromra nem fogok elhízni.
      Tehát ha lecsalok pár évet, bejövök neki…na de ha az igazat írom…

      • Gesztenyécske   2011. január 27. csütörtök 18:21 / Reply

        Kedves Ilona és kedves József és mindenki, aki olvassa ezt a rendkívül érdekes és izgalmas, és persze mulatságos oldalt.
        Sokat gondolkodtam én is ezen a bizonyos “korfüggőségen”, és egyszerűen nem értem.
        A társkeresőkön be lehet állítani, hogy hány éves kortól, hány éves korig mutassa a potenciális jelölteket, tehát eleve kizárjuk a lehetőségét annak, hogy esetleg egy pár évvel idősebb, vagy fiatalabb partnert, társat találjunk. Ezért van az, hogy sokan fiatalabbnak “hazudják” magukat, pedig talán csak azért, hogy esélyt adjanak egy lehetséges ismerkedésnek.
        Gondoljatok bele! Ha valaki megtetszik Nektek valahol, és szóba elegyedtek, ugye nem az lesz az első kérdésetek, hogy “hány éves is vagy?”.
        Kitaláltam egy olyan társkeresőt, ahová csak fényképeket lehetne felrakni /persze, szigorúan friss képeket/ és semmi más adat nem szerepelhetne. Gondoljatok bele,mennyi, de mennyi lehetőség közül lehetne választani!
        Tudom persze, hogy sok-sok akadálya is van egy-egy randinak /távolság, gyerek, dohányzás, más érdeklődési kör, esetleg nyelvi hiányosságok, stb.stb./, de mennyivel több lenne az esély…akár barátságok kialakulásának is.
        Ha valakinek megtetszik az ötlet..nosza,rajta…csinálja meg ezt a társkeresőt, és szerintem nem csak sokat segít a párkeresőknek, hanem meg is gazdagodhatna rajta!:)
        Nos???

        • Gizi   2011. január 28. péntek 11:32 / Reply

          Szerintem a probléma gyökere nem ebben van. A 40-50 között férfiak gyakorlatilag szóba sem állnak a koroszályukba tartozó nőkkel, mert minden áron gyereket akarnak. Azok a férfiak, akik ilyen idős korukra lemaradtak a családalapításról, kétségbeesetten hajszolják azt az álmot, hogy még nem késő, és közben azok a nők, akik nekik valóban társuk és társaságuk lehetne, értetlenül és tehetetlenül nézik ezt. Én 38 éves vagyok, és a korombeli férfiak rám sem hederítenek a társkereső oldalakon, ha viszont kimegyek a parkba futni, vagy lemegyek az edzőterembe, akkor a 26-30 évesek ismerkedési kísérleteit kell elutasítanom. Randiztam én már jóval fiatalabb és jóval idősebb férfival is, és tudom magamról, hogy nekem az 5 év korkülönbség (akár ide, akár oda) még éppen a határon van, de a több már sok. Volt egy fiú, aki elég nehezen vakartam le magamról, mert 8 évvel volt fiatalabb nálam, de ő azzal érvelt, hogy én lennék az eddig legfiatalbb barátnője, mert a korábbi kapcsolataiban 10-12 évvel volt idősebb a nő. Én csak a saját korosztályomban lévő férfival tudom elképzelni az életem. Vele tudok igazán jót beszélgetni.

          • Márta   2011. január 28. péntek 19:32

            Igen, igen, igen…

            Bevallom, szoktam rossz nagylány is lenni a neten. Amikor 35 évesnek adtam ki magam az egyik társkeresőn sorra megkerestek azok az urak is, akikkel én, mint Márta, 47 évesen is randiztam és szerintem korban …stb… megfeleltünk volna egymásnak :)

            Mindegy, lehet csak nekem vanank jó detektoraim a záptojásokra.
            M

          • Ilona   2011. január 31. hétfő 13:33

            Én nem nagyon hiszem, hogy az ötvenévesek többsége annyira akarna gyereket, főleg az elváltak nem.(más kérdés ügye az agglegény soru “ifjak”)
            Inkább a villogás és az, hogy a mindenki lássa, ők még férfiak a köbön és “fussa” fiatal menyecskékre….

        • Ilona   2011. január 31. hétfő 13:40 / Reply

          Háát, olvastam már olyan reglapot is (félreértés ne essék, ő írt nekem !!), hogy 20-35-ig keres…és akkor engem talál meg, holott egyértelmüen ki van írva, 49 vagyok! Talán úgy volt vele, 50% az esély, vagy bejön vagy nem.

  62. linzermacska   2011. január 26. szerda 17:56 / Reply

    A volt szerelmemet interneten ismertem meg. Másfél év után szakított velem. (tudom, ez eddig nem vicces:))Miután kisírtam a szemem, visszaregisztráltam a társkereső oldalra(akkor már RandiAndi tanácsaival felvértezve), és írt egy olyan pasas (is) nekem – természetesen már más felhasználónévvel -, aki két évvel ezelőtt is írt, annak idején pár levelet váltottunk, aztán meglepetésszerűen “letiltott”. Szóval, most újra jelentkezett, és meg is jegyezte, hogy én már voltam itt. Én is megjegyeztem, hogy ráismertem. A tölcsér-elv alapján megbeszéltük a randit, de írta, hogy mielőtt indulok, csörgessem meg és hogy ne csapjam be. Rendben. Az adott napon, fél órával a megbeszélt időpont előtt küldtem neki sms-t, hogy indulok. Már úton voltam, amikor felhívott, hogy ő tulajdonképpen elfelejtette a randit (jó kezdet), és elnavigált, hogy hol parkoljak le. Egy pozitívum volt, hogy tényleg ott volt, viszont azzal kezdte, hogy legyek már oly kedves és töltsek ki egy biztosítási kérdőívet (??!), meg menjek fel hozzá és ne aggódjak, mert otthon van az anyukája. Mondtam, hogy én nem ezért jöttem, üljünk be valahova egy kávéra. Percekig értetlenkedett, hogy miért nem akarom a kérdőívet kitölteni, aztán azzal próbált meggyőzni, hogy nem is hozta magával a pénztárcáját (ja, csak a biztosítási kérdőíveket). Mondtam, hogy van annyi pénzem, hogy vegyek magamnak egy kávét, neki meg egy üdítőt, így beszélgettünk kb. másfél órát. Hazavittem, nem mentem fel, nem kötöttem biztosítást, hazajöttem. Azt mondta búcsúzáskor, hogy nem így tervezte, és majd telefonál, amikor visszahív a kávéra. (utószó: másnap is volt randim, ahol megismertem a páromat:))

    • Tibor   2011. január 26. szerda 22:39 / Reply

      Gratulálok ez szép( mármint hogy happy end ) lett a vége!

    • Randi Andi   2011. január 27. csütörtök 07:06 / Reply

      Linzermacska, köszönöm hogy demonstráltad a Tölcsér-elv lényegét :-)
      Igen, rengeteg furcsa randitok is lesz, de a lényeg a lényeg: előbb-utóbb mégiscsak a leendő párotokkal fogtok találkozni! :-)

      • Tibor   2011. január 27. csütörtök 11:31 / Reply

        Köszönöm Andy! Nagyon sok jót tanultam tőled kiváltképpen azt, hogy a párkeresés ami technikát illeti megegyezik az MLM es munkával. Mivel ezzel foglalkozom , látom nem mindegy milyen attitűdel(hozzálásal) csináljuk és milyen az álmunk célunk ami tűzbe hoz, hajt bennünket.
        Meg kell hagyni a tölcsér elv nél különössen a férfiaknál veszélyes lehet hogy fizikai síkon elcsábulnak és belemennek olyan kapcsolatba amely nem célpont.
        Én most már nem aktiválok újra hanem a való világban akarom véges időn belül megtalálni párom.
        Mégegyszer köszönöm a segítséget a sok jó tanácsot jó volt téged olvasni legalább az agyamat edzettem.

  63. Évi   2011. január 26. szerda 18:13 / Reply

    Szia Ando!
    Nekem a legérdekesebb esetem, amikor levelet kaptam, és mire megnéztem már ki is jelentkezett a társkeresőből, de a telefonszámát megadta, hogy hívjam fel, ha tetszett, de sem fénykép semmi adat.Addig jelentkezett be amíg elküldte a levelet. Természetesen nem hívtam. Hát ilyen pasi is van. Üdv: Évi

  64. Évi   2011. január 26. szerda 18:14 / Reply

    Szia Andi!
    Nekem a legérdekesebb esetem, amikor levelet kaptam, és mire megnéztem már ki is jelentkezett a társkeresőből, de a telefonszámát megadta, hogy hívjam fel, ha tetszett, de sem fénykép semmi adat.Addig jelentkezett be amíg elküldte a levelet. Természetesen nem hívtam. Hát ilyen pasi is van. Üdv: Évi

  65. Gina   2011. január 26. szerda 19:50 / Reply

    Sziasztok !
    Szakadtam meg a nevetéstől, nagyon jók a történetek, olyan jó, hogy van kivel megosztani…..és köszönöm a Tünde, Cseti, Mimi hozzászólását,….. menekülök, tudom, hogy ez a helyes.
    Nem sok randin voltam, mert már levelezésen keresztül kiszúrom a link alakokat, a hatásvadászokat, és aki azzal jön, hogy kár hogy olyan messze laksz de azért tegyünk egy próbát…neeem kösz, ne szívességből tegye…. és nagyon sok a nős ember, aki nem vállalja ezt fel, egy ismerősöm árulta el, hogy sok kollégája van fent akinek a felesége semmit sem sejt arról, hogy a férje mit művel.
    Egyik társkeresőn nagyon helyes férfi képe volt kitéve akit ismertem máshonnan és tudtam, hogy nős, ennek ellenére olyan szívhez szóló adatlapja volt, hogy az ember szíve majd megszakadt, hogy, hogy lehet ilyen rettenetesen magányos egy ilyen gyönyörű ember…..:))) küldtem neki egy flörtöt, hogy mondd Marianna is tudja, hogy ennyire magányos vagy mellette? Erre kilépett.
    Mi a véleményetek arról, a feleségnek joga van hozzá mit művel a férje, vagy jobb neki ha nem tudja ? Mi a helyes, ha szólunk neki, vagy ha békén hagyjuk ?

    • Márta   2011. január 26. szerda 20:59 / Reply

      Szerintem egy házasság kétszemélyes (+a gyerekek)Szerintem nem kell bele szólni.

    • Cini   2011. január 26. szerda 21:06 / Reply

      …sziasztok
      Jaj de nevetek Én is hihihi…pontosan így van a társkereső oldalak 70%-a már párkapcsolatba él bizony ám nő vagy férfi mindegy…:)DDDDDD
      Hát fura világot élünk , keres :)? de mit is :)? ha már meg találta….pfff érdekes..:)!!!

  66. Bódis Ákos   2011. január 26. szerda 20:12 / Reply

    Sziasztok!
    Ez a randi 20-évvel ezelőtt történt, szép nyári délután.
    A hölgy kérésére egy belvárosi presszó előtt találkoztunk, ahol terasz is volt és ki lehetett ülni.
    A hölgy az a kategória volt, akire egy férfiember csak annyit mondhat, hogy: ez igen! ötös!
    Rövid szőkés haj, csinos pofi, formás lábak egy rövid szoknyával alig takarva, ígéretes cicik:-)
    Két üveg üdítőt kértünk, és a kezdeti lámpaláz leküzdése után vidám hangulatú, kellemes beszélgetéssé fejlődött az ismerkedés. Közös hobbi, közös érdeklődés, közös téma….
    Ez már kb. jó egy órája így zajlott, amikor kértem még két üdítőt, és két kávét sok habbal.
    Hamarosan ki is hozták a rendelést, további kellemes ott létet kívánva.
    Elnézést kérve a partnernőmtől, mondtam, hogy pár perc múlva jövök, mert kimegyek a mosdóba.
    Állnék fel, – ezek szerint nagyobb hévvel a kelleténél – és az alacsony növésűnek született asztal megbillent, – természetesen, a szemben ülő hölgy felé.
    Az üvegek csörömpölve pattogtak a kövezeten, a tálcán lévő két csésze habos kávé pedig a hölgy krémszínű szoknyáján.
    Arra emlékszem, hogy ezután hosszú percek kimaradtak az életemből.
    Visszaültem, és csak a fejemet fogtam….
    Mi okosat lehet ilyen helyzetben mondani? bocsánat…. vagy: adja ide gyorsan a szoknyáját majd kimosom…?
    A helyzet ennél sokkal komolyabb volt, mert a hölgy szemei- érthetően – szikrákat szórtak felém.
    Ő ment ki a mosdóba, és próbálta kimosni szoknyájából a habos kávét. Szerintem egész jól ki is jött, csak éppen Ő nézett ki úgy mint aki összepisilte magát.
    Természetesen a randi ezzel véget is ért.
    Felajánlottam, hogy hívok egy taxit, és kifizetem a szoknyája árát is.
    A taxit nem fogadta el, mert kocsival jött, a szoknyájáért 5ezer forintot kért. (akkor ez majdnem egy fél havi fizetés volt)
    Nem volt nálam annyi pénzt, de fel adtam postán a címére, hátha ez az összeg felejthetővé teszi a történteket.
    Hát… nem tette:-(

    • Márta   2011. január 26. szerda 20:55 / Reply

      Ákos, ha van első dij, akkor ez a tied!!!

      • Bódis Ákos   2011. január 26. szerda 22:37 / Reply

        Kedves Márta!
        Köszönöm a kedvességedet!
        De az első díjnak mi a jutalmazása? :-)
        – Jól van na, csak vicc volt:-) –
        Jutalomnak a kedves soraid is elégségesek.
        Üdvözöllek:Ákos

        • Randi Andi   2011. január 27. csütörtök 07:04 / Reply

          Szia Ákos!

          A díjazás egy darab belépő egy szabadon választott Társkereső Műhelyre. :-) De jövő hét kedden lesz az eredményhirdetés, fantasztikus sztorik jönnek, még várok újabbakat! :-)
          Kár azért a szoknyáért! :-)

          • Bódis Ákos   2011. január 27. csütörtök 20:57

            Szia Andi!
            Köszönöm a válaszodat.

            Te, mint hölgy, természetesen a szoknyát sajnálod:-)
            Én pedig, mint férfi, az akkori lelki szemeim előtt megjelenő erotikus jelenetek meg nem történését sajnálom:-)
            Üdvözöllek:Ákos

        • Márta   2011. január 27. csütörtök 11:20 / Reply

          Ákos, egyébként van valami közöd az iráshoz? Imádom a stilusod ( legalább olyan jo mint az enyém :)

          – ez volt itt a dorombolás helye –

          :)

          • Bódis Ákos   2011. január 27. csütörtök 20:37

            Kedves Márta!
            Nincs, az íráshoz nincs közöm.
            Talán csak annyi, hogy szeretek olvasni.
            Egyébként a kereskedelemben dolgozom.
            Üdvözöllek:Ákos

    • Ilona(ica)   2011. január 27. csütörtök 09:28 / Reply

      Szia Ákos!

      Szerintem is első díjat érdemelnél!

      • Bódis Ákos   2011. január 27. csütörtök 20:48 / Reply

        Kedves Ilona!
        Köszönöm a díjazásodat.
        A végén még elbízom magam, és tényleg megírom az életem utolsó húsz év történéseit:-)
        Bár az azért visszatartana, annyira abszurd, hogy nem is hinnének nekem.
        Üdvözöllek:Ákos

        • Randi Andi   2011. január 27. csütörtök 21:39 / Reply

          Na Ákos mostmár ne kímélj bennünket! :-) Kérjük a sztorikat!!!

        • Ilona(Ica)   2011. január 29. szombat 01:28 / Reply

          Kedves Ákos!

          Szerintem is folytathatnád,öröm olvasni!

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 20:17 / Reply

      Ha kellettél volna akkor annak a lánynak, akkor lett volna folytatás is. Egy kis baleset bárkivel előfordulhat. Én is tettem már tönkre lány ruháját. Igaz, mi már együtt voltunk valamennyire, a turmixgépre nem raktam rá a tetőt, gomb benyom egy pillanatra (csak össze akartam vele kavarni egy picit még). Na, azóta tudom, hogy ilyet nem szabad csinálni. Lett konyhafestés, meg ígéret új ruhára… na meg vetkőztetés ;-)

  67. Ági   2011. január 26. szerda 20:33 / Reply

    Sziasztok!
    Én történetem nem végződőt randival ,de elég tanulságos.Egyik oldalon megtalált,egy kedves, jó humorú ,megnyerő modorú ffi.3hétig minden nap mentek az üzenetek,chateltünk,nagyon jót beszélgetünk,viccelődtünk egymással,nevettünk,több órán keresztül,kamerán is láttuk egymást.Vidéken élek,ő a Bpesten,de minden hónapba jár erre,dolga van ,megbeszéltünk egy napra a randi.Megbeszélt randi előtti napon,nagyon nagy anyagi gondjai lettek.Kölcsön adott elég nagy összeget,és nem adták neki vissza.Neki meg utalni kellett volna valahová,és hiányzik még pár 10 0000 ft,Hát nem is tudta hogy most mit is fog enni,pár napig.Jó volna ha valaki most utalná neki azt a pár 10 000ft.Megjegyeztem neki, nehogy már ne legyen mit enned.El mondtam neki másnak is vannak gondjai,de majd lesz valahogy,meg vagy te annyira talpra eset hogy megoldod az anyagi gondjaidat.Biztos megoldotta mert azóta se kereset,én se.

  68. Ágnes   2011. január 26. szerda 20:55 / Reply

    ÁGNES

    Sziasztok roviden és velősen az én randim ugy volt és ez a választások elott volt,hogy megkérdeztem mi lesz rajta amin felismerem azt mondta egy narancssárga sapka hát ugy elképzeltem magam elött azt az 5o és 6o év kozotti férfiut a virito szinu fiatalnak inkább valo sapkában ,hogy a nevetésbe törtem ki.Persze a telefon letétele után.De másnap az uriember torolte a találkozot most nos nem tudom a mai napig,hogy azért törölte mert kimosta a sapkát és m
    r nem rudta felvenni vagy mosás közben pirosra változott a sapkája és azt már nem merte felvenni.

  69. Márti   2011. január 26. szerda 23:13 / Reply

    Sziasztok!
    Hallgassunk a megérzéseinkre?
    Volt olyan, hogy hosszas levelezés után megláttam a partnerem fényképét, / nem vagyok hajlandó rögtön találkozóra szaladni, mert levelezés közben sokszor kiderült már, hogy csak az időmet rabolták volna, vagy kellemetlen szituációnak tettem volna ki magam/ vagy őt magát, és nem jó érzésem támadt, nem is lett semmi a kapcsolatból.
    Más: régi ismerősöm felhívott, találkoztunk, mint a mesében, 1 szál vörös rózsával jött / ez a heppem / , elvált de egy fedél alatt él a családjával. Igen, karácsonykor hiába vártam. Újévi SMS, oka volt hogy nem jött…Azóta sem hívott..persze, biztos kibékült a nejével. Vagy el sincs válva??
    Más: társkereső, szimpatikus a fénykép, kivételesen rögtön igent mondtam a találkozóra, le is jön Budapestről Dorogra, de csak 19h után, mert dolgozik.
    Következő levében már 19h után, meddig érek rá? / Ja és puszi minden porcikámra!? / Írtam, a kávézók 22h-kor zárnak, addig. Ilyen zárkózott vagyok???
    Nem, csak nem egy éjszakás kalandot keresek.
    Felháborodott levél, miért, nem tarom magam többre, hogy tőlem többet akarhat valaki?
    De igen, ezért nem is találkozom vele!
    Sokat tanulok tőletek, és főleg tőled Andi, amit nagyon köszönök!!!!
    Az ember ismeretemen még van mit dolgoznom, de optimista vagyok, és keresek tovább.
    Még hiszek a mesékben, megtalálom azt a Pasit, akivel igazán összeillünk!
    Sok sikert Mindenkinek a találáshoz!
    Márti

  70. Váradi Viktória   2011. január 27. csütörtök 14:03 / Reply

    Sziasztok!
    Annyi rossz tapasztalatot olvastam itt,hogy ugy döntöttem leirom biztatás gyanánt a MI pozitiv kimenetelü történetünket…
    Az Origo.hu-n ismerkedtünk meg,a párom keresett meg engem.Eleinte nem voltam odáig az ötlettől,mivel kicsit több,mint 400km választ el minket egymástól,sőt a kezdeti beszélgetéseink is elég döcögősen indultak.Többször feladtam gondolatban,de aztán valahogy mindig ugy alakult,hogy szépen lassan tovább beszélgettünk. Egy idő után szoros kötődés és napi szintü skypolás alakult ki közöttünk. Egy szép nap,ugy döntöttem találkoznom kell vele,nem szeretnék hónapokat levelezgetni,beszélgetni ismeretlenül…
    Összeszedtem magamat s meglátogattam. Minden várakozásomat felülmulta a találkozás,igazán mondom nektek,hogy van szerelem első látásra! Nem sokkal ezután ő is meglátogatott,s most ujra én készülök hozzá 1 hét mulva. nagyon erős érzelmi kötelék alakult ki közöttünk.Nektek elmondom,neki még nem mondtam,hogy szeretem,igazán,tisztán,őszintén…
    Azóta is napi kapcsolatban állunk egymással,megbeszéljük a dolgainkat,szeretgetjük egymást ahogy tudjuk….
    Szóval mindenkinek fel a fejjel,mert igenis meg lehet találni az igazit itt a neten!
    A sors és a jövő titka hogy alakul a kettőnk közös élete,de én biztos vagyok benne,hogy számomra őt rendelte az ég!
    Mindenkinek hasonló pozitiv tapasztalatokat kivánok!

    • Randi Andi   2011. január 27. csütörtök 14:42 / Reply

      Kedves Viktória!

      Nagyon köszönöm Neked, hogy elmondtad a történetedet.

      A többieknek tanulságok:
      1. a távolság nem minden – nem olyan nagy ez az ország, hogy ne lehetne áthidalni a távokat
      2. Ne várja senki, hogy rögtön az elejétől minden stimmeljen és mindenki sziporkázzon! Minden kezdet nehéz…
      3. Ha kíváncsi vagy valakire, találkozz vele! Mit veszíthetsz!

      Viktória neked meg csak annyit, hogy ha már nekünk elmondtad, hogy szereted, akkor talán neki is el kellene :-)

      Sok boldogságot!!!!

      • Váradi Viktória   2011. január 30. vasárnap 09:46 / Reply

        Kedves Andi!

        Igazad van! Jövő hétvégén utazom hozzá,s minden bizonnyal sor kerül rá!

  71. Berni   2011. január 27. csütörtök 15:36 / Reply

    Sziasztok!

    Az én történetem alig 3 hete kezdődött. Egyik közösségi portálon írt nekem egy srác, hogy ő is ebben a városban él, szimpatikusnak találta az adatlapomat, szívesen találkozna. Valószínűleg az én hibám, de engem ez kicsit meglepett, így visszaírtam hogy igazán kedves tőle, de érdeklődnék hogy mégis mi az ami megfogta az adatlapomban. Nos erre vicces válasz: az hogy egyedülálló vagy. Hm. na köszi, gondoltam magamban. Aztán mégis rászántam magam hogy találkozok vele, ugyan mit veszíthetek? Szó volt róla hogy időpontot egyeztetünk, aztán valahogy az általam felkínált időpontok egyike sem felelt meg neki. Így cirka egy hét levelezgetés után el is felejtődtem, azóta nem is jelentkezett.

  72. Judit   2011. január 27. csütörtök 15:48 / Reply

    Üdv!

    Pár éve készültem szorosabbra fűzni az ismertséget egy fiúval. Szép tavasz volt, megbeszéltük, sétálunk, és a napsütés örömére viszem a kutyám is.
    Nos…kutyuskám igen vendégszerető, és az első adandó alkalommal felugrott a nyakába, hogy képennyalja.(sose csinál pedig ilyet)
    Második randi végül lett, kutya nélkül, de harmadik nem, maradtunk csak barátok.

  73. Tünci   2011. január 27. csütörtök 16:22 / Reply

    Sziasztok!

    Íme az én randi story-m.

    Egy társközvetítő iroda adta ki a telefonszámom egy “úrnak” aki saját elmondása alapján családalapításhoz keresett partnert.
    A Ráday utca elején találkoztunk és mivel az “úr” vagy 40 cm-el volt nálam magasabb én pedig randihoz és nem távgyaloglához öltöztem az egész Ráday utcán úgy loholtam utána, mint ahogy a romák szokták – elől a férfi utána 2-3 lépéssel lemaradva a nő. Hál’Istennek a Ráday utca közepén talált egy megfelelő kávézót…
    Leültünk beszélgetni – már 20 perc után elvesztettem a fonalat ugyanis az akkor 45 éves “úr” 18 évesen azért disszidált Mo-ról, hogy ne kelljen bevonulnia katonának és megpattant Bécsbe-ahol újságkihordásból tarotta fent magát, úgy hogy egy fűtetlen szobában aludt. Majd erról nem esett szó, hogy mi történt 18 és 44 éves kra között, de mostanra müncheni lakásainak kiadásából tartja fent magát. Közben pedig megemlített egy légitársaságot, ahol az elveszett csomagok osztályát erősített, de csak azért, hogy nem kelljen felelősséget vállalnia.
    Mivel látta, hogy ennyi nem lett volt elég, hogy teljesen padlóra küldjön – csak emlékeztetőül írom első randi és soha nem láttunk egymásról képet előtte – megkérdezte, hogy hajlandó vagyok-e neki gyereket szülni?
    Elég hirtelen ért a kérdés, így csak annyit tudtam hebegni, hogy igen szeretnék családot….
    Erre megérkezett a kegyelemdöfés is – most azonnal mondjam meg, hogy vallási okoból ragaszkodom-e a házassághoz is – mert azt megérti, vagy “megcsinálom” házasság nélkül is?!
    Na ez volt az a kérdés, aminél már nem találtam a szavakat – csak annyit tudtam kinyögni, hogy az a normális, ha a gyerek családba születik….

    Ugye gondoljátok, miután az egyetlen dolog, ami iránt érdeklődott az a méhem volt nem volt következő randi.

    Még ma is futkos a hideg a hátamon, hogy egy ilyen pasi, aki egész életében menekült a felelősség elől – gyereket, akar, ami mint tudjuk minimunm 18-30 év felelősség!
    Remélem Ti nem randiztatok Vele!
    Üdv,
    Tünci

    • Audrey   2011. február 1. kedd 14:18 / Reply

      Tünci,
      örülj, hogy a gyereknemzésre nem kerített sort ott hamarjában – ha már mindenre igent mondtál :):)

  74. Kazai Józsefné/Mária/   2011. január 27. csütörtök 17:10 / Reply

    Sajnos az a tapasz.tom,hogy a 70-es nőket a 70-es férfiak figyelemre sem méltatják,pedig az utolsó barátom még 6évvel fiatalabb volt és szerelmes tudnék lenni ma is,mert vágyom az érzelmekre.levelet hiába küldök nem is válaszolnak,inkább otthon ülnek vagy a kocsmában és búsulnak.Pedig ha nem nyitnak felénk egyedül öregszünk meg mindannyian idő előtt.Nemcsak a filmekben van szerelem idősebb korban hanem az életben is.A legutolsó kapcsolatom 8 évig tartott a fiatalabb barátommal részemről igen nagy szerelem volt,de neki túl sok voltam mindvégig ezért is lett vége,mert ő öregedett meg,nem én,s már nem volt szüksége az érzelmeimre,kiüresedett lelkileg és testileg egyaránt.T.Uraim!A szerelem fiatalon tart,higgyék el,tapasztalatból mondom.

  75. Piroska   2011. január 28. péntek 10:26 / Reply

    Sziasztok!

    Nos az én legutóbbi sztorim:

    Egy társkereső oldalon írt nekem egy pasi. Mivel nem volt fenn fotója megírtam, hogy nős pasikkal nem levelezek. Erre azt írta vissza hogy már be van adva a válóper és 4 hónapja külön élnek. Jó mondom akkor hadd lássam azt a fotót. Nos nem volt rossz…. erre kierőszakoltam egy randit, mondván, hogy a levelezés csalóka.
    Másnapra megbeszéltük a randit, ahol kellemes csalódás ért, jobban nézett ki, mint a fotón.Másfél órás jó hangulatú beszélgetés után este -reggel kedves sms-ek érkeztek. 3 nap múlva újabb randi szintén el volt ájulva, hogy milyen érzések vannak benne…. megint napközbeni randi, nem gyanakodtam, mivel válik neki kell menni-e a gyerekét a napközibe.
    Nem ragozom 3. randi ugyanez szintén napközben és már előre bejelentette, hogy hétvégére elutazik vidékre a barátaival melózni és ilyen iszogatós kanbuli lesz.
    Mondom semmi gond… aztán csak megint sms-ek… egyszer hívott telefonon, de épp nem tudtam beszélni ezért mondtam visszahívom. Nos nem vette fel és nem hívott vissza majd csak 6 óra múlva. (Ekkor már bekapcsolt a vészvillogó az agyamban.) Mentegetőzött, hogy a piáltak meg nem volt nála a telefon…majd hétfőn beszélünk, mert most nem tud csak ha a szemembe néz. Ekkor már komolyan éreztem, hogy gáz van vele. Mondom akkor beszéljünk őszintén: be van adva az a válóper?… hát nincs… és külön vagytok egyáltalán … az igen… és ekkor hirtelen megszakad a vonal…pár perc múlva egy ismeretlen szám hív és bemutatkozik, mint az úr felesége. Elkezd faggatni engem, hogy honnan ismerem …mondom ezt talán nem tőlem kellene megkérdeznie…és mi van köztünk… mondom neki úgy látom szerencsére semmi…. és ezzel lezártam a telefonbeszélgetést.
    Kissé kiadtam magamra, hogy így megtudott vezetni egy pasi… mert annyira őszintének tűnt. Bár az is lehet, hogy csak szabadulna, de nem teheti egy ilyen asszony mellett… nem tudom…. Na de egy ilyen pasi meg nekem nem kellene akit így tud rángatni a volt felesége.
    Persze annak örülök, hogy sem a lábam sem a szívem nem nyitottam ki felé.

  76. Szilvia   2011. január 28. péntek 11:53 / Reply

    Nekem is van egy sztorim. Igaz, ez régen történt, évekkel ezelőtt. Cseten megismerkedtem egy sráccal, beszéltünk telefonon, láttam róla fényképet, és akkor még vidéken éltem, megbeszéltük a randit. Mivel tök jól kijöttünk telefonban, így 2 napra jött. Mikor megláttam a pályaudvaron, nem hittem a szememnek, hiányzott egy foga, szegénykém borzasztóan nézett ki, igénytelenül felöltözve, legszívesebb sarkon fordultam volna, de nem tettem. Helyette azon járt az eszem, hogy tudnám hamarabb feltenni a visszafele induló vonatra. Nem is akarom részletezni a dolgokat, minden nagyon kínos volt, végülis hamarabb hazament, és utána jött csak az igazi kaland! Megmondtam neki, hogy nem szeretnék tőle semmit, szomorú volt, de elfogadta, de kis idő elteltével jelentkezett, hogy elment egy természetgyógyászhoz, és megállapította, hogy fekete az aurája. Azt is megállapította, hogy azért, mert én megátkoztam. Ajjaj, gondoltam magamban … Kérdeztem, hogy ezt honnan sikerült megfejteni? Mondta, hogy a természetgyógyász személyleírása teljesen rám illik. De a jó hír az, hogy le lehet venni az átkot. Mondom király, akkor vegyétek le :)) Erre elmesélte mi a menete. Mondjak valami olyan dolgot ami jó volt vele kapcsolatban, amire szívesen emlékszem. Már ezzel is gondom volt, de végül mondtam valamit. Az volt a feladat, hogy aznap este 10kor mindketten gondoljunk erre a dologra és akkor megszűnik az átok. Hát én teljesen elfelejtettem, este 10kor egész mással foglalkoztam, nem jutott eszembe a srác egyáltalán. Pár nap múlva azonban jelentkezett, hogy nagyon szépen köszöni, hogy levettem az átkot, most már nem fekete az aurája, megnézték! Mondtam neki, örülök, hogy segíthettem :D
    Hát ennyi.

    • Randi Andi   2011. január 28. péntek 11:59 / Reply

      Ez egészen hihetetlen történet megintcsak! :-) Álmomban nem gondoltam volna hogy mik vannak! :-D

      Mindenkinek köszönöm a továbbképzést! :-)

    • Bódis Ákos   2011. január 28. péntek 19:22 / Reply

      Kedves Szilvia!
      Nem tudom, hogy ezt le szabad-e írnom, de vállalom.
      Annál is inkább mert ez megint az én példám.
      Azt mondják: a természetgyógyászokat és az ezoterikusokat csak egy hajszál választja el a bolondoktól.
      Én ezt módosítanám!
      Sokszor még ennyi sem!!!
      Ezt úgy írom, hogy 13-évig ebben élem.
      Üdvözöllek:Ákos

      • Györgyi   2011. január 29. szombat 11:32 / Reply

        Kedves Ákos és Mindenki!

        Ezen írásodat most megcáfolom, én is természetgyógyász vagyok és csodák csodájára semmi “flúgom”. Teljesen olyan életet élek mint bárki más…. Szerencsére ilyen randikról nem tudok beszámolni mint amiben részetek volt, mivel Andi tanácsával ellentétben nagyon kevés azok száma akikkel odáig jutottam, hogy találkoztunk is. Igaz nincs is nagy múltam a társkeresésben. A szűrő és a mérce elég magasan van. Az első a helyesírás, mondat fogalmazás, stílus. Az online beszélgetés nagyon sokat képes elárulni. Azután jön a telefon beszélgetés, hogyan, miről stb.. Ami nagyon fontos, minden apró részletre nagyon erősen figyelek. Amikor mindezen átesett valaki és még mindig szimpatikusnak érzem, akkor jöhet a találkozás. Még nem vert át így egy pasi sem. Hozzá kell , hogy tegyem én is maximálisan őszinte voltam. Enélkül ugyanis elképzelhetetlennek tartok egy randit. A folytatásról már nem is beszélve… Mindig csak annyit várhatunk el valakitől, amennyit mi magunk is képesek vagyunk adni. Az, hogy egy kapcsolat azután hogyan végződik, vagy mennyi ideig tart mindig két emberen múlik és soha nem csak az egyiken. Most az jutott eszembe, hogy az is egy érdekes dolog lenne, ha az itt elhangzott randik másik alanyát is meghallgathatnánk. Na! abból is érdekes sztorik sülnének ki és megmutatnák mennyire másként él meg két ember egy közös helyzetet…

        • Bódis Ákos   2011. január 29. szombat 20:20 / Reply

          Kedves Györgyi!
          Bocsánatot kérek Tőled is , és mindenkitől, aki sértve érzi magát a Szilviának küldött levelem miatt.Nem akartam senkit sem megbántani sem hitében, sem munkájában.
          Annál is inkább nem, mert hiszem annak a mondásnak az igazát, miszerint “nem az a baj ha valaki a falat nézi, hanem az amikor már a nyulak is megjelennek rajta.”
          A negatív véleményem mentségéül megemlíteném, hogy az elmúlt házasságomat ez tette tönkre. Hiszen az elmúlt hosszú évek alatt itt már a vízcsapból is ezotéria és Antropozófia folyt.
          Igaz, az exem kedvéért megpróbáltam felnőni hozzá, de most már hálát adok az égieknek, hogy ez nem sikerült.
          (rengeteg ezoterikus témájú könyvet kiolvastam, sőt ezoterikus klubba is jártam)
          Az én ismeretségi körömben három kapcsolat ment tönkre emiatt.
          A klubban volt olyan, aki a napi horoszkóp szerint élte az életét!!! Ha olyan volt az előrejelzés, akkor nem ment ki az utcára.
          De azt hiszem, hogy erről rengeteget lehetne beszélgetni, mert ez így nagyon egyirányú utca.

          Leveled társkeresési soraival teljes mértékben egyetértek.
          A levelekből, de főleg a telefon beszélgetésekből nagyon sok konzekvenciát le lehet vonni. Ha ügyesek vagyunk és jó is elemzünk akkor egy nagyon közeli képet kaphatunk a partnerről.

          A hölgyeknek férfiként ha ajánlhatom: tudatosan, átgondolva írják a leveleiket, készüljenek fel a telefonbeszélgetésre. És ami a legfontosabb: kérdezzenek!
          Minden őket érdeklő fontosnak tartott témáról, a szextől a gyerekekig.
          Miről mi a véleménye az úriembernek
          – ezt meglehet,(és kell is) tenni egy könnyed hangvételű beszélgetés alkalmával is –
          Az igazi énjét – bár milyen ügyes is valaki – teljesen leplezni úgysem tudja.
          Úr Isten! Most veszem észre, hogy elveszem Andika kenyerét!
          Üdvözöllek:Ákos

          • Györgyi   2011. január 30. vasárnap 09:21

            Kedves Ákos!

            Engem nem sértettél meg, nagyon régen volt már amikor ilyen, vagy hasonló dologgal meg lehetett sérteni. Sajnálom a negatív tapasztalatodat, ezt a fajta látásmódot (és mást sem) úgy gondolom nem szabad ráerőltetni senkire. Sajnos én azt a hibát követtem el, hogy 5 éven keresztül éltem egy olyan férfivel aki teljesen elítélte az ezoterikus gondolkodás minden apró csíráját. Ezzel neki jó volt, én viszont feladtam önmagam, azért, hogy neki jó legyen. NAGY!!!! tanulság volt. Ma már másként keresek társat. Nem rejtem véka alá ki vagyok és hogyan gondolkodom, nem kell, hogy egyetértsen velem mindenben, csak egyszerűen fogadja el azt amit csinálok. Nem hangoztatok folyton nagy szavakat és nem kell velem ezotériáról beszélgetni, sőt nekem ez egyáltalán nem fontos. Attól én még végzem a munkám….és élem a hétköznapokat ugyanúgy mint bárki más. Még egy gondolat mindenkinek…
            Úgy emlékszem Tibor volt aki korábban megfogalmazta és az MLM üzlethez hasonlította a társkeresést. A találkozásokat pusztán egy egyszerű beszélgetésként kellene felfogni minden elvárás nélkül. Ahol elvárás van, ott csalódás is lehet. Így dupla öröm az, ha valaki még szimpatikus is, ráadásul kellemes beszélgető partner… és ez még mindig nem jelent semmit. Azt látom, hogy sokan azonnal magukhoz akarják láncolni a kiválasztottat. Ez a lehető legnagyobb hiba. Befejezem, mert nem akarok senkit semmire tanítani, hiszen magam is ebben a cipőben járok és mint a példa mutatja okosabb sem vagyok senkinél.
            Üdv.: Györgyi

      • Szilvia   2011. január 29. szombat 18:28 / Reply

        Hát nekem van jó tapasztalatom természetgyógyásszal, én nem általánosítanék.
        De biztos igazad van, hogy kicsi a különbség, de mégis óriásinak tűnik :D

    • Györgyi   2011. január 29. szombat 12:00 / Reply

      Kedves Szilvia!

      Ez nagyon tetszett! :-) Sajnos vannak sarlatánok akik kihasználják az emberi hiszékenységet. Ez ellen önismerettel és önbizalommal lehet védekezni. Ezt most nem neked írtam igazából, hanem az úriembernek akivel találkoztál. Véleményem szerint (persze mondom ezt 45 évesen egy csomó tapasztalaton átesve) először mindenkinek önismeretet kellene tanulnia mielőtt belefog egy társkapcsolatba. Hiszen mit várunk egy másik embertől, ha még magunkon sem tudunk eligazodni.. az önbizalom hiányos embereknek mindig ez a legnagyobb problémája a tapasztalatom szerint. Egyszerűen azt sem tudják hányadán állnak magukkal.

  77. Sándor   2011. január 28. péntek 16:42 / Reply

    Kedves Társkeresők!
    Sokan sok félék vagyunk,így a próbálkozásaink is színesek.Az adatlapomon a különélés,álláskereső,59 éves valóságos adat szerepel.Csoda ha nem vagyok benne a TOP10-be?Évek óta egyedül élek,ezért jó lenne valaki a lelki világom no és a lakásom karbantartásában.Ha ezt leírom,megint csökken az érdeklődés.Sok hölgy azt írja le:szeretek színház,mozi,kirándulás,tengerpart s mi egyebet,de kevés aki a kertművelést háztartásvezetés s a hétköznapi szükségleteket is vállalja.Be kell vallanom,fénykép alapján a velem hasonló korúak Sajnos ezt kell mondanom túl idősnek és nem olyan vonzónak tűnnek,mint a 10-évvel fiatalabbak.Szexuálisan sem dicsekedhetek túlságosan,azt szoktam mondani,a hölgyeknek nagy türelmüknek kell lenniük,ha nálam sikert akarnak elérni.Szóval ilyen fajta emberek is társat akarnak találni maguknak ily szerény munícióval.Ennek ellenére mint ahogy Tiborra,rám is rám talált az állítólagos orosz Krisztina,sőt néhány Afrikai menekülttáborban élő,amúgy nagyon csinos fiatal hölgy,kik érdekes módon minden egyes levelükhöz stylist által megkomponált gyönyörű fényképeket mellékelnek.Persze hogy ez csapda vagy annál is több,lehet hogy számítógép adat halászok.A levél persze géppel fordított nagyon melegszívű fogalmazvány.Szerintem sem érdemes ezekkel foglalkozni,pénzt akarnak kicsalni.Saját elvem az hogy minden partner őszinte becsületes szándékkal közeledik,korábbi ellenkező élményeket nem szabad az újabb partner nyakába tenni.Előbb utóbb ráakad a zsák a foltjára.Néhány görbe kanyar után kívánok ehhez mindenkinek sok szerencsét és jó egészséget!Sándor

    • Anna   2011. január 29. szombat 10:42 / Reply

      Kedves Sándor!

      Szívesen adnék egy-két személyre szabott jó tanácsot,de itt csak annyit, hogy a várható sikerhez kompromisszumot is kell tudni kötni.

      Üdv: Anna

  78. Bódis Ákos   2011. január 28. péntek 18:42 / Reply

    Kedves Andi!
    Rendben, a kedvedért, Mára, és is Ica kedvéért is legyen még egy.
    Ez, mint az előző, szintén 20-év körüli történet.
    A Deáktéren (Bp)beszéltük meg a találkozót, egy őszi nap délutánjára.
    Az ilyenkor szokásos randi program következett. Presszó, üdítő, beszélgetés.
    Nehezen indult a beszélgetés, mert a hölgy láthatóan nagyobb zavarban volt mint amit a helyzet megkívánt.
    Viszont hamar észrevettem, hogy elég gyakran néz el a fejem mellett – mindig egy irányba – és néha a szemét is kérdően felhúzza.
    Na mondom,ez gyönyörű, alig ismerkedtünk össze, és
    Ő máris egy másik hapsival kezd el szemezgetni a hátam mögött.
    Rá is kérdeztem, és hátra is néztem, de vetélytársnak beillő férfit nem láttam a vendégek között.
    Egyébként, az ismerkedés, ha egy kicsit akadozva is, de első találkozásként 1-2 órai beszélgetés után nem is volt olyan rossz.
    Fizettem, és elindultunk még egy kicsit sétálni a belvárosi utcákon.
    Séta közben, hátra-hátra pillantva szólt, hogy ne siessünk már annyira.
    Szerintem a csigák csak úgy futkározhattak volna el mellettünk, de gondoltam, biztosan töri szegénynek a lábát a cipő, ezért nem is szóltam egy szót sem.
    De a végén már nem is figyelt rám, nem is szólt hozzám, csak idegesen hátra pillantgatva állt mellettem.
    Na, gondoltam, ha ez a nő nem a Sárga házból jött akkor megeszem a fejemet.
    Egy idő után azért csak megszólalt: figyelj, azt hiszem, hogy elvesztettük a mamát.– A mamát??? Milyen mamát? –
    – Tudod, ez nekem nagyon kínos, de az anyukám is elkísért a randira, de Ő most nincs sehol.
    Én csak álltam kővé dermedve, és azon gondolkoztam, hogy egy épeszű ember most mit is tenne az én helyembe. Kezdjek el röhögni, vagy kezdjek el sírni.
    A történet lényege, és a vége a következő:a hölgyet elkísérte az anyukája, aki már a presszóban is ott volt, hiszen kísért minket mindenhová.
    Nem is lett volna semmi baj, csak a hölgyek azzal nem számoltak, hogy mivel nem egyszerre fizettünk, így nem egyszerre fogunk távozni sem. Amire a kedves mama fizetni tudott már nem tudhatta, hogy mi melyik irányba is indultunk el.
    De megkerült a mama! Mivel Pesten nem volt járatos, így este 11-körül ért haza Békásmegyerre.
    Mielőtt még azt lehetne hinni,hogy 20-éve más dolgom sincs csak randikra járni…Hát ez nem így van!
    Első feleségem után 6-évig kerestem a párom (ezek szerint elég kevés ideig, mert nagyon mellé nyúltam)
    Most 2-éve élek egyedül.
    Üdv mindenkinek!
    Ákos

    • Márta   2011. január 28. péntek 19:18 / Reply

      Kedves Ákos!!!
      Nem akarom überelni, de… én folyamatosan abba a kávézóba viszem az alanyokat, ahol a lányom dolgozik :)
      (és kegggyetlenül élvezem a helyzetet )

      M

      • Bódis Ákos   2011. január 28. péntek 20:00 / Reply

        Kedves Márta!
        Erre csak azt tudom mondani, hogy: Hűűűha
        Szegény pasik! :-)
        Ezek szerint két hölgy kritikájával kell megküzdeniük, és megfelelniük is :-)
        Szerintem így nem igazságos:-)
        Szia:Ákos

      • Bódis Ákos   2011. január 28. péntek 20:56 / Reply

        Szia Márta!
        Megállj csak! :-)
        Ha egyszer meghívlak egy randira, akkor én fogom kiválasztani a kávézó helyét:-)
        Szia:Ákos

        • Márta   2011. január 29. szombat 12:29 / Reply

          Naigen…. :) mindig tudtam, hogy túl sokat jártatom a “billentyűzetet”

          továbbiakra is maradtam:
          Márta

          :D

    • Ilona(Ica)   2011. január 29. szombat 02:34 / Reply

      Kedves Ákos,hát tényleg jó történeteid vannak,és ahogy leírod ez csodálatos!

      Utolsó soraid már szomorúbbak,de amilyen pozitívnak érezlek a történeteiden keresztül és ezzel a sok tapasztalattal már csak siker lehet!

      Ica

    • Szilvia   2011. január 29. szombat 18:31 / Reply

      haha, mik vannak?! nagyon jót nevettem :D

    • Cseti   2011. január 29. szombat 22:27 / Reply

      Kedves Ákos!
      Megmosolyogtatott ez a sztori! :)

    • Váradi Viktória   2011. január 30. vasárnap 10:00 / Reply

      Nagyon jó az irói vénád,kedves Ákos! Megnevetettél a történeteddel!
      Sok sikert a továbbiakban!
      Viktória,Kárpátaljáról

  79. Évi   2011. január 28. péntek 21:59 / Reply

    Régen történt. Chat, telefon, randi. Előtte való nap rossz érzésem volt, talán mégse kellene…mondtam neki telefonba, hogy lehet nem kellene..Ne csináld már, gyere légyszi bla bla. Ja én utaztam kb 50 km-re egy másik városba. Az volt a terv, hogy elmegyünk vacsizni aztán meg egy zenés helyre. Megérkeztem, leszálltam a buszról..vártam. Megjelent egy srác és odament egy lányhoz, hogy ő e Éva. Megfordult a fejemben, hogy amikor idejön hozzám letagadom. A jó szívem fog sírba vinni… Kezében selyempapírba gyűrt krizantém…( ! ) MÉg el is mondta, hogy a nagymamája kertjében szedte.. (csak reméltem, hogy nem a sírjáról).Már akkor tudtam, hogy ebből semmi sem lesz, de megsajnáltam.. Ok, menjünk..Felmentünk hozzá..erről nem volt szó, de mondta h csak felugrunk. Nevetséges volt az egész. Beléptünk a lakásba és szólt a zene..ááááááá nem volt szánalmasan kitalálva. Aztán még hogy most várjunk, mert később érdemes menni az étterembe..ok. Tudtam, hogy nem dohányzik és nem is szereti..tehát kimentem az erkélyre és pöfékeltem egyet..hátha ezzel is tudatosul benne, hogy csak vacsi és ennyi. De nem úgy tűnt. Elmentünk vacsizni egy kerthelységes étterembe. Elég jól elbeszélgettünk, de abszolút nem az esetem volt, meg kicsit unalmas is volt..döcögős..stb. Közben észrevettem, hogy a hátam mögé nézelődik..hátranézek..ott ül másik három srác..kinézetre az én partnerem barátai..félszeg vigyorral az arcukon..jaaaaaaaaaaj mááááár ez lecsekkoltat a hasonló nyomi haverjaival. Nem szóltam, de egyből levágtam.. Mondtam neki, hogy köszönöm a vacsorát, de nekem most már mennem kell..utolsó busz stb. Jaaaaaj még menjünk el a szórakozó helyre, mert az milyen nagyon jó és van későbbi busz is, ez tuti stb. Ok, mondtam, de csak egy kicsit. A hely szörnyű volt, ő próbált villogni..szánalmas volt. Mondtam h most már mennék, kísérjen el a buszhoz, mert most nem tudom innen merre van. Persze az utolsó busz már elment. Ledöbbentem. Felhívni nagyon senkit nem tudtam, ill nem akartam. Igazából szégyelltem az egészet, nem akartam h megtudják ezt a baklövést. Pláne nem a szüleim.. Azt mondta nem gond aludhatok nála.. MOndtam neki, hogy azt felejtse el hogy bármi is lesz..csak alszom és reggel lépek..persze semmi gond, tényleg. Hazamentünk. Bekapcsolta a tévét, ültünk egymás mellett és néztük a dobozt..Én már nagyon álmos voltam, aludtam volna..de udvariatlan sem akartam lenni.. Kitalálta hogy megmasszíroz. Naaaaaaaaa neeeeee mondom, nem kell a köröket futni, nem lesz semmi. Neeeem ő tényleg csak megmasszírozza a hátam, nyugi. Ok mondom, gatya rajtam marad, meg a melltartó is, csak a hátamat megnyomkodja. Gondoltam addig is pihenek, talán még el is alszom. Ráült a combomra és elkezdte masszírozni az hátam..néha megjegyezte hogy derék részen van egy kis fölösleg stb. Idióta gondoltam, nézz már tükörbe..
    Ez most durva lesz:
    Egyszercsak valami meleget érzek a lábamon..Ez a fa@{#°%%sz ráélvezett a lábamra… Hát amit kapott tőlem..
    Egyből felajánlotta h kimossa a gatyám stb..adott egy pizsamát.. kék csíkos börtöncuccot..ilyen volt nagyapámnak a kedvenc agyonmosott pizsije… Könnyes üveges szemmel mosta a gatyát és szépen kiterítette.. Na ezek után hányínger közepette lefeküdtem aludni…reggel korán felkeltem és leléptem az első busszal…
    Szánalmas volt a fickó, másnak mutatta mondta magát előtte…nekem meg nem kellett volna megsajnálnom, hanem akkor ott a buszmegállóban visszaszállni a következő buszra.. Már másnap nevettem az egészen.. Tanulság? Nem irgalmas szamaritánus vagyok, vagy terézanyu..csak azt vagyok hajlandó csinálni, ami nekem is jó és azzal akivel tényleg akarok!! Ha ez rosszul esik? Sajnálom..egyszer élünk!

    • Randi Andi   2011. január 29. szombat 06:34 / Reply

      Ez borzalmas sztori.

      A tanulságok: első randira ne Te utazz, illetve SOHA, semmilyen körülmények között ne aludj idegen férfinál, főleg, ha nem is tetszik! (Szintén alapszabály: ne szállj be a kocsijába)

      Ne késd le a buszt – nem is értem, ha nem érezted jól magad, hogyhogy nem figyelted az órát?

      És ha hibát követsz el, vállald fel, és telefonálj segítségért, különben még nagyobb bajba keveredsz.

      Évi, a hideg kirázott amikor olvastam a sztorit, sokkal rosszabbul is végződhetett volna (még ennél is)!!

      • Márta   2011. január 29. szombat 07:34 / Reply

        Andi… megelőztél… :)

        Évi, ne haragudj hány éves vagy? Mit gondoltál, befekszel a pasi ágyába és ugyanolyan halmazállapotban fogtok kiszállni onnan?

        Más: az önbizalmadon kell erősen dolgoznod, ott lehet a hiba.
        A randi (ez nem randi, ez a másik akaratának a megerőszakolása és a randi szó koptatása ) alatt végig a pasi akarata érvényesült. Miért is?????

        Mindenkinek csodás hétvégét kivánok!!!

        Márta

        • Évi   2011. január 29. szombat 17:06 / Reply

          Elhiszem, hogy elborzadtatok..én is, amikor visszaolvastam..sok hülyeséget csinál az ember a 20-as évei elején..Ja azt kihagytam, hogy egy akkor főiskolai társam ismerte, mert a hugával járt..Ezzel nyugtattam magam. És külön ágy volt megágyazva..tudom nincs kifogás, könnyelmű voltam, de szerencsére semmi rossz nem történt …ahhhh..Ma már nem lennék ilyen buta.. :-)

          • Szilvia   2011. január 29. szombat 18:34

            Húúú ez elég bizarr sztori, mázlid volt, hogy nem volt agresszív az abberáltsága mellé!

    • Szandi   2011. január 29. szombat 15:11 / Reply

      Szerintem van itt még 1 tanulság. Nevezetesen az, hogy az egy nagy hülyeség, hogy a nőkből folyton ki akarják nevelni, hogy legyenek igényeik.
      Neeeem, nem fontos, hogy a férfinak legyen diplomája…. neeeem, nem fontos, hogy legyen egzisztenciája…ízlése… esze…az, sem ugye, hogy a testét karbantartsa… csak a jó szíve, az legyen meg, ugye.
      Szerintem ez a fajta “nevelés” vezeti rá a nőket, hogy annyira udvariasak legyenek, annyira feladják az igényeiket, magukat, hogy akár ennyire extrém helyzetbe sodorják saját magukat.
      Én nem abban látom a boldog jövőt, hogy mindenkinek esélyt adjunk, hanem sokkal inkább abban, hogy a nőket tudatosabbra kellene formálni itthon (szerintem külföldön sokkal tudatosabbak), hogy igenis tudják, mit akarnak és mit nem. És ebbe az ésszerű igények is beletartoznak, akárki akármit mond.

      • Randi Andi   2011. január 29. szombat 16:47 / Reply

        Kedves Szandi!

        Ahogy írtam a diplomás vitánál is, a lényeg szerintem ez:

        “Vannak-e tervei, hasonló elképzelései vannak-e a családról, az életről, közösek-e az értékek – ezek a fontos dolgok.”

        Nem hinném, hogy arra “nevelnék” bárkit is, hogy igénytelen legyen! Továbbra is tartom magam a fenti mondathoz. A diploma önmagában nem érték – a műveltség, széles látókör, olvasottság, tájékozottság az. Ez pedig sajnos nem mindig jár együtt a diplomával (a fiatalabb generációknál semmiképpen).

        Továbbá olvasd el, hogy a férfiak is mikbe futnak bele… Szóval kétirányú dolog ez, úgy érzem :-)

        • Szandi   2011. január 30. vasárnap 00:14 / Reply

          Kedves Andi

          nem kifejezetten Rád gondoltam, sok ilyen vélemény elhangzott az előző témákkal kapcsolatban is, ez egy általános felfogás. Az a benyomásom, hogy teljesen természetes lett, hogy a férfiaknak lehetnek igényeik, de a nőknek nem. A magyar párokat bárhol meg lehet ismerni a világban: a nő gyönyörű, ápolt, mellette egy elhízott, tréningruhás alak… sokszor így van! Az itt nyilatkozó férfiak sokszor kikérik maguknak, ha egy-egy nő felháborodik, hogy pl. hogy lakik az illető még 40 éves korára is a szüleinél. Miközben ők persze válogatnának a nők közül… Sok nő mentegetőzik, ha esetleg megfogalmazódnak benne bizonyos kritériumok… szerintem itt valami nagyon el van csúszva.

          Ettől függetlenül… a diploma nem érték? Hát, lehet, hogy egy nyuszinak, egy sárgarigónak vagy egy pulikutyának a szemében tényleg csak egy darab papír, de… szerintem ezt Te sem gondoltad komolyan :)
          Üdvözlettel
          Szandi

          • Györgyi   2011. január 30. vasárnap 09:44

            Kedves Szandi!

            Lehet, hogy egy kicsit félreértetted Andi mondanivalóját. Szerintem ezt akarta írni: A diploma érték olyan szinten, hogy aki megszerezte évekig gürcölt érte, sok mindent esetleg feladva, hogy megszerezze. Viszont az ember nem attól ember, hogy van diplomája vagy nincs. Egy diplomás ember is lehet trehány kinézetű, teljesen ápolatlan, trágár stílusú, érzéketlen stb… nem sorolom tovább. Viszont egy nem diplomás ember is lehet jó modorú, ápolt, széles látókörű, kellemes ember. Ha a két embert egymás mellé állítjuk nem fogod megmondani melyiknek van diplomája. Tehát ha így nézzük emberileg, akkor az a diploma már nem is sokat ér….. Viszont sokat érhet egy munkahelyen…:-)

          • Randi Andi   2011. január 31. hétfő 06:32

            Sziasztok!

            Nem tudom, ki milyen egyetemre járt (én 4 egyetemen is megfordultam, kettőn diplomaszerzés céljából, másik kettőn ösztöndíjasként), de őszintén szólva a legkevésbé láttam azt magam körül ezekben az intézményekben, hogy az emberek úgy istenigazából küzdöttek volna. Inkább a megúszás, könnyebb tárgyak felvétele, szórakozás volt a jellemző, és az emberek 80-90%-át a szülők tartották el. Nem láttam olyat hogy bárki bármit is feladott volna a diplomájáért – persze tisztelet a kivételnek, mert aki munka mellett szerzi meg az tényleg kemény, de az emberek nagy része gimnázium után megy egyetemre, főleg azért, mert az a természetes és mert nincs jobb ötlete.
            Ezért az én szememben egy diploma önmagában nem érték. De mondjuk az az ismerősöm, akinek nincs diplomája viszont szenvedélyesen imád programozni 15 éves korától és egy cég hírneve múlik azon hogy hogyan dolgozik… nos, ez az elkötelezettség, szenvedély és alapos munkavégzés – na ez érték. De ez meg nem diplomafüggő.

    • Ilona(Ica)   2011. január 29. szombat 22:22 / Reply

      Kedves Évi!

      Te tényleg nagyon veszélyes helyzetbe sodortad magad,gondolom egy életre való tanulság volt részedre!Sokszor azokban is csalódunk,akiket már rég ismerünk,hát egy ismeretlenben és ráadásul egy ismeretlen helyen!!!

      • Dreja   2011. január 30. vasárnap 10:20 / Reply

        Sziasztok!

        Egyrészt tényleg veszélyes is lehetett volna a helyzet. A másik oldalról ugyanakkor nem gondolom, hogy ez a fiú aberrált lett volna, csak tapasztalatlan, és nyilván nagyon vágyott egy nőre.

        Most mit vársz tőle, ha odaülsz mellé a kanapéra, levetkőzöl neki melltartóig és hagyod, hogy simogasson?

        Könnyen lehet, hogy először volt ilyesmiben része, nincs abban semmi botrányos, hogy felizgatta a dolog, gondolom, utána szégyellte is magát rendesen. Okos dolog volt leteremteni, hátha utána még tíz évig rettegett a nőktől…

        Komolyan ezt nem értem, ha én hülye vagyok és én sodrom bele magam többszörösen is kétes helyzetbe, akkor mért a másikat alázom le utána? Ha rögtön este fogod magad, befekszel a külön megvetett ágyba és nem fehérneműben ugrálsz előtte, akkor ez nem történt volna.

        Bocsánat, nem azért okoskodom, hogy Neked megmondjam a tutit, mert én is csináltam ha nem is hasonlót, de nem helyes dolgot. Csak úgy gondolom, hogy a szuper-szerető tapasztalt istenkirály hercegek is valahogy kezdték. Csak valószínűleg az ő kedvüket nem vették el a folytatástól…

        • Évi   2011. január 30. vasárnap 19:45 / Reply

          Dreja
          Ugye ezt te sem gondolod komolyan… ???Ha világosan elmondtam neki, hogy nem lesz semmi..tudom nem kellett volna melltartóra levetkőznöm..persze igaz…de már bocsásson meg a világ! Meg kellett volna dicsérnem hogy rámrejszolt???? Egyébként én sem voltam egy nagy tapasztalt, 20as éveim elején lehetett..Fogalmam sem volt hogyan viselkedjek. Ugye nem baj ha nem sajnálom meg a szegény kicsi fiút!!??Akár tapasztalatlan akár nem…
          Nagyon is remélem, hogy elvettem a kedvét a folytatástól..ha neki ilyen az amikor egy nőt elcsábít..
          Miért ne aláztam volna le??? (bár ez erős kifejezés, de éreztettem vele, hogy ez most nagyon nem tetszik) Nyomult, mondtam nem…megsajnáltam, jó akkor masszírozzon meg..ENNYI Nem ért a szóból és még dicsérjem meg! Igazad van..hátha majd a következő hülye, meggondolatlan lánynál már nem áll meg a masszírozásnál.. Mert tényleg masszír volt, nem simogatás!!!
          Évi

          • Dreja   2011. január 30. vasárnap 21:01

            Évi, nem akartalak megbántani, és megértem a szempontjaidat. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem biztos, hogy egy aberrált nyomorult volt, csak ezt a dolgot nem jól csinálta.

            Reméljük, ő is tanult belőle.

    • Audrey   2011. február 1. kedd 14:31 / Reply

      Kedves Évi,
      bocsánat, ha nyers leszek… de felmerült bennem pár kérdés:
      Minek mész fel idegen pasi lakására, aki nem is tetszik??
      Minek mész el vele a randi után bulizni is, ha nem tetszik??
      miért nem mész haza a busszal, és alszol inkább nála, ha tök gáz??
      miért vetkőzöl le… stb.

      Ezen kellene elgondolkodni, mert pont az ilyen viselkedéstől gondolnak minket, társkereső nőket ribancnak…

      Remélem, azóta másként csinálod!

      • Évi   2011. február 1. kedd 17:12 / Reply

        Kedves Audrey,

        Persze, hogy másképp csinálom!! Mint már írtam nem most volt már, kb 10 éve a 20-as éveim elején… Én sem voltam tapasztalt, nem tudtam hogyan tovább..és kínos volt, nem akartam megbántani..stb. Butaság volt, haza kellett volna mennem… Tudom!
        Szívesen fogadom az észrevételeket, de ne kelljen már a mai fejemmel magyarázkodnom, hogy miért voltam lüke 20 évesen..
        Andi furcsa randikat kért, hát leírtam…

        Évi

  80. Imi   2011. január 29. szombat 07:07 / Reply

    Szűzanyám! Hozzám az ismerőseim nem jönnek fel! -:)Mások tudhatnak valamit!

  81. Vali   2011. január 29. szombat 17:49 / Reply

    Kedves Andi és mindenki!

    Örömmel olvastam a történeteket,jókat derültem. Én is megosztok Veletek néhány tapasztalatot és történetet.
    Szívesen olvasgatom Andi jó tanácsait, de egy vidéki nagyvárosból sajnos nem tudok a pesti kurzusokon részt venni.
    Első történetem még 25 évvel ezelőtti. Volt régen a Neotonnak egy slágere: 3 fiú vár egyszerre mit tegyek…így hozta a sors, vagy nagyon rosszul időzítettem a randikat, de megesett, hogy 3 fiúval,egy időpontra, 1 helyre beszéltem meg a randit. Szerencsére a harmadik nem jött el, de kettő igen, csak “pechemre” egy busszal érkeztek és ismerték is egymást, így útban hozzám megbeszélték, hová tartanak. Azt a beszélgetést ami a buszon zajlott azért meghallgattam volna. Nem volt belőle balhé, de természetesen a rosszabbikat választottam, aki később elhagyott.

    A másik történetem: Pesten dolgoztam, és elutaztunk a barátnőmmel vidékre meglátogatni az anyukáját. Este elmentünk szórakozni. Az egyik asztalnál ült egy baráti társaság, az egyik fiúval énekelni kezdtük egymásnak az “Eladó, kiadó most a szívem” c. Apostol slágert. Pár év múlva felvettünk egy stoppos srácot. A férjem megkérdezte tőle, mert régi haverja volt, emlékszel a hölgyre? Igen mondta a srác, ő volt pár éve, akit megláttál a presszóban és azt mondtad, Ő lesz a feleségem! Igen mondta a férjem: bemutatom a feleségem!!! 2 x 5 évig tartott (közben válás-békülés), 2 gyerekünk van és a mai napig jó barátok vagyunk!….jajjjj annyi mindent tudnék még írni. Ha érdekel valakit folytatom mostani tapasztalatokkal, már a társkeresők világából!

  82. Szilvia   2011. január 29. szombat 18:43 / Reply

    Mai sztori.
    2 napja elkezdtem levelezni egy sráccal. Nagyon komolynak tűnt, túl komolynak is, és a fényképéről sem látszott semmi rendesen, de ezen nem akadok le, úgyis minden kiderül. Tegnap megadtam neki a telszámom, mert kérdezte, hogy beszélhetünk e telefonon.
    Ma egy egész napos rendezvényen vettem részt, és közben írt smst, hogy van e kedvem ma találkozni. Írtam, persze, miért ne, megírtam mikor végzek, ő pedig megírta, hol találkozzunk, nekem mindegy volt, kocsival voltam. Oda is értem pont 6ra, amikorra megbeszéltük, mikoris telefonált, hogy késik 15 percet. Ok, nem akadok le, bármi közbejöhet. Megérkezett, hát nem volt egy adonisz, de nem baj, 1 teát bárkivel megiszok és elbeszélgetek, a többi majd kiderül.
    Beszéltünk kb 3 mondatot, mikoris megkérdeztem, hogy akkor hova megyünk, beülünk valahova? Elkezdett hebegni habogni, majd kinyögte, hogy kicsit fáj a torka, halasszuk el a randit. Hahahaha :D Elkezdtem nevetni és mondtam neki, hogy “figyelj, ez nagyon átlátszó duma, mond azt hogy nem jövök be”, mire ő: “hát öööö, akkor ööö így most nem” , nevettem és elköszöntem.
    Átautókáztam Budáról (tudta, hogy ott vagyok), késett 15 percet, majd nem volt képes meginni egy teát, hanem kitalált valami szörnyű indokot, hogy 2 perc után miért nem is akar ismerkedni :D Ja, és a vesszőparipája az volt, hogy őszinte, komoly társat keres. Hahaha, után percekig csak nevetni tudtam és még most is, hogy ilyen nincs (és mégis van) :D

    Hirtelen megfájdult a torka :D :D

    • Évi   2011. január 29. szombat 19:05 / Reply

      Az 1 pancser… lényeg hogy tudjunk ilyeneken nevetni!!!! :-))))))

    • Ilona(Ica)   2011. január 29. szombat 22:28 / Reply

      Szia Szilvia!
      Ez is egy jó történet,és sajnos van ilyen,de inkább előbb,mint később derüljenek ki a dolgok!

  83. Ilona(Ica)   2011. január 29. szombat 22:14 / Reply

    Fontos tényleg,ne hagyjuk magunkat negatívan befolyásolni az ilyen jellegű történésektől.
    Eszembe jutott még egy történet,tavaly történt velem..
    Tetszett valakinek az adatlapja,fénykép nem volt és kivételesen én írtam neki,de okulva egy előző esetből(amikor kiderült,hogy hiába voltunk sok mindenben egy hullámhosszon a távolság egy legyőzhetetlen akadályt jelentett részünkre) hozzátettem,kár hogy olyan messze lakik városomtól.
    Erre ő válaszolt,hogy 150 Km nem a világ vége,miért gondolom,hogy akadály lenne?Több mint egy hónapig leveleztünk,de valahogy hiányzott az ember,hogy ki is ő valójában.Amúgy érdekes volt a levelezésünk,csak kissé titokzatosnak tűnt az ő részéről.Egyszer megígérte,hogy küld képet is,mivel én még nem láttam őt fényképen.Kétszer is írta,hogy elküldte a képet megkaptam-e,amelyre írtam,hogy sajnos nem jött át.
    Amikor már úgy gondoltam,hogy csak szórakozik velem nem is akarja igazából átküldeni egyszer csak jön a kép,írta,hogy egy másik gépről küldte,az övéről nem sikerült és még jól is nézett ki,nagyon tetszett.Válaszoltam is rá,de sajnos azóta sem kaptam választ levelemre.A kérdés,ami megfogalmazódott bennem:miért is küzdött annyit,hogy többszörös próbálkozás után végre átküldje a képét,ha utána eltűnt???Talán nem is volt szabad,csak annak hazudta magát,vagy talált valakit közelebb,ki tudja ez rejtély marad….

  84. Miriam   2011. január 29. szombat 23:00 / Reply

    Kedves Mindenki!

    A sztorik jók, nagyon tanulságosak és elgondolkodtatóak.
    Akárhogy is, ahogy múlik az idő, a társkeresésben a megfelelő közeg, idő és lehetőségek megtalálását tervezettebben kell alakítani.
    Karinzhy írja:
    “Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.
    Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem.
    És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

    • Györgyi   2011. január 30. vasárnap 09:47 / Reply

      Kedves Miriam!

      Ez tökéletesen így van!!!!! :-))))

  85. Gina   2011. január 30. vasárnap 11:07 / Reply

    Kedves Társkeresők !
    Ha olyan könnyű lenne a megfelelő társat megtalálni, akkor kimennénk az utcára, és köszönnénk a szomszédnak aki tavaly özvegyült meg, és azt mondanánk: jó akkor járjunk, de nem így teszünk.Miért ? Kell az illuzió, kell a romantika, kell a misztikum, …és a társkeresőn nem találjuk ezt meg. Ott konkrétan azért vannak az emberek, …és mi is konkrétan azért vagyunk ott…nincs benne semmi romantikus, nagyon is prózai, ezért vannak sok furcsa történeteink, mert vannak elképzeléseink a nagy Ő-ről és abba nem tud belepasszolni egy-két randi után senki…vagy nagyon kevés ember, azt is mérlegre tesszük, és valamiért könnyűnek találjuk. Valójában szeretnék találni valakit, de olyan nincs. Nyitottnak kellene lenni a hétköznapokban, és egy szupermarketben, ha meglátunk egy férfit/nőt a bevásárlókosarából láthatjuk, hogy miket vásárol, és kikövetkeztethetjük, hogy egyedülálló e, vagy nem, és megszólíthatjuk…..hátha,… vagy pedig ha jön a jó idő elmegyünk a lakhelyünkhöz közeli helyre ahol túristák járhatnak, és megszólítjuk, hogy lefényképezne e minket…vagy hasonló. A való életben is nyitottabban kellene járnunk, ehelyett rohanunk mindég, és a társkeresőkön reméljük, hogy megtaláljuk az igazit. Nem fogjuk könnyen, mert különbözőek vagyunk, és a másik ember mindig furcsa nekünk, és ő a hibás szerintünk, ő szerintük pedig mi, szóval ritka az azonos gondolkodású, hasonló érdeklődésű ember. Persze vannak kivételek, abban reménykedünk mindannyian, hátha mi is megtalálhatjuk, de gondoljatok már bele vidéken élek, Gyulától 30 km-re, Békéscsabától 45 km-re, nem rohangálhatok randira mindég, az útiköltségre keresnék….na ezért szeretnék levelezni, aztán telefonon beszélgetni, skypolni, és ha azonos az elképzelésünk szeretnék találkozni, mondjuk félúton. Kimozdulnék én a komfort zónámból, de hát a legtöbb férfi nem akar levelezni, hanem az első tali mindent eldönt alapon…nem igen szeretnek a férfiak írni(kevés kivétellel). Tehát mivel az adatlapomra is ez van kiírva, mostanában meg sem szólít senki. Természetes, hogy a hobbinkról is írunk, hogy mit szeretnénk csinálni a társunkkal, kirándulni, sétálni, színházba járni, mindent csinálni, amitől szebb lehet az életünk, senki nem házvezetőnőnek jelentkezik itt, hanem a társa szeretne lenni valakinek, a barátja, a barátnője 3 az 1-ben. Nem házvezetőnő kereső az, hanem társkereső, de természetesen a házimunka is hozzátartozik a mindennapi életünkhöz, hiszen enni is szeretünk, és a tisztaságot is szeretjük, na meg a rendet, de egyedül is megoldjuk. Boldogok viszont nem tudunk egyedül lenni ? De mi is a boldogság ? Kinek mi ? Erre szeretném, ha válaszolnátok, és le tudnátok írni, hogy kinek mi a BOLDOGSÁG ? Kellemes vasárnapot mindenkinek !

    • Dreja   2011. január 30. vasárnap 11:59 / Reply

      Mélységesen egyetértek azzal, hogy a társkeresőn ismerkedés már önmagában annyira nehézkes és mesterkélt dolog, hogy lehetetlenné teszi azt a spontaneitást, szépséget, ami a szerelemhez kell…

      És abban is egyetértek, hogy felnőtt ember nem rugóra járó bohóc: akkor fektetek bele valamibe energiát ha érdemes, ha tudom, hogy mibe…

      Azért nem fizetek sem útiköltséget, és nem mondok le az életem két órájáról, ami olyan mennyiségű szabadidő, amihez az ember csak az ünnepnapok ünnepnapján jut hozzá, hogy egy olyan emberrel találkozzam, akivel két szót beszéltem chaten…

      Akkor inkább egyedül olvasok vagy sétálok, az alatt biztosan pihenek és jól érzem magam.

      Bakker, ha valaki azt szeretné, hogy találkozzam vele, legalább valamit fektessen bele, beszélgessünk, levelezzünk, lássam, hogy érdekeljük egymást, hogy valami megfog benne. Mert akkor már lehet, hogy megveszem azt a buszjegyet, vagy feláldozom a délutánomat és erőt veszek a félelmeimen.

      Boldogság?
      Az az, amit mindig keresünk, amikor nem tudjuk, hogy mi hiányzik, ellenben sosem találjuk meg a jelenben, csak a múltban vagy a jövőben :D

    • Cseti   2011. január 30. vasárnap 15:41 / Reply

      Saját tapasztalatból mondom, hogy szívet dobogtatóan izgalmas tud lenni egy társkeresőn “összeszedett” fickóval való randizás is! Ha a kölcsönös szimpátia, az érdeklődés megvan, onnantól ugyanúgy zajlik minden, mintha a boltban ismerkedtünk volna meg… kicsit körülményesebb, nehezebb így, de talán abban jobb, hogy megvan az idő, a lehetőség rá, hogy a józan ész kiszűrje a jelöltek közül a nem megfelelőket.

      Egy kis szösszenet rólam: nemrégiben utaztam a villamoson, és megláttam a kocsi másik végében álmaim pasiját. Sötét hajú, sötét szemű, magas férfiember, okos tekintetű, de mégis volt benne valami kisfiús báj. A kabátja sportos volt, a nadrágja is pont úgy állt rajta, hogy nekem az nagyon tetszett… és azon gondolkodtam el, miközben szemérmetlenül legeltettem rajta a szememet, hogy vajon hány olyan pasi utazik most éppen ezen a villamoson, aki külsőre nem ennyire vonzó, de belsőre jobban hozzám való, és észre sem veszem, mert hiszen ott áll ő, az alfahím… érdekes elgondolás volt…

      Ha a valóéletben megismerkedünk valakivel a villamoson, a boltban, akárhol, rögtön az érzelmeink veszik kézbe az irányítást, megvan az első közös élmény, kialakul a vonzalom, a kötődés, és hajlamosak vagyunk szemet hunyni dolgok felett. Az egészben szerintem az a csapda, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a szerelemnek. Azt érezzük, hogy ha szeretünk valakit, az nem véletlen, hogy ővele kell együtt lenni, adott esetben küzdelmek, lemondások, vagy önfeláldozás árán is. Pedig az egész pusztán hormonok játéka, aminek az a célja, hogy a faj számára biztosítsa a szaporodás által a fennmaradást.

      Boldogság, mint tartós állapot? Tanulmányaim szerint a korai anya-gyerek kapcsolatnak nagyon nagy jelentősége van abban, hogy az ember alapvetően jó dolognak éli meg a világot és benne önmagát, vagy rossznak. Ez részben tanult dolog is sztem. Egy ismerősöm nemrég volt Olaszországban, és azt mondta, irigylésre méltó az ott élő emberek élni akarása, életöröme. Szerintem a mi (mai magyarság) érzelmi világunknak szerves része a kételkedés és a bizalmatlanság, és ezek nagy mértékben akadályozzák a boldogságot.

      • Dreja   2011. január 30. vasárnap 17:54 / Reply

        Hát szerintem előbb halnék meg magányomban, minthogy boltban vagy járművön ismerkednék… Mi van ha meglát valaki ismerős, vagy szomszéd, mit gondol rólam, ha idegen férfiakkal flörtölök??

        • Dreja   2011. január 30. vasárnap 18:37 / Reply

          Jó, tudom, hogy ez túlzás volt, csak azt nem tudom, hogy ha valaki rámnéz, én elfordítom a fejem, akkor mért néz bele a képembe még ötször?

  86. Eliza   2011. január 30. vasárnap 15:43 / Reply

    Üdv mindenkinek.Bizonyára emlékeztek rá,én vagyok az a nő,akit 2010 nyarán egy őrült hódoló üldözőbe vett az autójával és majdnem a világból is kikergetett.Néha mosolyogva,néha szörnyülködve olvastam itt a történeteiteket,némelyik szinte filmbe illő.Üzenni szeretném annak a komment írójának,aki azt írta hogy mindíg a másik felet hibáztatjuk a történtekért,őket is meg kellene kérdezni az esettel kapcsolatban.Ha gondolod,én szívesen megadom a fiatalember telefonszámát és nyugodtan kérdezed meg tőle,hogy milyen alapon formált jogot magának egy ilyen megbocsáthatatlan tettre?Mert ő a férfi,a nő pedig egy alárendelt figura az ő felajzott akaratának?Ráadásul még utána fenyegetőzik is,hazudik magáról mindent,álljon meg a világ,azért ez kicsit felháborító és gusztustalan is egyben.Én nem akarom bántani az ellenkező nemet,de ha társalgunk egy oldalon és nem sex kapcsolatot keresek,ráadásul elmondom hogy még nincs se férjem,se gyerekem és 34 évesen ez már lehet igazán a vágyam,akkor valaki miért akarja rám kényszeríteni az akaratát,és miért csinál óriási őrültséget?Sok ember akár a társkereső oldalakon,akár chat oldalakon csakis és kizárólag sex partnert keres.Ezzel semmi baj nincs,de akkor miért nem mennek a sex társkereső oldalakra?Szerintem azért nem mennek oda,mert még maguknak sem vallják be,hogy csak azt keresnek és nem normális kapcsolatot.Tény,nem egyszerű dolog manapság a társkeresés,változtak az idők,az igények,a társkeresés alternatívái is megváltoztak,fogyasztói társadalom lettünk,mely talán itt is érezhető,a választék óriási,lehet válogatni.Véleményem szerint (férfiak és nők is)sokan már megkeseredettek,elváltak,talán már reményük sincs egy normális emberi értékekkel rendelkező társkapcsolatra.Ám egyet elfelejtenek,hogy adott esetben egy másik fél,az ő előéletükről nem tehet és semmiben nem hibás.Ezért felesleges hazudni,mást becsapni,mert ha valaki Andi tölcsér elméletének a birtokába jut,az máris sokat nyert tapasztalat és emberismeret terén is.

  87. Gina   2011. január 30. vasárnap 17:58 / Reply

    Minden rólunk szól, ha belőled az tükröződik vissza rám, hogy értékes ember vagyok, akkor szeretek veled lenni, ha ostoba tyúknak látsz-az nem szeretek lenni, tehát nem vágyok rád….de te nem tehetsz arról, ha ostoba tyúknak látsz ha annak tartasz. Tehát én vagyok a hibás, hogy nem tetszik nekem ami kivetül rám rólad.
    Te vagy a hibás, mert az tükröződik vissza rád belőlem amit magadról látsz. Illetve azért szeretsz engem és vágyol rám, mert tetszik a kép ami rólad kivetül belőlem Elég bonyolultan hangzik, de remélem érthető vagyok.
    …szóval ha mélyen belegondoltok, így működünk. Kíváncsi vagyok a véleményetekre erről.
    Üdvözletem !

    • Kiss Béla   2013. december 27. péntek 22:45 / Reply

      Van benne igazság. De csak félig igaz. Azért mást is ad egy kapcsolat: olyan világot nyit meg, olyan dolgokat mutat meg, amit magunkról se sejtettünk volna. És ha csak a saját csodálatos lényünkben akarnánk gyönyörködni, akkor boldogok lehetnénk egy vacak kis barlangban is elvonulva egy évtizedre a világtól is.

  88. Júlia   2011. január 30. vasárnap 19:15 / Reply

    Sziasztok! Nekem is van egy nagyon tanulságos történetem. A láthatatlan szerelmes. Fél év levelezés, föld felett járás, aztán végre többszöri halogatás (nem részemről) után eljön a megbeszélt találkozás napja. Szabadság, felhajtás, várva várt, vágyott találkozás. Persze a telefont nem veszi fel, sms-re, email-re nem válaszol. Ledöbbenés, barátnőm fejgörcsöt kap, félt az összeomlástól. Na, ideje volt felébrednem! Hazamentem – volt egy hetem, mivel szabadságot vettem ki, hogy együtt töltjük -, leültem és átgondoltam, miért is történt ez velem? Első reakcióm: biztosan valami baja történt! Második: megpróbálom kideríteni. Harmadik: megvilágosodás. Ezt követte egy búcsúlevél: már nem aggódom, belátom, saját magam építette kalitkában vergődtem eddig, voltak vészjelek, de annyira akartam az érzést birtokolni. Szívem minden szeretetét küldöm. Nincs semmi baj, végre szabad vagyok! Erre már jött válasz, szintén búcsú: megijedt, nem tudta volna azt nyújtani, amit én érdemlek. Tudomásul vettem a választ, és nem írtunk több levelet. Mígnem eltelt egy év és újrakezdődött a levelezés. Mostmár msn-en is beszéltünk párszor. Az előéletünk miatt már tudtam, nem szabad készpénznek venni, mert soha nem fogunk találkozni. Ennek már két és fél éve, és még mindig levelezünk időnként. Ez egy jó játék, semmi más mostanra. De azt biztos, hogy mindenkit hozzá hasonlítgatok. El kellene végre engednünk egymást. Azt hiszem, soha nem fogok rá haraggal gondolni. Lehet, hogy nagy butaság?

    • Bódis Ákos   2011. január 31. hétfő 17:09 / Reply

      Kedves Júlia!
      Útólsó soraiddal kezdeném.
      Igen, butaság! Szerintem nagy butaság!
      Egyébként azt hiszem, hogy aki komolyan gondolja a társkeresést, az nagyon könnyen beleeshet hasonló csapdákba.
      A fotó és a levelek alapján felállítunk egy agyunk által létrehozott képzelt személyt, akibe még szerelmesek is tudunk lenni. Ilyenkor nem a valóságosat szeretjük, csak egy fantomot, hiszen élőben nem is láttuk, nem is tapintottuk, nem is éreztük az illatát.
      És lehet, köze sincs a valósághoz, hiszen a személyes találkozáskor sokszor kiderül, hogy az illető személy teljesen más mint amit a fénykép és levél mutatott számunkra.
      Egy hölgy ismerősömmel történt meg a következő: egy társkereső lapon ismerkedett meg egy férfivel, de személyes találkozás a 200km-es távolság miatt nemvolt, csak levelezgetés.
      Ez hosszú hónapokig így zajlott, és lassan, lassan a személyes ismeretség nélkül is beleszeretett a férfibe.
      Sőt levélben szerelmet is vallottak egymásnak. Találkozó persze ezután sem történt.
      Na, itt azért már megállt az eszem!
      És hiába mondtam a hölgynek, itt valami nagyon nem gömbölyű. Mert ha valaki valóban komolyan gondolja a társkeresést, sőt még érzelmek is társulnak mellé, akkor távolság ide, távolság oda, de csak szerét ejtem egy mielőbbi találkozásnak.
      A hölgy nem hallgatott rám. A pasi eltudta altatni az esetleges gyanúját azzal, hogy ő egy nagyon elfoglalt utazgató ügynök.
      A történet vége még érdekesebb.
      Kapott az ismerősöm egy videofelvételt, amin a lovag is látható, miszerint egy melegeknek szervezett buliba igencsak jól érezi magát.
      Ismerősömet ez sem tudta meggyőzni, mer a pasinak sikerült megint kimagyaráznia magát. De hamarosan ki kellet józanodnia, mert érkezett egy levél, amiben nagyon durván megfenyegették.
      Az úriember élettársa írt – aki szerintem szintén férfi volt – ha nem száll le a hölgy az élettársáról akkor ő fog leutazik hozzá, de azt nagyon megkeserüli.

      Tudom a férfiak is, – hogy csak magamnál maradjak – de Ti lányok azért egy picivel naivabbak vagytok.
      (most már ideírom!!!:tisztelet a kivételnek:-) )
      Van még történetem bőven csak az időm kissé szűkre szabott.
      Üdv mindenkinek:Ákos

  89. Gina   2011. január 30. vasárnap 20:18 / Reply

    Kedves Júlia !
    Egy ilyen férfival én is leveleztem, Zolinak hívják, és Szolnokon lakik, hátha Te is ővele leveleztél.
    Fél évig napi szinten leveleztünk, mosolyogva keltem-feküdtem, próbáltam kiugrasztani a nyulat a bokorból, ködösített, hááát így-hááát úgy …..nem írtam neki többet, azt mondtam nem szeretem ha játszadoznak az érzéseimmel. Eltelt pár hónap és újra írt fél évi levelezés után, rákérdeztem konkrétan akar e tőlem valamit, mire ő a barátságomat. Rendben válaszoltam, csakhogy 36 nőnek ugyanazt a pps-t küldte el, és egyszer egy másik nőnek írt levelet nekem küldte, és megértettem, hogy mindenkivel ezt csinálja, szóval azzal áltatta magát, hogy ő milyen belevaló pasi, 36 nője van, de senkivel , soha nem fog találkozni, agglegény, és az is marad. Reménytelennek látszik, és többet nem vesződök vele. Te se áltasd magad, ha jó hogy van kinek írj, akkor legyetek barátok, jó valakinek kiírni magunkból a dolgokat, de ha azt látod, hogy 12 egy tucat, és egy vagy a sok közül….nekem ez kevésnek bizonyult, de semmi esetre fűzz reményt hozzá, gyáva embernek tűnik, nem kell haragudni rá, csak sajnálni lehet, hogy eldobja magától a boldogság lehetőségét.

    • Szilvia   2011. február 1. kedd 09:38 / Reply

      Én nem foglalkoznék olyan férfival, aki legkésőbb 2-3 hét után nem ajánlja fel, hogy találkozzunk. Ott már valami nem stimmel.

  90. Júlia   2011. január 30. vasárnap 21:05 / Reply

    Gina! Köszönöm a leveled. Egyetértek, hogy gyáva az ilyen ember, mert egy találkozást sem mer bevállalni. Ez egy másik pasi, de úgy látszik, vannak többen, akik így gondolkodnak. Mindenki éljen úgy, ahogy neki a legjobb, én megpróbálom ezt elfogadni, és természetesen nem őket keressük.

  91. Ilona(Ica)   2011. január 31. hétfő 00:24 / Reply

    Sziasztok!
    Elolvastam véleményeiteket,hát igen sok érdekes helyzet van,sajnos legtöbb szomorú.Szerintem a negatív viselkedések mozgató rugója sokaknál a múltban elszenvedett sérelmek kivetítése a másik nemre.Sajnos sokan úgy gondolják,hogy attól lesznek boldogok,ha azt adják egy éppen útjukba kerülő személynek,aminek ők is valamikor szenvedő alanyai voltak,vagy esetleg csak úgy képzelték,úgy élték meg akkor.A legszomorúbb az az egészben,hogy hiába gondolkodok én vagy bármelyikünk másként,de ha egy ilyen embert ismerünk meg van hogy ismételten,bármilyen önbizalom,optimizmus is megrendülhet valamilyen szinten és felmerül a kérdés vajon tényleg van valahol egy ember,aki hozzám hasonlóan boldog szeretne lenni és képes elfeledni a múltat,vagy annak tapasztalatait hasznosítani egy szebb közös jövő érdekében?!

    • Ilona(Ica)   2011. január 31. hétfő 00:35 / Reply

      Bíznunk kell,hogy igenis van és meg fogjuk találni Őt!
      Addig is igyekezzünk minél hasznosabban és tartalmasabban élni az életünket,mert ez is egyfajta lelki nyugalmat,boldogságot ad nekünk,még ha nem is pótolja a hiányzó társat.

  92. Gina   2011. január 31. hétfő 18:44 / Reply

    Sziasztok !
    Tegnap az egyik társkeresőn levelet írt végre egy férfi akinek az adatlapja is….hááát mit mondjak ..azt gondoltam magamban IGEN!!! EZ AZ !!! erre vártam, leveleztünk, igényes, őszinte, intelligens módon, mire megírta a következőt : (bemásolom) Én tudom, hogy egy kapcsolatban a sex is nagyon fontos, de itt inkább legtöbben csak a sexre mennek. Én nem értem, hogyan változhatott ekkorát a világ. A sex viszont nálam nem megy, annál inkább a szeretkezés ami tele van érzelmekkel, az egymás iránti megbecsüléssel , tisztelettel. Én azt szeretném, ha a mindennapokban, az ágyon kivül is szeretnénk egymást, törődnénk egymással, egymás családjával és abban is örömünket találnánk, ha a gyermekeink boldogok. Hát ezekkel a szavakkal búcsúzom most tőled, várva válaszod.

    NNNA, megzuhantam, miután elolvastam. Nem vagyok egy nimfó, de hát azért a szex is hozzátartozik egy jó kapcsolathoz. Egyesülni testben és lélekben egyformán fontos. A szeretkezés szex nélkül, olyan mint a krumpli leves krumpli nélkül. Randizzak vele, vagy ne ?

    • Bódis Ákos   2011. január 31. hétfő 19:34 / Reply

      Kedves Gina!
      Az igényes adatlappal kapcsolatban: mintha csak az enyémet olvastad volna… :-) :-)
      A potenciával viszont semmi bajom:-)

      Mártának igaza van!
      De korrekt volt az úriember, hiszen már a legelején tudatta veled, hogy mire számíthatsz.
      Szia:Ákos

      • Szilvia   2011. február 1. kedd 09:40 / Reply

        Ákos!

        Linkeld már be lécci az adatlapod, szívesen megnézném :) Ha már társkeresünk itt mindannyian, ki tudja … :)

        • Gina   2011. február 1. kedd 19:23 / Reply

          Szerintem is, illeszd be az e-mail címedet is….ki tudhassa…..:))

        • Bódis Ákos   2011. február 1. kedd 20:30 / Reply

          Kedves Szilvia! És Márta!:-)

          Teljesen tisztába vagyok azzal,hogy kéréseddel milyen hatalmas lehetőséget nyitottál meg számomra.
          Hiszen ezt a lapot nem csak ennyien látogatják, mint akik
          most hozzászóltunk, hanem rengeteg más társkereső is.

          Most csak annyit tudok írni, hogy egy hónappal ezelőtt boldogan megtettem volna.
          Ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor talán egy hónap múlva szívesen megtenném.
          De most nem tehetem.
          Köszönöm a kedvességedet!
          Jó éjt kívánok!
          Szia:Ákos

          • Ilona(Ica)   2011. február 1. kedd 21:08

            Kedves Ákos! Remélem jól alakulnak a dolgok,részemről nagyon sok sikert kívánok hozzá,de azért a véleményeid,történeteidet továbbra is örömmel fogadjuk!

          • Ilona(Ica)   2011. február 1. kedd 21:11

            Bocs nem fejeztem be,de úgy tűnik,már túl fáradt vagyok!

            Szia és neked is Jó éjt!

    • Ilona(ica)   2011. január 31. hétfő 19:59 / Reply

      Szia Gina!

      Örülj neki,hogy őszinte volt,mások nem teszik ezt,és ilyenkor meg van a lehetőséged szíved szerint dönteni,egyébként talán hónapok telnének el mire kiderül a valóság és az sokkal rosszabb.Én úgy jártam…

    • Frenci   2011. február 1. kedd 10:45 / Reply

      Szia Gina !

      Elolvasva irásodat több gondolat is megfordult a fejemben. Lehet ,hogy az illető arról ir hogy érzelmekkel teli harmonikus kapcsolatra vágyik és nem csupán szexre. A szeretkezés szó nálam azt jelenti hogy olyan erotikus szekszualitás amely szerelemből igaz érzésekből fakad és nem ösztönökből csupán a szekszualitás utáni vágyból.
      Mielőtt másra gondolna valaki is megnyugtatom túl az ötvenen még nincsenek potencia zavaraim és szüksédem van a renszeres szexre is. Úgy szoktam mondani aki a …. jobban szereti az meg is eszi. :)
      Sajnos fel kelett töbször ismernem hogy a nők szeretik a szeretkezés szót használni de valójában szekszelnek. Tisztelet a kivételnek de sokan nem ismerik fel mi a két szó jelentése közötti különbség és ezt a szükebb baráti körükben sem ismerik el.
      Sajnos sokszor kiderül és azért van hogy egy reményekkel teli kapcsolat megreked a szexpartner szintjén. Másik megfigyelés. Csak szabadidő partnert keres vagy ha nem akkor is csak a szépet jót akarja megélni a férfival a hétköznapi dolgokat oldja meg maga mert a Nő kényelmesebben éli az életét ha nem kell mindenestől bevállalnia a férfit. Higyétek Hölgyeim a legtöbb Férfi nem mosógépet és szakácsnőt keres vagy olcsó bejárónőt mint titulálják akik tehernek érzik bevállalni. De azt elvárják hogy a Nő minden téren bevállalja a NŐ szerepét az életükben.

      Várom hogy vitatkozzatok a fent említett és tapasztalatokon alapuló észrevételeimmel.

      • Gina   2011. február 1. kedd 19:49 / Reply

        Kedves Frenci !
        Köszönöm a válaszod, mikor először olvastam a férfi sorait arra gondoltam amire Te, és válaszoltam neki szépen, hogy az őszinte beszélgetés, a bizalom, a közös érdeklődés, beszélgetések, közös főzések, séták, kirándulás a szabadban, jó humor, móka, derű, kacagás….szóval bármi örömet okozhat, …de a szex is fontos része az életünknek, hisz az igazi egyesülés estben, és lélekben ….szóval fontos, ha ritkán, akkor is. Még nem olvasta el a levelem, mert dolgozik, kíváncsi vagyok mit reagál rá. Tudom én, hogy a férfiak többsége nem házvezetőnőt keres, de a nő nőként viselkedjen velük, és ez kis különbséggel ugyan de mindegyik férfinak egyet jelenthet (lehet vitatkozni, ha nem), mint ahogy én is azt szeretném, ha egy férfi a barátom ajánlja már fel a segítségét nekem is, és ne csak az ágyban akarja bizonyítani a férfiasságát, hanem …mivel vidéken élek kertes házban, télen fát vágok, nyáron füvet nyírok, sövény vágok /szeretek kertészkedni/ de nekem is olyan jól esne ha azt mondaná a kedvesem ” megyek segítek neked” ….de nem mondja….nem mondta…hát innen gondolom én, hogy csak szórakozni akart, semmi komolyat, ezért értem meg, ha egy férfi ugyanígy örülne, ha egy asszony azt mondaná, hogy ugyan elmegyek már hozzád és csinálok neked egy jó töltött káposztát, vagy egy rakott palacsintát készítek desszertnek, és érzi a törődést. Mindannyian törődésre vágyunk, és gondoskodásra.

        • Ilona(Ica)   2011. február 1. kedd 21:24 / Reply

          Egyet értek Ginával ez a kölcsönös segítés oda-vissza működjön és ez talán szebbé,jobbá tenné a kapcsolatot,de sajnos sokan a kihasználástól való félelmükben,vagy mert csak szórakozni szeretnének nem teszik ezt!-pedig milyen jó valamit kettesben,vagy egymásért csinálni?!

    • Ilona   2011. február 1. kedd 13:38 / Reply

      Nem tudom Gina de nekem az jön le a válaszból, hogy többet szeretne pusztán a szexnél…
      A szeretkezéshez mindig kell érzelem, az előbbihez viszont nem kellék.
      Na, jó…azért kell az elöbbi is!!

      • Márta   2011. február 1. kedd 14:08 / Reply

        Gina, Ilona, kedves nőtársaim !

        Aki rendben van saját magával, az nem csomagolja a mondandóját ilyen tarka papirba. (szivből kivánom, kedves Gina, hogy ne legyen igazam!!!)

        :D

        Márta

        • Ilona   2011. február 1. kedd 15:21 / Reply

          Kedves Márta!

          Nem vagy Te egy kissé (nagyon) haragban azzal a fránya férfinéppel???
          …de igenis csomagolja be mindenét…aztán jövünk Mi Nők és majd szépen kicsomagoljuk Őket!!
          Úgyis kiderül minden. Vagy akkor ott az elsőn vagy a többin!

          • Márta   2011. február 1. kedd 19:27

            Kedves Ilona és a többiek!

            Nem vagyok haragban sem kicsit, sem nagyon a férfinéppel :)

            Imádom őket!

            Márta

  93. Márta   2011. január 31. hétfő 18:51 / Reply

    Kedves Gina!

    A pasi szerintem vegytiszta impotens tarka papirba csomagolva :(

    • Kiss Béla   2013. december 28. szombat 00:22 / Reply

      Szerintem meg ez csak előítélet. Sok nő azt hiszi a netes társkeresésben, hogy a pasik csak egy éjszakás kapcsolatot vagy szexpartnert keresnek és aztán így is kezelik őket. Lehet ez a srác is belefutott már jó pár nőbe, aki így kezelte vagy aki csak szórakozni akart, mert a saját kapcsolatában nem kapott meg mindent (Ilyen is van! Na vajon a sok férfi mégis kivel lép félre?).
      Ő pont azt fejtette ki, hogy egy mindenre kiterjedő, teljes és harmonikus kapcsolatra vágyik. Amúgy én is. Egyébként meg pont a nők szokták kikérni maguknak, hogy ők nem szexelnek, hanem szeretkeznek. Mintha én tudnék csak szexelni. Vagy vonzódok valakihez és akkor ott vannak az érzelmek is, vagy nem, de akkor szexre se vágyom az illető hölggyel.

  94. Márta   2011. január 31. hétfő 19:58 / Reply

    Szia mindenkinek !

    Válásom utáni első internetes kalandom. Randivonal… nem gondolom komolyan a dolgot, amolyan bemelegitésnek szántam az egészet… magyar a pasi DE Ausztráliában él (gondolom, ugyse jön haza beláthato időn belül, azóta rájöttem a világ túl kicsi)
    Két-három levél oda – vissza, seperc alatt benne vagyunk a dolgokban, megy a szöveg a családról, a szexről, világnézeti kérdésekről ..etc, etc…
    Mivel 9 óra az időeltolódás, reggel ő ébreszt az msn-en, munka után hazaérek… ő vár! Eszméletlen volt!
    (abban az időben egyedül éltem, a gyerekek csak a hétvégén jöttek haza)
    Két honap után bejelenti: terven felül jön haza, otthoni problémák miatt! Találkozzunk!!!

    Egy fél Magyarország választott el bennünket még akkor is, ha hazajön… de lényegesen kisebb a távolság, mintha Austráliában lenne :D

    Hazajött, lázas sms-k, telefonok… egyeztetés….

    A randi napján telefonál: inkább hagyjuk, nagy a távolság :D maradjunk cyber-barátok, ne keverjük!!!
    Elfogadtam a dolgot, nem értettem, de elfogadtam !

    Visszament, folytattuk ott ahol abbahagytuk, igaz… egy másik szinten. Sokat tanultunk egymástól, sokszor egymással tárgyaltuk ki az aktuális kapcsolatainkat.

    Azóta már kétszer volt itthon, azóta se találkoztunk, ma sem értem az okát.

    Ez egy ilyen kapcsolat. Az ausztráliai árviz őket is érintette, december óta nem tudok felőle semmit.

    Jó, minden világos, akkor sem értem, miért nem tudtunk összehozni egy személyes találkozót.

    :)

    M

    • Bódis Ákos   2011. január 31. hétfő 22:20 / Reply

      Kedves Márta!
      Azt hiszem, hogy leveled tartalmára sejtem az igazságot.
      Szerintem a legtöbbször nincs másról szó, mint egy nagyfokú önbizalom hiányról. Amit még megtámogathat egy olyan körülmény is, hogy sokkal többnek mutatta magát, mint ami a valóság. És ha máshol nem is, de tudat alatt máris lelkiismeret furdalása van, hiszen valahol hazudott.
      – és hidd el, ezt sokszor nem is elvetemültségből teszik, hanem így próbálnak imponálni, és sokkal vonzóbbá tenni magukat a hölgy számára.
      Elképesztő, és szerintem el sem hiszed, hogy a férfiak többségénél mennyire hiányzik az önbizalom.
      Egyszerűen félnek attól, hogy csalódást fognak okozni az áhított hölgynek, és akkor ők is csalódni fognak. De ami a fontosabb, a kikosarazástól sérülni fog a lelkük is. És ezt nem merik felvállalni.
      Talán már írtam, hogy 29-éve kizárólag férfivevőkkel foglalkozom. Tehát volt már időm tapasztalni.
      Sőt elárulom, néha még velem is megesik.
      Pedig mint írtam, 6 plusz most 2-éve vagyok társkereső. (nehogy azt hidd ezzel dicsekszem, mert ez inkább sírni való)
      És az is nagyon jól belém rögzült már, hogy semmi veszíteni valóm nincs, és sérülnöm sem szabad. Nem tetszhetünk mindenkinek, hiszen nekünk sem tetszik mindenki.
      Hölgyeknél is előfordul, bár szerintem sokkal ritkábban mint a férfiaknál.
      Szia:Ákos

      • Kiss Béla   2013. december 28. szombat 00:28 / Reply

        Mennyire igazad van! Én is hányszor láttam, hogy a nők azt hiszik, hogy a férfiaknak nincsenek érzelmeik. Elvárják, hogy magabiztosak legyünk és tele legyünk érzelmekkel amikor elcsábítjuk őket, de azt is elvárják, hogy meg se kottyanjon nekünk egy-két(száz) elutasítás és utána ugyanúgy menjünk tovább és kezdeményezzünk újra és újra. Abba nem gondolnak bele, hogy az ember elveszti az önbizalmát és kiég tőle. Nem hiszik el, hogy mi is érzünk? Szinte ugyanúgy, mint ők.

  95. Márta   2011. február 1. kedd 06:53 / Reply

    Ákos!

    A pasiknak van lelke???

    Márta

    • Szilvia   2011. február 1. kedd 09:45 / Reply

      Ugyan nem nekem szólt, de a kérdés feltételezi, hogy azt gondolod, nincs. Lehet megharagszol a kérdésemért, de így hogy szeretnéd megtalálni a párod? Ebben benne van egyfajta férfigyűlölet, és lenézés, ezzel együtt egy felsőbbrendűségi érzés, ezt valszeg megérzik a férfiak, és elég nehéz lesz boldog párkapcsolatot kialakítani. Ne haragudj a kritikáért, de segítő szándékkal írtam.

      • Márta   2011. február 1. kedd 10:06 / Reply

        Szilvia…nem haragszom.:)

        ……csak lazán, máshogy úgyse érdemes!

        Mindenkinek szép napot!!!

        M

        :D :D :D

        • Bódis Ákos   2011. február 1. kedd 13:33 / Reply

          Bevallom, hogy már reggel olvastam leveledet, és azóta is gondolkozom, kérdésedet vajon jól értelmezzem-e.
          De ezek szerint igen, mert a Szilviának írt válaszod egyértelművé tette.
          Most nincs időm rá, mert még dolgozok, de este megpróbálok válaszolni rá.
          Szép napot Neked is!
          Szia:Ákos

          • Márta   2011. február 1. kedd 14:41

            Mostmár szép !!!!

            M

        • Bódis Ákos   2011. február 1. kedd 19:10 / Reply

          Szia Márta!
          Ígértem, hogy este írok.
          Felém intézett kérdésedből, és véleményedből én azt következtettem ki, hogy bizony volt már életedben egy pár súlyos csalódás.
          Nekem is volt, kétszer is, és egy világ dőlt bennem össze. Így férfikén visszakérdezhetnék:mond a nőknek van lelkiviláguk?
          – Egyébként én most a Szilvia véleményével érek egyet –
          Bár azt is tudom, hogy a belénk rögzült, félelmeket, tapasztalatokat, csak úgy kitörülni nem lehet.

          Írtad, hogy “csak lazán, mert másként úgy sem érdemes”.
          – Keveset várunk, kevesebbet is csalódunk, viszont lehet, hogy kevesebbet is kapunk.
          De én is hajlok afelé, hogy igazad lehet.
          A mai világ nem a tartós kapcsolatok világa.
          Hiszen már a mai mesék sem úgy végződnek mint hajdanán : és éltek boldogan amíg meg nem haltak…
          Nap mint nap tapasztalom, hogy egy pillanat alatt mennek tönkre kapcsolatok, házasságok.
          Nagymamám mondása jut gyakran eszembe , “Ákoskám, ha elfogy a pénz a szerelem hamar kirepül az ablakon”
          És bizony, nagyon sokaknál már elfogyott.
          Szia:Ákos

          • Márta   2011. február 1. kedd 19:23

            Szia Ákos és a többiek!

            Napról napra polemizálunk itt az élet nagy kérdéseiről, ezen az oldalon (kösz Andi :)) a párkapcsolatokról. Mi nagy öregek, sokféle sebbel a LELKÜNKÖN.

            Nem vagyok rendőr, hogy kérdéssel kérdésre válaszoljak, mégis megteszem:

            Ki volt az, aki néhány nappal ezelőtt azt a kijelentést tette, hogy véleménye szerint csak a sokat csalodott nők tudnak a valoság talaján megmaradni???

            És … nem fogyott még el a pénz :)

            Údvözöllek: Márta

          • Márta   2011. február 1. kedd 20:14

            Szia !

            Azt hiszem ma egy kicsit elvetettem azt a bizonyos sulykot… de egész nap a gép előtt ülök és próbálom a lehetetlent a munka frontján. :)

            Egyébként nem vagyok ennyire őrült :D

            M

          • Ilona(Ica)   2011. február 1. kedd 20:15

            Kedves Ákos!

            Szerintem igazad van többnyire mindenben,azt hogy van-e lelked én nem kérdőjelezném meg,szerintem nem lennél itt ezen az oldalon,ha nem lenne.Az,hogy mindannyiunknak volt már 1-2 súlyos csalódása okozhat nekünk önbizalom hiányt,vagy a másik nem iránti bizalmatlanságot,de ezeket muszáj legyőznünk egyébként esélyünk sincs egy boldog párkapcsolatra.Én úgy érzem,hogy ezek a párbeszédek,történetek AMELYEKET ANDINAK köszönhetünk nagyon sokat segítenek nekünk,hogy a maradék félelmeinket is legyőzzük.Ezt az utolsó pénzes idézetedet nem igazán tudom hogy értelmezzem,mert szerintem akik ezen az oldalon vagyunk,igazi érzelmekre vágyunk mind,amely nem pénz függő!Én legalábbis így gondolom,így érzem!Persze nekem is vannak félelmeim,de remélem hogy továbbra is működik a megérzésem,hogy kiszűrjem azokat akiknek nincs lelkük csak érdekeik.
            Szia.Ica

    • Kiss Béla   2013. december 28. szombat 00:28 / Reply

      Pontosan annyira nincs, mint ahogy neked sincs.

  96. Kati   2011. február 1. kedd 17:35 / Reply

    Két rövid randi történetét mesélném el. Az egyiknél megbeszéltük a sráccal, hogy hol találkozunk. Egyszerre értünk oda, felismertük egymást és mindketten szinte egyszerre mondtuk: “Kösz, de én nem ilyen partnerre gondoltam!” és mindenki ment a maga útján. Ez volt életem legrövidebb, talán még 1 perces randija sem… :-) ma már csak nevetek rajta.

    A másik ilyen furcsaság az volt amikor egy olyan pasival randiztam aki telefonba és a levelei alapján is nagyon kedvesnek hatott. Amikor találkoztunk valami nagyon “furcsa” volt rajta. Rájöttem, hogy szegény parókát hord de olyat ami abszolút nem illet hozzá. Ez még nem is lett volna baj. Mindössze kétszer randiztunk de mind a kétszer sorra kellett vele járnom a város majd összes állatkereskedését mert teknősbéka rajongó és gyűjtő volt és állandóan arról áradozott. Valahol még örültem is neki, hogy nem maradok vele kettesben mert mindig attól “rettegtem”, hogy ha véletlenül hozzámhajol leesik a parókája és nem tudom, hogy ez kinek lett volna nagyobb ciki.

  97. Bódis Ákos   2011. február 1. kedd 22:57 / Reply

    Kedves Márta!

    Ezt a kijelentést valóban én tettem!
    ( Ez az Andi előző lapján volt )
    És továbbra is fenntartom:-)
    Annál is inkább, mert az Ilonának írt válaszodból kitűnik, hogy Te igen is a valóság talaján állsz.
    Imádod a férfiakat.
    Ennyi elég!
    Jó éjt, és szép álmokat kívánok!
    Ákos

  98. Bódis Ákos   2011. február 1. kedd 23:03 / Reply

    Kedves Ica!
    Olvastam leveledet, de ha nem haragszol, – mivel nagyon későre jár már – csak holnap válaszolom meg.
    Jó éjt, és szép álmokat kívánok!
    Ákos

  99. Bódis Ákos   2011. február 2. szerda 20:43 / Reply

    Kedves Ica!
    Amint mondani szokták: mindenki magából indul ki, – na és a tapasztalataiból –
    Én sem teszek másként.
    Ami a társkeresés anyagi részét illeti nekem sajnos egy kicsit más a véleményem, és a tapasztalatom is.
    Nekem, a mostani társkeresésemnél két esetben fordult elő, hogy az akár komolyabbra is fordulható kapcsolat az anyagiak miatt hiúsult meg.
    Nem voltam hajlandó a hölgyek gyermekeinek (és mellé egy-két unoka)felmerülő anyagi nehézségeit finanszírozni.
    Anyagi helyzetem, az átlagnál lényegesen magasabb, hamarosan vissza is élnek vele rendesen.
    Egy férfi vásárlóm példája: internetes kapcsolata a hölggyel addig tartott, ameddig az öröksége. A hölgy és két lánya gondoskodott róla, hogy ne sokáig, 3-4 millió, alig több mint egy évig.
    Azt hiszem, hogy amit társkeresésnél a szerelemről és a hozzá kapcsolódó érzésekről írtál azzal Ők is egyetértettek volna.
    Tudod, ezzel csak egy a baj : mulandóak! A nehéz anyagi helyzet viszont nagyon állandó tud maradni.
    De nézzél csak meg egy társkereső lap női oldalát. Nagy részük elegáns kocsik mellett, tengerparton, külföldi nagyvárosokban készült fényképpel szerepelnek. Így demonstrálva az anyagi helyzetüket, és igényeiket.
    – bár azt hiszem, legtöbbjük csak vágyaikat és álmaikat –
    És ezzel nincs is semmi baj, ha csak az nem, hogy ezzel egy elég nagyszámú és tiszta érzelmű férfit el is riasztanak maguktól.
    Mint mindenről, erről is rengeteget lehetne írni és vitatkozni is.
    De erre itt sem elégséges idő, sem papír nincs.
    Üdvözöllek:Ákos

    • Ilona(Ica)   2011. február 2. szerda 22:31 / Reply

      Kedves Ákos!

      Köszönöm,hogy válaszoltál és írtál tapasztalataidról.Nem láttam a társkereső lap női oldalát,de meghökkentőek ezek az esetek,amikről írsz és hiszem,hogy igazak,mert én is hallottam úgy női,mint férfi oldalról hasonló dolgokat.Nekem csak átlagos az anyagi helyzetem,amit nem örököltem,hanem én magam teremtettem meg(habár két válásom volt elég nagy anyagi veszteséggel,de szerencsémre talpra álltam)Interneten 8 hónapig próbálkoztam,de rá kellett jönnöm(ahogy előre sejtettem),hogy nem az én műfajom.Tudom nem sok lehetőség van manapság társat találni,mert többségük az érzéssel együtt vagy anélkül megpróbál visszaélni az anyagi helyzettel(még az átlagossal is),ahogy te is írtad,vagy más elfogadhatatlan hibái vannak.10 éve váltam el és azóta volt egy 3 éves kapcsolatom,amelynek 3 éve lett vége,de utána két évig fellélegeztem,eszembe sem jutott társat találni.Akkor eldöntöttem inkább egyedül mint rossz kapcsolatban,vagy olyan valakivel,aki csak egy minimális jelét adja annak,hogy szeretne kihasználni(én soha nem vártam el,kirándulás,vagy egy közös program kapcsán,hogy a férfi fizessen,de persze fordítva sem,de ezzel soha nem is volt gond persze itt nem beszélek egy kávéról vagy üdítőről) Van baráti társaság akikkel néha eljárok szórakozni,kirándulni,imádom a munkám(gyermekápoló),a kertészkedést,minden évbe elmegyek nyaralni ,fontos a kikapcsolódás.Igaz nagyon sokat dolgozok,hogy mindezeket megvalósíthassam,de megéri és persze mellette figyelek felnőtt gyerekeimre,akik még velem élnek,de lassan már a saját életüket élik.Most csak ritkán tör rám a magány a társ hiány,ha gyerekeim kirepülnek nehezebb lesz,de majd többet járok kirándulni,de mindenáron,vagy bármilyen társat én sem szeretnék.Ezzel a kölcsönös bizalom hiánnyal mindkét fél részéről(sajnos,mint a fentiekben is látjuk nem alaptalanul)nagyon nehéz,de ha úgy akarja a sors biztos megtalálom!
      Neked is ugyanezt kívánom !Őszinte üdvözlettel! Ica

    • Ilona   2011. február 3. csütörtök 12:09 / Reply

      Kedves Ákos!

      Az én fotóim is különleges helyeken készültek….de a munkám (ami végül is a hobbymból fakad) miatt.
      Igenis büszke vagyok, hogy sok szép helyre eljutottam és csakis azért, mert profi módon űzöm a munkám.
      Ha ez elriaszt egy tisztaérzésü férfit, akkor annak biztos nem én vagyok a megfelelő jelőlt. Ha eljutunk odáig, akkor nagyon szívesen elmagyarázom a fotók történetét…bizony sok sztorim van.
      (én egy másik Ilona vagyok)

      • Bódis Ákos   2011. február 3. csütörtök 21:05 / Reply

        Kedves Ilona!

        Ha nagyon sok szép helyre eljut valaki, arra büszke is lehet.
        Kívánom Neked, ez a jövőben is így legyen!
        De továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a hasonló témájú fotók a férfiak többségénél nem előnyt, hanem inkább hátrányt jelent.
        A – tapasztalatom szerinti – férfiak önbizalom hiányáról már tettem említést.
        Gondolod, hogy egy olyan társkereső, akinek a lehetőségei korlátozottabbak, és esélye sincs egy ilyen utazásra, az merni fog Veled kapcsolatot keresni?
        Rosszul gondolom azt, hogy a fenti témájú képekkel egy bizonyos színvonalra szeretnéd az érdeklők figyelmét felhívni?
        Ha rosszul gondolom, akkor Tőled is elnézést kérek.
        — Mint itt lassan már mindenkitől:-) —

        Megjegyzem, ez azért egy kicsit igazságtalan, mer a kedves férfitársaim -ennyi hölgy között- jól magamra hagytak:-)
        Üdvözöllek:Ákos

        • Tina   2011. február 3. csütörtök 22:00 / Reply

          Kedves Ákos!

          Két évvel ezelőtti társkeresős regisztrációmkor nekem is tengerparti képem volt fenn. Ennek egy egyszerű oka volt. Akkor sem az anyukám, sem a gyerekeim nem tudtak olyan képet készíteni rólam, amin a fejem is látszik :-) Munkahelyemen pedig nem nagyon akartam megkérni senkit, hogy csináljon rólam képeket. Volt néhány fotóm a gyerekeimmel, az nem társkeresőre való, véleményem szerint. Tükörben készített önarcképet sem szándékoztam csinálni. Tehát maradt a többi magyar turista által (elég vacak fotósok voltak ők is :-)) készített aránylag tűrhető kép.(Szakításom utáni első nyáron elutaztam egy tengerparti 3*-os szállodába, last minute úttal pihenni, egyedül)
          Azóta annyi változott, hogy a lányaim jobb képeket csinálnak már. (Vagy én virultam ki :-))

          Tehát nem feltétlenül figyelemfelhívás a cél.

          Ellenben valóban jártam úgy, hogy egy 51 éves magánrendeléssel is rendelkező orvos ember keresett meg engem az iwiw-en keresztül, holott nem vagyok semmilyen társkereső alkalmazásnak tagja, és a második levélben megjegyezte, hogy kicsit megijedt a nyaraláskor készített képeim láttán, mert neki mindig is drága lett volna. De azzal bezzeg eldicsekedett, hogy a Dunakanyarban nyaralója van. Nem lett közöttünk kapcsolat, mert nem illettünk össze.

          Üdvözlettel,
          Kriszta

          U.I.: Mindig a legerősebb kakas marad a tyúkudvarban :-)

          • Márta   2011. február 4. péntek 05:35

            Mivel nekem elég sűrűn az orromra koppintottatok, hogy “beszólok” az embereknek, gondoltam, ezt a ziccert kihagyom, de nem birom ki:

            Ákao, igen…. te maradtál az egyetlen kakas a baromfi-udvaron!

            Hát… igy jártál :D

            Mindenkinek szép hétvégét… (még egy kicsi és itt van !)

            Márta

        • Ilona   2011. február 6. vasárnap 17:48 / Reply

          Kedves Ákos!

          Elnézés kérés elfogadva!
          Most is azt tudom, írni, hogy akit taszít egy szép helyen készült fotó, annak nem én vagyok a megfelelő partner….és nem az anyagiak miatt. Hanem azért, mert ilyen partnerrel nem is tudom megosztani az élményeimet. Sajna nem értené meg rajongásomat Mexico iránt vagy azt, hogy tátott szájjal hallgattam, milyen elemi erővel zúdul a Niagara vízesés.
          Jó, ha már az első randi előtt kiderül, nem kenyere az utazás, még képzeletben sem!

  100. Bódis Ákos   2011. február 3. csütörtök 00:11 / Reply

    Kedves Ica!
    Én is köszönöm leveledet, és azt, hogy megosztottad velem – velünk – az életed rövid történetét.
    Mivel Andikának ez az oldala megszűnik, így már a további ittlétnek sem volna értelme.
    Remélem, hogy nem fognak nagyon a fejemre koppintani, ha az E-mail címemet leírom, és ha kedved tartja akkor örömmel várom soraidat.
    – E-mail címem: akos5311@citromail.hu
    Andinak köszönöm az ittlét lehetőségét, és nagyon sok sikert kívánok munkájához!
    Sorstársaimnak pedig kitartást a társkereséshez, és nagyon, nagyon sok boldogságot az életükben.
    Üdvözöllek Ica, és természetesen mindenkit!
    Ákos

    • Randi Andi   2011. február 3. csütörtök 08:48 / Reply

      Ákos!

      Mégis honnan vetted, hogy megszűnik ez az oldal???!!!! Ne terjessz rémhíreket itt kérlek! :-)

  101. Bódis Ákos   2011. február 3. csütörtök 20:19 / Reply

    Kedves Andi!

    Elnézésedet kérem a rossz szóhasználatért.
    Valóban, az “érdeklődés csökkent ” kifejezést kellett volna használnom.
    Üdvözöllek: Ákos

    • Randi Andi   2011. február 4. péntek 11:22 / Reply

      Szia!

      Nem hinném, hogy közel 300 hozzászólás csökkent érdeklődést jelezne! :-)

  102. Laura   2011. február 6. vasárnap 16:48 / Reply

    Kedves Olvasók!

    Én is leírom a magam történetét. Miután találkoztam egy tucat nagyon kedves,intelligens férfiakkal, minden elismerősem az övéké, de akiknél nem fogott meg semmi, egyik nap összefutottam egy sráccal, akinél elindult valami. Első látásra összefutott a cinkos szemünk, valahogy egymásban emberünkre találtunk. Nagyon jót beszélgettünk első alkalommal, nagyon nagyon közvetlen hangot ütöttünk meg egymással, kicsit cinkeltük is egymást és együtt töltöttünk beszélgetéssel 2-3 órát utána a srác megmutatta az házat amit épít, vibrált köztünk a levegő, értésemre adta többször is hogy nagyon tetszem neki, lát bennem szimpátiát, erősen vonzódunk egymáshoz és ha én is komolyan gondolom, akkor ismerkedjünk. De vigyázzak mert ő kiszimatol mindent, már több esetben is észrevette hogy megcsalták és kiszagolja messziről. Szóval nem érdemes… mondtam hogy igen, ez nagyon helyes és hogy én mindig is tisztességes voltam, ne aggódjon, számomra is ez a természetes.
    Este megcsókolt, nem is engedtem többet.
    A találkozásunk legelején felvettem még egy személyes telefonomat, a haverjaim hívtak síelni, megbeszéltem velük hogy menjünk avagy sem.. A srác is rákérdezett hogy kikkel megyek, elmondtam hogy haverok, velük járok síelni egy napokra, de most lehet hogy 2 naposra megyünk, ezer éve ismerem őket, van feleségük, csak azok nem szeretnek síelni, így 3-asban szoktunk menni, meg csapódnak még volt kollegák is. Ebben nincs semmi rossz, és tudok is viselkedni.
    A csók után elváltunk, nagyon nagyon éreztük egymást.
    Másnap hívott hogy megyek-e síelni. Mondtam, hogy még nem tudom, nem hívtak vissza, lehet hogy semmi sem lesz belőle. Mire ő: De ha lenne mennél? Én: Igen, persze, de tudok magamra vigyázni, megbízhat bennem. Ő kijelentette ekkor hogy ha az én elveimbe belefér hogy elmegyek két férfival, még úgy is hogy csak „barátok” és ezzel nem tisztelem meg a feleségüket, akkor neki ez nem kóser. Neki ez nem fér bele. Ilyen lánnyal nem akar járni mert ő nem vállalja be azt, hogy otthon ne tudjon aludni 2 napig amíg távol vagyok.
    Mondtam neki hogy ne telefonon ezt, találkozzunk, mert ezt beszéljük meg. Nem igazán értettem, hisz én nem akartam neki rosszat…

    2. találka: 2 óra beszélgetés, képtelenség volt neki megmagyarázni hogy megértem az elveit, de ha a megcsalástól fél, nem lehetne meghúzni ott a határt, nem pedig egy ártatlan időtöltésnél? Nem sok sikerem volt, minek az lett a vége, hogy úgy döntöttem hogy ha ő fontos, akkor nem megyek síelni. No hát első alkalom amikor feladom a programomat mert a másikat zavarja. Rossz lépés volt, de gondoltam hogy egy ilyen fiú, aki ilyen erkölcsösnek tűnik, a másik oldalról viszont nagyon szimpatikus nekem, ha a párjával is ő ilyen korrekt. Az érzelmek lenyugodtak, de végig éreztem egy harcos támadást a részéről. Nagy ölelkezés, csók, elválás.
    Telefon hogy hazaértem-e és akkor megkért hogy mivel tekintsük ezt a kapcsolatot járásnak, akkor függesszük fel a további ismerkedéseket a randivonalon. Hétvégén ráér, van-e kedvem szombaton 5-kor találkozni. Vmi mozi meg egyéb… Ok, benne vagyok.

    3. találka szombat: Előbb jött, kitalálta hogy menjünk el a Dunakanyarba egy szállodába, mert iszonyatosan tetszem neki és ismerjük meg egymást stb.. persze második alkalom hogy leadtam az elveimből, hogy várok az együttalvással 1-2 hónapot, míg jobban meg nem ismerem.
    Meg lett a böjtje..
    Nagy győzködés, mert én ellenálltam egy darabig. Előjött az érzelmi lágyterror: ne rontsam el ezt az estét.. neki olyan rosszul esik, hogy nem bízom meg benne, könnyes szemek, ő komoly kapcsolatot akar, nem futó kalandot, iszonyúan vágyik arra hogy velem legyen, ezt érzi rajtam is, menjünk el. Megfogadja hogy ha akarom, csak alszunk, de legyünk együtt..-> jó engedtem..
    Fogta a kezem a kocsiban, kedves volt, úszott a szeme a boldogságban… sokat mesélt, sztorizott. Most úgy utólag úgy látom hogy engem nem sokat kérdezgetett, csak magáról szeretett mesélni.
    Elkövette azt a hibát, hogy mindent meg akart beszélni, rákérdezett én meg elmondtam – amit ilyenkor lehet hogy nem kellene.. előző kapcsolatok, kivel milyen volt a szex, elkezdte összehasonlíttatni az ő teljesítményét másokkal… Rengeteg sztorit mesélt magáról amikből azt láttam hogy zűrös figura, őt minden baj megtalálja.. belefut egy maffiózó barátnőjébe, ezért meg akarják verni, a barátnőjét megvédi egy erőszakos támadótól akit megver és ezért bíróságra jár, az exei megcsalták.. stb.
    Iszonyú kedves és érzéki volt egyrészről, de, és itt jön a de: voltak alkalmak amikor apróságokért úgy rámförmedt, olyan ingerült dühvel, amit nem tudtam hova tenni, mert nem szolgáltam rá. Néztem rá néha értetlenül, néha villámokat szórtak a szemeim, néha kedvesen elmondtam hogy mit tett és ezzel mit okozott, vagy csak szimplán volt hogy kikértem magamnak. Nem mondta el az okát, észre sem vette magán. Sőt, ha vmit felhoztam, nagyon érzékeny volt, megsértőtött.
    8 órán keresztül szeretgettük egymást, beszélgettünk, sztorizgatott..
    Éjszaka a 3. szeretkezés is jól telt, amikor megkérdezte hogy milyen volt az előző két kapcsolatomban a szeretkezés, és ő milyen ezekhez képest. Nem mondtam rá semmi rosszat, bár ilyen helyzetben akármit mondok, ha ő érzékeny, meg fog sértődni…
    Lefeküdtünk, reggel már semmi ölelkezés, amikor reggel a vállát megsimítottam és megkérdeztem hogy hány óra, rámförmedt ismét hogy ne nyúljak hozzá, most ő nem akar, aludjunk!
    Felkeltünk később, megreggeliztünk, a tegnapi kedveskedésnek nyoma sincs, semleges témákról elbeszélgettünk. Hazavitt, elválásnál csók, meg hogy telefonon keressük egymást… (ja)
    Majd délután kaptam egy sms-t, nemes egyszerűséggel: miszerint
    „a tegnapi viselkedésed, meg ma a teljesítményem lefikázása elgondolkodtat.”

    Megőrülök tőlük…
    Ha csak szexelni akart, miért kellett lestoppolnia engem hogy sehova nem mehetek, ne randizzak, komoly dolgot akar, még a házát (!) is megmutatta (nagy szó szerinte)…???? Utána meg ezzel a hülye dumával fog lerázni???

    Vagy egy érzelmi őrülttel van dolgom? Miért fogom ki állandóan ezeket?
    Segíteni nem lehet rajtuk, de miért ezekhez vonzódom?

    • Kiss Béla   2013. december 28. szombat 01:28 / Reply

      Sajnálom a történetedet és tudom, hogy nem egyedi eset. Nekem is volt olyan ismerősöm, aki magyarázgatott nekem a csajozásról, és nem arról beszélek, hogy a nőt hogyan kell a tenyerünkön hordozni, hanem arról, hogy hogyan kell ágyba vinni azzal, hogy pontosan azt mondjuk, amit a nő hallani akar. Ezek a primitív hímneműek sajnos csak egy farokból állnak, semmi többől.
      Én biztosra veszem, hogy ez az alak semmi többet nem akart, csak dugni. És onnan vagyok biztos benne, hogy előre eltervezett sablon lerázó duma és közben hallom a fülemben csengeni, ahogy utána szoktak dicsekedni az ilyen férfinak nem nevezhető hímlények a haverjaiknak. Ezekben a dicshimnuszokban a nők iránti tisztelet nyomát még mikroszkóppal se lehet fellelni, ellenben a nők teljes mértékű lekezelése és manipulálható, buta lényeknek tekintése teljes mértékben ott van.

  103. Éva   2011. február 8. kedd 11:15 / Reply

    Kedves Andi.Nem írtam még neked,de a regisztrált társ keresőkkel ellentétben,van egy kis helyzeti előnyöm.Hetente több alkalommal megfordulok több órára,ahol a társ keresők (környék béliek)megfordulnak.Mivel jó az arc memóriám felismerem őket.Látom a minden napi pózolatlan,önfeledt viselkedésüket.Nem iszom alkoholt írják magukról,ezzel szemben két felessel indítanak,majd jöhet a sör vagy a bor.Aztán beülnek a márkás autójukba és mennek tovább.Vannak olyanok akik ismerősen,vagy ismeretlenül,elkezdenek beszélgetni,mi másról, mint a Nőkről.De miket és hogyan?Nem szalon képes.Százból talán kettő ha van aki tényleg társat keres ,és nem eladható áru cikket.Mert bizony annak érzem magunkat.Te mit gondolsz erről?Kíváncsi lennék a véleményedre?.

  104. Pingback: Panaszmentes mozgalom | Társkereső Kalauz

  105. Kata   2011. február 9. szerda 13:36 / Reply

    Nem semmi sztorik történnek köreinkben, látom! :D

    Hát, velem is esett meg vicces randim, a következőképpen:
    Összefutottunk a villamoson a sráccal, kevésbé volt romantikus a helyzet, mivel én épp a hatalmas szalámis szendvicsem próbáltam a fejembe tömni, és közben gyönyörködtem a srác fantasztikusan szép ‘csokiszemeiben’ (sajnos ez minden egyéb másról is elvette a figyelmem)…és ő is nézett, de az ‘enyhén’ antiromantikus helyzet miatt nem akartam lépni, ő meg leszállt, és ezzel azt hittem, vége szakadt a dolognak. Nade a Sors úgy gondoltam, hogya ad még egy esélyt és este összefutottunk az egyik pesti plázában, ahol letámadt, hogy most már nem szalaszt el, mindenképpen adjak telefonszámot. Adtam, megbeszéltük a randit, végén egy Mekiben kötöttünk ki, mert hogy ő éhes… amíg evett, kérdezett egy-két béna kérdést, amire igyekeztem értelmesen válaszolni, amíg bekebelezi a szendvicsét. Láttam közben, hogy lassan elkerekedik a szeme, zavarban lesz… abbahagytam a véleményem kifejtését (semmilyen gázos dologra ne gondoljatok, teljesen átlagos csevej volt) erre ő elnémulva nyelt egyet majd közölte: hát ő most azt se tudja, mit csináljon, mert hogy ő nem erre számított, és ő erre nem is tud mit reagálni…szerinte jobb lenne, ha én csak mosolyognék. (ez alatt azt értette,ha az eddigiekből nem derült ki hogy egy dekoratív csajnál IQ-ra nem számított, és merthogy neki sincs olyan, ezért ő csak díszpintyet akar maga mellé, inkább fogjam be). Hű, pedig már épp kezdtem volna elkalandozni, mi lehet a pulcsija alatt :D:D De lehet, hogy sokkolt volna, ha a hamburgervés helyett inkább ő nyitja ki a száját? :D Jájjj :D És miután mondtam, hogy nem szeretnék több találkát, fel volt háborodvam, hogy miért?? Mondjam meg…nem akartma szegényt megbántani, de hát ha már annyira erősködött, hogy mondjam el… :D

  106. Julianna   2011. február 13. vasárnap 20:01 / Reply

    Sziasztok!
    Én most szeretném megosztani veletek az első meg nem történt randimat. Egy megyei lapban akadtam rá egy hirdetésre, egy özvegy ember, aki korban hozzám illő /6o éves/ keresett egy őszinte, hűséges társat.Na gondoltam egy életem egy halálom megpróbálom, felhívtam a megadott számon. Beszéltünk egy párszor, majd megbeszéltük, a jövő héten találkozunk. A mai napon jó pár SMS-t váltottunk /nincs számítógépje/. Nagyon megnyerő volt számomra, azt írta nem iszik,nem dohányzik, ő is nagyon szeretetéhes. 28 évig élt házasságban. Mondtam neki ha csinos hölgyet keres, engem felejtsen el. Mondta az nem akadály. Ennek is nagyon megörültem. Én pár hónapja vagyok egyedül, de nagyon szeretnék párt magamnak. Kiderült, kb. 5o-6o km a távolság köztünk. Ez ugyan nem sok, de nincs kocsija és mikor kérdeztem hogy oldanánk meg a találkozót, azt mondta eljönne busszal. Ő már biztos azt szerette volna, eljön és az első alkalommal is itt maradna. Ez nekem nem megy. Nekem az első együttléthez is érzelem kell. Meg azt is írta, később ideköltözne hozzám. Ettől is megijedtem. Pedig már kezdtem azt hinni, megtaláltam azt akit keresek. Andi most biztos azt mondaná: csak töltsem a tölcsért. Pedig én utálok az én koromban /59/ randikra járni. 16 éve voltam utoljára. Ja, és még egy dolog, mikor megírta, szőke, kék szemű teljesen kész voltam. Ugyanis ez nekem nem jön be! Így lemondtam a találkát, most meg őrlődök, kezdhetem elölről az ismerkedést. Írjátok meg jól tettem, hogy lemondtam a randit? Szép napot mindenkinek.

    • Randi Andi   2011. február 14. hétfő 06:56 / Reply

      Azért egy találkozást lehet, hogy megért volna a dolog. Különösen ha a “döntő” ellenérv a haja és a szeme színe volt!!!
      Tény, hogy az összeköltözősdit kicsit túl korán hozta be a képbe az úriember, ez valóban kissé gyanús…

      • Julianna   2011. február 14. hétfő 18:48 / Reply

        Szia Andi! Mégis lesz randi! Ma hajnalba felhívott, hogy mégis találkozzunk. Én igent mondtam, mert úgy gondoltam ő is elfogad engem moletten, akkor én is elfogadom a szőke haját, kék szemét. Aztán majd meglátom mi lesz. Egy találka még nem kötelez semmire. Csütörtökön találkozunk.Szép napot mindenkinek.

        • Gina   2011. február 15. kedd 17:06 / Reply

          Sok szerencsét Julianna !!!
          Légy nyitott és elfogadó.

        • Ilona (Bp.)   2011. február 22. kedd 18:22 / Reply

          Szia!

          Na, hogy sikerült a randi? Kiváncsian várjuk a beszámolót!
          Vagy bele estél a szerelem nevü mély gödörbe és ott még nincs internet???

          Ilona(Bp.)

        • Ilona(Ica)   2011. február 22. kedd 21:29 / Reply

          Sok sikert Julianna!

  107. kinga   2011. február 14. hétfő 10:11 / Reply

    Második randi volt egy táncos szórakozóhelyen. Egész jól indult -beszélgettünk, táncoltunk míg egyszer csak észreveszem, hogy nem figyel rám. Két hölgy közeledett, akikre ráköszönt és hellyel kínálta őket. Aztán felkért táncolni és elmesélte, hogy a hölgyeket régóta ismeri és ugye nem haragszom , ha őket is felkéri. Persze,hogy nem mondtam én, innentől úgy nézett ki a dolog, hogy az asztalnál malmoztam, míg sorra nem kerültem, a randitársam pedig pihegve tért vissza és egyre zavartabban viselkedett. Végül megelégeltem a dolgot és szóltam, hogy nekem elegem van a buliból hazamegyek. Kikísért és valamit motyogott, hogy majd keres. Már nem emlékszem keresett-e, de mondanom sem kell ettől fogva nem vettem komolyan az érdeklődését.

    • Gina   2011. február 15. kedd 17:12 / Reply

      Kedves Kinga !

      Még jó hogy nem vetted komolyan az érdeklődését, ez a pasi mindenki iránt érdeklődött…..olyanra érdemes várni, aki csak minket lát, és mi csak őt.

      Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
      Várni egy férfira, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá,hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja,”…….Ő az.” —>én megtaláltam

      Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha.

  108. Gábor   2011. február 22. kedd 17:40 / Reply

    Az én randijaim soha nem voltak, étteremben találkozós, vagy moziba menős randik. Általában a legelső „randik” azzal kezdődtek, hogy megengedte az illető hölgy, hogy a munkahelye előtt, közelében, találkozzunk és vagy hazavittem autóval, vagy haza kísértem gyalog. Ez esetben beszélgettünk, séta közben, vagy az autóban. Ha szimpatikusak voltunk egymásnak, akkor ugyanezt megismételtük párszor, és utána adta magát, hogy bemegyünk egyikünk otthonába, és ott együtt beszélgetve, tévézve ismerkedünk tovább.
    Ezután szokott jönni az együtt boltban vásárlás, közös vacsorák, ágyba bujás….stb
    A másik amikor elhívom kirándulni, vagy strandolni, ahol szintén kettesben van időnk beszélgetve megismerve egymást, és ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor mint az előzőző esetben, jönnek a közös séták, és pár közös séta után megint valamelyikünk otthonában történő találkozással szokott folytatódni az ismerkedés.
    Számomra fontos, hogy az első randi ne a pénzről szóljon (kifizeti a mozit, a vacsorát, jaj mit vegyek fel oda), hanem arról, hogy kettesben tudjunk beszélgetni és egymásra figyelni, és a külvilágot kizárva, a hétköznapi önmagunkat adni.
    Természetesen, ha úgy érezzük, ajándékkal, virágcsokorral, valami kellemes meglepetéssel szebbé lehet tenni az első találkozást, de a másodikat mindenképpen.

  109. Terézia   2011. március 2. szerda 14:51 / Reply

    Sziasztok! Röviden egy csokor az “antirandi szövegekből”. Mind első, és egyben utolsó találkozás volt :-) Jó mulatást!

    – “…és próbáld ki, hogy a kádban púzol, és meggyújtod gyufával, figyeld meg hogy lila lánggal ég” (negyvenes népzenész, a kis tudományos. Ja, fúvós zenész. Alul-felül fúvós, úgy látszik :-) Bemutatta a tudományát azon nyomban szárazon is, nem vicc, dallam-pú… életem egyik meghatározó zenei élménye volt, mit mondjak!)
    – “egy ágyban alszom az anyukámmal” (harmincas karateedző, kár érte, normálisnak tűnt)
    -“én valójában homokos vagyok, de anyámék halálra szekálnak azzal, hogy sose látnak lánnyal. Tennénk úgy, mintha egy pár lennénk? Te nem vagy olyan ijesztően nőies” (Csak ezt ne tette volna hozzá..)
    – “tetszett a bemutatkozó lapod. Tudok egy remek üzleti lehetőséget, amerikai piacvezető cég…” (Ezeket péklapáttal csapnám agyon.)
    – “idült prosztatagyulladásom van, gennyes a vizeletem, pedig szeretnék szexet… esetleg orálisan?” (No comment. Normálisnak tűnő tolmács. Nyelvrajongás :-).)
    – “anyukám ágyba hozza nekem a kakaót” (harmincas atomfizikus, és tényleg az, nagy kopasz óriásbébi fej csücsöri ajkakkal, már ránézésre gyanút foghattam volna)

    És végül, a jósnős, ez mindent visz. Aszongya: “okvetlen menj el arra a szilveszteri bulira… lesz ott valaki, vörös és nagy orra van, na ő nagyon fog irántad érdeklődni szexuálisan”. Elmentem a buliba, tényleg érdeklődött egy nagyorrú vörös szexuálisan, alig tudtam levakarni – egy VIZSLA! :-)

    • Ilona (Bp.)   2011. március 2. szerda 18:06 / Reply

      Na, hogy ki ne maradjak én sem a buliból!

      Első randi,ki mivel foglalkozik kérdés bővebb megtárgyalása.
      Az ötven éves úr (kinézetre épp Göncz Árpi bácsi féle nagypapa): szociális munkás vagyok egy hajléktalan szállón. Szeretem a munkám, bár a lányom kissé nehezen viseli, hogy többször vittem már haza tetüt, poloskát és bolhát…végül is nagyon csinos vagy és ha nem találsz senkit én szívesen szexelek veled!
      …egyszerüen nem értem, hogy mondhattam nemet. A mai napig bánom!!

  110. Terézia   2011. március 2. szerda 14:57 / Reply

    Ja, kihagytam a fegyvergyűjtőt!
    – “most is van nálam egy Kalasnyikov”.

    :-)

    • Ilona (Bp.)   2011. március 2. szerda 18:07 / Reply

      Nagy az isten állatkertje!!

      • Terézia   2011. március 3. csütörtök 13:11 / Reply

        Lehet, hogy én se vagyok jobb, mert pokoli zavarban tudok lenni egy idegen férfi társaságában és ilyenkor általában hülyeségeket beszélek. De amennyire vissza tudok emlékezni, még sose hoztam szóba bacilusokat, púzást, fegyvereket vagy anyukám kakaóját. Meg hát nem is szoktam az önmaga pozicionálásával elfoglalt fickótól szóhoz jutni… :-)

        • Ilona (Bp.)   2011. március 3. csütörtök 14:59 / Reply

          ..és amikor egy Kukával kerülsz össze?…na az is egy kínos szitu.
          Vért izzadsz a szövegeléssel és semmi reakció, csak mondjuk annyi, hogy: ühüm

          • Kiss Béla   2013. december 28. szombat 01:47

            Sok ilyen nő van, csak ők azt szokták mondani, hogy “értem”.

    • Napradyne   2011. július 6. szerda 12:30 / Reply

      Majdnem lefejeltem az asztalt a történeteidtől:))

  111. Pingback: Ismerkedés - így ne csináld!!! | Társkereső Kalauz

  112. Márti   2011. október 21. péntek 00:28 / Reply

    Sziasztok!
    Nagyon érdekesek az első randik, ki is vár majd rád, ha egyáltalán elmegy vagy már otthon elment és nem érzi fontosnak, hogy lásson. Engem az egyik társkereső oldalon keresett meg egy fiatalember, szimpatikus volt, ezt írta:

    Szép szavak helyett – mert azt egészen biztosan kapsz itt rengeteget – csak annyit szeretnék írni, hogy nagyon szívesen megismernélek!
    Nem tudom ismered-e azt azt indián szokást, hogy azokat a nőket, akik meg tudják változtatni az időjárást, napsütést tudtak hozni a táborra, vagy épp esőt az aszályban, azokat a törzs beköltöztette a falu közepére és a tenyerükön hordozták, mindent megadtak nekik !
    Számomra kisütött a nap, amikor megláttam a lapodat. Szóval, ha engeded, vinnélek a falu közepére !

    Aranyos, gondoltam válaszolok is neki valamit…ez lenne az:
    Az én emlékeimbe ehhez az indián szokáshoz még társult valami. Úgy rémlik, hogy amikor megtalálták azt kis indián csajszit, akinek jöttére még a nap is kisütött, valóban a tenyerükön hordozták a falu lakói. Kezdetben nagyon tetszett a lánynak, hogy a középpontban van és mindenki vele foglalkozik, de ahogy telt az idő, nagy szomorúság lett úrrá rajta, mert nem választhatott magának egyetlen egy jóvágású indián suhancot sem, mert attól félt a törzs, hogy akkor, csak egy valaki életét fogja bearanyozni a leány. A hölgy nevetését felváltotta a sírása, amire az ég könnycsatornái is megeredtek és nagy esőzések következtek, a falu lakóit elfogta a pánik, állandó viharok és árvizek sújtották a területüket. Összeültek a falu bölcsei, hogy tanácskozzanak a lány sorsáról. A száműzetéstől egészen a máglyán való égetésik nagyon sok ötletük támadt, de a tettek mezejére nem mertek lépni, hiszen nagyon féltek az ég haragjától és úgy vélték a lány a természet ajándéka és nem végezhetik ki. A legöregebb indián ekkor javaslatot tett a probléma megoldására. Úgy gondolta, ha találnak a lánynak egy megfelelő társat, akkor a mosolya ismét a régi lesz és a falu lakóinak sem kell tovább aggodalmaskodniuk. Azt tudták, hogy a lány csak akkor lesz boldog, ha egy olyan párt kap, aki eléggé furfangos. Két ilyen fiatalt találtak, de nem tudtak dönteni melyik is lenne a legmegfelelőbb, így egy versenyt hirdettek kettőjük között. Égő Víz és Szikra Szem megjelentek a vén apacsnál, aki elvezette őket egy vízeséshez és a következőket mondta nekik: ” Ahhoz, hogy a falunkban a napsütés és a boldogság legyen az uralkodó, egy olyan férfinak kell, hogy nyerjen, aki elég eszes, mert a lány szívéhez az eszén vezet az út. Sok évet megéltem már és tudom, hogy a földünknek esőre is szüksége van. De legyen az csak csendes zápor és nem vihart hozó, fákat kicsavaró és árvizet okozó mennydörgés. Ezt úgy érhetjük el, ha lányt boldoggá teszi valaki. Az életében legyen sírás is, de csak örömkönnyek potyoghatnak a szeméből egy-egy szép pillanatért, vagy a nevetéstől induljanak meg a könnycsatornái. A próbatétel a következő lenne. Innen a vízeséstől indultok el és a versenyt az nyeri, akinek a lova a legkésőbb ér a falu közepére.”
    Telt-múlt az idő, tanakodtak, elindultak visszafordultak, de akárhogy törték a fejüket nem jutottak megoldásra, tábort vertek és vártak. Ekkor Szikla Szem fejéből kipattant egy ötlet, jutalma lett a kis indián lányka. Szerinted hogy tudta legyőzni ellenfelét?
    Nem kaptam választ rá, próbáltam szépíteni a helyzetemen, azzal hogy írtam még neki egy levelet, melyben az állt, hogy tudom ám, hogy stílusos akart lenni és ennek megfelelően füstjelekkel küldte a megoldást, de sajnos nem kaptam azóta sem választ. :-(

    • Éva   2011. október 27. csütörtök 17:24 / Reply

      Márti!
      Egy kész kisregényt írtál válaszként, ez nem biztos, hogy bejött neki, lehet egy rövid frappáns válasz elég lett volna a folytatáshoz. A saját elképzeléseid szerint túlbonyolítottad a választ. Szerintem…

    • Kiss Béla   2013. december 28. szombat 01:58 / Reply

      Ez tetszik! Frappáns válasz! :D
      Viszont esélyes, hogy pont ezzel kihúztad a lába alól a talajt és megmutattad neki, hogy nem estél hasra a dumájától és nem omlottál egyből a karjaiba és nem élhette meg, hogy ő már mekkora király csávó!

  113. Vivienne   2011. október 21. péntek 15:24 / Reply

    Márti! A fiatalember nyilván uezt a levelet 25 másik potenciális indiánlánynak is elküldte és egy Nálad szebb indiánlány válaszolt neki kb. ilyenformán: He? És őt választotta. Ennyi. :-)

    • Zsolt   2011. október 22. szombat 14:07 / Reply

      Pontosan. Szimpatikus ha egy nőnek van sütnivalója:).

  114. Kiss Béla   2013. december 28. szombat 02:11 / Reply

    Na, elolvastam az összes hozzászólást!
    Hát nekem is vannak történeteim.
    Még 15 évvel ezelőtt történt, hogy ismerkedés interneten (akkoriban még email és IRC). Én egyetemista voltam, lány a másik városban, ment a nagy duma, a lány nyomta a szinte cyber erotikát (így utólag tudom, hogy csak jó poénnak hitték ezt akkoriban). Egyszer mondom, hogy járok majd Budapesten, fussunk össze. Csaj el is jött a megbeszélt helyre, de egy melák csaj volt és akkor tanultam meg, hogy az emberek élőben mennyire mások. A csaj, aki poénkodott, hülyült meg nyomta az erotikus dumáját chaten, élőben is érezhetően határozott volt, de se nem szép, se nem nőies alakú és legkevésbé volt poénos. És persze nem is akart semmit tőlem. Mintha nem is ő jött volna el a randira.
    Volt még néhány hasonló sztori. Akkoriban volt egy másik lány, pár évvel fiatalabb, találkoztunk szintén Budapesten. A lánnyal előtte sok chat, sms-eseket küldözgetett, meg egyszer még ajándékot is postán. Sose voltam vele szemét, erőszakos vagy ingerült. Találkozáskor egy szép lány volt, ahogy a fényképen is, és persze ő is látta az én fényképemet, de valahogy nagyon másra számíthatott, mert eleve barátnőjével jött. A barátnője nem volt valami szimpatikus személy, ő adhatta a lovat a másik alá is. Oké, séta, semleges dolgot, meg magyarázkodás a lányoktól. Aztán elkezdtek olyanokról beszélni, hogy valami perverz van a bokorban, oké arrébb mentünk, meg hogy neki fel kell hívnia a szüleit. A lényeg, hogy akkoriban még elég fiatal voltam és fogalmam se volt arról, hogy az emberek mennyire hazug lények. Később kerestem telefonon, letagadtatta magát többször is, aztán egyszer valamit mondott, hogy nem akar velem találkozni. Aztán kiderült, hogy levélben mondott el mindennek, csak én későn kaptam meg a levelet, mert ahogy jött a nyár én nem voltam az albiban.
    Szívás, mert nagyon kedveltem őt. De hogy egy lány már ennyire fiatalon ennyire ilyen legyen! Erre nehéz azt ráfognom, hogy sok pasi átejtette.

    Nincs értelme a virtuális társkeresésnek. Ha van egy jelölt és a találkozás nem kerül nagy erőfeszítésbe (távolság, szabadidő), akkor találkozni kell amilyen gyorsan csak lehet, mert ismerkedni csak személyesen lehet.

Post a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*